Rész, Fejezet

1001       1,     17|              bujdokolt előle. Örül gyáván, hogy nem találkozott vele. Titokban
1002       1,     17|         találkozott vele. Titokban örvend, hogy e harc el lett engedve szívének.~ ~
1003       1,     17|                  kísértet ellenében azzal, hogy hiszen annak örül, hogy
1004       1,     17|                    hogy hiszen annak örül, hogy anyja megmenekült. "Hazudsz! -
1005       1,     17|                   öntudat. - Annak örülsz, hogy te menekültél meg az anyádtól."~ ~
1006       1,     17|                  honn maradni. Felkészült, hogy kimegy valahová. Pedig ezen
1007       1,     17|                      Mikor tükre elé állt, hogy nyakkendőjét megigazítsa,
1008       1,     17|                   ifjú. Nem jutott eszébe, hogy ez a nő az ő nagyravágyását,
1009       1,     17|                     csak az jutott eszébe, hogy anyja a veszély tűzhelyén
1010       1,     17|               ölelésével akarná eltakarni, hogy meg ne lássák e drága alakot. ~ ~
1011       1,     17|                mint azé a másik anyáé!~ ~- Hogy jössz ide, édes, kedves
1012       1,     17|                    felhagytam a reménnyel, hogy megtaláljalak, s elhagytam
1013       1,     17|                       Te visszatértél!~ ~- Hogy veled beszéljek.~ ~- Ó,
1014       1,     17|                     kinek. Talán a sírnak, hogy ne kívánjon megtelni.~ ~-
1015       1,     17|            kényszeríteni fogják a világot, hogy őket tisztelje, ragyogni
1016       1,     17|                   amennyi elég lesz nekik, hogy meghaljanak. Pozsonyban
1017       1,     17|                 hozott vissza. Engedd meg, hogy leüljek nálad; nagy utat
1018       1,     17|                Hogyne jöttem volna vissza, hogy még egyszer lássalak utoljára
1019       1,     17|                   mert erős meggyőződésük, hogy az anyát, a testvért meg
1020       1,     17|                    született. Bizonyos az, hogy nagy szolgálataidért fényesen
1021       1,     17|            szavakban anyját megajándékozá. Hogy ölelte, hogy csókolta gyermekét,
1022       1,     17|                megajándékozá. Hogy ölelte, hogy csókolta gyermekét, ezt
1023       1,     17|                  Nem félt neki megmondani, hogy ő a legkedvesebb gyermeke
1024       1,     17|                    leszesz. Én azt akarom, hogy te élj; én azt akarom, hogy
1025       1,     17|                hogy te élj; én azt akarom, hogy te boldog ember légy. Ugye,
1026       1,     17|                    Ugye, megengeded nekem, hogy én azt remélhessem, hogy
1027       1,     17|                   hogy én azt remélhessem, hogy te boldog ember fogsz lenni?~ ~
1028       1,     17|                    számomra.~ ~- S hiszed, hogy én e kézbül elfogadok valamit?~ ~
1029       1,     17|                 Elviszlek én magammal úgy, hogy emberi szem meg sem láthat.~ ~
1030       1,     17|                   az új követségi titkárt, hogy elvezesse a felesküvésre;
1031       1,     17|                 gondolatra nem jött senki, hogy ilyenkor a Duna folyama
1032       1,     18|            dűlőúton előre, melyről tudták, hogy a Dunához vezet.~ ~Akkor
1033       1,     18|                   de azért én is elmondom, hogy amit csak ember valaha kiszenvedett,
1034       1,     18|                 tehát nem mondom senkinek, hogy jöjjön velem, hanem megyek
1035       1,     18|                 jött, az készen legyen rá, hogy a csatatér törvénye alatt
1036       1,     18|                 nagyon alkalmas volt arra, hogy valakit, akinek a szíve
1037       1,     18|                 aztán én is azt gondoltam, hogy nekünk már itt nincs mit
1038       1,     18|                    Fel van írva az ajtóra, hogy ott vannak, értük mehet,
1039       1,     18|                hegyek mögül, akkor látták, hogy a középen lobogó zászló -
1040       1,     18|                 csak itt fogja észrevenni, hogy átúsztattuk a Dunát. Nehézlovasság
1041       1,     18|                kell kerülniök a hajóhídig, hogy a túlsó partra átjöjjenek.
1042       1,     18|           erőfeszítés mellett sem érik el, hogy utunkat elvághassák. Ez
1043       1,     18|               között azzal az utasítással, hogy bárhova szórja is őket széjjel
1044       1,     18|                       Nemsokára láthatták, hogy a jeltüzek nemcsak hátuk
1045       1,     18|              Richárd távcsövével kiveheté, hogy a tűz világánál lovas alakok
1046       1,     18|                nincs tanakodni való idő.~ ~Hogy utat veszítsen, egy mély
1047       1,     18|                    Richárd úgy okoskodott, hogy ha ő e malmon egyszer túl
1048       1,     18|                egyre nem számított - arra, hogy ami szolgálatot ő szándékozik
1049       1,     18|                    előcsapattal, jelentve, hogy az egész völgy tele van
1050       1,     18|              előttük. A molnár azt mondja, hogy az uradalmi erdész vágatta
1051       1,     18|                    meg is kell gyújtanunk, hogy más ne használhassa. Találsz
1052       1,     18|                értek a nyomukon. Bizonyos, hogy erre a lármára csak utánuk
1053       1,     18|                 úgy felbomlottak a soraik, hogy óra járásnyira voltak elszórva
1054       1,     18|                    Palvicz Ottó észrevevé, hogy egy új áradat rohan a gátrés
1055       1,     18|           betömetni.~ ~Palvicz Ottó látta, hogy Richárdnak igaza van.~ ~-
1056       1,     18|                  igaza van.~ ~- Azt látom, hogy nem jutok hozzád, hanem
1057       1,     18|                 idomul, amit úgy neveznek, hogy puliszka.~ ~Richárdnak azalatt,
1058       1,     18|            tarlókon, szántott földeken át, hogy a hab csorgott a lovakról
1059       1,     18|                   Richárd leghátul maradt, hogy egyetlen emberét se veszítse
1060       1,     18|                  aztán oly közel jutottak, hogy egymás szavát meghallhatták.~ ~-
1061       1,     18|                  Pedig leszek olyan bátor, hogy egészen elfutok előled.~ ~-
1062       1,     18|                 Richárdnak gondja volt rá, hogy egészen közel ne eressze
1063       1,     18|               ideje volt.~ ~Az egyik arra, hogy végigtekintse a veszedelmet,
1064       1,     18|                 másik pillanat pedig arra, hogy csapatjának e szót kiáltsa: "
1065       1,     18|                   s talán még aggódott is, hogy oda ne vesszenek.~ ~Mind
1066       1,     18|                közvitézek mind azt hitték, hogy ha a jövő éjszakát lovastul
1067       1,     18|                   harmadik éj következett, hogy szemét le nem hunyta senki.
1068       1,     18|                legalább egyszer jóllaknia, hogy a továbbihoz ereje legyen.~ ~"
1069       1,     18|            meglátja az újonc legény arcán, hogy ez most magában imádkozik,
1070       1,     18|             szakaszok tanyáznak. Meglehet, hogy a mostani hadjárat miatt
1071       1,     18|              katonaság. De az is meglehet, hogy éppen amiatt több is van
1072       1,     18|                    is bizonyosak lehetnek, hogy Palvicz rögtön küldött hírnököt
1073       1,     18|                  máskor azt jelentette ez, hogy éjszakára abrakot hoz, s
1074       1,     18|                    De hozzá kell gondolni, hogy ezek a vitézek két éjjel
1075       1,     18|               aludtak, s még ma nem ettek, hogy lovaik el vannak csigázva,
1076       1,     18|                   Tudják azt a hadvezetők, hogy sok csatát elvesztett már
1077       1,     18|                     Richárd jól tudta azt, hogy csapatját ezúttal a tűzpróbán
1078       1,     18|                ködöt bocsátott le a tájra, hogy nem lehetett húszlépésnyire
1079       1,     18|                  előre. Egyszer hallották, hogy kiáltja az éji őr a tizenegy
1080       1,     18|                őrtanya is szokott lenni.~ ~Hogy itt is úgy van, arról rögtön
1081       1,     18|                  jó.~ ~Mármost következik, hogy jön az egész őrjárat az
1082       1,     18|                     csak azon bámulhatott, hogy mi módon szaporodott meg
1083       1,     18|           helyrehozni a múlt éji kudarcot, hogy úgy meg hagyták magukat
1084       1,     18|                   minket!"~ ~Úgy látszott, hogy nincs is más választás.~ ~
1085       1,     18|               erdőt igyekeztek megszállni, hogy elvágják a menekvők útját.
1086       1,     18|            menekvők útját. Valószínű volt, hogy hamarább odaérhetnek, mint
1087       1,     18|               kellett üldözőiknek is arra, hogy az elmaradozottakat összevárják.
1088       1,     18|                   időt arra használta fel, hogy körülszemlészte a tájékot.~ ~
1089       1,     18|            adhatlak; s azon az úton tudom, hogy meg nem üldöz benneteket
1090       1,     18|                    volt olyforma hegyi út, hogy egyik lábnyom a másik után
1091       1,     18|                    kedvük utánuk menni. De hogy szűzen ne bocsássák el embereiket,
1092       1,     18|              boglya szénát, azt megvették, hogy legalább a lovaik jóllakjanak.~ ~-
1093       1,     18|                    ami olyanformán készül, hogy a juhtejet naprul napra
1094       1,     18|                   folytonosan kavargatják, hogy meg ne aludjék. Rossz eledel,
1095       1,     18|                  szép ezüstös, méla fényt, hogy előbbre hatolhasson. Hiszen
1096       1,     18|                   azt az indítványt teszi, hogy majd ő előrehalad pár száz
1097       1,     18|                    itt is volt már. Lehet, hogy a nap még fenn van. De a
1098       1,     18|                     Richárd megparancsolá, hogy minden tűznél egy ember
1099       1,     18|                   kívánt, aki azt kívánta, hogy egy ember minden tűznél
1100       1,     18|              maradjon; az őrök azt hitték, hogy ha ők jól megrakják a tüzeket,
1101       1,     18|       hazaálmodónak alig volt annyi ideje, hogy elrepülhessen szülői házáig,
1102       1,     18|                 házáig, s megkérdezhesse: "hogy vagytok idehaza?" - midőn
1103       1,     18|                látszott saját maguk előtt, hogy ott fel tudtak jönni. Az
1104       1,     18|                 Menni kellett, csak azért, hogy menjenek.~ ~Mindenki vezette
1105       1,     18|                 pont.~ ~Már második napja, hogy egy falatot nem evett senki.
1106       1,     18|                 gázol.~ ~Csodával határos, hogy még tart az erejük.~ ~A
1107       1,     18|                   Richárd azt veszi észre, hogy az út egy idő óta folyton
1108       1,     18|               emberarcot látni! Tudni azt, hogy itt már megszűnt a halál
1109       1,     18|          Dicsértessék az Úrjézus!~ ~Nem is hogy ölelték, nem is hogy csókolták,
1110       1,     18|                    is hogy ölelték, nem is hogy csókolták, de majd meg nem
1111       1,     18|                    azután elmondá előttük, hogy várják ám a hadfiakat odalenn
1112       1,     18|                  elhagyta, s előresietett, hogy segélyt vigyen eléjük, nehogy
1113       1,     18|                   s ma is tanúskodik róla, hogy ez így történt.~ ~
1114       2,     19|                   Lehetett is az valaha!~ ~Hogy egy kicsiny, elszigetelt
1115       2,     19|                    diadallal, dicsőséggel! Hogy ne bírt volna vele "egy"
1116       2,     19|                    volna vele "egy" óriás, hogy rá kellett volna ereszteni
1117       2,     19|                magának kellett lefeküdnie, hogy rágázolhassanak!~ ~De hát
1118       2,     19|              kicsikarniok a harc eszközét, hogy aztán küzdhessenek vele.~ ~
1119       2,     19|                 hadat.~ ~Tehát az történt, hogy akinek ezüstkanala, ezüstsarkantyúja
1120       2,     19|               rányomtatták papírdarabokra, hogy "Ez a papír a nemzet pénze".
1121       2,     19|                   ismerőséhez ment ebédre, hogy arra se költse az ország
1122       2,     19|             bizonyos volt felőle a nemzet, hogy aminek kenyérnek kell belőle
1123       2,     19|                   hátán állnak meg előtte, hogy mikor a folyamon hidat vert
1124       2,     19|                megkerüli az ellen táborát, hogy a két nemzeti haderőnek
1125       2,     20|                   akkor elismerték felőle, hogy ő a vidéken a legnagyobb
1126       2,     20|                     akkor elismerték róla, hogy ő lesz ott a legnagyobb
1127       2,     20|                  is behatolt az a szellem, hogy minden ember az állam ügyeivel
1128       2,     20|                 tudomány, s ő úgy találta, hogy vannak, akik nézeteit meghallgatják.
1129       2,     20|                      Sohasem hittem volna, hogy ilyen könnyű ez a politika!"~ ~
1130       2,     20|                    Zebulon is úgy találta, hogy sokkal könnyebb ez a haditudomány,
1131       2,     20|                 vezet róla. Tudja magáról, hogy ő el nem lop az ország pénzéből
1132       2,     20|                 helyükből, s kicsiny híja, hogy el nem fogta őket. Miről
1133       2,     20|              nagyon. Semmi kétsége felőle, hogy ha ütközetre kerül valahol
1134       2,     20|                  kell tenni a hadvezérnek, hogy kétszer annyi katonát küldjön
1135       2,     20|          vitiosusban annál jobban hízik.~ ~Hogy azért ülne olyan sokat,
1136       2,     20|                    nem minden ember tudja, hogy a nagyságos asszony, mielőtt
1137       2,     20|                  jót nyerte a feleségében, hogy az sehova sem szeretett
1138       2,     20|                   járni. Az okos gondolat, hogy a színműveket elébb a súgóval
1139       2,     20|                leányait pedig úgy nevelte, hogy azok még franciául is tanultak.~ ~
1140       2,     20|                 asszonyságoktól eltanulta, hogy miként kell magát a nagyságos
1141       2,     20|              között legelső helyen áll az, hogy mindig kell valamiről panaszkodni.
1142       2,     20|           valakinek azzal, ha panaszkodik, hogy migrénje van, hogy nagyon
1143       2,     20|            panaszkodik, hogy migrénje van, hogy nagyon ideges. Igazi úrnő
1144       2,     20|                 elismeré. Ő azt állította, hogy csak odahaza. Azt is hozzátette,
1145       2,     20|                odahaza. Azt is hozzátette, hogy minden erős jellemű ember
1146       2,     20|                    sőt tanulmányává teszi, hogy minő igazságokat mondjon
1147       2,     20|                  juttatni Anna úrhölgynek, hogy vendéget hítt a házhoz.~ ~
1148       2,     20|       Istentelenség azt kívánni valakitől, hogy azért nevelje fel a legszebb
1149       2,     20|                    a legszebb kappanyokat, hogy azokat mással etesse meg.
1150       2,     20|           megfeszítésével kényszeríthetők, hogy le ne ragadjanak.~ ~Ezeket
1151       2,     20|                    belecsempészi valahogy, hogy kik jönnek, hányan, és meddig
1152       2,     20|           kormánytul?~ ~Zebulon arra várt, hogy Anna asszony a maga természetes
1153       2,     20|                 eszével azt fogja felelni, hogy ahhoz nyúljon, ami több;
1154       2,     20|               föltételezett, s azt felelé, hogy: "Nekem egyik sem kell!"~ ~-
1155       2,     20|              itthon vagyok. Nincs egy nap, hogy öt-hat vendég ne ülne az
1156       2,     20|              leánnyal.~ ~Zebulon úr látta, hogy Anna asszony nagyon elsáncolja
1157       2,     20|                    te értesz. Ha te tudod, hogy mi a magas politika, hát
1158       2,     20|                 politika, hát én is tudom, hogy mi a magas politika!~ ~Zebulon
1159       2,     20|                  meg volt felőle győződve, hogy Anna asszony nem tudja azt.~ ~-
1160       2,     20|                         No, hát mondd meg, hogy mi - kérdé szelíd malíciával.~ ~-
1161       2,     20|                   úr. - Magas politika az, hogy hogyan lehet férjhez adnunk
1162       2,     20|              úrhölgy.~ ~- Mert ne gondold, hogy énnekem valami nagy bolond
1163       2,     20|                  volt, mindig úgy hittunk, hogy hercegasszony. Tanítatunk
1164       2,     20|                hazahoztak, és azon vannak, hogy valami jól nevelt nemes
1165       2,     20|                    vele összeházasitsanak, hogy régit elfelejtsen. Chariclea
1166       2,     20|              gyöngéden. - Értesz már most, hogy mi az a magas politika,
1167       2,     20|            kiáltozott a leányainak sorban, hogy siessenek, lássanak az éléskamra,
1168       2,     20|                  magának azt a barátságot, hogy Rideghváry felhívására egy "
1169       2,     20|      elővigyázattal azonban mégiscsak élt, hogy a levél alá csak a nevének
1170       2,     20|                    úrnak azon tapasztalás, hogy Anna úrhölgy, az ő rendelete
1171       2,     20|                  mikor az ember azt látja, hogy a rendelete teljesíttetik,
1172       2,     20|           meglátogatni, tapasztalni fogja, hogy ott rangjához illően fogadtatik.~ ~
1173       2,     20|                 pince. Az nem tesz semmit, hogy az egész vályogból épült;
1174       2,     20|                 hímzések kigondolva; hanem hogy mivel ez már így divatos.
1175       2,     20|           legjobban megbámult Zebulon, az, hogy a lógós lónak még a hámon
1176       2,     20|              kedves vendég megérkezésének! Hogy osztotta a parancsokat a
1177       2,     20|                Ödön fel nem világosította, hogy csak hadd maradjon minden
1178       2,     20|              Zebulon azzal biztatta magát, hogy ez talán csak tréfa.~ ~-
1179       2,     20|                többi alkormánybiztosoknak, hogy hol csatlakozzanak velünk.
1180       2,     20|                   gondoskodnunk kell róla, hogy minden ponton el is legyen
1181       2,     20|                       Gondold meg, kérlek, hogy ez nem mulatság, amibe most
1182       2,     20|                   csak úgy vette a dolgot, hogy abból nem lesz egyéb egy
1183       2,     20|                 kezdett elmélkedni felőle, hogy micsoda következése lehet
1184       2,     20|              komolyan megy.~ ~Úgy találta, hogy ebben a pipázószobában nagyon
1185       2,     20|                   mert sokszor megeshetik, hogy a gyepen hálunk.~ ~Mindezek
1186       2,     20|                 volna. Kereste az ürügyet, hogy mivel hosszabbíthassa meg
1187       2,     20|                      Már csináld akár azt, hogy mondd el a családodnak,
1188       2,     20|                    mondd el a családodnak, hogy te most mégy a háborúba,
1189       2,     20|                    is. Válogatott magában, hogy kinek féljen jobban szeme
1190       2,     20|                    azzal a napiparanccsal, hogy kárba veszett a nagy ebéd,
1191       2,     20|                   jól van. Mondd meg neki, hogy ne várjanak bennünket se
1192       2,     20|                  valahányszor falut értek, hogy látogassák meg a papot; "
1193       2,     20|                   Bánta is Zebulon nagyon, hogy minek fogadott neki szót,
1194       2,     20|                    prófunt, s azon kezdte, hogy beletörte a tollkése pengéjét
1195       2,     20|             Zebulon nem merte azt mondani, hogy "rossz", mert hisz az ő
1196       2,     20|               nyelt belőle, s azt felelte, hogy "igen jó".~ ~Ödön megállhatta,
1197       2,     20|                   jó".~ ~Ödön megállhatta, hogy ne nevessen útitársa kínjain.
1198       2,     20|                    Az pedig dühös volt rá, hogy nem akar megéhezni. Kiállja
1199       2,     20|               tudta valamennyinek felelni, hogy "majd gyün, majd gyün".~ ~
1200       2,     20|          zivatarban.~ ~- Bruder, meglehet, hogy minden itt is van már; csakhogy
1201       2,     20|                mulatság volt. Azt hitte ő, hogy mindezt el lehet végezni
1202       2,     20|                    széjjeltépve. Csodálok, hogy magamat is meg nem ettek.~ ~-
1203       2,     20|                   róla írásbeli jelentést, hogy mit hogyan intéztél el.~ ~
1204       2,     20|                    lenni. Ödön alig várja, hogy elvigyék az abroszt, a tányérokat,
1205       2,     20|                 hozat, s ráfogja Zebulont, hogy csináljon részletes kimutatást. ~ ~
1206       2,     20|               távoli sejtelme sincs arról, hogy hogyan kellene ahhoz hozzákezdeni.
1207       2,     20|           Különösen azt szeretné megtudni, hogy mire való az a lénia, amit
1208       2,     20|                  kell rajta törni a fejét, hogy mi következik egymás után.~ ~
1209       2,     20|                    Azzal a szóval ront be, hogy:~ ~- Hol a szalmakomisszárius?~ ~
1210       2,     20|                lenni, ahol verekedni kell; hogy maradna hát el egy friss
1211       2,     20|                 travesztált kortesvezér -, hogy mit fekszik rá a német az
1212       2,     20|                   mellett; úgy híják őket, hogy a halálfejes légió.~ ~-
1213       2,     20|               önnek velük?~ ~- Az a bajom, hogy ha egész nap nem látom is
1214       2,     20|                   a gulyával; mert tudják, hogy ott szalma is lesz, s ők
1215       2,     20|                   ni. Majd én mutatom meg, hogy hogyan kell elbánni a svalizsérrel!
1216       2,     20|                kontextusába. Ej, de bánta, hogy effektíve hozzá nem vágta
1217       2,     20|                    pedig csak azért tette, hogy a szempillája le ne ragadjon.
1218       2,     20|                      Amiből aztán az lett, hogy amint Ödön elhagyta egy
1219       2,     20|             pillanatban azt hallá Zebulon, hogy Anna asszony beszél hozzá
1220       2,     20|                   tortúra, mely abból áll, hogy az elítéltet két melléje
1221       2,     20|                  huhukolva figyelmeztette, hogy közeledik az idő. Siessen
1222       2,     20|                 dort von der Höh?~ ~Ejnye, hogy az isten áldja meg őket
1223       2,     20|                halavány remény kecsegteté, hogy Ödön majd elalussza a négy
1224       2,     20|              indulunk!~ ~Ödön tudatá vele, hogy sietni kell, mert az ellenség
1225       2,     20|                   kezdte már bánni nagyon, hogy ebbe a mulatságba keveredett.~ ~
1226       2,     20|                    most kezdte észrevenni, hogy az úszáshoz múlhatatlanul
1227       2,     20|            múlhatatlanul megkívántatik az, hogy az embernek a vízbe kell
1228       2,     20|              eleget, s estefelé azt hitte, hogy ugyan megfelelt a hivatalának.~ ~
1229       2,     20|                   hallani, látni lehetett, hogy főzik azok ki a haditervet;
1230       2,     20|                főzik azok ki a haditervet; hogy mutogatják a térképeken,
1231       2,     20|                 előszámlálták a főtisztek, hogy minő erőket hoz magával
1232       2,     20|                  conversations lexiconban, hogy micsoda veszedelmes projektil
1233       2,     20|                 ebből a drága mulatságból. Hogy irigylette annak a fiatalembernek
1234       2,     20|                Hanem arra figyelmeztetlek, hogy az ilyen háborús világban
1235       2,     20|                    sohasem tudja az ember, hogy az ellenséget hol kapja
1236       2,     20|                 énnálam nélkül az ütközet? Hogy Boksa Gergő ott ne volna,
1237       2,     20|                    Zebulon úgy örült neki, hogy nem hall több dobpörgetést.
1238       2,     20|             bámulatára a hadi bulletinben, hogy Tallérossy Zebulon ez alkalommal
1239       2,     21|             végigsepertetni az országutat, hogy a magyar hadderekat áttörje.
1240       2,     21|                    rimánkodott katonáinak, hogy ne féljenek az ágyúktól,
1241       2,     21|             Szeretnék pincéből kibeszélni, hogy ne látszanék arcom pirulása."~ ~
1242       2,     21|               röppentyűtelepét előretolni, hogy minden ágyúját elvegye a
1243       2,     21|                 feléjük robogó lovasságot, hogy az összevissza keveredve
1244       2,     21|                    mert Ödön gondoskodott, hogy az aulisták el legyenek
1245       2,     21|                    ilyet ereget. Nézzétek, hogy fúródik a földbe. Ennek
1246       2,     21|                   a halálnak. Felfedezték, hogy a halál is csak komédiás;
1247       2,     21|                 neki!~ ~Az ellenség látta, hogy a röppentyűinek semmi hatása
1248       2,     21|                   távolból a közeledőknek! Hogy porzik vissza a lovasság,
1249       2,     21|                     míg az mind előadatik, hogy mit csinál a "Fuchs". És
1250       2,     21|                most, fiúk, esküdjetek meg, hogy ezt az utolsó lövést nem
1251       2,     21|            hősökről, akik fogadást tettek, hogy csak szuronnyal fognak vívni
1252       2,     21|    röppentyűtelepét, s nem számított arra, hogy még azok közül valaki vissza
1253       2,     21|          átnyalábolta, összecsókolta, majd hogy le nem vette a lováról.~ ~-
1254       2,     21|                 voltak egymástól szakítva, hogy az utcán is elmehettek volna
1255       2,     21|             szemközt jövök rá, s jelentem, hogy most érkeztem, azt mondja: "
1256       2,     21|                   bízott rám az öreg: azt, hogy ha megkaphatom Ödön bátyámat,
1257       2,     21|                küldte ide az országgyűlés, hogy nekünk verekedni segítsen.
1258       2,     22|                  éjszakájuk azzal tölt el, hogy a szétvert had szállingózó
1259       2,     22|                  Ödön, Richárdot utasítva, hogy cirkáltasson a szomszéd
1260       2,     22|              letelepítve, s nem valószínű, hogy rohamra vezette volna kétszuronyos
1261       2,     22|                 csak azért szállt le róla, hogy kimutathassa, mennyire sántít.
1262       2,     22|          reszkettette a torkában a hangot, hogy az ember azt hitte volna,
1263       2,     22|               szóra. Boksa Gergő láthatta, hogy ezt nem hiszik el.~ ~- De
1264       2,     22|                   nem érhette; hogyan van, hogy önmaga el tudott menekülni,
1265       2,     22|                  kenyeret meg a szalonnát, hogy majd egy kicsit kollációzok,
1266       2,     22|              egyszerre akkorát lű a nímet, hogy csak kiesett a kezembül
1267       2,     22|                   úgy lűtt az öregágyúval, hogy ha hátranézek, ellüvi a
1268       2,     22|             fokosával mutogatva fölfelé -, hogy a fölséges országgyűlés
1269       2,     22|                    történt Boksa Gergővel, hogy lekapták a tíz körméről,
1270       2,     22|              huszárok farmatringnak hínak, hogy ordított bele, mint a behemót.~ ~
1271       2,     22|                   ellenségnek, megérdemli, hogy botot kapjon az ellenségnek
1272       2,     22|             szélben. Ilyenkor mondják azt, hogy nem bír esni a hó a hidegtől.~ ~
1273       2,     22|              kocsmában, tisztújításon úgy, hogy senki sem hitte, hogy még
1274       2,     22|                 úgy, hogy senki sem hitte, hogy még lesz belőle ember. Az
1275       2,     22|                olyasmit mormogott magában, hogy "jól van", s feltette a
1276       2,     22|                  szokott szeme észrevette, hogy azok mögött egy mezei tanya
1277       2,     22|              nyújtott éhbőgés tudatá vele, hogy azon a helyen van, amit
1278       2,     22|                volt. Azt parancsolta neki, hogy maradjon veszteg, míg az
1279       2,     22|                 Gergő megmagyarázta nekik, hogy ő spion, szökevény, az ezredessel
1280       2,     22|                    mikor jelentették neki, hogy itt van egy szökevény az
1281       2,     22|              megtették velem azt a csúfot, hogy deresre húztak, ötvenig
1282       2,     22|                 úrért. Majd megmutatom én, hogy mit tudok én, csak kerüljön
1283       2,     22|                   kell esni, amilyen igaz, hogy az én nevem nemes Boksa
1284       2,     22|                   belőlük arra az emlékre, hogy az ő testét ötven meggyalázó,
1285       2,     22|                   bizony el kellett hinni, hogy az előadása hiteles.~ ~-
1286       2,     22|              hajcsárt. Hozatott neki bort, hogy beszédes legyen.~ ~Boksa
1287       2,     22|                  elmondott minden rosszat. Hogy a vert seregnek nincs egy
1288       2,     22|                 nincs egy harapás kenyere; hogy a gyalogságnak nincsen fegyvere,
1289       2,     22|       tölténytartóval, puskával van fedve; hogy alig jut száz emberre egy
1290       2,     22|                    száz emberre egy tiszt; hogy el van csüggedve minden
1291       2,     22|                    csüggedve minden ember; hogy még az éjjel odább fognak
1292       2,     22|                    odább fognak menekülni; hogy rettegnek az ellenségtől;
1293       2,     22|                  rettegnek az ellenségtől; hogy zúgolódnak a vezérek ellen;
1294       2,     22|                zúgolódnak a vezérek ellen; hogy csak kegyetlen szigorral
1295       2,     22|                   lázongást visszatartani, hogy ki ne törjön; hogy az olasz
1296       2,     22|          visszatartani, hogy ki ne törjön; hogy az olasz légió tömegestül
1297       2,     22|               térni, mihelyt alkalma akad; hogy a bécsi légiót elkergették
1298       2,     22|                 maguktól, mert azt hiszik, hogy áruló.~ ~Mind olyan dolgot,
1299       2,     22|                    ezredes megígérte neki, hogy pártul fogja. Hajcsár itt
1300       2,     22|                hadsegédét az ordináncával, hogy vezessék Boksa Gergőt a
1301       2,     22|              bekerítve. Az ökör azt hiszi, hogy ott a világ vége. Azonkívül
1302       2,     22|              földön, s kérőzik és hallgat. Hogy tegnap a nemzeti hadseregnél
1303       2,     22|               egyet kiválasztanak közülök, hogy az emberiség javára húsát
1304       2,     22|                  hanem csak annyit jelent, hogy ihatnék. A címeres megrázza
1305       2,     22|           szolgálati buzgalommal kérte ki, hogy ő az udvaron hálhasson lovával
1306       2,     22|                   a derék, buzgó embernek, hogy hát telepedjék le, ahol
1307       2,     22|                Boksa Gergő csak azt nézte, hogy merről fúj a szél, hogy
1308       2,     22|                    hogy merről fúj a szél, hogy a gulya a szél mentébe essék
1309       2,     22|              sorban elpanaszlá nagy sírva, hogy őt milyen kegyetlenül megverték
1310       2,     22|                      Hanem azért meglehet, hogy vigyáztak rá innen is, amonnan
1311       2,     22|                   rá innen is, amonnan is, hogy mit csinál.~ ~Semmi rendkívüli
1312       2,     22|        megkívántatik a csendes elalvására, hogy a pipa a szájában legyen.~ ~
1313       2,     22|                   Talán jól is esett neki, hogy gazdája vakargatja róla
1314       2,     22|               minden alföldi gulyás tudja, hogy erre az illatra minden ökör
1315       2,     22|                   lett a nagy hátrálásból, hogy kidöntötték a nádkerítés
1316       2,     22|                    kérdezték Boksa Gergőt, hogy mi történik itt.~ ~Látni
1317       2,     22|                      Látni lehetett ugyan, hogy mi történik, mert a bőszült
1318       2,     22|                   valamennyi veszettül. De hogy miért teszik ezt, azt nem
1319       2,     22|                   de leginkább a gulyások, hogy az ökrök szoktak néha csudát
1320       2,     22|            eresztem a hóka lovamat, tudom, hogy visszafordítom én valamennyit
1321       2,     22|                 tessék parancsolatot adni, hogy jöjjenek velem a katona
1322       2,     22|                   ezredes nem vette észre, hogy ezt valami hegyes, dacos,
1323       2,     22|                    utánuk iramodni; tudta, hogy többet ér ebben a munkában
1324       2,     22|                    svalizsér látni kezdte, hogy egy csepp jót sem akar ez
1325       2,     22|                    komolyan interpellálni, hogy fordítsa már visszafelé
1326       2,     22|                  nem törődött vele tovább, hogy mi lesz a két darabbá vált
1327       2,     22|              ezredes csak várta egy ideig, hogy visszatér, utoljára megunta
1328       2,     22|                    Megmondtam tegnap ugye, hogy azt az ötvenet nem viszem
1329       2,     22|                 nekem a kapitány úr írást, hogy az a tegnapi ötven "nem
1330       2,     22|                  Attestátumot nekem arról, hogy az az ötven, amit tegnap
1331       2,     22|                   orrához a bizonyítványt, hogy az nem számít.~ ~- Jól van,
1332       2,     22|       bizonyítványt Boksa Gergőnek afelől, hogy a tegnap kapott ötven, mint
1333       2,     22|                 Boksát, meg az a dicsőség, hogy Ödön is coramizálta az attestátumát.~ ~
1334       2,     22|                  tegnap utánam kiáltottál, hogy "Gerge pácsi, ne had magad",
1335       2,     22|                       Csakugyan látom már, hogy nagy gaukler vagy. Csakugyan
1336       2,     22|                 félvállról annyit mondott, hogy:~ ~- Hát csak odamentem
1337       2,     22|            obesterhez, s megkértem szépen, hogy adja vissza az ökreimet.
1338       2,     23|                azért vannak odahengerítve, hogy a vadak szét ne hordják
1339       2,     23|                   felgyújtott háta mögött, hogy üldözőit feltartóztassa.~ ~
1340       2,     23|                   s úgy elgázolta a mezőt; hogy még most is kopár bele.~ ~
1341       2,     23|                  mindkét félnek; öt órája, hogy tűzben állnak, most csak
1342       2,     23|                    venni.~ ~Már hat órája, hogy küzdenek.~ ~S még egyik
1343       2,     23|                   egyik fél sem mondhatja, hogy elfoglalt volna a másiktól
1344       2,     23|                   összekeveredni vele úgy, hogy az ellen maga se tudja kiválogatni,
1345       2,     23|              tömegbe vannak összezsúfolva, hogy az egész, mint egy hangyaboly,
1346       2,     23|          mindannyian, mintha azt tartanák, hogy nem szabad addig lemenni
1347       2,     23|                   tért nyitnak körülöttük, hogy egymáshoz férhessenek.~ ~
1348       2,     23|                    Egyik sem gondolt arra, hogy a másik csapását elhárítsa,
1349       2,     23|               Richárd ellenfelétől kapott, hogy ha nincs teste belemártva
1350       2,     23|               bebalzsamozzák fiaik testét, hogy ne fogjon azon a kard éle.
1351       2,     23|                    aki azt akarja mondani, hogy győzött!~ ~Tehát szuronyt
1352       2,     23|                   közepébe!~ ~Nyolc órája, hogy harcolnak már, de fáradtnak
1353       2,     23|                  akik nem akarják elhinni, hogy a csatának már vége; akik
1354       2,     23|                akik harcolnak, csak azért, hogy harcoljanak; akik nem hallgatnak
1355       2,     24|                kezét megmozdítá, meglepte, hogy mozdulatai ebben a sűrű
1356       2,     24|                   amint meggyőződött róla, hogy a nyelve is mozog.~ ~Arra
1357       2,     24|        világosságnál aztán rájött Richárd, hogy a feje még mindig arra való,
1358       2,     24|                 feje még mindig arra való, hogy visszaemlékezzék. A világosság
1359       2,     24|         négyszázhúsz lóerőre van szüksége, hogy ha egyszer a földre, azazhogy
1360       2,     24|                   felső légnyomású gőzgép, hogy fektéből felugorjék.~ ~-
1361       2,     24|              dolgot fogok belőle csinálni, hogy kigyógyítottalak. Miután
1362       2,     24|                  vetette magát a testével, hogy a lovak össze ne gázoljanak,
1363       2,     24|                  kérte barátját Richárd. - Hogy rátaláljak, mikor visszajövök
1364       2,     24|               foglalkozik vele. Azt hiszi, hogy a kapott sebbe okvetlenül
1365       2,     24|                   hozzá, az a kérdés volt, hogy mi történt Baradlayval.
1366       2,     24|                   Mikor értesítettem róla, hogy ön minden veszélyen kívül
1367       2,     24|                   kapott, akkor arra kért, hogy keressem föl önt, és híjam
1368       2,     24|             erőlködött emelkedni, s kérte, hogy tegyenek valamit a feje
1369       2,     24|               tegyenek valamit a feje alá, hogy egyenesen ülhessen. Kezét
1370       2,     24|                         Jó estét, bajtárs! Hogy vagy? - kérdezé ő, a haldokló,
1371       2,     24|               ezeket a többi urakat itten, hogy hagyjanak néhány pillanatig
1372       2,     24|                  orvos még egyszer ráköté, hogy viselje magát nyugodtan,
1373       2,     24|                    Palvicz Ottó megígérte, hogy nem vet neki egy napot,
1374       2,     24|                   Anyja egy előkelő hölgy. Hogy kicsoda? Azt meg fogod tudni
1375       2,     24|                    Csak annyit tudtam meg, hogy a veszendő lélek, akivel
1376       2,     24|                  száma a világon - fiú. De hogy hova lett, hol dobták el
1377       2,     24|                akadt. "Én megtiltom neked, hogy férjhez menj!" - "Hát végy
1378       2,     24|                   betakargatni a homokban, hogy vissza ne találjon hozzá
1379       2,     24|                   vitéz -, add kezedet rá, hogy te elmégy odáig, ahova én
1380       2,     24|                    mehettem. De megtudtam, hogy az a nő kiadta a gyermeket
1381       2,     24|             gyermeket valahova dajkaságba. Hogy hova? Azt egyedül ő tudja.
1382       2,     24|             cseléde tud felőle még annyit, hogy az a falusi dajkaasszony,
1383       2,     24|             asszonyához veszekedni amiatt, hogy az élelmezésre fizetett
1384       2,     24|              nehányszor elhozta a dajkanő, hogy bebizonyítsa, hogy még él.~ ~
1385       2,     24|                dajkanő, hogy bebizonyítsa, hogy még él.~ ~Palvicz Ottó szemei
1386       2,     24|                 szeder alakú anyajegy van, hogy meggyőződjék azonosságárul.
1387       2,     24|                 biztos helyre fogod tenni, hogy amíg felnő, s kenyeret tud
1388       2,     24|                   között a felhatalmazást, hogy nevemet viselje. De azt
1389       2,     24|                  De azt ne tudja meg soha, hogy én ki voltam. Szegény katona
1390       2,     24|                 bajtárs! Én fogadom neked, hogy úgy fogom őt tartani, mintha
1391       2,     24|            csikorítani.~ ~És ismét dalolt, hogy azt borzalom volt hallani.~ ~
1392       2,     24|                  Becsületedre mondd nekem, hogy e nőt el nem árulod soha...
1393       2,     24|                    míg egyszer észrevette, hogy az, akivel szemközt néz,
1394       2,     25|            csatazaj közepett.~ ~Milyen jó, hogy nem olyan a föld, mint Herodot
1395       2,     25|                 egyenes, lapos; milyen jó, hogy a föld gömbölyű. Milyen
1396       2,     25|                  föld gömbölyű. Milyen jó, hogy lehet egy-egy pontja a földnek,
1397       2,     25|                   eltakarja azt, s engedi, hogy legyenek boldog emberek
1398       2,     25|             partjától dél felé eltekintve, hogy ég Óarad, Újvidék, hogy
1399       2,     25|                    hogy ég Óarad, Újvidék, hogy robban a légbe Szenttamás,
1400       2,     25|                 robban a légbe Szenttamás, hogy gyullad ki Temesvár; nyugatnak
1401       2,     25|              nyugatnak nézve meglátszanék, hogy füstölögnek Abrudbánya romjai
1402       2,     25|             mozdulatlanul. Olyan szelídek, hogy meg sem rezzennek, ha valaki
1403       2,     25|                    Olyan kövérek az arcai, hogy alig engednek helyet a pici
1404       2,     25|                  mindenáron rá akar bírni, hogy legyen neki lova.~ ~Ez a
1405       2,     25|                   mindig azon gondolkozni, hogy férje a halál piacán jár,
1406       2,     25|                    Nagy szerencse ránézve, hogy Jenő ott van. Az úgy ki
1407       2,     25|                 művészetre; azt is mondja, hogy el fog Rómába menni, s festőnek
1408       2,     25|                     Jó az a kép, én tudom, hogy találva van.~ ~- Én tudom,
1409       2,     25|                 találva van.~ ~- Én tudom, hogy nem jó. És annak te vagy
1410       2,     25|                   mindig azon gondolkozol, hogy most Ödön milyen veszélyben
1411       2,     25|                másforma?~ ~- Hiszen tudod, hogy Ödönt semmi baj sem érte;
1412       2,     25|                azzal a levéllel? Gondolod, hogy az olyan írást, amit valaki
1413       2,     25|                vidéken át küld, úgy írják, hogy azt mindenki elolvashassa
1414       2,     25|              bennük. Kegyetlenség tőletek, hogy még csak a betűit sem engeditek
1415       2,     25|                 nevetett. - Te azt hiszed, hogy azok a chiffrek olyan közönséges
1416       2,     25|                          Aztán ne gondold, hogy ezt is papírra szokás írni,
1417       2,     25|                   az izenetet. Mármost hát hogy ismernéd meg ezekből az
1418       2,     25|            kigondolni a magyarázatoknak.~ ~Hogy nehéz hírt kapni a Tiszán
1419       2,     25|                   kapni a Tiszán innenről; hogy Ödön közel sem jár az ellenség
1420       2,     25|                   az ellenség lőtávolához; hogy rövid idő múlva ismét itt
1421       2,     25|                  idő múlva ismét itt lesz; hogy lapokat nem lehet kapni,
1422       2,     25|                 meg kaliforniai események; hogy a mamát az egész gazdaság
1423       2,     25|     sógorasszonyával mindezeket elhitetni. Hogy kell a debreceni levelekkel
1424       2,     25|           levelekkel érkező postát lesnie, hogy valami olyat ne adjon át,
1425       2,     25|                   valami bajt megtudhatna. Hogy kell előtte saját szomorúságát
1426       2,     25|                   meg néma gyönyörében az, hogy arcvonásait az ecset meglopja.~ ~
1427       2,     25|                   börtönőre, ki vigyáz rá, hogy a szigetet el ne hagyja,
1428       2,     25|                   szigetet el ne hagyja, s hogy senki ne közeledjék hozzá.~ ~
1429       2,     25|             márványszobor szállt volna le, hogy a kísérteteknek bebizonyítsa,
1430       2,     25|                kísérteteknek bebizonyítsa, hogy ő is él, nemcsak ők.~ ~Az
1431       2,     25|                Mikor elhatározta rá magát, hogy kastélyát a harc sebesültjei
1432       2,     25|                      Elébb gondja volt rá, hogy Ödön nejét kisgyermekeivel
1433       2,     25|                    Fiát, Jenőt utasította, hogy mint ügyeljen reájuk.~ ~
1434       2,     25|               Akkor is oly kevéssé tudták, hogy mi az, mint az első megjelenésekor.~ ~
1435       2,     25|         szemrehányást tenni?... Tudod jól, hogy ennek a vérnek ki kellett
1436       2,     25|                  vérnek ki kellett folyni, hogy ezt a kínt végig kellett
1437       2,     25|              kellett szenvedni. Tudod jól, hogy meg kell halni, aki fel
1438       2,     25|                   feléhez.~ ~- Azt hiszed, hogy én félek itten egyedül magamban;
1439       2,     25|                 jár... Én nem félek attól, hogy ezt tudom.~ ~Megint végtül-végig
1440       2,     25|                 mit meghagytál... Mondtad, hogy visszajössz, mondtad, hogy
1441       2,     25|                 hogy visszajössz, mondtad, hogy fülembe fogod suttogni e
1442       2,     25|        megfordította az én kezem... Lehet, hogy elvesznek mind... Az meglehet...
1443       2,     25|                megáldozzuk magunkat azért, hogy ők boldogok legyenek...
1444       2,     25|                legyenek... Te nem akartad, hogy e két mosolygó főre süssön
1445       2,     25|                  tettem... És most akarom, hogy térj aludni, s akarom, hogy
1446       2,     25|                hogy térj aludni, s akarom, hogy aludjam én is!~ ~A holdfény
1447       2,     25|                 parancsolni a kísértetnek, hogy menjen nyugodni, tudott
1448       2,     25|              parancsolni saját magának is, hogy aludjék.~ ~És aludt nyugton.~ ~
1449       2,     25|                    tudják, akik próbálták, hogy ez a legnehezebb parancsolat:~ ~"
1450       2,     25|                 parancsolat:~ ~"Én akarom, hogy aludjam!"~ ~
1451       2,     26|                    meg lett az semmisítve; hogy meg van az már szorítva,
1452       2,     26|                    mint csalják kelepcébe, hogy vágják el visszavonulási
1453       2,     26|                  gyorsaságának köszönheti, hogy Palvicz Ottó kardja utol
1454       2,     26|                     Palvicz fogadást tett, hogy akár élve, akár halva, kézre
1455       2,     26|         választhatott, azért imádkozzék-e, hogy kedvesét élve, vagy azért,
1456       2,     26|                 kedvesét élve, vagy azért, hogy halva lássa? Halva a csatában,
1457       2,     26|                 összeköttetéseiknél fogva, hogy tegnap dél óta döntő ütközet
1458       2,     26|                   távsürgönye azt tudatta, hogy este hét órakor a magyarok
1459       2,     26|                  verte fel azzal a hírrel, hogy egész hadtestével együtt
1460       2,     26|                  Ott mindenki hihette azt, hogy a győzelem teljes - másnap
1461       2,     26|                  tölt a teához. Azt hiszi, hogy az arak ébren tartja az
1462       2,     26|  kenyérhajdarabkákbul és cukordarabkákbul, hogy állnak szemközt a seregek.~ ~
1463       2,     26|                jókor megkapja a parancsot, hogy flankírozza az ellenséget;
1464       2,     26|                   s csak akkor vevé észre, hogy nyelve és torka száraz,
1465       2,     26|                    nyelve és torka száraz, hogy hangja felakad.~ ~Egy korty
1466       2,     26|               Alfonsine akarta megmutatni, hogy neki több lelkiereje van,
1467       2,     26|                     hanem azon ijedelemre, hogy Alfonsine így el tudta feledni
1468       2,     26|                  pedig nem törődött azzal, hogy ki látja, ki nézi, szabad
1469       2,     26|                  pedig nem való volt arra, hogy akár mást, akár magát megölje
1470       2,     26|                  csinálunk Magyarországon, hogy három nemzedék nem fogja
1471       2,     26|                 vagyok, amint én is tudom, hogy ön kicsoda. Ahol egymásra
1472       2,     26|                   mindig feljebb csavarta, hogy üveghengerén át már égő
1473       2,     26|                  van a testetlen léleknek, hogy az, mikor már megszűnt egy
1474       2,     26|                  Pedig azt már kitalálták, hogy az f hang kettős keresztet
1475       2,     26|           szenteire! Bárónő, gondoljon rá, hogy ön keresztyén.~ ~- Én nem
1476       2,     26|              keresztyén!~ ~- Gondolja meg, hogy ön nő.~ ~- Én nem vagyok
1477       2,     26|                    S ha kellett a sorsnak, hogy legyenek teremtések a földön,
1478       2,     26|               azért szűntek meg nők lenni, hogy imádkozhassanak, legyenek
1479       2,     26|                akik azért vannak teremtve, hogy átkozódjanak! És még rosszabbat
1480       2,     26|                   szedte föl a köpönyegét, hogy meneküljön e vétkes hangok
1481       2,     26|                  apáca némán inte Editnek, hogy kövesse őket.~ ~Alfonsine
1482       2,     26|        ellenmondani. Ahogy tetszik! Örült, hogy társnéjával együtt ép testtel
1483       2,     26|               nappal egyébről, mint arról, hogy hogyan ölhessem meg. Akarom,
1484       2,     26|               hogyan ölhessem meg. Akarom, hogy olyan nyomorult légy, mint
1485       2,     26|           nyomorult légy, mint én. Akarom, hogy tudd meg, milyen nyomorult
1486       2,     26|                  aztán gondolkozzál rajta, hogy mikor fogsz engem utolérni.
1487       2,     26|                közöttük, akit élve hagyok, hogy a többit felemlegesse! Az,
1488       2,     26|                    marasztottalak idehaza. Hogy minden éjjel, mikor alunni
1489       2,     26|                     Megölöm a kedvesedet." Hogy láthassalak olyan nyomorultnak,
1490       2,     26|                  által. Légy te énáltalam. Hogy lásd bennem magadat, és
1491       2,     26|              démoni kitörést; midőn látta, hogy Alfonsine elcsöndesül és
1492       2,     26|               vánkost melegítettek lábára, hogy ne fázzék, s magára hagyták,
1493       2,     26|                  fázzék, s magára hagyták, hogy aludjék.~ ~És Editnek úgy
1494       2,     27|               nádtetőzet; nem azon célból, hogy a zsindely meg legyen óva,
1495       2,     27|                 legyen óva, hanem avégett, hogy télen át a szőlő s némely
1496       2,     27|            elnyújtva, mint maga az abrosz, hogy azt egy római Messalina,
1497       2,     27|                  gőzgép. Az ember bámulja, hogy nem vágja oda a körmét.
1498       2,     27|                    kinek az a kötelessége, hogy bort hozzon; a pecsenyemártáshoz
1499       2,     27|               várnak a háznál?~ ~Meglehet, hogy jön valaki. Tízet lehet
1500       2,     27|                 Tízet lehet egyre fogadni, hogy a jó asztal megtiszteletlen
1501       2,     27|                  mindenki azt mondja róla, hogy derék ember, kedves ember,
1502       2,     27|                 ragyognak; mindenki tudja, hogy boldog családi életet élnek.
1503       2,     27|               Zebulon sóhajtozva emlegeti, hogy hány leányát nem tudja férjhez
1504       2,     27|                  gondolja magában: "De jó, hogy leányom nincsen!" Mikor
1505       2,     27|              ragyog e gondolattól: "De jó, hogy fiam nincs!"~ ~Semmire gondjuk
1506       2,     27|                   a pénzzel? Ha megtudnák, hogy pénzt tart otthon, még kirabolnák
1507       2,     27|                  maradna gazdálkodni, mint hogy egész életében a várost
1508       2,     27|                    úrnak pedig abból állt, hogy megnézte a vetést, mikor
1509       2,     27|            szerette, ha azt kívánták tőle, hogy ő parancsoljon valakinek;
1510       2,     27|         parancsoljon valakinek; azt pedig, hogy neki parancsoljon más, éppen
1511       2,     27|                 nem hordatott. Azt mondta, hogy nem lehet megérteni, oly
1512       2,     27|                  Úgyis kevesen vagyunk."~ ~Hogy valamiképp érdekelve lehessen
1513       2,     27|                   Ő nem hall abból semmit. Hogy mi lesz a végkimenetele
1514       2,     27|                   nem békülnek, ők lássák, hogy mire mennek vele. Az ember
1515       2,     27|                    nem ronthatja el azért, hogy efölött szomorkodjék!~ ~
1516       2,     27|              szilvórium? Aztán láss hozzá, hogy jókor legyen az ebéd.~ ~
1517       2,     27|             gallérját, mintha attul félne, hogy az esik el ijedtében, suttogva
1518       2,     27|                 Soha iletemben nem hittem, hogy olyan vadászaton legyek,
1519       2,     27|                   aztán korommal feketire, hogy ram ne ismerjenek. Harom
1520       2,     27|           kaláccsal visszajött, azt hitte, hogy valami jó adomákat mond
1521       2,     27|                   azt pretendálta Zebulon, hogy Ádám komája hanyatt ne vesse
1522       2,     27|                 magadat kiadnyi inkognito, hogy rad ne talalyanak. Magam
1523       2,     27|          disznosagban, mint valami diszno, hogy utolyara magam izs azt hitem,
1524       2,     27|              utolyara magam izs azt hitem, hogy vagyok diszno.~ ~Ádám úr
1525       2,     27|                nevethetnéke volt, de félt, hogy Zebulon megharagszik; hát
1526       2,     27|                    iletet. Eszembe jutota, hogy elgyüvök ide tehozad. De
1527       2,     27|                 kis zsido gyereket ölembe, hogy szoptasam keblemen; hogy
1528       2,     27|                   hogy szoptasam keblemen; hogy meglegyen illuzio. Így kijacotam
1529       2,     27|                    meg tudta volna őrizni, hogy a pipa ki ne hulljon belőle,
1530       2,     27|                  Zebulon! Mintha látnálak, hogy szorongattad anyai kebledhez
1531       2,     27|                    ítéletnapig; itt tudom, hogy nem keres senki; mert ez
1532       2,     27|               azért vettem egyszer mappát, hogy megbizonyodjam felőle, hogy
1533       2,     27|                hogy megbizonyodjam felőle, hogy az én falumat még a mappacsináló
1534       2,     27|                némi indignációval afölött, hogy Zebulon elég együgyű azt
1535       2,     27|                 elég együgyű azt képzelni, hogy egyik mappa nem olyan, mint
1536       2,     27|               Olyan ágyukkal lűtte Schlik, hogy engem csak hangja ütötte
1537       2,     27|                  adok neked bizonyítványt, hogy itt voltál nálam az egész
1538       2,     27|                    kezükbe. Látnak belüle, hogy én voltam totumfac! S úgy
1539       2,     27|                  magamnak; de attul filek, hogy más teszi azt meg nekem.
1540       2,     27|            vigasztalást mondani, mint azt, hogy "oda is ember kell".~ ~-
1541       2,     27|                  lehetne alkudni nimettel, hogy mennyit vállalok el büntetisbe;
1542       2,     27|                    büntetisbe; nem mondom, hogy úgy két-három esztendőcskét
1543       2,     27|                 úgy meg volt szontyolodva, hogy mint azilumra gondolt a
1544       2,     27|         pipázószoba ajtajára azt a mappát, hogy onnan tanulmányozhassa folyton-folyvást,
1545       2,     27|                   azon tapasztalatra jött, hogy már ő akárkit indul el megütni,
1546       2,     27|               nyitotta azt kívülről, s jó, hogy be nem törte az orrát Zebulonnak.~ ~
1547       2,     27|                   eleve értesíteni afelől, hogy még egy vendég van a háznál.
1548       2,     27|                   nappal elébb Ádám úrnak, hogy milyen vége van mindennek.
1549       2,     27|                    Mind a kettő azt hitte, hogy a másik azért jött ide,
1550       2,     27|                    a másik azért jött ide, hogy őtet itt elfogja.~ ~A legutolsó
1551       2,     27|               Zebulon világosan azt hitte, hogy az az ütés, melyet arcának
1552       2,     27|                    balítéletet fejezte ki, hogy ez a Zebulon most azzal
1553       2,     27|                   azért állt az ajtó mögé, hogy őt jól fejbe üsse.~ ~Ádám
1554       2,     27|                 nyúlni, míg azt nem látta, hogy Zebulon leteszi kezéből
1555       2,     27|                    éppen az ejté kétségbe, hogy mért nem szólal meg ez az
1556       2,     27|                    mondott olyan nagyokat, hogy majd arra csak tesz valami
1557       2,     27|             Zebulon. Ez annyit tett volna, hogy "prodit metum". Neki mutatnia
1558       2,     27|                   mutatnia sem szabad azt, hogy ez az ember őrá nézve valaki.
1559       2,     27|               asztalnál az a fátuma esett, hogy Szalmás éppen átellenébe
1560       2,     27|                   látni, akiről azt hiszi, hogy az ide azért jött, hogy
1561       2,     27|                    hogy az ide azért jött, hogy őtet megfogja.~ ~Zebulon
1562       2,     27|                 mint annak a meggondolása, hogy ő mindezen bramarbasok alatt
1563       2,     27|             bramarbasok alatt megállhatta, hogy meg ne kérdezze Zebulontul: "
1564       2,     27|       háziasszonyságot talán pikírozta az, hogy Zebulon egyszerre ilyen
1565       2,     27|                    ővele azt a tréfát űzi, hogy itt akar maradni a nyárig.
1566       2,     27|                    tán azt az észrevételt, hogy "de hátha legyőzik a hadsereget,
1567       2,     27|                  is megmagyarázta Zebulon, hogy akkor aztán mi lesz a világból.
1568       2,     27|                    világból. A hű hazafiak hogy kapnak kitüntetéseket, magas
1569       2,     27|                   a nem szólás bonhomia.~ ~Hogy csak egy példát hozzak fel
1570       2,     27|                hallgatása jelenthette azt, hogy "kerülj csak a kezemre!";
1571       2,     27|             szólásának az volt az értelme, hogy nem kell mindent minden
1572       2,     27|                    gasconade-okat, anélkül hogy ellenlábasát beleszólásra
1573       2,     27|               dunnáról, amivel betakarták, hogy az madrác, amire még egy
1574       2,     27|                    másik úr fog feküdni, s hogy nálunk úgy alusznak rétegbe
1575       2,     27|                     Reggel aztán kiderült, hogy miért nem engedte Zebulon
1576       2,     27|                   az asszonyság évelődött, hogy mégsem keltek fel a vendégek;
1577       2,     27|                   a vendég urak szobájába, hogy keltse fel őket, és mondja
1578       2,     27|                 őket, és mondja meg nekik, hogy már készen várja a reggeli.~ ~
1579       2,     27|               megbánta volna a nyilatkozó, hogy írást hagyott maga után.~ ~
1580       2,     27|                 maga után.~ ~Semmi kétség, hogy Szalmás meg Zebulontól féltében
1581       2,     28|                 tudta régibb itt jártából, hogy ahol az a patak ered, ott
1582       2,     28|                erdőben, amely arról híres, hogy minden esztendőben levágják
1583       2,     28|                    s aztán dicsérte magát, hogy mégiscsak okos ember ő,
1584       2,     28|                    úgy kezdte tapasztalni, hogy nagyon meredekre visz fel
1585       2,     28|                üldöztetéstől való félelem, hogy helyt adjon rögtön nyomába
1586       2,     28|                következik abban a versben, hogy a farkas ijedtében elejtette
1587       2,     28|                 előtt. ~ ~Zebulon átlátta, hogy sorsát hiába akarja kikerülni;
1588       2,     28|              lépegetni, akkor vette észre, hogy hiszen az a Macbeth, s ő
1589       2,     28|              bántsa engem. Maga azt hiszi, hogy én akarom elfogni magát;
1590       2,     28|                  magát; én meg azt hittem, hogy maga akarja elfogni engem.
1591       2,     28|                    bolondos út. Jobb lesz, hogy értsük meg egymást.~ ~Szalmás
1592       2,     28|                    mindenütt. Isten tudja, hogy lesz, mint lesz. Nem kell
1593       2,     28|                 adja oda. Mondja meg neki, hogy köszöntetem. Erről a mai
1594       2,     28|        menyasszonya; hanem amint megtudta, hogy szabad az út, nagyot fohászkodott,
1595       2,     28|                    meg csapatvezér urának, hogy küldje értem szekeret. Felfedezhetek
1596       2,     28|             Zebulon, akiről az volt a hír, hogy kassai csatában eleste,
1597       2,     28|                    kassai csatában eleste, hogy ellensig elfogta. Nem elestem,
1598       2,     28|                   mellett kocogó lovassal, hogy mik történtek az ő távolléte
1599       2,     28|                   mondta a csapatvezér úr, hogy nagyon jól ismeri az urat.
1600       2,     28|                 gondolá magában Zebulon -, hogy én tisztelkedni menjek valaha
1601       2,     28|                   hány futárját elcsípte - hogy utoljára Zebulon át kezdte
1602       2,     28|                   Zebulon át kezdte látni, hogy biz az nem lehetetlen, hogy
1603       2,     28|                hogy biz az nem lehetetlen, hogy ilyen háborús világban rangot
1604       2,     28|                   a fuvarosgazda udvarára, hogy már mégis azt a csizmát
1605       2,     28|                    előtt látta, legfeljebb hogy a könyökei foltosak s a
1606       2,     28|                    is megérkezett! Örülök, hogy van szerencsém! Szívesen
1607       2,     28|                  azonban szerette Zebulon, hogy nem nyújtotta kezét parolázásra.~ ~
1608       2,     28|                  volt annyi haditudománya, hogy az egyetlen úri lakot választotta
1609       2,     28|             elővette a pipáját a zsebéből, hogy megmutassa Boksának, hogy
1610       2,     28|                  hogy megmutassa Boksának, hogy ő csak még most is urabb
1611       2,     28|           aranygalléros úrnak azt mondani, hogy adjon fidibuszt, a szolgálattétel
1612       2,     28|           Debrecenben.~ ~S azzal, anélkül, hogy elébb pipájára gyújtott
1613       2,     28|                megszeppenést oly vastagon, hogy Boksa Gergőnek is feltűnt.~ ~-
1614       2,     28|                  neki azt a kérdést tenni, hogy "Ugyan, édes Boksa barátom,
1615       2,     28|                   hát mit értenek azalatt, hogy "hazaárulók"?~ ~- No, hát
1616       2,     28|                    Zebulon oly apodiktice, hogy "ezt se nem tettem". Bizonyos
1617       2,     28|                  bátorságot vette magának, hogy leült Zebulon mellé a pamlagra,
1618       2,     28|                Boksa:~ ~- Hát tudja az úr, hogy én Szalmást kergettem?~ ~-
1619       2,     28|           intonáltam hangsúlyt; kérdeztem, hogy kergette kapitány úr (már
1620       2,     28|                       Azt mondta Boksának, hogy engedelmet kér az őrnagy
1621       2,     28|                  nagyon szorít.~ ~Igaz is, hogy szorította, mégpedig a torka
1622       2,     28|                  körül; hanem az nem igaz, hogy Zebulonnak más csizmája
1623       2,     28|              szeretett a fuvaros megtudni, hogy aláfelé vagy fölfelé induljon-e
1624       2,     28|            induljon-e meg Zebulon úrral, s hogy hány napi útra legyen készen.~ ~
1625       2,     28|              Zebulon arra határozta magát, hogy "fölfelé", és mennek addig,
1626       2,     28|                  valakinek rászánni magát, hogy a szakállát levágja. Az
1627       2,     28|                   elviszem én az urat úgy, hogy semmi baj nem éri. Ugye,
1628       2,     28|                    ráhagyta.~ ~Tudta is ő, hogy hova megy.~ ~- Vittem én
1629       2,     28|                 fuvarost; azt mondta neki, hogy csak forduljon vissza, s
1630       2,     28|                    a kivételes állapotban, hogy minden, bárki kezében levő
1631       2,     28|                  Branyiszkó előtt volt.)~ ~Hogy attól útlevelet lehessen
1632       2,     28|                  az nemrég írt az apjának, hogy sietve küldjön neki pénzt,
1633       2,     28|                    a végeredményre jutott, hogy ha aközött kell választani,
1634       2,     28|                   aközött kell választani, hogy vagy a nyakat, vagy a bajuszt,
1635       2,     28|             magának is el kellett ismerni, hogy soha szelídebb, jámborabb,
1636       2,     28|                   Bálint betanította neki, hogy mit feleljen, ha kérdezik.
1637       2,     28|                    egy napot kért magának, hogy magát veszedelmes szerepébe
1638       2,     28|          sorompónál nem bántották, látták, hogy pap; hanem adtak geleitscheint,
1639       2,     28|                 hanem adtak geleitscheint, hogy vissza is térhessen.~ ~Egyenesen
1640       2,     28|                 Pukkersdorf. Szentül félt, hogy mégis, mikor a biztos előtt
1641       2,     28|           Zebulonénál, meghajlítá térdeit, hogy a reverenda lábáig leérjen.
1642       2,     28|                    valóban úgy megrettent, hogy ha a reverendába nem támaszkodik,
1643       2,     28|                    mindig vártalak. Dicső, hogy eljöttél. Ez az álruha mutatja,
1644       2,     28|                    Csak írd alá! Láthatod, hogy a legelőkelőbb férfiak nevei
1645       2,     28|                   minden oroszok cárjának, hogy kegyeskedjék hazájuk négy
1646       2,     28|                  gráciát kérte ki magának, hogy hadd menjen aludni.~ ~És
1647       2,     28|                   akkor kezdte észrevenni, hogy milyen furcsát álmodik ő
1648       2,     28|                    álmodik ő most ébren.~ ~Hogy került ő most ide, ahova
1649       2,     28|                   szándéka nem volt jönni, hogy szökött el a másik oldalról,
1650       2,     28|            Rideghvárynak rég átadatott. És hogy mindez milyen furcsa komédia
1651       2,     28|               mulattatá a méltóságos urat, hogy Zebulonnal való találkozását
1652       2,     28|                    azt kívánta Zebulontul, hogy azt a vidám történetet majd
1653       2,     28|                  mondja el az ebéd felett, hogy ugratták ők meg egymást
1654       2,     29|                  egy bajuszt kell festeni, hogy szokott imádói se ismerjenek
1655       2,     29|                    jelentik a lakosságnak, hogy akik a mai napon a város
1656       2,     29|                Most azután tudta mindenki, hogy mi történik.~ ~A császári
1657       2,     29|                    utcáin végigrobogtak!~ ~Hogy elhalmozták azokat koszorúkkal!
1658       2,     29|                  nem látszott ló és lovas. Hogy omlottak le előttük térdre,
1659       2,     29|                   vette volna akkor észre, hogy ez örömragyogás felett egy
1660       2,     29|                  az volt rá a fogadjisten, hogy ajtóstul együtt kibukott
1661       2,     29|               orrát. Azután nekiiramodott, hogy majd kiszalad az utcára,
1662       2,     29|                   nemzeti kardkötővel! Már hogy tudott a feleségem meghalni
1663       2,     29|               meghalni ezelőtt egy héttel, hogy nem tudja ezt látni! Hogy
1664       2,     29|                  hogy nem tudja ezt látni! Hogy nem hívhatom őt haza, hogy
1665       2,     29|                 Hogy nem hívhatom őt haza, hogy ezt látná! Nem akart addig
1666       2,     29|                  csak végig kellett várni, hogy hadd sírja ki magát kedvére
1667       2,     29|                 szájába, s úgy örült neki, hogy az azt kegyeskedik megenni.~ ~
1668       2,     29|                  tudom!~ ~- Azt sem tudja, hogy hol van? Hol találkozhatnám
1669       2,     29|                     elfogták; azt mondták, hogy a mieinkkel cimborál, hogy
1670       2,     29|                 hogy a mieinkkel cimborál, hogy azoknak szállít hadiszekeret
1671       2,     29|                   meg tudósításokat. Igaz, hogy sokat járt Debrecenbe. Aztán
1672       2,     29|            mindennap megújult Pest rónáin, hogy mindennap félbeszakadjon
1673       2,     29|                  És most, midőn azt hitte, hogy már célhoz ért, azt kell
1674       2,     29|                    ért, azt kell hallania, hogy éppen olyan messze van az,
1675       2,     30|               várát ostromolnunk?~ ~Lehet, hogy a történelem areopágja elítél
1676       2,     30|                     Tíz nap múlt el azóta, hogy a legelső huszárcsapat Pest
1677       2,     30|                 Budavár csodaereje? Abban, hogy lábainál terül Pest.~ ~Az
1678       2,     30|                   főhadvezértől a parancs, hogy a küzdelmet rögtön meg kell
1679       2,     30|             küzdelmet abbahagyni?~ ~Azért, hogy a két hadvezér elébb egypár
1680       2,     30|              levelet válthasson egymással. Hogy két jó katona bebizonyíthassa
1681       2,     30|                katona bebizonyíthassa azt, hogy milyen rossz rétor.~ ~Ami
1682       2,     30|                 úgy biztatta Abdurrahmant, hogy ha Budát fel nem adja, minden
1683       2,     30|                  érte.~ ~Mondta volna azt, hogy: "Amit tettem, megtettem:
1684       2,     30|                 engemet felháborít; azért, hogy sebet üssek a ti népetek
1685       2,     30|               gyűlöllek benneteket; azért, hogy vérnyomokat támasszak országotok
1686       2,     30|                    De azzal menteni magát, hogy Pest polgárai a Duna-partról
1687       2,     30|                  azt hagyta volna magáról, hogy ő csak szúnyogokat akart
1688       2,     30|                  várégés, bombahullás.~ ~S hogy lehetne azt képzelni, hogy
1689       2,     30|                 hogy lehetne azt képzelni, hogy egy ily harci drámának nézőközönsége
1690       2,     30|              nézték a harcjátékot. Hitték, hogy a golyó nem tör át a falon.
1691       2,     30|                  annyit tudattak a néppel, hogy az égboltozatról való fogalom
1692       2,     30|                   a gyönge Budavárnak. Az, hogy megtámadója gyöngébbnek
1693       2,     30|                 mint amilyen.~ ~Azt hitte, hogy egy ijesztéssel beveheti
1694       2,     30|                    csak aztán vette észre, hogy nem bombaszt kell ide, hanem
1695       2,     30|               kellett mennie ellenfeléhez, hogy apró ágyúival felelhessen
1696       2,     30|              haditanácsban ki lett mondva, hogy Budavár nem fészek, hanem
1697       2,     30|                   Előrehatolni csak azért, hogy visszavonuljon; harcolni
1698       2,     30|       visszavonuljon; harcolni csak azért, hogy sebet adjon, sebet kapjon;
1699       2,     30|                     háborút viselni azért, hogy teljék az idő.~ ~Egy ilyen
1700       2,     30|                   A szolgálat abból állna, hogy be kellene jutni a várba,
1701       2,     30|            állapotokról. Ön azt állította, hogy ottan járatos.~ ~- Meg is
1702       2,     30|                    amit meg kellene tudni, hogy milyen hangulat van a várőrség
1703       2,     30|                szót kellene megtudni. Azt, hogy hol és kinél van az a gyermek,
1704       2,     30|                   meleg.~ ~- Nem mutatják, hogy csüggednének, vagy hogy
1705       2,     30|                    hogy csüggednének, vagy hogy szítanának hozzánk?~ ~-
1706       2,     30|              hiteles. Ha arra gondolnának, hogy a várat fel fogják adni,
1707       2,     30|                     akkor kezet nyújtanak, hogy felsegítsenek rajtuk, addig
1708       2,     30|                  Azt bizonyosan mondhatom, hogy azt a cédulát, amit én írtam
1709       2,     30|                    ellen. És miben? Abban, hogy ő szereti jobban a hazát,
1710       2,     30|                    szereti jobban a hazát, hogy ő a bátrabb, hogy ő találta
1711       2,     30|                   hazát, hogy ő a bátrabb, hogy ő találta el a helyesebb
1712       2,     30|                ember áldozatával?~ ~- Azt, hogy a keleti oldalrul is ostromolhatunk.~ ~-
1713       2,     30|            komolyan küzdeni, ha azt látja, hogy mi komolyan támadunk.~ ~
1714       2,     30|              mindezt, és tudom bizonyosan, hogy a föld alatti csatorna felyül
1715       2,     30|                   a kedélyállapotban volt, hogy okvetlenül szükségesnek
1716       2,     30|               valami gorombaságot mondani, hogy lelkét megkönnyebbítse.~ ~
1717       2,     30|                   Megbánta ugyan mindjárt, hogy ezt mondta; de úgy tett,
1718       2,     30|                  rendeletet a lovasságnak, hogy vonuljon feljebb a lovasütegekkel
1719       2,     30|                  Hiszen mindenki elismeri, hogy derék fiú vagy. Nem vagy
1720       2,     30|            függélyesen esnek a várvonalra, hogy azokon minden lövéssel végig
1721       2,     30|             sokszor megfordult. Én tudtam, hogy kém. Egyszer gyalog utánamentem
1722       2,     30|                   utánamentem Cibakházáig, hogy egy szabadcsapatnak bejelentsem.
1723       2,     30|                     s finom frakkot visel, hogy úrnak nézzék. Reszkettem,
1724       2,     30|          Reszkettem, mikor elment előttem, hogy ő is rám ismer. Akkor végem
1725       2,     30|                  vigyázzanak a vitéz urak, hogy az az ember az őrszemeiken
1726       2,     30|                    egy ablakban. Tudja ön, hogy mi ez?~ ~- Az, hogy ezeket
1727       2,     30|                    ön, hogy mi ez?~ ~- Az, hogy ezeket a manzárdszobákat
1728       2,     30|                    Az ellenfél megmutatta, hogy mit tud és mit mer. Reggelig
1729       2,     30|                   Most már látta mindenki, hogy a városban nincs menedék,
1730       2,     30|                magát. El kellett ismernie, hogy az ostromot kezdeni kell,
1731       2,     30|               kivágni az ütegek helyéül, s hogy az ellenfél a kőtörés zaját
1732       2,     30|                 szállásokon, s válogathat, hogy mit mentsen meg a legbecsesebb
1733       2,     30|                  nyitva hagyták szobáikat, hogy tűzvész esetén a szomszédok,
1734       2,     30|                   hisz nem tudhatta senki, hogy azt megkíméli minden golyó.~ ~
1735       2,     30|                  már kitalálták a tudósok, hogy az ég haragját, a villámot,
1736       2,     30|                    a bombát ide röpítette, hogy egyszerre mind a három emeletét
1737       2,     30|                    a csizmadia kedélyéről, hogy hétköznapibb eszmejárásnak
1738       2,     30|                    A csizmadia nekiindult, hogy egyedül ráront arra a titkos
1739       2,     30|                    minden ajtón benyitott, hogy valakit a honn maradtak
1740       2,     30|                 üres fogasokkal tanúsíták, hogy innen mindent eltakarítottak
1741       2,     30|           kétségbeesett erőfeszítést tett, hogy az ablakból visszapeckelhesse
1742       2,     30|               senki. Hanem annyi bizonyos, hogy Szalmás Mihályné e naptól
1743       2,     30|           ostromlott vár vezére azt hitte, hogy ellenfele már menekülni
1744       2,     30|                    elől. Már arra gondolt, hogy elvágja az ostromsereg menekülési
1745       2,     30|              szikla hirdeti a várvédőknek, hogy ezúttal maga Enkeladosz
1746       2,     30|                    igyekszik emelni fejét, hogy melyik éri el azt hamarább.~ ~
1747       2,     31|                    az ellenfél azt hiendi, hogy ismét megnyert egy napot,
1748       2,     31|          polgárkatonák is előretolakodtak, hogy a rohamoszlop élén lehessenek.~ ~
1749       2,     31|                    toll abban versenyzett, hogy melyik fog hamarább odafenn
1750       2,     31|             magyarázatát találhatta abban, hogy a katonák nem szívesen néztek
1751       2,     31|                  öltözetre. Azt tartották, hogy aki ilyenkor kardot nem
1752       2,     31|              ágyúszó jelt ád, akkor tudom, hogy kezdődik a tánc.~ ~- Nem
1753       2,     31|                   És mármost hallgasd meg, hogy mit mondok. Te énnekem néhány
1754       2,     31|                  te oly haragtartó volnál, hogy még emlékeznél arra?~ ~-
1755       2,     31|                    akarsz engem ijeszteni! Hogy te, akinek a kisujjában
1756       2,     31|              ostoba cserepár puskaagyával, hogy együtt másszál a lábtón
1757       2,     31|               világos halálba mennek bele. Hogy te: családunk büszkesége,
1758       2,     31|                   viszlek magammal. Mondd, hogy csak meg akartál fenyíteni,
1759       2,     31|                   bebizonyítani, mint azt, hogy nem szédül.~ ~Amikor fölfelé
1760       2,     31|                fölfelé tekintett, láthatá, hogy a hágcsó felső végénél a
1761       2,     31|                   kap Ödönnek. Megmutatja, hogy ő így is tud. Úgy mászik,
1762       2,     31|                  nem járja, patrónus uram, hogy ön előttem menjen. Én kapitány
1763       2,     31|               sohasem történt velem... Az, hogy meghalok.~ ~Azzal hanyatt
1764       2,     31|               párducot, bikát, szarvorrút, hogy küzdjenek, míg a szűk, menedéktelen
1765       2,     31|                       Azon út oly keskeny, hogy szuronyküzdéshez csak egypár
1766       2,     31|               szuronyvívó volt. Azt tudta, hogy életét drágán fogja eladni.~ ~
1767       2,     31|                 embernek azt vállalni fel, hogy sorba egy egész hadcsapatát
1768       2,     31|              Amiért aztán az az öröme van, hogy bátyját nevetni látja.~ ~
1769       2,     31|                    oly ritka tünemény.~ ~- Hogy kerültél ide?~ ~- A váron
1770       2,     31|                    kérelmi küldöttségének, hogy ha a vár elesik, ő e remekművét
1771       2,     31|                 előtt leteríté, meggátolá, hogy azt ő maga hajthassa végre.~ ~
1772       2,     31|                  várból hírül hozták neki, hogy a várparancsnok elesett.~ ~
1773       2,     31|              elesett.~ ~Akkor elhatározta, hogy ő fogja bevégezni a katasztrófát.
1774       2,     31|                Richárd csodálkozott rajta, hogy nem hallja, mit kiáltanak.~ ~
1775       2,     32|                  reggeli elfelejteté vele, hogy ma reggel annyi veszélyes
1776       2,     32|                 selyemfátyol őrizte fejét, hogy a Lánchídoszlopon szét ne
1777       2,     32|                    még keresztüllépdelnie, hogy eltaláljon arra a helyre,
1778       2,     32|               Eltűnt.~ ~Azt tudta Richárd, hogy a kórházak fölé fekete zászló
1779       2,     32|             honvédek azt válaszolták neki, hogy oda mindenkinek meg van
1780       2,     32|                    arra a gondolatra jött, hogy ha a tűzakna a pokol kéménye
1781       2,     32|                 fölé; s akkor vette észre, hogy az ágy melletti falra ákombákom
1782       2,     32|                 helybenhagyott szokás van, hogy miután évi átalány szerint
1783       2,     32|        bilance-ában akként üttetik helyre, hogy a fölös számú csecsemők
1784       2,     32|            megköszöni a százkezű Visnunak, hogy ilyen sok hím- és nőnemű
1785       2,     32|                  intéztetik el.~ ~Ahelyett hogy kínai barbár őszinteséggel
1786       2,     32|                égbe, s mondd meg Visnunak, hogy itt is voltál" - ehelyett
1787       2,     32|                hozzám dajkaságba. Az igaz, hogy ez tizenkét forintot fizet;
1788       2,     32|                    hozzá vinnem a városba, hogy lássa.~ ~- Hát ennek sem
1789       2,     32|                    leforrázta a két lábát, hogy végig kisebesedett.~ ~-
1790       2,     32|                   van. Azért tettem külön, hogy a többiekre rá ne ragadjon.
1791       2,     32|                   erre az árnyékos helyre, hogy ne ártson a szemének a világosság.~ ~-
1792       2,     32|                 Richárd olyat kiáltott rá, hogy majd hanyatt esett az asszony
1793       2,     32|             állapotban van, eszébe jutott, hogy Palvicz Ottónak rettenetes
1794       2,     32|                    most csak azt sajnálom, hogy nem olyan időben élünk,
1795       2,     32|              Pesten.~ ~Ne gondolja valaki, hogy ez valami államintézmény.
1796       2,     32|                 csak annyit tesz meg vele, hogy az adakozásokból lehúz egypár
1797       2,     32|                        Richárd alig várta, hogy mindennek vége legyen.~ ~
1798       2,     33|                    eladta.~ ~Távol legyen, hogy piedesztált rakjunk a törpék
1799       2,     33|          elutasította a kezét, vagy lehet, hogy Epikurosz követője volt,
1800       2,     33|                  És aztán Xerxés biztatta, hogy ha elfoglalhatja Hellászt,
1801       2,     33|                aztán Ephialtész azt monda, hogy gyűlöli a hazáját. Pedig
1802       2,     33|               hámorpörölyök ütése hirdeti, hogy az indusztria él.~ ~A nap
1803       2,     33|               sötéten elborongó dallamból, hogy az a minden oroszok urainak
1804       2,     33|                   akik büszkélkednek vele, hogy még nem viselnek rabigát.
1805       2,     33|                  ragyogott bele az arca.~ ~Hogy jobban gyönyörködhessék
1806       2,     33|               szédületes gondolata támadt, hogy mi lenne belőle, ha ő most
1807       2,     33|                   azután, mikor azt látta, hogy nagyobb baj lesz itten,
1808       2,     33|                többi hasonló embereket; de hogy azt az egész mappát, amelyről
1809       2,     33|             rátartsa a gyertyára, s nézze, hogy ég az el az utolsó körömfalatig,
1810       2,     33|              akinek anyjának megfogadtunk, hogy gyermekeit fogjuk mindenütt
1811       2,     33|                közé nyúlt, úgy tapasztalá, hogy azok közül a legfelső hiányzik.
1812       2,     33|                Mintha attul tartott volna, hogy elszökik tőle Zebulon.~ ~
1813       2,     33|               felvilágosításokkal rábírni, hogy a fegyveres vendégeket ne
1814       2,     33|            elővigyázat volt Rideghvárytól, hogy ékesen szóló Áronát mindenkor
1815       2,     33|               nagyon. Azt is próbálta már, hogy összevész vele, s akkor
1816       2,     33|                    olyan szépen bánt vele, hogy nem lehetett vele haragban
1817       2,     33|              komolyan elhatározta Zebulon, hogy elcsapja magától ezt az
1818       2,     33|                    míg rá nem jött valaki, hogy a világításra osztott egész
1819       2,     33|                mértékben kiütött a kolera, hogy vesztett ütközetnek is sok
1820       2,     33|                  nem volt felőle bizonyos, hogy vajon a Szent Vladimir-rend
1821       2,     33|                   megtiltotta mindenkinek, hogy neki arról referáljanak,
1822       2,     33|      sellakmaradványok bizonyítják felőle, hogy asztalos.~ ~Zebulon csak
1823       2,     33|             szemének a pillája alól leste, hogy hát e mit akar. Nagyon álmos
1824       2,     33|                    Onnan aztán nekiindult, hogy a tarkójáig is megméri,
1825       2,     33|               fogva az egész tömpe alakot, hogy az se látó, se halló nem
1826       2,     33|                   a kis emberke azt látta, hogy Zebulon nagyon keresi az
1827       2,     33|              nádpálcát, kezdte észrevenni, hogy egészen e világból való
1828       2,     33|                  innen elment, hagyta meg, hogy jöjjek ide; itt van egy
1829       2,     33|                  Aztán ne mondja senkinek, hogy micsoda tréfa volt közöttünk,
1830       2,     33|                   bajom. Mikor azt hittem, hogy meg tetszett halni, aztán
1831       2,     33|                  Sztrupka Márton megtudta, hogy Zebulon lutheránus, egyszerre
1832       2,     33|                 nem adta volna Zebulonnak, hogy ő is "nostras". ~ ~És ezzel
1833       2,     34|               találni abban, mely jelenti, hogy június 20-án reggel 10 és
1834       2,     34|                  emberek, akik azt hitték, hogy még lehet győzni.~ ~"Voltak? -
1835       2,     34|             szaggatott szélű mind a kettő, hogy nem lehetett választani,
1836       2,     34|                 Lánghy Bertalan látta jól, hogy a nép baljóslatot lát, s
1837       2,     34|        elveszésünket? Biztatóul mutatod-e, hogy magának a napnak is van
1838       2,     34|               tartod meg! Él az én lelkem, hogy e tünemény a mi napunk dicsőségét
1839       2,     35|                  meg a délibábot.~ ~Tudta, hogy vége van mindennek. Csak
1840       2,     35|                    érte egyebet, mint azt, hogy meghaljanak.~ ~Ez volt a
1841       2,     35|                    nejéhez; tudatta velük, hogy balvégzetét nyugodtan fogja
1842       2,     35|                  veszteség jutott e napra, hogy egy ember elvesztén keseregni
1843       2,     35|           tisztelte a "brahminokat" azért, hogy sohasem futnak.~ ~Futás
1844       2,     35|                  nélkül; mert nem akartam, hogy fejed megszabadulásáért
1845       2,     35|              látott soha. Annak mondhatod, hogy te vagy Algernon Smith;
1846       2,     35|                    is volt.~ ~Gondold meg, hogy ha külföldön lehetsz, még
1847       2,     35|                 arról is volt gondoskodva, hogy az útlevél jól megviseltnek
1848       2,     35|        Szégyenlette magát e gondolattól.~ ~Hogy ő meneküljön? Meneküljön
1849       2,     35|               érdemes még ez az élet arra, hogy azt az ember valakinek megköszönje?~ ~
1850       2,     35|                acélát. Most eszébe jutott, hogy vannak még, kiket az ő élete
1851       2,     35|                    ne legyen az a diadala, hogy fülébe súghassa gúnyos kárörömmel:~ ~"
1852       2,     35|              behívta az inasát, s utasítá, hogy menjen rögtön haza Nemesdombra,
1853       2,     35|                    s tudósítsa édesanyját, hogy ő külföldre menekül. Onnan
1854       2,     35|             elhagyta Világost.~ ~Jólesett, hogy sötét volt, nem látta az
1855       2,     35|                  be a terembe, s kérdezte, hogy kinek nyújtsa át az útlevelét.~ ~
1856       2,     35|                  teremben.~ ~Mondták neki, hogy várjon, míg az ezredparancsnok
1857       2,     35|           személyleírást, s azt mondta rá, hogy minden rendben van. Az ezredes
1858       2,     35|                   A segédtiszt mondá neki, hogy itt egy útlevél, melyet
1859       2,     35|              azután felvette az útlevelet, hogy Ödönnek átnyújtsa.~ ~Ödön
1860       2,     35|                 utánam rohantál a jég alá, hogy saját életedet kockáztatva
1861       2,     35|                   Most azután Ödön érezte, hogy mit tesz "semmivé lenni".~ ~
1862       2,     35|              ellenfél elé; megmondja neki, hogy hívják, mit tett. Nem bánta
1863       2,     35|                     Ha megtörténhetett az, hogy jó barát jó barátját ily
1864       2,     35|              láthatá a deszkahasadékon át, hogy az őr mozdulatlanul áll
1865       2,     35|               kantározva. Ráismersz arról, hogy a farka fehér. Az a legjobb
1866       2,     35|              megteszem. Arról nem tehetek, hogy a börtönöd oldala rossz.
1867       2,     35|             lovamra felülsz, s azt akarod, hogy vágtatva fusson, szorítsd
1868       2,     36|                   Talán az is azt jelenti, hogy "Memento mori"?~ ~Ödön a
1869       2,     36|             tengődő timpó nagyon megbánta, hogy hitt a tavaszi mocsárnak,
1870       2,     36|                    barangolja be az avart, hogy most legel. Nincs ott semmi.~ ~
1871       2,     36|                 közepett úgy érezte magát, hogy ő most egy porszem. Egy
1872       2,     36|                 emlékezik.~ ~Emlékezik rá, hogy tegnapelőtt még egy nagy
1873       2,     36|                 lehetett venni az alakról, hogy valami gerillacsapat elzüllöttje.
1874       2,     36|                 közeledőt.~ ~No, de még az hogy megörült Ödönnek, mikor
1875       2,     36|                    az isten; de jól tette, hogy odábbállt. Rossz világ van
1876       2,     36|                 csak, főuram, mikor látom, hogy már vége van mindennek,
1877       2,     36|                   s beállítok a muszkához, hogy van nekem száz ökröm; eladom,
1878       2,     36|                   s akkor adott utalványt, hogy menjek vele Rideghváry úrhoz,
1879       2,     36|                   s úgy elszeleltem onnan, hogy a poromba se értek. Coki
1880       2,     36|                 maga bízta meg az imsiket, hogy legyen segélyére a menekülésben? -
1881       2,     36|                  leghívebb barátja? Lehet, hogy úgy van. Muszkául volt,
1882       2,     36|                  de nemesül volt.~ ~Lehet, hogy nem úgy volt. De Ödön ragaszkodott
1883       2,     36|                    a sors azt parancsolja, hogy éljenek. Ki tudja, mire
1884       2,     36|                  önnek - szólt Boksához -, hogy tudatta velem, hol van Rideghváry.
1885       2,     36|                másikba.~ ~- Én nem mondom, hogy azt tegye; ámbár magam aligha
1886       2,     36|                hanem hát mégis azt tartom, hogy egy ilyen nóbel uraság,
1887       2,     36|               szabályait, annyit megtehet, hogy ne menjen addig valahová,
1888       2,     36|                    amíg érte küldenek.~ ~- Hogy még meg is mérgezzem magamnak
1889       2,     36|                 nyakamat levágja, azáltal, hogy anyámat, nőmet, gyermekeimet
1890       2,     36|                     Négy hónapja múlt már, hogy legutoljára voltam Nemesdombon.~ ~-
1891       2,     36|                  fogni a csekély eszemmel, hogy ilyen kitűnő nevezetességű
1892       2,     36|                    válogatni szeret abban, hogy kinek kapituláljon és milyen
1893       2,     36|                  mocsárokon keresztül úgy, hogy emberrel sem találkozunk.
1894       2,     36|             magának az osztrák fővezérnek, hogy íme, itt vár további rendelkezésre.
1895       2,     36|                   nagyságoknak: azt látni, hogy a kicsiny emberek megmaradtak
1896       2,     36|               irigyelni Boksa Gergőn. Azt, hogy ez most is Boksa Gergő.~ ~-
1897       2,     36|                   országba be mer hatolni, hogy annak rejtekein keresztülgázoljon.~ ~
1898       2,     36|                 Boksa Gergő, mintha tudná, hogy ezen a földön most már ő
1899       2,     36|               belejött az ismert csapásba, hogy rá sem kellett ügyelnie
1900       2,     36|                útitársát.~ ~Elmondta neki, hogy még nincs ám mindennek vége!
1901       2,     36|                   cserében ki fogja kötni, hogy mindenkinek közbocsánat
1902       2,     36|                        Több mint bizonyos, hogy az orosz cár kikötötte,
1903       2,     36|                    az orosz cár kikötötte, hogy itt a győzelem után senkit
1904       2,     36|               közel jár az elhihetőséghez, hogy most rögtön az oroszok és
1905       2,     36|                       Csak az a különbség, hogy egyikünk el tudta titkolni,
1906       2,     36|                egyikünk el tudta titkolni, hogy már benne van e betegségben;
1907       2,     36|               pedig Boksa váltig dicsérte, hogy milyen jó.~ ~Mikor aztán
1908       2,     36|                  fog dűlni. Azt már látom, hogy az útfélen kínálkozó csemegétől
1909       2,     36|              azalatt, csak a tűzre tegyen, hogy a szúnyogokat elűzze. Úgysem
1910       2,     36|                  virágai tanúskodnak róla, hogy ölnél mélyebb a vízfenék.
1911       2,     36|                    messziről figyelmeztet, hogy ott mély iszap a talaj.~ ~
1912       2,     36|               agyrémei.~ ~Három napja már, hogy az utolsó csataképes magyar
1913       2,     36|          lealkonyodott már. Kezdte érezni, hogy éhezik és fázik. A mocsár
1914       2,     36|                    Ödön fenntartá a tüzet, hogy a közeledő könnyebben visszataláljon.~ ~
1915       2,     36|                lesz ám ez az úton. Láttam, hogy nincs meleg felöltője.~ ~-
1916       2,     36|              mindjárt bebizonyítá Ödönnek, hogy még maga sem vacsorált a
1917       2,     36|            vacsorált a hozottbul, azáltal, hogy olyanokat falt a leszelt
1918       2,     36|                  falt a leszelt holmikból, hogy majd megfulladt tőle.~ ~
1919       2,     36|                    de becsülöm az eszemet, hogy bementem Komádiba. Ejnye,
1920       2,     36|                látom, mikor a piacra érek, hogy uccu mákomadta, hiszen tele
1921       2,     36|              Megparancsoltam egy kozáknak, hogy fogja a lovam kantárját,
1922       2,     36|                   strázsától megkérdeztem, hogy hol a generális. Nem tudom,
1923       2,     36|                    De rárontottam. Tudtam, hogy azért van ilyen messzire
1924       2,     36|            messzire leküldve a főseregtől, hogy élelmiszereket szerezzen
1925       2,     36|                rajta. Váltig szabadkozott, hogy Nagyváradon van a főpénztár,
1926       2,     36|                   annál jobban allegáltam, hogy nekem itt kell a pénz, hogy
1927       2,     36|                hogy nekem itt kell a pénz, hogy menjek én oly messze földre;
1928       2,     36|                állt, s aztán megalkudtunk, hogy én leengedek neki az utalványból
1929       2,     36|                Ödönt úgy elnyomta az álom, hogy végigdűlt a gyékényen, és
1930       2,     36|                       És úgy tetszik neki, hogy mindezen alakokat ő olyan
1931       2,     36|                    bohó nagy ember. Tudja, hogy ugatni nem szabad, mert
1932       2,     37|                   nagyon jól sejtette azt, hogy igen fájdalmas boldogságot
1933       2,     37|                    teljhatalmú fővezérrel, hogy hol van; rendelkezzék vele.
1934       2,     37|           aggodalmait, s biztatva rávette, hogy térjen hálószobájába vissza.
1935       2,     37|                   e percben arra gondolsz, hogy elhagyj bennünket, s visszatérj
1936       2,     37|                  vádoltalak. Inkább azzal, hogy nagyon is szeretsz bennünket;
1937       2,     37|              nagyon is szeretsz bennünket; hogy áldozatot akarsz hozni megmentésünkért,
1938       2,     37|                 akarod venni azt a leányt, hogy azon család mindent tehető
1939       2,     37|             lelkedben. Ha arról volna szó, hogy valaki közülünk mezítláb,
1940       2,     37|                    ez; ha arról volna szó, hogy valaki közülünk a templomban,
1941       2,     37|                   is megtörtént már ez. De hogy életet, boldogságot vásároljanak
1942       2,     37|             vásároljanak meg azon az áron, hogy egy oly nőnek esküdjenek
1943       2,     37|               forralt fúriakeblében, miket hogy meghallgattak, két ország
1944       2,     37|                soha ki nem gyógyul belőle: hogy ezt a menádot, mint menyasszonyt
1945       2,     37|               értesz engem. Nem is akarom, hogy érts.~ ~- Hogyan? - szólt
1946       2,     37|              kebléhez, mintha attól félne, hogy erővel veszik azt el tőle,
1947       2,     37|                      Anyám, emlékezzél rá, hogy midőn eltávoztam, ez volt
1948       2,     37|                 nem bocsátotta el anélkül, hogy megcsókolja, s megkérdezze
1949       2,     37|                    egyéb tévedés, csak az, hogy az "Ödön" nevet hibásan
1950       2,     38|               kellett bebizonyítania. Azt, hogy ő valóban Baradlay Eugen,
1951       2,     38|                 valóban Baradlay Eugen, és hogy Baradlay Eugen idézve van.
1952       2,     38|                  évhosszant, míg megtudta, hogy özvegy. Más meggyászolta
1953       2,     38|           házasságra lépett, míg megtudta, hogy férje még él. ~ ~Bizalmatlan
1954       2,     38|                    tengerét.~ ~Megtörtént, hogy nem az veszett el, ki legfelyül
1955       2,     38|             bevádlói lettek.~ ~Megtörtént, hogy egy ember meghalt azért,
1956       2,     38|                 tárgya volt.~ ~Megtörtént, hogy egy másik megszabadult,
1957       2,     38|                    merészen azt állította, hogy az, aki vádolva van, nem
1958       2,     38|               megszabadult. ~ ~Megtörtént, hogy egy vádlottat már szabadon
1959       2,     38|                  ítélték el.~ ~Megtörtént, hogy egy elítélt személyesen
1960       2,     38|                szegezték; senki sem tudta, hogy ő ott van.~ ~Megtörtént,
1961       2,     38|                   ő ott van.~ ~Megtörtént, hogy hasonló nevű két ember közül
1962       2,     38|               sorsszeszélynek köszönhetik, hogy most odakinn nem hallgatják
1963       2,     38|                   az sem történhetett meg, hogy az egyik elárulja a másik
1964       2,     38|                   Így történhetett meg az, hogy Baradlay Jenő feljelenthette
1965       2,     38|                  hét múlva rákerült a sor, hogy Jenő kihallgattassék. Azalatt
1966       2,     38|          tagadhatom.~ ~- Ráemlékszik-e ön, hogy ezen itt feljegyzett szavakat
1967       2,     38|          kiszakasztott lapot adott kezébe, hogy olvassa, ami azokon van
1968       2,     38|                    susogta akkor lelkében, hogy e nap ragyogásáért valakinek
1969       2,     38|            vállaira halmozta össze valaki, hogy annál biztosabban elsüllyessze,
1970       2,     38|                    akarja hagyni az anyát, hogy fiait elsirassa?)~ ~Jenő
1971       2,     38|                       Oly mohón válaszolt, hogy feltűnt a vallatónak.~ ~-
1972       2,     38|                   arra?~ ~- Úgy hiszem az, hogy az udvari kancelláriával
1973       2,     38|                  szomorú szerencséje volt, hogy erről is pontosan értesülve
1974       2,     38|                    lennie. ~ ~- Megtudtam, hogy egy hajószállítmány posztó
1975       2,     38|                egyet.~ ~- Itt az mondatik, hogy ön a bányavárosi hadjárat
1976       2,     38|                   halálát.~ ~Ez bizonyítá, hogy ő az igazi. Így haragra
1977       2,     38|                     Tartania kellett tőle, hogy ha valakivel a többi vádlottak
1978       2,     38|                    Azon kellett igyekezni, hogy röviden és gyorsan végezzenek
1979       2,     38|          forradalom alatt volt az a divat, hogy ha két bajtárs összekapott,
1980       2,     38|                vitát úgy egyenlítették ki, hogy mind a ketten az ostromlott
1981       2,     38|                   ilyen hullámokat vetett! Hogy két ilyen testvér azt tehette?
1982       2,     38|                kell halni.~ ~Fejével inte, hogy jól van.~ ~Holnap reggel.~ ~
1983       2,     38|                Célt ért.~ ~Csak azt kérte, hogy engedjék meg neki, hadd
1984       2,     38|                  ők nem voltak okai annak, hogy az Eumenidák szomjaznak,
1985       2,     38|                   az Eumenidák szomjaznak, hogy a Diráknak vér kell.~ ~ ~ ~
1986       2,     39|               egyszerre a két nő, megesik, hogy ugyanazon a szón kezdik
1987       2,     39|               karjaival, mintha azt hinné, hogy akkor azután nem veszítheti
1988       2,     39|                   s meg kellett fenyíteni, hogy szokott helyére visszafeküdjék.~ ~
1989       2,     39|                hangon szólt:~ ~- Bocsánat, hogy ily órában jövök, de sürgönyt
1990       2,     39|                  sírköveink lesznek a jel, hogy ott szikla van, amerre nem
1991       2,     39|                   Bocsáss meg nekem azért, hogy meghalok.~ ~Kívánom, hogy
1992       2,     39|                  hogy meghalok.~ ~Kívánom, hogy midőn értem sírsz, tőlem
1993       2,     39|             arcoddal ne szomorítsd; tudod, hogy azok félnek bánatos arcodtól,
1994       2,     39|              arcképet takard be fátyollal, hogy ne jusson róla annyiszor
1995       2,     39|                     úgy szeretnék elmúlni, hogy az teneked ne fájjon.~ ~
1996       2,     39|              hozzád: "Szeretlek!"~ ~Tudod, hogy engedelmes, szófogadó fiad
1997       2,     39|                   lelked van; nem szükség, hogy az én erőmből hagyjak rád
1998       2,     39|                     és egykor tudasd vele, hogy nehéz tettével nagy jót
1999       2,     39|                 válok meg innen, s hiszem, hogy nekem is megbocsát mindenki
2000       2,     39|                   pedig meg kell kérdezni, hogy mire vár még.~ ~De ki kérdi