Rész, Fejezet

   1       1,      1|               a tüdő hatásképességén, s a nyakizmok minden tehetségét
   2       1,      1|           léptekkel bejött a terembe, s az asztalfőn elnöklő asszonyságnak
   3       1,      1|             hirtelen elhagyta helyét, s alig mutatva arccal, hogy
   4       1,      1|         küldetett alá a bűnös földre, s nagy úr volt, ahol sok szolgára
   5       1,      1|                már tán évtizedek óta, s emiatt gyakran nehéz szívbántalmak
   6       1,      1|            megragadta az orvos kezét, s azt kérdezé:~ ~- Való ez?~ ~
   7       1,      1|               ajtaja zárult be köztük s a vidám társaság között,
   8       1,      1|              orvos aztán hátramaradt, s engedte az úrnőt egyedül
   9       1,      1|           hatvan percből - egy felet. S azt a fél percet fel fogják
  10       1,      1|           Kővé a patológia értelmében s a bibliai szólás szerint.~ ~
  11       1,      1|          amilyen volt neki, amíg élt; s mintha mondaná annak: "Az
  12       1,      1|               mozogjon, hanem álljon. S ha az egész föld előremegy
  13       1,      1|                folytatá a haldokló -, s a hulló romok dobaját hallom
  14       1,      1|             majd elfásul a rajongása, s midőn visszatér, mint egész
  15       1,      1|            szolgáljon ismét egy évig, s akkor igyekezzék a táborkarba
  16       1,      1|              negyven perc még az idő, s nekem annyi mondanivalóm
  17       1,      1|             tűzbe viszik a gyémántot, s nem tudják, hogy az ott
  18       1,      1|              elemeire fog feloszlani, s soha vissza nem jegecül.
  19       1,      1|         foglalt három miniatűr képet, s kitárta azt előtte. A kőszívű
  20       1,      1|               ember sorba nézte őket, s azalatt elcsillapultak fájdalmai.
  21       1,      1|              maga elől az arcképeket, s folytatta hidegen:~ ~- Semmi
  22       1,      1|               elhagyta az íróasztalt, s odarohant férje ágya mellé,
  23       1,      1|                Lelkemet önre hagytam, s az nem fogja önt elhagyni
  24       1,      1|       csendesen egymásra tevé kezeit, s töredezett hangon rebegé:~ ~-
  25       1,      1|            visszaparancsolhatatlanul, s nem várta meg, míg a nagy,
  26       1,      1|               van még ezen a világon, s rátette arcára láthatatlan
  27       1,      1|             hogy a végső perc betölt, s férje halva van, odarogyott
  28       1,      1|            térdre az íróasztal mellé, s két összekulcsolt kezét
  29       1,      1|             utána küldött fogadással, s még egyszer visszafordulva
  30       1,      2|    díszítményeikkel elkészülhessenek, s a főiskolai cantus praesesnek,
  31       1,      2|                mint a szegény emberé, s én nem emlékszem belőle
  32       1,      2|            nyomtatva, ezüstbetűkkel - s hogy az egész parentatio
  33       1,      2|          könny nedvesítette kendőjét, s nyugalmat igyekezett adni
  34       1,      2|  kunkorítgatta e kapcáskodó kérdésre, s azt mondá:~ ~- Hallgassuk
  35       1,      2|               azonban csak véget ért, s mindenkit azon meggyőződésben
  36       1,      2|   titokteljesen inte lehunyt szemével s orrához felhúzott bajuszával,
  37       1,      2|           lelkész ült egymás mellett, s az ott nem ült hiába.~ ~
  38       1,      2|             képekkel és hasonlatokkal s könnyekre indító trópusokkal,
  39       1,      2|             körülragyogott halottnak, s ha valahol, itt tanúsítá
  40       1,      2|           távolban szülötte hazádtól, s az éjszaki fény ragyogása
  41       1,      2|           nyújtá a gyászos özvegynek, s megindult a menet a templomból
  42       1,      2|               sírboltajtóval szemben, s ő fövegét levéve fejéről,
  43       1,      2|              férgek a mi testvéreink, s a göröngy a mi anyánk...~ ~
  44       1,      2|              ezer fáklyának lobogása, s a honfiak néma áldása jobban
  45       1,      2|             reá visszaemlékezzenek.~ ~S ha bűnhődnie kell a vétkezőnek,
  46       1,      2|              vén pap leghátul maradt, s midőn mindenki a kastély
  47       1,      3|               poharakba való borokat, s a vendég urak csakúgy hozzáláttak,
  48       1,      3|         üresen álló székre invitálja, s annálfogva őhozzá töri magát
  49       1,      3|              széke! - kiálta Zebulon, s két tenyerét az asztalnak
  50       1,      3|           dünnyögé erre megnyugtatva, s azzal befészkelte magát
  51       1,      3|    kényelmesen a dezignált ülőhelybe, s egész ügyismerettel gyűré
  52       1,      3|           salátát, ötödik a pudingot, s Zebulon hagyott magának
  53       1,      3|         valahogy, akarhogy, csakhogy; s az a gazember befogta sajat
  54       1,      3|           hintom elejbe nigy bivalyt, s úgy hozta engemet idajaig.~ ~
  55       1,      3|          levegői termometrumon zerus; s az a bivalynak nagyon meleg,
  56       1,      3|      feketekávénál be is következett, s akkor megtudakolhassa adminisztrátor
  57       1,      3|         székeket fog maga után vonni; s annak az imádságnak, amit
  58       1,      3|            különféle színű italokkal; s Zebulon engedte magának
  59       1,      3|             pappal, ha most rábíznák; s minden szürcsölés után egy-egy
  60       1,      3|              harmadiknál a várnagyra, s mindannyinak mosolygó bólintásával
  61       1,      3|           Zebulontul megvonni a szót, s székéről fölkelve, jelt
  62       1,      3|               a tízek küldöttségéhez, s így fölmentek szép rendben
  63       1,      3|              úr lépett az úrhölgyhöz, s bizalmasan megfogva annak
  64       1,      3|               is előre ne furakodjék, s el ne mondja azt, ami a
  65       1,      3|              azt, ami a szívét nyomja s amit a többiek elmondani
  66       1,      3|               nagy, beszédes szemeit, s nem Zebulonra, hanem Rideghváryra
  67       1,      3|             elszoritá a nyeldeklőjét, s torkán akadt a további beszéd;
  68       1,      3|               úrhölgy meghajtá magát, s belső szobája felé távozott,
  69       1,      3|          belső szobája felé távozott, s így vége lett a további
  70       1,      4|   csoportosított, óriási üvegprizmák, s a közéjük rejtett lámpák
  71       1,      4|          üvegfalak oldalaihoz ragadva s nemes korallok ágain terjengve
  72       1,      4|               üvegfedelére visszahull s onnan alácsorog - úgy tetszik,
  73       1,      4|              egy másik terembe látni, s az után végig öt, hat, tíz,
  74       1,      4|            végignézte őket a halandó, s elbámult a kövek királyán,
  75       1,      4|            aranyos egyenruhákat látni s a diplomaták hímzett öltönyeit;
  76       1,      4|               világ minden országából s független bojárok pompás
  77       1,      4|            pompás nemzeti öltözeteit. S ha itt-ott elvegyül közöttük
  78       1,      4|        legmagasabb hölgyével szemben, s felelni annak kérdéseire,
  79       1,      4|             vele körül a nagy termet, s midőn harmadszor is helyéhez
  80       1,      4|     kézszorítással, hogy még egyszer; s háromszor lejtették körül
  81       1,      4|         kábult.~ ~Igézet járt vele.~ ~S ez az igézet abban az ő
  82       1,      4|             történik, őt nem érdekli. S ez oly mondhatlan varázst
  83       1,      4|            lenyomta hátulról a kezét, s azt mondta neki:~ ~- Ej,
  84       1,      4|                Az ifjú visszafordult, s először jött önkéntelen
  85       1,      4|             míg vállrózsát nem kapok, s addig éppen két esztendő
  86       1,      4|               éppen két esztendő van, s addig az ember nem él meg
  87       1,      4|          bemutatják a szép vállaikat, s aztán azt akarják, hogy
  88       1,      4|            megölelte az idegen ifjút, s megcsókolta az arcát, aztán
  89       1,      4|             beburkolóztak bundájukba, s perc múlva csörtetve vágtatott
  90       1,      4|               nem bánom - szólt Ödön, s bundájába takarózva hanyatt
  91       1,      4|             ablaka ki volt világítva, s a folyosóra belépőt azon
  92       1,      4|        rafinériát - súgá neki Leonin, s egy bankjegyet nyomott kezébe,
  93       1,      4|           volt; az mondta rá: "bien", s zsebébe tette. ~ ~- Ez a
  94       1,      4|        felnyitá azt előttük a vezető, s azután bebocsátá őket egy
  95       1,      4|            még egy ajtót nyitott fel, s ott Ödön egy páholyban találta
  96       1,      4|           cirkusz! - szólt Leoninhoz. S amint a rácsozaton kitekinte,
  97       1,      4|         nevetett.~ ~- Ahogy akarod. - S azzal levetve magát egy
  98       1,      4|      jégmedencében pezsgőspalackokat, s magukra hagyta az urakat.
  99       1,      4|       oldalfal közepén kétfelé nyílt, s belépett rajta egy hölgy.~ ~
 100       1,      4|         lelógó ujjai elöl felhasítva, s csak a váll hegyén tartva
 101       1,      4|           Ödönt és a cserkesz leányt, s azután kacagva ülteté le
 102       1,      4|             szegletén, ahol Ödön ült, s lesüté szemeit, és két kezét
 103       1,      4|          szilaj, fecsegő, szeszélyes; s amint te ránézesz azokkal
 104       1,      4|               leány felvetette fejét, s csak azért is szeme közé
 105       1,      4|            gyermekek! - szólt Leonin, s a nagy osztó késsel leütötte
 106       1,      4|            megcserélte a két kelyhet, s ismét habzásig tölté azokat
 107       1,      4|      csakugyan megoldá a varázslatot, s Jézának azután jókedve lett.
 108       1,      4|            ült a páholy rácsozatának, s egyszer sem fordult meg,
 109       1,      4|             kitekintett a rácsozaton, s megtette rájuk a maga csintalan
 110       1,      4|               Végignyúlt a kereveten, s fejét Ödön ölébe fekteté,
 111       1,      4|             Jéza felszökött helyéről, s kezével betapasztá Leonin
 112       1,      4|             betapasztá Leonin száját, s nem engedte neki kimondani.~ ~
 113       1,      4|            Ödön végét veté a tusának, s kimondá a választást:~ ~-
 114       1,      4|        fordult el mind a kettőjüktől, s fél vállal a páholy falához
 115       1,      4|               tekintetet vete Ödönre, s azzal hevülten rebegé:~ ~-
 116       1,      4|            rebegé:~ ~- Jó. Meglesz.~ ~S mint a tünemény, elsuhant
 117       1,      4|             Elíziumot csinált belőle, s ott hatósági engedély nélkül
 118       1,      4|             Leonin elvette a levelet, s megforgatta. Nőírás és fekete
 119       1,      4|           Azután a rács felé fordult, s lornyonját vevé, nehogy
 120       1,      4|            lovához kötözött Mazeppát, s az ingerlő ostorcsattanások,
 121       1,      4|               vad robaj, állatüvöltés s egy hurráordítás a sodronyrácsozatok
 122       1,      4|                Nézd, Ödön! Látod-e?~ ~S amint egy percre hátrakapta
 123       1,      4|            azonban szótlanul felállt, s elhagyta a páholyt. Leonin
 124       1,      4|             málházza össze bőröndjét, s fizesse ki tartozásait.
 125       1,      4|              karszékbe vetette magát, s ott nézte, Ödön mit csinál.~ ~-
 126       1,      4|               ellen ingerli barátját, s még gyanússá teszi magát
 127       1,      4|           modorral odalépett Ödönhöz, s megragadta annak két karját.~ ~-
 128       1,      4|             barátjának; két jó puskát s két pár drótpisztolyt meg
 129       1,      4|           amennyi húsznapi útra elég; s mikor még sötéttel megérkezett
 130       1,      4|            maga már útra készen állt, s azután diribről-darabra
 131       1,      4|              az, gyöngyházból faragva s aranyba foglalva; Szent
 132       1,      4|                azok az én csillagaim. S az én csillagaim szerető
 133       1,      4|                   Jól van - szólt az, s azután maga segíté barátját
 134       1,      4|              keresztet vetett magára, s azután befészkelte magát
 135       1,      4|    befészkelte magát a vasok elejébe, s perc múlva repült a szán
 136       1,      4|              még fenn voltak az égen, s az ablaktáblák zárva mindenütt.~ ~
 137       1,      4|              varjúk? - feleltek neki, s reggel utaztak tovább.~ ~
 138       1,      4|              rögtön felszakadt a köd, s eléderült a táj. Szép fehérre
 139       1,      4|               kivehető, amint közelít s amint a napot elborítja;
 140       1,      4|               kitekint az ernyő alul, s halkan dörmögé társának:~ ~-
 141       1,      4|           látszott már az egész róna, s e fekete ég, e sötétkék
 142       1,      4|           oszlopot ég és föld között, s ez őrült keringő oszlop
 143       1,      4|          többé. Megállt mind a három, s hasztalan emleget nekik
 144       1,      4|               A burána utolérte őket, s azontúl koromsötét lett
 145       1,      4|             Leonin odahajolt Ödönhöz, s megcsókolta barátja szemét.~ ~-
 146       1,      4|           meghúzni magát mindenkinek, s isten irgalmára bízni testét-lelkét.~ ~
 147       1,      4|                ahova levetette magát, s kezdé lovait is kiszabadítgatni
 148       1,      4|           burána őrült nászkíséretét, s már a délkeleti távolban
 149       1,      4|               amelyet elérni siettek, s melyhez szerencséjükre el
 150       1,      4|               Vess keresztet magadra, s menjünk odább!~ ~A lovak
 151       1,      4|               hogy már útra találtak, s azután még jobban belebódorodtak
 152       1,      4|            kozák!~ ~Leonin kitekinte, s valóban ő is felismerte
 153       1,      4|        melyben egyfelől csülökig áll, s lehajlott fejével mintha
 154       1,      4|          dárdáját a földre leeresztve s két kezével fogva, míg fejét
 155       1,      4|         tanítja az engedetlen fickót, s kiugorva a vasokból, leveté
 156       1,      4|             rivallt rá azután Leonin, s odament hozzá, és megfogta
 157       1,      4|          katonát útban érte a burána, s lovastul megfagyott. Nem
 158       1,      4|           Leonin. - Dél elhaladt már, s mindjárt beesteledik. Az
 159       1,      4|           hogy az óraláncához férjen, s arrul a kis delejtűs szelencét
 160       1,      4|              térképet is előkeresték, s azután a föld sarkait kipuhatolva,
 161       1,      4|           vontatott üvöltés hangzott, s erre a lovak nyugtalanul
 162       1,      4|            ellenkező irányba mutatva; s a következő percben már
 163       1,      4|              fordítva a szán villája, s pattogott az ostor.~ ~De
 164       1,      4|               egyik kocsiszellentyűn, s azután azt mondá Ödönnek:~ ~-
 165       1,      4|               szellentyűt emelte föl, s kitekintett.~ ~A hátrahagyott
 166       1,      4|             cihert kerülgetni kellett s kanyarulatokat tenni az
 167       1,      4|              társakat elébb megették, s azután indultak a további
 168       1,      4|           megtölthették fegyvereiket, s a más oldalról lovaik elé
 169       1,      4|     három-négy kap a felköszöntésbül. S ez a megtorpanás időt enged
 170       1,      4|           ismét a tisztás következik, s az már az ő javukra lesz.~ ~
 171       1,      4|        nyugtalanul állt föl helyéből, s ijedten nézegetett maga
 172       1,      4|                 Szent Pál, segíts!" - s kiugrott a vasokból, és
 173       1,      4|           imsik ahhoz a fához futott, s mielőtt a farkasok elkaphatták
 174       1,      4|               végre egy nagy zuhanás, s azután eltűnt előlük a világ.~ ~
 175       1,      4|           oldalon hét-nyolc öl magas, s ők e toronymagasságból rohantak
 176       1,      4|             menedékes részét keresni, s nehány pillanat múlva lehetett
 177       1,      4|             alá egy szédelgős lejtőn, s folytatják az üldözést a
 178       1,      4|               kaptak előttük a lovak, s most már teher nélkül futnak.
 179       1,      4|        farkasok.~ ~- Várunk van most, s ott védhetjük magunkat reggelig
 180       1,      4|             Pompás lesz - monda Ödön, s a két fiatalember kezet
 181       1,      4|               a felborult szán alatt, s azzal egy hurrákiáltással
 182       1,      4|       martalóc kiült a part magasára, s úgy nézett a tovarohanó
 183       1,      4|               tovarohanó társai után, s nagyokat ásított éhségében;
 184       1,      4|               a part mentében utánuk, s amint egy kissé csapinós
 185       1,      4|          társai meghallják jeladását, s a hátulsók visszaszállingóznak
 186       1,      4| visszaszállingóznak az új vadat űzni, s ő maga csak azután rohant
 187       1,      4|       tükörsima jégen, el-eliszamodva s bukfenceket vetve; néha
 188       1,      4|        egymáson keresztülhemperegtek, s olyankor összemarakodtak
 189       1,      4|             part melletti nádasokban, s csak olyankor vezette a
 190       1,      4|         megint csak sarkukban vannak; s ismét hozzá kell látni,
 191       1,      4|      jobbra-balra vargabetűt csinált, s a hoppon maradt banda elrohant
 192       1,      4|           folyam bal partja lelapult, s ők hátratekintettek, akkor
 193       1,      4|             hogy tud! - szólt Leonin, s elbocsátva Ödön kezét, összefonta
 194       1,      4|             talpa a jégtül és nádtul, s a vér tapadt a jéghez, könnyítette
 195       1,      4|               másik két pisztolyt is, s nehány lökéssel eléjük nyargalt
 196       1,      4|            vánszorogva oda letérdelt, s elszakadt korcsolyáját használhatóvá
 197       1,      4|            Ödön lassítá az iszamlást, s amint a négy üldöző vadállat
 198       1,      4|          korcsolyája sarkait a jégre, s iparkodott megállni. És
 199       1,      4|           mindjárt félreült az útból, s elkezdett tele torokbul
 200       1,      4|             kétszer vetett bukfencet, s úgy vágta magát hanyatt
 201       1,      4|           megugrott a vén gonosztevő, s a golyó célt tévesztve pattogott
 202       1,      4|          elhajítá a kilőtt pisztolyt, s előrántá a handzsárt. Hanem
 203       1,      4|              a part melletti nádasba, s ott eltűnt.~ ~Ödön azt hihette,
 204       1,      4|                egy úr, egy úr ellen", s a berekbe menekül vesztett
 205       1,      4|              megkerülte az ő állását, s észrevéve, hogy tova egy
 206       1,      4|          Leonin látta mindkettőjüket, s nyugodtan fúrta a lyukat
 207       1,      4|              késsel, foggal, körömmel s hemperegve, hol fel, hol
 208       1,      4|            jégen, összeszúrva, vágva, s tajtékzó fogait csattogatta
 209       1,      4|          kezeiket nyújtják egymásnak, s ismét együtt sikamlottak
 210       1,      4|       maradozott el mögöttük a havon, s úgy látszott, mintha visszatérésről
 211       1,      4|       illattal töltve el a környéket, s a tüzet guggoló emberek
 212       1,      4|              korcsolyázott Leoninnak, s az őrállomáshoz közeledve,
 213       1,      4|              megértette a kiáltozást, s rémülten ordíta barátjára:~ ~-
 214       1,      4|               vékony, üvegnyi jéggel, s egy ilyen lékbe Ödön egyenesen
 215       1,      4|         megyek - dörmögé fogai közül, s azzal hirtelen lerúgta csizmáit
 216       1,      4|               többölnyi mély vízen át s a vastag jégkérgen keresztül
 217       1,      4|             tett előre víz ellenében; s ott meglátott egy egyenesen
 218       1,      4|               egyenesen állva tarták, s a roham, mellyel a jég alá
 219       1,      4|            hajába markolt az alaknak, s egy lökést adva testének
 220       1,      4|               rettenetes jégboltozat, s azon csak egyetlen szűk
 221       1,      4|         egészen elveszté tájékozását, s most nem látott maga fölött
 222       1,      4|             hol jusson ki a víz alól, s utat mutat neki a nyílás
 223       1,      4|          lejjebb bocsátkozott Leonin, s még egy lélegzetet bocsátott
 224       1,      4|              mint fehér vezércsillag, s eltűnt egy ponton szemei
 225       1,      5|              dörzsölik merev tagjait, s egyetlen barátja lesi elkékült
 226       1,      5|         magyarországi úri vendégeknek s magyar katonatiszteknek.~ ~
 227       1,      5|             az "isteni ige szolgája", s íme, a vámon, amint megmutatom
 228       1,      5|        huszártiszt elmosolyodott.~ ~- S hát páterkám, miféle nyelveket
 229       1,      5|          negyedóra múlva visszajövök, s akkor majd eligazítom a
 230       1,      5|             sietősebb - mondta a pap, s megragadta a tiszt kardbojtját,
 231       1,      5|             meg akar velem verekedni, s azokat nem szabad várakoztatnom.~ ~
 232       1,      5|                  szólt a huszártiszt, s kedélyesen csörtetett fel
 233       1,      5|           hogy felrohan a vívók közé, s tart nekik egy prédikációt
 234       1,      5|               feje fölötti dobogásnak s fegyvercsattogásnak magátul;
 235       1,      5|          fegyvercsattogásnak magátul; s pár perc múlva hallá a sarkantyús
 236       1,      5|               ajtaja felé a folyosón, s amint az ajtó megnyílt,
 237       1,      5|            pap elszörnyedt rajta.~ ~- S nem fáj az neki nagyon?~ ~-
 238       1,      5|         kapitánynak tettek testőrből, s most emiatt egy csoport
 239       1,      5|             az így neki nagyon drága, s azért a fiát elküldte Muszkaországba.
 240       1,      5|          kitesznek papi hivatalomból; s még az sem elég: felidéznek,
 241       1,      5|        érzékenyülve e gondolat miatt, s villogó szemei megteltek
 242       1,      5|       ilyesmivel; ott hagyta a német, s ment ki háttal az ajtón
 243       1,      5|         háttal menni kifelé az ajtón, s aközben folyvást alászolgáját
 244       1,      5|           megtanult egy szót németül, s azt rögtön alkalmazásba
 245       1,      5|             névnapjára kapott valaha, s melyben sok év óta megtakargatott
 246       1,      5|           elment a katonai lovardába, s egy óráig gyakorolta magát
 247       1,      5|               magát a mesterei által, s visszaütlegelte őket; eltört
 248       1,      5|               a hölgyek kalapjai alá, s végtére eljövén a dél ideje,
 249       1,      5|               kijárással, egy nappali s egy hálószobával; azzal
 250       1,      5|           kapitulációt szolgálta már, s viselte a réz emlékérmet,
 251       1,      5|           szál haja ép még és fekete, s lábszárai büszkék arra,
 252       1,      5|             kardját leoldva oldaláról s fegyvergyűjteményébe akasztva,
 253       1,      5|           lehet - szólt a kapitány -, s mi főtt bele?~ ~- "Angyalbakancs."~ ~-
 254       1,      5|              Meglészen - szól Pár úr, s hozzáfog a terítéshez, ami
 255       1,      5|              magának az asztal mellé, s kedélyesen helyet foglal
 256       1,      5|                 dörmögé a vén szolga, s azzal elkapta ura elől a
 257       1,      5|              bort. Mikor visszahozta, s letette eléje, folytatá
 258       1,      5|             volt, jó vastagon rántva, s a belefőtt "angyalbakancs"
 259       1,      5|            maga - válaszolt fanyarul, s igyekezett összeszedni az
 260       1,      5|        segélyt meg fogja kettőztetni, s hogy rangomhoz illően felszerelhessem
 261       1,      5|              tartják, hogy dilettáns, s semmi bizalom nincs hozzá
 262       1,      5|               felnyomta a szemüvegét, s felhúzta az orrát.~ ~- Ej,
 263       1,      5|             tudod venni - szólt Jenő, s a zsebében készen tartott
 264       1,      5|              harminchat esztendősnél, s ha hinni lehet a frizőrjének,
 265       1,      5|      táncoltam vele az elit bálokban, s nemegyszer ismertem rá a
 266       1,      5|                Te ezt mind tudod jól, s gondolod magadban, elviszem
 267       1,      5|               hüvelykujjait az orrán, s vállat vont.~ ~- Hát bánja
 268       1,      5|              Bizony megharagszom rád, s soha feléd sem jövök. Pénzemet
 269       1,      5|            kérlek mint jó pajtásomat, s az most extra instantia.~ ~-
 270       1,      5|              az ártatlan delikvensre, s aztán, mikor odább ereszti,
 271       1,      5|              a fejét kifelé mentében, s erősen dörmögé magában:~ ~"
 272       1,      6|               a legmagasabb udvarhoz, s ott sokszor voltak láthatók,
 273       1,      6|            akiknél kezdődik az ember, s a hercegek, akiknél kezdődik
 274       1,      6|              midőn a büfébe vezették, s a bájos Alfonsine-nek, ha
 275       1,      6|      nevezetesen látogatottak voltak, s azokban sok országos és
 276       1,      6|           találta. A pamlagon feküdt, s valami regényt olvasott.~ ~-
 277       1,      6|            olyan előzékenyek hozzánk, s akiknél olyan jól lehet
 278       1,      6|              magát ültetni egy székre s nyakába köttetni a törülközőt.~ ~-
 279       1,      6|           rivallt Pál úr a gazdájára, s elkezdé a képét körös-körül
 280       1,      6|               Éppen apály ideje volt, s a tengerhomokban apró gömbölyű
 281       1,      6|           korcából egy csipetnyi sót, s azt egy ilyen homoki lyukba
 282       1,      6|          rajta a hegyes drótszigonyt, s kirántotta a jámbort a hüvelyéből.
 283       1,      6|           húzott a drót másik végébe, s azután egy sziklához ment,
 284       1,      6|            fickándozó pesce canellát, s egy kis idő múlva egy nagy
 285       1,      6|          elhagyja a biztos menedéket, s kidugja az ujját, ha sót
 286       1,      6|               egypár locus communist, s aztán jött más, ennek átadta
 287       1,      6|            mért és szénát porciózott, s nem hallott máskor ágyúzni,
 288       1,      6|            hasától nem látja a lábát, s óralánca drága fityegőivel
 289       1,      6|           szoktak adósságot csinálni, s aki ennélfogva mindent tud,
 290       1,      6|        legmagasabb körökben történik; s az a fiatal kisasszony,
 291       1,      6|          bajuszok a felső ajk fölött, s azokkal trigonometrice ellentétes,
 292       1,      6|              egyenesen őhozzá lépett, s mindkét karját bizalmasan
 293       1,      6|          bruderschaftot ihatott vele, s még most is emlékezik rá,
 294       1,      6|               magában a szegletes úr, s alsó ajkát oly mélyen behúzta
 295       1,      6|         vezetni a tudatlan ifjút.~ ~- S hát te magad nem szándékozol
 296       1,      6|         fognak megmérkőzni egymással, s látni fognád, hogy vannak
 297       1,      6|             egy magas cél diadaláért; s amely küzdelem folytatására
 298       1,      6|             Majd megjön mind a kettő. S amíg ti, a dicsőült fiai
 299       1,      6|               ha éjfélben érkezem is. S ha én szóltam vele, ő hívatni
 300       1,      6|               megrázta Richárd kezét, s oly kegyteljes mosollyal
 301       1,      6|              tanúnak se legyen jelen, s iparkodott valami látszólagos
 302       1,      6|          hofsekretär a pesce canella, s te vagy a stockfisch; hanem
 303       1,      6|               hölgy e termekben elég, s Richárd hírhedett csábítónak
 304       1,      6|            hagynak este a lépcsőn alá s föl szaladgálni, s az estélyen
 305       1,      6|        lépcsőn alá s föl szaladgálni, s az estélyen rumot, limonádét
 306       1,      6|            aztán otthagyta az öccsét, s odament a kredenchez, ahol
 307       1,      6|               csillagszóró szemeivel, s mikor Richárd odalépett
 308       1,      6|               megverekszem valakivel, s levágatom ezt az én rossz
 309       1,      6|          haragszom - szólt a gyermek, s odaadta - nem a kisujját,
 310       1,      7|             komolyat tréfának veszik, s a legelső szép szót, amit
 311       1,      7|            enyim vagy Alfonsine-é?" - s körül beterítette magát
 312       1,      7|          főkötőjét föltette a fejére, s megnézte magát a tükörben,
 313       1,      7|            megnézte magát a tükörben, s aztán nevetett: "Milyen
 314       1,      7|               most már kinőtt belőle, s most már ő is házi kisasszony
 315       1,      7|                 felelt az mosolyogva, s nyitotta előtte a teremajtót.~ ~
 316       1,      7|           szimpatikus, csengő hangon, s hozzá, tudatlanok szokása
 317       1,      7|           rossz helyre tette a kezét, s azután végigereszté azt
 318       1,      7|    végigereszté azt rózsaszín ruháin, s eléje lépett az őt üdvözlőnek.~ ~
 319       1,      7|              még korábban elment.~ ~- S nem mondta a bárónő, hogy
 320       1,      7|         találta az előszobában sehol. S a főajtó, amelyen a lépcsőtornácra
 321       1,      7|           kelle jutnia, be volt zárva s a kulcs lehúzva a zárról.~ ~
 322       1,      7|            letette kardját, köpenyét, s visszatért abba a szobába,
 323       1,      7|            zárva találok magam előtt, s az egész háznál senki sincsen,
 324       1,      7|          útját állta, nyugodt maradt, s a legnagyobb lélekjelenléttel
 325       1,      7|          fogom a kezén túl emelni".~ ~S a leány két keze összekulcsolva
 326       1,      7|              Úgy van - szólt Richárd, s keble egyszerre egy egész
 327       1,      7|     felhengeríté a művészi tolólapot, s odamutatott.~ ~- Tessék.~ ~
 328       1,      7|               Azután borítékba tette, s azt ostyával lepecsételé.~ ~
 329       1,      7|               lezárt levélben most.~ ~S azzal eléje tartá a levél
 330       1,      7|         fölemelé azokat egész arcáig, s így összekulcsoltan homlokához
 331       1,      7|            kínosan a levél pecsétjét, s úgy nyújtá azt vissza Richárdnak.~ ~
 332       1,      7|        levelet keblébe csúsztatá.~ ~- S most egy évig ne szóljunk
 333       1,      7|               Most elviszem magammal, s holnap vissza fogom küldeni.~ ~
 334       1,      7|      elhangzottak, leborult a földre, s ahol Richárd legutoljára
 335       1,      7|              jó helyen van a szívben, s nem szalad ki az arcra minden
 336       1,      7|    nagynénémhez - szólt Edit hidegen, s átadta Plankenhorstnénak
 337       1,      7|                  Tudom - felelt Edit, s tekintetében annyi öntudat,
 338       1,      7|                   Mehet ön szobájába, s lefekhetik.~ ~Edit ment.~ ~
 339       1,      8|  szalagcsokrokat, "mind tűzbe velük", s miután meggyőződött róla,
 340       1,      8|         pusztítsa el távolléte alatt, s aztán könnyebbült lélekkel
 341       1,      8|        idejekorán hazatért lefeküdni, s mikor vetkőzni kezdett,
 342       1,      8|             kifényesített csizmáival, s megkérdezé tőle: no, hát
 343       1,      8|              bal szegletét a szeméig, s hamisan hunyorított egy
 344       1,      8|                  Bevágtam a zsidónál, s beittam az árát!~ ~Richárd
 345       1,      8|            Pál úr odaállt az ágy elé, s Richárd rajthuzliját félig
 346       1,      8|    rajthuzliját félig kifelé fordítva s felvételre alkalmatossá
 347       1,      8|           Richárd bosszúsan öltözött, s azzal sietett felkeresni
 348       1,      8|           kinek be van törve az orra, s egy Venus, ki már nagyon
 349       1,      8|          rézből, cinkből előállított. S az egész quodlibeten az
 350       1,      8|           elrejtve bélelt botosokban, s prémes sipkájának ernyője
 351       1,      8|              van. Ott ül ő egész nap, s csak olyankor kel föl, mikor
 352       1,      8|              reggel kinyitja boltját, s kiül az ajtóba, mert nem
 353       1,      8|              az alacsony boltocskába, s erős hangon kezd tudakozódni:~ ~-
 354       1,      8|         felemelkedik a kérdező előtt; s nagy prémes sipkáját hátrafelé
 355       1,      8|         Salamon zsibárusnak a boltja, s én vagyok az a Salamon zsibárus,
 356       1,      8|              megfogadta az utasítást, s felment a rozzant, fa csigalépcsőn,
 357       1,      8|             sűrűn egymás mellé rakva; s még azon túl egy szögletben
 358       1,      8|           képet is találjon a háznál, s kész legyen érte a csetepaté.~ ~-
 359       1,      8|          legyen érte a csetepaté.~ ~- S aztán eladják a régi arcképeket?~ ~
 360       1,      8|        Salamon?" - fizet nagylelkűen, s elviszi a képet; nem tudom,
 361       1,      8|       reszkető kezét Richárd karjára, s hamisan hunyorítva suttogá:~ ~-
 362       1,      8|           kétszerte szebb képért sem, s ha még egyszer olyan mitológiai
 363       1,      8|           egymásnak voltak támasztva, s azokat elkezdé szétbontogatni.~ ~
 364       1,      8|          világosság felé fordítani? - S azzal kihúzta a kérdéses
 365       1,      8|              a port kaftánja ujjával, s úgy tartá az ablak felé
 366       1,      8|         ezüstforintot adtam érte.~ ~- S hogy adja ön nekem azt a
 367       1,      8|             ön haza az én arcképemet; s aztán, nem bánom, facsarjon
 368       1,      8|      kereszthadak nehéz fegyverzetei, s a mór és szaracén kardok,
 369       1,      8|                kirakott díszkardokkal s aranyveretes handzsárokkal
 370       1,      8|                Itt megkapható minden. S aztán az ünnepély után ismét
 371       1,      8|        legegyszerűbb markolatja volt, s tokja hiányzott. Azt kezébe
 372       1,      8|               kardot a világosságnál, s azt mondta rá:~ ~- Ez nem
 373       1,      8|             mondom, nézze ön csak. ~ ~S azzal a kard pengéjét reszkető
 374       1,      8|          közülük, a legnehézkesebbet, s azt harántékosan megtámasztá,
 375       1,      8|                 A zsibárus félreállt, s várta, mit akar ez elkövetni.~ ~
 376       1,      8|      suhintott a levegőben a karddal, s azzal lecsapott a puskacsőre.
 377       1,      8|             ujjai hegyét a kard élén, s odatartá azt Salamon elé:~ ~-
 378       1,      8|            vágás! Micsoda vastag cső, s egy vágásra kétfelé esik,
 379       1,      8|               értette a kapott pénzt, s aztán mély zsebébe ereszté.~ ~-
 380       1,      9|          esztendőre el fogják ítélni, s elviszik Kufsteinba. A bizony,
 381       1,      9|   félbehagyott fehérneművarrás mellé, s folytatta munkáját, míg
 382       1,      9|             és vászon kiesik kezéből, s előveszi a zsibbasztó mélázás,
 383       1,      9|             utakon, sivatag pusztákon s sivatagabb idegen városokon
 384       1,      9|      egyszerűséggel van fejére tűzve, s az egyszerűség még emeli
 385       1,      9|         keblét, nem jön az, akit vár, s nagyot sóhajtva folytatja
 386       1,      9|           előtt.~ ~A leány felugrott, s az ajtó felé sietett örömmel.
 387       1,      9|             szobaajtó hamarább nyílt, s a leány visszarettenve állt
 388       1,      9|              el nem veszti hivatalát, s ez még a baj kisebbik része.~ ~("
 389       1,      9|            asszonyom - szólt a leány, s méltóságteljesen emelé fel
 390       1,      9|           meghúzom magamat abban.~ ~- S miből fogsz élni?~ ~- Dolgozni
 391       1,      9|              fogom érni kevéssel.~ ~- S hátha atyádat valami idegen
 392       1,      9|               jobban lehetek egyedül, s ha atyámtól el vagyok választva,
 393       1,      9|             miattunk érte családodat. S azután örülni fogok, ha
 394       1,      9|        beszegődnöm valamely gazdához, s úgy keresném mindennapi
 395       1,      9|           azután szeressétek egymást; s nekem csak azt juttassátok
 396       1,      9|              az én arcom olyan hideg, s az én szavam olyan visszataszító.
 397       1,      9|            mellé a pamlagra a leányt, s azzal kebléből kivont egy
 398       1,      9|             hát bontsd fel a levelet, s akkor majd meggyőződöl róla.
 399       1,      9|           asszonyom? - szólt a leány, s reszkettek a kezei, midőn
 400       1,      9|               pecsétet meg ne sértse; s azután kibontá a levelet.~ ~
 401       1,      9|        visszafordult üldözőink ellen, s elverte őket rólam pisztollyal,
 402       1,      9|             az újon befagyott helyet, s mind a ketten leszakadtunk
 403       1,      9|              Jöjj, nézz bele te is.~ ~S azzal átölelve a leányt,
 404       1,      9|            hogy őt csillagai vezetik, s megvallá, hogy e csillagok:
 405       1,      9|           Oroszországban hóvá alakul, s az utunkban több van, mint
 406       1,      9|               csillagpár összenézett. S szemsugaraikban már nem
 407       1,      9|              leány leomlott lábaihoz, s térdeit átölelve odafekteté
 408       1,      9|             kosarat kotlóstul együtt, s összecsapá a két első extremitását:~ ~-
 409       1,     10|            fel ne menjen a kastélyba, s ott végére ne járjon az
 410       1,     10|            aki neki régi jó ismerőse, s aki azután mindent el szokott
 411       1,     10|                  No, ez ugyan időske! S mért adják olyan öreghez
 412       1,     10|            pillantani a kastély felé, s ma megláttam, hogy a jobb
 413       1,     10|            befogatott utazóhintajába, s eléje sietett fiának a legutolsó
 414       1,     10|          átköltözött anyja hintajába, s folytatták együtt az utat
 415       1,     10|             előjött a kulcscsomaggal, s a kettős vasajtót, mik közül
 416       1,     10|        felnyitva, meggyújtá lámpáját, s levezeté a sírbolt lépcsőin
 417       1,     10|          eltűnt szellemhez beszéltek, s ugyanazon dolgokrul beszéltek
 418       1,     10|            Azután megölelték egymást, s azzal visszatértek az élőlények
 419       1,     10|              ki minden szót megbírál, s minden érzelgést elítél.~ ~
 420       1,     10|               hasonlítanak egymáshoz, s egyik sem tehozzád; mind
 421       1,     10|            rendelte ez összejövetelt. S te nem tudod, sem én, mi
 422       1,     10|                De te egészséges vagy, s csak akarnod kell, hogy
 423       1,     10|            atyánk végakarata ez volt; s ha te is úgy akarod...~ ~-
 424       1,     10|             Te fogsz lenni e ház ura, s a te nőd e ház úrnője.~ ~
 425       1,     10|                Tudod, hogy "nem".~ ~- S ha én már találtam volna
 426       1,     10|              és téged úgy szeret.~ ~- S ha tündérek szépségével
 427       1,     10|           tündérek szépségével bírna, s vetekedne jóságban az angyalokkal,
 428       1,     10|              fiát a szomszéd szobáig, s kinyitva annak ajtaját,
 429       1,     10|        megfogta mindkettőnek a kezét, s elfojtott hangon suttogá
 430       1,     10|               mondatolt írótolla alá, s a mai nap történetére vonatkozó
 431       1,     11|              hazaérkezett külföldről, s keze még jegygyűrűtlen.
 432       1,     11|            hintóra új bőr volt húzva, s kocsiajtajára szépen kipingálva
 433       1,     11|               a nyerges cseberbe lép, s a rudas világosan elárulja,
 434       1,     11|            parádét, ha együtt vannak, s csakúgy rázzák a csengettyűt
 435       1,     11|              igazi huszár ül a bakon, s az ugrik a kocsiajtót kinyitni,
 436       1,     11|               mert migrénben szenved, s ekként a papának kell őket
 437       1,     11|          lépcsőházban aztán elváltak, s a kulcsár és komornyik mindenkinek
 438       1,     11|               hogy az öregúr meghalt, s most már "szabad a csók!"~ ~-
 439       1,     11|              bizonyosan a leány volt. S mit tudni a leány felől?~ ~-
 440       1,     11|           leányt elvitték már Bécsbe, s a vén pap, ahogy bizonyosan
 441       1,     11|               kútforrásból tudom.~ ~- S nem haragszik emiatt az
 442       1,     11|               bocsátja magához közel, s mindenkit igen nyersen elutasít,
 443       1,     11|          díszöltözetbe iktatta magát, s el lévén készülve ügyének
 444       1,     11|              joga van itt megjelenni; s utoljára - a többség pokolban
 445       1,     11|         reklamálja elrablott leányát, s ugyan levágja, akit elöl-utol
 446       1,     11|          preventív cenzúra alá venni, s tovább is fogni a kezét.~ ~-
 447       1,     11|      mosolygásra vonja arcszögleteit, s mély bölcsességgel jegyzé
 448       1,     11|              hozza. Ahol latom, ni!~ ~S azzal ment a két nevezetes
 449       1,     11|           félvállat fordítottak neki, s elnéztek a feje fölött.
 450       1,     11|               úrhölgy lakosztályában, s csak az ünnepély kezdetén
 451       1,     11|              a szemközti szárnyajtók, s a menyasszonnyal az élén
 452       1,     11|              urat, a kérő násznagyot, s kölcsönösen kezet szorongatva,
 453       1,     11|             vitt igavonókul pompázni, s amellett nemigen ügyeltek
 454       1,     11|          kívánt frigyet megerősíteni, s a menyasszony kezét kezébe
 455       1,     11|             egész hölgyvendégkoszorú, s annak élén özvegy Baradlayné
 456       1,     11|               acélgyöngyökkel hímezve s hosszú, fekete csipkeuszállyal,
 457       1,     11|               gránátdiadém villogott; s volt rajta valami új, valami
 458       1,     11|         királynő tekintete volt az!~ ~S a menyasszony, kit kezén
 459       1,     11|               aranytálca volt letéve, s a tálca csipkekendővel beterítve.
 460       1,     11|           húzta, a másikat Arankáéra, s akkor egymásba tette kezeiket.~ ~
 461       1,     11|              és homlokát megcsókolta; s mit rebegett a pap, midőn
 462       1,     11|  torkaszakadtából kiabálja a vivátot, s csak akkor vette észre,
 463       1,     11|                A két úr előresietett, s Rideghváry az elsők között
 464       1,     11|            üdvözlé a vele találkozót, s azt mondá neki: "Nézze méltóságod,
 465       1,     11|        Baradlaynén túl Gálfalvy gróf, s így váltakozva az adminisztrátor
 466       1,     11|             más két Baradlay úrfi is, s azoknak igen jó precedens
 467       1,     11|              legérdeklőbb mozzanatai; s azokat kiszínezni előáll
 468       1,     11|               bor megoldja a nyelvet, s a hallgatagoknak ékesen
 469       1,     11|              érzesz; meddig hallgass, s mindvégig hallgass-e."~ ~
 470       1,     11|             huzavona falusi leguléjus s az iskolakerülő kántor.
 471       1,     11|               leordítani, leszavazni, s ha kell, le is verni a megyebeli
 472       1,     11|               megyebeli nemes karokat s rendeket; küldi őket maga
 473       1,     11|            hogy felviszi őket Pestre, s fáklyászenét adat velük
 474       1,     11|              értesíteni fogja híveit, s nem hozza őket ide.~ ~Hanem
 475       1,     11|         késeket, villákat, kanalakat; s nem csinált magának fejfájást
 476       1,     11|    megterhelőire, a tintás tudósokra, s végül mikor már nagyon jól
 477       1,     11|                nagyot üt az asztalra, s így szólt:~ ~- Hallod-e
 478       1,     11|             egész a kastély udvarára, s ott aztán kitörtek roppant
 479       1,     11|       szónoklása.~ ~Ödön közbevágott, s hogy megmentse a jelenet
 480       1,     12|               a maradi párt jelvénye, s kérte a gyűlésterembe bebocsáttatását.
 481       1,     12|               az ellenargumentumokat, s el voltak rá készülve, hogy
 482       1,     12|            kettévágta a diszkussziót, s szavazásra bocsátotta a
 483       1,     12|         szónoktul a további beszédet, s akkor az leülhet. Megyeéletünkben
 484       1,     12|              Tallérossy et consortes, s ordították elleni unisono: "
 485       1,     12|            unisono: "akció, akció!"~ ~S a megyegyűlés rögtön stante
 486       1,     12|          akcióbeli elmarasztalásnak), s folytatta a filippikát.
 487       1,     12|                míg a tárcája kiürült, s a legutolsó gorombáskodásnál
 488       1,     12|         gyűrűjét húzta le az ujjáról, s azt veté zálogba a megyei
 489       1,     12|         bombardonnal versenyre kelni; s legfeljebb azon botránkozik
 490       1,     12|          fickók - mormogá Rideghváry, s a csengettyűhöz nyúlt.~ ~
 491       1,     12|               megrázta a csengettyűt, s elkezdte a hozzá legközelebb
 492       1,     12|             folyama fenn nem tartható s a többi...; de alig ért
 493       1,     12|             lehetett volna hallani.~ ~S ebben a sírbolti csendben
 494       1,     12|                hogy a másik elnémult, s tulajdon pártfőnöke nyitja
 495       1,     12|              Én élek elnöki jogommal, s az ülést feloszlatom.~ ~
 496       1,     12|        Lazadas! - kiálta Zebulon.~ ~- S nekünk van hatalmunk e féktelenségnek
 497       1,     12|      mennydörgött rá vissza Tormándy, s keresztbe fonta a mellén
 498       1,     12|               szuronyos fegyverekkel, s a szomszéd kaszárnya udvarán
 499       1,     12|        kívánnak! - kiálta Rideghváry, s azzal hátrafordult. - Főbíró
 500       1,     12|           parancsot, kirántá kardját, s tisztviselőtársai élén megrohanta
 501       1,     12|      megsebesítve, a földre letiporva s a vértől fecskendő kardokat
 502       1,     12|      segélyükre az ősz táblabíráknak, s támadt egy oly ádáz ordítás,
 503       1,     12|         kardjaikat kiverte kezeikből, s a legrövidebb úton, az ablakon
 504       1,     12|            Engem? - szólt Rideghváry, s ebben az egy szóban düh,
 505       1,     12|          végig az egész gyülekezeten, s akkor ezt súgá kegyetlen,
 506       1,     12|                 A hatalmas úr eltűnt, s az elnöki széket elfoglalá
 507       1,     12|            volt beiktatva főispánnak, s addig nem is lehetett igazi
 508       1,     12|           nagy idők kezdőpontja volt, s szív kellett hozzá, hogy
 509       1,     13|           lenn a tengerfenéken lakik, s melynek néha-néha eszébe
 510       1,     13|               kutat is ásnak a hátán, s ugyan örülnek rajta, mikor
 511       1,     13|             már ennek fele sem tréfa, s visszaszáll a tenger fenekére.
 512       1,     13|           haldoklón vállaikra vettek, s úgy mutogatták a népnek
 513       1,     13|          fogjuk az egészet hallgatni, s nem lesz semmi bántódásunk.~ ~
 514       1,     13|          sápadtak ez úri alakok most, s riadt tekintetük kérdezi
 515       1,     13|           urak ezúttal dekorálatlanul s a délceg úrhölgyek ezúttal
 516       1,     13|   kifestetlenül ülnek, járnak-kelnek, s tekingetnek félve az ablakokra,
 517       1,     13|               bámul maga elé mereven, s felriad, valahányszor egy
 518       1,     13|              majd valami új hírt hoz, s meg csak visszajön egy perc
 519       1,     13|              dugták az égő kanócokat, s kimondták, hogy nem fognak
 520       1,     13|    elkiáltotta magát: "ez is spion!", s abban a percben a kalapom
 521       1,     13|            nehány diák kiszabadított, s egy durchhauson keresztül
 522       1,     13|              asszony egész nyugodtan, s azzal hagyta futni a kicsiny
 523       1,     13|             kik a futást tanácsolták, s még félénkebbek, kik nem
 524       1,     13|                Poligonális arcvonásai s fejének félszeg, dacos hordozása
 525       1,     13|            Leköszönése elfogadtatott, s e nagy ember a jelen pillanatban
 526       1,     13|                rebegé a marciális úr, s még azután is járt a szája,
 527       1,     13|             egész társaság nekiesett, s igyekezett annak tartalmát
 528       1,     13|           szorított az asszonysággal, s utolsó volt, aki termeit
 529       1,     13|         beleburkolá becses személyét, s ez áljelmezben kimenekült
 530       1,     13|        expedícióhoz. Ő futni nem tud, s ha valahol odaszorítják
 531       1,     13|             ez igen szép gondoskodás. S minthogy ebben az utcában
 532       1,     13|            néptömeg jött hömpölyögve, s az eddigi zajon keresztültörő,
 533       1,     13|         aranyozott rúdjaikkal együtt, s kitűzette azokat háza erkélyére
 534       1,     13|             Alfonsine vállára tűzött, s mikor a hömpölygő néptömeg
 535       1,     13|            erkélyre félalélt leányát, s elkiáltá magát a tömeg fölött
 536       1,     13|               barikádokon elfoglalva, s nem jöhet az ablakaiba gyertyát
 537       1,     13|             egész napot lázban tölté, s bezárkózva szobájába; ott
 538       1,     13|               szobájába; ott járt alá s fel nyugtalanul. Még csengettyűje
 539       1,     13|              tudna ő megvédelmezni?~ ~S mentül tovább haladt a nap,
 540       1,     13|          agyonölelik, agyoncsókolják, s továbbhömpölyög az ár, míg
 541       1,     13|       kokárdát lássa kalapja mellett, s nagy betűkkel írja a házak
 542       1,     13|           beléjutott a bűvláncolatba, s a diadal mámora elüli még
 543       1,     13|            eddigi világtörténelemből, s őt is megragadta az a titkos
 544       1,     13|             kezdték már kivilágítani, s kezdték a ki nem világítottakat
 545       1,     13|         óriási, fehér selyemlobogóval s a két lobogó között egy
 546       1,     13|            fövegeiket rázva a légben, s éljenezve a szabadság hős
 547       1,     13|               kötött fehér selyemből, s Alfonsine azokat tűzdelé
 548       1,     13|         csókolták a kezet, a szalagot s az ollót, mely azt szabta.
 549       1,     13|               ollót, mely azt szabta. S a két hölgy arca úgy ragyogott
 550       1,     13|        nyakába borult, összecsókolta, s zokogva rebegé:~ ~- Ó, milyen
 551       1,     13|             nép előtt és anyja előtt. S az asszonyság helyeslőleg
 552       1,     13|         helyeslőleg mosolygott hozzá, s a nép helyeslőleg éljent
 553       1,     13|          lejárati napjához ez órában, s lett megfizetve kamatostul;
 554       1,     13|            volna rendes pályaköréből, s valami jótékony lökés által
 555       1,     13|               ahol tán a Venus mozog, s annak boldog lakói örvendenek
 556       1,     13|       érzelemmel.~ ~Csodák történtek, s minden ember úgy vette e
 557       1,     13|            tollakkal a kalap mellett, s maga is hasonlítson hozzájuk.~ ~
 558       1,     13|              kikiabálja azt az utcán, s aki szeretett valakit titokban,
 559       1,     13|    megcsókolja szeretőjét az utcán.~ ~S a föld még mindig közeledett
 560       1,     13|            csókot, a jó barát csókját s a fiatal hölgy csókját;
 561       1,     13|               megragadta Jenő karját, s rohant le vele a lépcsőkön;
 562       1,     13|       kapaszkodjék (rendesen kapott), s nyomukba tudott érni, jó;
 563       1,     13|               közüdvösség közepett?~ ~S midőn az éj késő órájában
 564       1,     13|           paloták, transzparentkapuk, s e fényár közepett felzendül
 565       1,     13|             halottfeltámasztó zenéje, s e szent hangok bevezető
 566       1,     13|       hongyűlés ünnepelt szónokainak, s most föllépett velük együtt
 567       1,     13|            nemzeti szalagos kalapját, s fáradtan veté le magát a
 568       1,     14|            csupa merő lángsugarakból. S mikor már elhallgatott az
 569       1,     14|         ordító tenger, a diadalvihar; s ha egy-egy percre elszenderült,
 570       1,     14|            nyitva voltak a termek. Ki s be járt azokon az irányadó
 571       1,     14|             töltötték meg e termeket, s beszéltek ottan egzotikus
 572       1,     14|        néptömeg elé vetnünk magunkat, s a szellem erejével visszatéríteni
 573       1,     14|           Álljunk gátul az áradatnak, s tartóztassuk fel azt saját
 574       1,     14|              a pálinkaittas csőcselék s a bosszús katonaság kereszttüze
 575       1,     14|             kardjáért, pisztolyaiért, s majd azután bérkocsin utoléri.~ ~
 576       1,     14|              félreeső vendéglő előtt, s este későn tegye le szállásán.~ ~
 577       1,     14|              testvérével találkozzék, s Plankenhorstékhoz nem mert
 578       1,     14|         veszélyben forgó pontok felé, s sietve vonultak a rossz
 579       1,     14|                beverték a fenekeiket, s a kiömlő szeszt meggyújtották;
 580       1,     14|        hordani a lobogó szeszár közé, s praktikábilis utat tölteni
 581       1,     14|       kaszárnyaéletet osztotta velük, s a legszorgalmasabb tisztek
 582       1,     14|         elfelejtette azt megkérdezni, s Richárdnak jó okai voltak
 583       1,     14|         csoportosulásra, vágjon közé, s verje széjjel.~ ~A második
 584       1,     14|              a józsefvárosi glacis-n, s mire fölnyergeltetett, már
 585       1,     14|     kaszárnyát, torlaszozza el magát, s védje életre-halálra a pozícióját.~ ~
 586       1,     14|          kibocsátói mind leköszöntek, s nem bánják, akármi történik
 587       1,     14|      nyeregben ült katonáival együtt, s járta az utcákat; egy-egy
 588       1,     14|         csoport kedvére dúlt, rabolt, s mire Richárd az itt-amott
 589       1,     14|           kard élét nem használhatni; s a szétvert hadat mindenütt
 590       1,     14|          pálinkatenger közöttük állt, s nem kaphattak bele egymásba
 591       1,     14|             sárt, homokot öntve közé, s aközben ordítottak fenyegető
 592       1,     14|             diadalára homályt vetnek, s eljöttem e vihart lecsendesíteni.~ ~
 593       1,     14|        magammal folyvást csendesítem, s egyre növekszik.~ ~Az ifjú
 594       1,     14|           szörnyet fölkelni fektéből, s rávetni magát az ágyúkra
 595       1,     14|             vissza derék katonáiddal, s engedj engemet egyedül cselekedni.~ ~-
 596       1,     14|           úrnak dobva a kantárszárat, s kezét Fritz karja alá öltve,
 597       1,     14|               figyelemmel kísértetik; s ha csak egyetlenegy emberrel
 598       1,     14|            abban a percben megtudnók, s ők veszve volnának. Ó, a
 599       1,     14|              lába alatt égő talajnak, s amint a lecsapott kék-zöld
 600       1,     14|           Most kelj fel!" és fölkelt, s ha azt mondá neki: "Most
 601       1,     14|       borszesztócsán keresztülgázolt, s ahányat lép, minden lábnyomán
 602       1,     14|         készülőt jelentő parancshang, s az csápolta a tömeg tüzét.~ ~-
 603       1,     14|        liguriánusokat már elkergette, s most azt hiszi, hogy minden
 604       1,     14|          ember azt tekinti, hogy nők, s nők irányában a forradalom
 605       1,     14|          kolostorajtó előtt állókhoz, s egy ugrással ott termett
 606       1,     14|            előrelépett az emelvényen, s hosszú kezét kiterjesztve
 607       1,     14|              engedjék szóhoz jutni.~ ~S amint előhúzta zsebéből
 608       1,     14|     következett, hogy "hocta iszten", s hogy a testvéri szövetkezés
 609       1,     14|             hangzott minden oldalról, s megindult a hajigálás, a
 610       1,     14|               elveté szivarcsutkáját, s indult a lépcsőn lefelé.~ ~
 611       1,     14|      uraságukért százak vére omoljon, s két ország, két nemzet átkozott
 612       1,     14|             könnyen magukkal vihetik. S ha egyszer üres lesz a kolostor,
 613       1,     14|                akin bosszút álljanak, s nincs semmi, amit prédára
 614       1,     14|              itt maradok Mausmannnal, s feltartom a nép dühét, testemmel,
 615       1,     14|           háborgó néptenger közepébe, s puszta szóval, szép beszéddel
 616       1,     14|         Visszament a zárda kapujához, s bezörgetett rajta. A vén
 617       1,     14|         ajtóban a dolgok kimenetelét, s azonnal bebocsátá, amint
 618       1,     14|             bezárta mögötte az ajtót, s utasítá, hogy merre menjen
 619       1,     14|            ablakai az utcára nyíltak, s annak belső táblái mind
 620       1,     14|              csoportosultak körüle.~ ~S e martirológiai jelenet
 621       1,     14|          leány is ráismert kedvesére, s egy pokolbul megváltott
 622       1,     14|    tekintettel lépett a kapitány elé, s nyugodt, szenvtelen hangon
 623       1,     14|              ordítását künn az utcán, s egész lelke felháborodott
 624       1,     14|             felveté magát a nyeregbe; s azzal előreugratott a nép
 625       1,     14|         vetett fel a zárda ablakaira, s úgy tetszett szívének, mintha
 626       1,     14|           ablaktábla félig kinyílnék, s azon kinézne valaki. Talán
 627       1,     14|              sebes rohamot vezényelt, s Richárd odavágtatott, hol
 628       1,     14|         felemelte a vasrudat kezében, s megcsóválta azt a levegőben,
 629       1,     14|              volt gázolva a földre.~ ~S öt perc múlva üres volt
 630       1,     14|          odúiba, ahonnan előkerült.~ ~S akkor megint vissza.~ ~Gyors
 631       1,     14|        tekintetével; utána hű lovásza s azután a trombitás, ki riadót
 632       1,     14|             ablaktáblája nyitva volt, s azon keresztül a rácsozaton
 633       1,     14|             kavarja a port, szemetet, s vágja a közeledők szeme
 634       1,     14|               a közeledők szeme közé, s mikor eltáncolta fölöttük
 635       1,     14|              egy csapat aulista élén, s megadták a feleletet, rázendítve
 636       1,     14|              odaugrottak a segélyére, s súgták neki, hogy mit válaszoljon.~ ~-
 637       1,     14|            vagy én rendelkezem önnel; s erre valakitől rendelettel
 638       1,     14|          előadja az itteni állapotot, s az hozzon nekem valami rendeletet,
 639       1,     14|              itteni dolgok helyzetét, s aszerint eszközöljenek a
 640       1,     14|               nemzetőrség, megvédi-e, s hogy védi meg az apácákat.~ ~
 641       1,     14|    markolatánál, másikkal a hegyénél, s meghajtotta, hogy ívet képezett,
 642       1,     14|      meghajtotta, hogy ívet képezett, s így szólott hozzá magában:~ ~"
 643       1,     14|             azt tovább fenntartani.~ ~S megfordulva lovával, jelt
 644       1,     15|       mélyében. Az ég maga is fekete, s úgy tetszik, mintha csak
 645       1,     15|              utcáin valakit találunk, s jó, hogy sötét van, hogy
 646       1,     15|             tetőket bombáktól áttörve s az emeletek padmalyait keresztülszaggatva.~ ~
 647       1,     15|           Vannak, akik tudnak aludni, s azoknak igen jó párna a
 648       1,     15|               ül egy ágyú lafettáján, s tölti az időt enyelgéssel.~ ~
 649       1,     15|            végsóhaja. ~ ~- Na ja!~ ~- S ha a vad szerezsán kardját
 650       1,     15|          gránát a torlasz kövei közé, s ott megfenekelve folytatta
 651       1,     15|          szónál már lobbant a gránát, s izzó darabjai a két ifjú
 652       1,     15|          saját kapusuk a mi emberünk, s az híven tudósít felőle,
 653       1,     15|      idomtalan pofád.~ ~- Tovább?~ ~- S mégis a nőket szidod.~ ~-
 654       1,     15|          ellenségeinket, mint minket; s a győztesek, ha nem találnak
 655       1,     15|            száll le a kaput kinyitni, s azután behajt az udvarra.~ ~
 656       1,     15|    háziasszony megcsókolja az apácát, s kezét csókra nyújtja a fiatal
 657       1,     15|               Sehol egy lámpa nem ég, s a kövezet minden utcában
 658       1,     15|         vállát e gúnyos gyöngédségre, s engedte magát kiszolgáltatni
 659       1,     15|             magukra zárta az ajtókat, s Alfonsine-t utasítva, hogy
 660       1,     15|           megkezdte a fraternizálást, s számít rá, hogy végveszély
 661       1,     15|             hanem magával is ragadja, s fedezetül fogja használhatni
 662       1,     15|            kapitányát nagyon szereti, s ha az azt fogja neki mondani: "
 663       1,     15|        kofánál póröltözetet vett fel, s ugyane kofa vezetése mellett,
 664       1,     15|          pálinkát árult a katonáknak, s úgy jutott be a városba.
 665       1,     15|         vakmerőség egy úriasszonytól! S mit akar itt?~ ~- A fiait
 666       1,     15|              menjenek Magyarországba, s álljanak az ottani kormány
 667       1,     15|             engedni; hadd menjen oda, s hadd jöjjön vissza. Ha beszélt
 668       1,     15|           hogy félreállt tőle a képe, s még egy kis ecetet kért
 669       1,     15|            szúrt egy darab zselatint, s pikáns kézmozdulattal tartva
 670       1,     15|              szemeit ég felé forgatva s kezét keblére téve igyekezett
 671       1,     15|       odatolta elébe az egész üveget, s nézte, hogy mit csinál vele.~ ~
 672       1,     15|              embernek meg kell halni! S ha minden haja szálát angyalok
 673       1,     15|            Brie-ből kér egy szeletet, s fogyasztja a chartreuse-t,
 674       1,     15|              paradicsom a túlvilágon, s a jó terített asztal az
 675       1,     15|             mint aki küzd az álommal, s nem bír szempilláinak parancsolni
 676       1,     15|          aludni, ha föl nem keltenők, s este ilyenkor már alig tartható
 677       1,     15|                Az most kormánybiztos, s hadcsapatokat toboroz. Baradlay
 678       1,     15|             aki őt le fogja lőni.~ ~- S az a végzetes pillanat már
 679       1,     15|     megérdemelné, hogy gyűlöljem.~ ~- S két nap múlva mindennek
 680       1,     15|              hintó egyik szegletében, s rögtön álomnak hajtá fejét,
 681       1,     15|       megnyugodott felőle Antoinette, s visszatért szobáiba.~ ~A
 682       1,     15|           őrizné is ezt a kocsiajtót, s ahány halottja van e napnak,
 683       1,     15|          felnyitotta a hintó ajtaját, s egy szökéssel kinn termett
 684       1,     15|               és talán bóbiskol is.~ ~S azzal sebesen, ahogy szenvedélye
 685       1,     15|           tekintett vissza háta mögé, s látta a távolban, hogy mászik
 686       1,     15|          Sietve fordult be az utcába, s nekiindult a néma, fekete
 687       1,     15|            kedvesét fenyegető veszély s az abban fogamzott hagymázos
 688       1,     15|               tizenkét órát ütötte.~ ~S amint az óraütés elhangzott,
 689       1,     15|              A röppentyű szétrobbant, s ismét feketének hagyta az
 690       1,     15|               egy élőlénybe ütközött, s a rémület vad erejével ragadta
 691       1,     15|         kapukulcs - szólt az asszony, s felnyitá a keskeny ajtót,
 692       1,     15|             felnyitá a keskeny ajtót, s maga elé bocsátva a leányt,
 693       1,     15|        vénasszony felvette a mécsest, s végigmustrálta annak világánál
 694       1,     15|          világánál a jövevény leányt, s azután elbámulva rebegé,
 695       1,     15|    pincetorkolathoz vezette a leányt, s azt mondta neki, hogy mármost
 696       1,     15|             betette mögötte az ajtót, s maga kívül maradt. ~ ~Edit
 697       1,     15|            hevesen odarohant a nőhöz, s térdre esve előtte, megragadá
 698       1,     15|                megragadá annak kezét, s rémülettől tágult szemeivel
 699       1,     15|             Térj magadhoz, gyermekem, s aztán beszéljünk nyugodtan.
 700       1,     15|               ablakokat hajigálsz be, s így megszalajtasz engem
 701       1,     15|          fáradt-e el. Ő járt legelöl, s táncolt a vállán vitt puttonnyal.~ ~
 702       1,     15|               a gyermekgyilkos némber s a gazdátlan eb kereskedik
 703       1,     15|               óvatosan széttekintett, s azután suttogva monda:~ ~-
 704       1,     15|             odament a pórruhás nőhöz, s meghajtva előtte a térdét,
 705       1,     15|         kantárszárát bajtársa kezébe, s gyalog vezette a temető
 706       1,     15|       gyertyát meggyújtá az asztalon, s azzal bosszúsan ütött öklével
 707       1,     15|             Odakönyökölt az asztalra, s borús homlokát tenyerébe
 708       1,     15|             nekem is egy kicsit!"~ ~- S minek tanultál te olvasni? -
 709       1,     15|              megmeresztette a nyakát, s keményen odafelelt:~ ~-
 710       1,     15|             szolga felnyitá az ajtót, s eléje tűnt az éj sötétéből
 711       1,     15|          szemeik előtt lemészárolják, s kiket irgalmas pórnők álöltözetekben
 712       1,     15|            csoda módon megszöktetnek, s kik gyalog, sárosan, rongyosan,
 713       1,     15|           vészt hírlő lapok feküdtek, s keserűen nyögé:~ ~- Hát
 714       1,     15|            szóra megfogta Edit kezét, s odavonta őt Richárdhoz.~ ~-
 715       1,     15|            suttogá Richárd elbámulva, s megtapogatá az eléje nyújtott
 716       1,     15|               Edit! - rebegé Richárd, s a leányka hideg kezét forró
 717       1,     15|               hol kocsit fogadhattok, s menekülhettek Magyarország
 718       1,     15|          holnap be lesz véve a város, s hogy te el vagy árulva. ~ ~-
 719       1,     15|            fiam van abban a városban, s én visszamegyek érte; ha
 720       1,     15|            kérdés fájdalmas beszédét, s megszólalt. Eddig csak hallgatott.~ ~-
 721       1,     15|                győztesen eljön értem, s elvisz magához. Boldog leszek
 722       1,     15|          kebléhez a kedves gyermeket, s míg azok egy fájó ölelkezésben
 723       1,     15|           könnyeit, megölelte anyját; s azzal köpenyét nyakába kerítve,
 724       1,     15|               semmit észre ne vegyen, s azután vágtatni fog a többiek
 725       1,     15|                felszakadtak a felhők, s a menekülő nők akkor látták,
 726       1,     15|          szilaj fickó eléjük szaladt, s körülfogta őket.~ ~- Hóha,
 727       1,     15|        egyszer nagyon jó kedvük volt, s nem szomorodtak el a vénasszony
 728       1,     15|             osztálya eltűnt helyéről, s üldözni fogják. Istenem!
 729       1,     15|               csárda felé ráncigálta, s ledobva a válláról a puttonyt,
 730       1,     15|           nőkkel huzakodó legényeket, s a fegyveres őrt szólítva,
 731       1,     15|              előszobában hagyta őket, s maga bement az ezredeshez.~ ~
 732       1,     15|              kikísérte a két hölgyet, s két gyalog vezetőt rendelt
 733       1,     15|      megálltak egy percre megpihenni, s puttonyaikat letették a
 734       1,     15|         reggelig zárva Richárd előtt, s mire észre fogják venni
 735       1,     15|              szökőutat nyert előttük, s többé be nem érik.~ ~- Remek
 736       1,     15|              Editet a kolostorkapuig, s midőn ott bebocsáták, Edit
 737       1,     15|          puttonyába emelte Frau Bábi, s tovasietett úrasszonyával.~ ~
 738       1,     15|       hajtatott be a kolostorudvarra, s a hintó nyitva hagyott ajtaját
 739       1,     15|            hagyott ajtaját meglátták, s kérdezték tőle, hogy hát
 740       1,     15|             mikor vetkőztetni kezdék, s minden ruháját sárosnak,
 741       1,     15|          vessző, összeharapta fogait, s csak magában mondá minden
 742       1,     15|             után: "Kedves Richárd!" - s addig mondá, míg aztán egyszer
 743       1,     15|            jelszavakat az ezredesnek, s aztán figyelmezteté, hogy
 744       1,     15|           magam nyitottam nekik utat, s kísértem az ellenfél kémeit
 745       1,     16|           mely a földről felgomolyog, s koromsötét árnyakat fest
 746       1,     16|              követel magának az égen, s mély, borongó háttért ad
 747       1,     16|           vesztes pedig már elfutott, s igyekezett eltűnni. A kettő
 748       1,     16|              a házak tűzfalai mögött, s amint alább száll, beesteledik,
 749       1,     16|          lassankint tűzvörösre válik, s izzó gomolyokat bocsát fel
 750       1,     16|  gyehennatüzének.~ ~Ők itthon vannak, s nem nyitnak előtte ajtót.~ ~
 751       1,     16|               életét áldozatul kérte, s amely most halálos tusáját
 752       1,     16|             ablakából alágöngyölödik, s árnyékát haldokló arcára
 753       1,     16|         sebéről odaszorított jobbját, s egy névtelen fájdalom kiáltásával
 754       1,     16|              arccal a kövezetre hull, s ott meghal.~ ~Az alkonyfényt
 755       1,     16|             eltakarja a felhőborulat, s most az égő templom tűzfénye
 756       1,     17|             el a rettentő éjszakákat, s midőn a gyönge nők ájuldozva,
 757       1,     17|          ölelve dédelgeti, bátorítja, s valahányszor egy bomba szétrobban,
 758       1,     17|                Felkölteni őt álmából, s máskor meg általa felköltetni. -
 759       1,     17|      ostromzaj egy-egy órára elpihen, s a mély csendben, az elhallgatásban
 760       1,     17|    ellankasztja a szép leány tagjait, s leroskadva, fejét odaejti
 761       1,     17|              alvóan mosolygó arcában; s ha ismét zúgni kezd a távoli
 762       1,     17|    pszichológiából, idioszinkráziából s asszonyi idegeknek imputációképtelen
 763       1,     17|               ki a végzetes szekéren, s egymás után hágtak fel a
 764       1,     17|             ágyúzás szünetet tartott, s a szeretett hölgy akaratlanul
 765       1,     17|           nyugtatá álomkínozta fejét, s ott elszunnyadt.~ ~A harmadik
 766       1,     17|           vették, hogy van a világon; s nem is kérdezték, hogy micsoda
 767       1,     17|              két kézzel rázott kezet, s miután néhány szót váltott
 768       1,     17|            Jenő felfedezésére indult, s amint rátalált, officiózus
 769       1,     17|      kedvetlenül hagyta oda a termet, s felment abba a kis szobába,
 770       1,     17|     selyemsuhogást hall ajtaja előtt, s midőn az nesztelenül megnyílik,
 771       1,     17|            keblére, átkarolta nyakát, s az indulat reszkető hevével
 772       1,     17|               Aki elkárhozik érted!~ ~S a szenvedélyes szavakat
 773       1,     17|            felhőmagasságig emelkedik, s magát az idézőt is kábultan
 774       1,     17|              térdre a hölgy lábaihoz, s átölelte egy szenvedélyes
 775       1,     17|              őt el magától Alfonsine, s idegesen összeborzadt. ~ ~-
 776       1,     17|               meg engem, ha ön nem?~ ~S itt arcát eltakarva, a szemérmes
 777       1,     17|      megbocsáthatatlan nagy bűneiért, s kezeit csókolta nagy vezekléssel.~ ~
 778       1,     17|        gyöngéden fölemelte Alfonsine, s egy mély reszketeg sóhajjal
 779       1,     17|           égre emelé könnyes szemeit, s ünnepélyes felmagasztaltsággal
 780       1,     17|              forrón megszorítá kezét, s gyorsan tovarebbent. A nyitott
 781       1,     17|               még egyszer megfordult, s hevült arcát hátravetve
 782       1,     17|     tekintettel mosolygott rá vissza, s ujját bűbájos ajkára téve
 783       1,     17|            téve csókot intett felé.~ ~S azzal elsuhant.~ ~Jenő ámultan
 784       1,     17|             Remigia átadta a levelet, s azzal a folyosóra kikerülve,
 785       1,     17|            hogy senki meg ne lepje.~ ~S azzal leülve asztalához,
 786       1,     17|              repül az égen keresztül, s kebeléhez ölelve visz egy
 787       1,     17|            Baradlay! Ön jól tudhatja, s abban megnyugodhatik, hogy
 788       1,     17|      tekintetben nem tapasztalhatott, s ezután sem fog észrevehetni
 789       1,     17|              fel kell önnek fedeznem. S ez az, kedves Baradlay,
 790       1,     17|            világ két táborra oszlott, s küzd egymással a felülkerülésért.
 791       1,     17|            amaz; lehet, hogy kibékül, s elhelyezkedik mind a két
 792       1,     17|           Budára a magyar kormányhoz, s kövesse az utat, amin testvérei
 793       1,     17|               oda, ahova azok mentek, s együtt visszatérjen velük.
 794       1,     17|             amerre bennünket visznek, s meggyőződésünk azé, akit
 795       1,     17|              kell, a világ végére is, s bizonyosan ő is olyan nemzetiszínű
 796       1,     17|           volt, tétovázott, habozott; s most egyike lett azoknak
 797       1,     17|              bizony be kellett érnie, s szépen hazaballagni vele
 798       1,     17|   borzalmaiból megalkotta a jövendőt, s száz alakban végigálmodta
 799       1,     17|               tesz eltemetve lenni!~ ~S még csak nem is tudta magát
 800       1,     17|               lefekteti őt a gödörbe, s végül körülrakja zöld hanttal,
 801       1,     17|              körülrakja zöld hanttal, s még szomorúfűzfát is ültet
 802       1,     17|     szomorúfűzfát is ültet a fejéhez, s biztatja a boldog feltámadással.~ ~
 803       1,     17|            joga... Az legyen veszteg, s ne alkalmatlankodjék se
 804       1,     17|           most még vendéglőben lakom, s ott áthallik a beszéd. Nekem
 805       1,     17|              pamlagon foglalt helyet, s Jenőt készteté a gömbölyű
 806       1,     17|             ráismertem anyád írására, s így megmentettem a felbontástól.
 807       1,     17|             miken ma már túl vagyunk, s amiknél anyád maga nehány
 808       1,     17|        elámulva.~ ~- Valóban itt jár, s hogy veled eddig nem találkozott,
 809       1,     17|               keresett a szállásodon, s még ma egyszer föl fog itt
 810       1,     17|            itt az anyám?~ ~- Rosszat. S az a baj, hogy ez tudva
 811       1,     17|          pedig itt rekedt a városban, s egyike azoknak, akiknek
 812       1,     17|              menekülni akaró elem alá s fel, egyik házból, egyik
 813       1,     17|          Meggyőződéseink különböztek, s én tisztelem az ellenkező
 814       1,     17|       maradtál a márciusi napok után, s ezzel eléggé kifejezted,
 815       1,     17|         reprezentacionális költségek. S aztán minő jövendő! Minő
 816       1,     17|         varázshatására. Óráját nézte, s azután hirtelen fölállt.~ ~-
 817       1,     17|               össze az én szavaimmal, s aszerint határozz. Jó éjt,
 818       1,     17|             fogadd; büszke leszek rá. S ha választasz egy divatleányt,
 819       1,     17|              fordítsa jóra a rosszat, s engedjen boldognak lenned.
 820       1,     17|               csak Alfonsine-t nem.~ ~S mit vétett Alfonsine neki?
 821       1,     17|        gyermek ragaszkodása anyjához, s nem erő-e a férj szerelme
 822       1,     17|             Tegye ön magát láthatóvá, s visszajöhet megint. Ha holnap,
 823       1,     17|           mindjárt holnap megjelenni, s azt mondani neki:~ ~"A holnap
 824       1,     17|              szolgálatot elfeledni.~ ~S ha anyja eljön, és minden
 825       1,     17|             vontatni járt a gazdája), s Rideghváryhoz sietett.~ ~
 826       1,     17|           kihúzta a szekrény fiókját, s kezébe adta Jenőnek az iratot.~ ~
 827       1,     17|             Holnap fel fogsz esküdni, s azután egész nyugalommal
 828       1,     17|         aplombbal járult a delnő elé, s jól kigondolt beszéddel
 829       1,     17|               A holnap, íme, itt van, s én vagyok már valami.~ ~
 830       1,     17|          mosolyával olvasá azt végig, s azután legszívélyesebben
 831       1,     17|          zavarodottnak mutatta magát, s iparkodott úgy tenni, mint
 832       1,     17|             pedig odavezeté Jenő elé, s bemutatá neki az ifjút:~ ~-
 833       1,     17|             kezét a kegyteljes delnő, s szemébe mondhatá:~ ~- Büszke
 834       1,     17|              jár minduntalan mögötte, s büszkesége, boldogsága álmain
 835       1,     17|            azt mondták, kimenekültél, s már Pozsonyban vagy.~ ~-
 836       1,     17|        reménnyel, hogy megtaláljalak, s elhagytam e várost. Hanem
 837       1,     17|            nagyon fáj nekik a szívök, s nem tudják másként meggyógyítani.~ ~-
 838       1,     17|            Messze fogsz menni tőlünk, s jaj nekünk, mikor ismét
 839       1,     17|              ellen. Mind magyarok ők, s bizonyosan mindannyinak
 840       1,     17|             mi végzetünk majd utolér. S ha utol nem érne, hidd el,
 841       1,     17|     agyonkínozva a legkisebb testvér, s odarohant íróasztalához,
 842       1,     17|       fiókjából kinevezési oklevelét, s darabokra szaggatva szórta
 843       1,     17|           szórta azt el maga körül.~ ~S aztán sírva borult anyja
 844       1,     17|        oklevelet szerzé számomra.~ ~- S hiszed, hogy én e kézbül
 845       1,     18|         elhajtotta a szél a felhőket, s amint megszűnt az eső, kezdték
 846       1,     18|              a horvát csapatok ellen, s a harcban elpusztítottak.~ ~
 847       1,     18|             kezdett gázolni a vízbe - s előttük állt az egész széles,
 848       1,     18|               felismeri a vezérlovag, s míg azokon végig csak gázolni
 849       1,     18|           átkanyarogni. A lovak fejei s a lovasok derékig emelkednek
 850       1,     18|              a vasasok felkerekedtek, s lehúzódtak a város felé,
 851       1,     18|         Virrad!~ ~A sápadt reggelfény s a tűzvillanások mellett
 852       1,     18|            úton, amelyen menekültünk, s csak itt fogja észrevenni,
 853       1,     18|            szerencséjükre bízta őket, s a menekülő hadfiakat elnyelte
 854       1,     18|             kőre dolgozó malmot hajt, s koronkint rétöntözésre is
 855       1,     18|               a vízgátját elszakítja, s a vizet ráereszti a völgyre.
 856       1,     18|           egészen víz alatt állt már. S a vízen csak egy keskeny
 857       1,     18|        keresztülfektetni a cölöpökön, s mindjárt lesz hidunk.~ ~
 858       1,     18|              malom kapui előhozattak, s áthidalták velük a gátrést.~ ~
 859       1,     18|              egy hordóval. Végigönték s elmázolták a rögtönzött
 860       1,     18|          degettől csúszott a patkója, s a tompa dobogástól visszarettent.~ ~
 861       1,     18|         vezetéklovakat hátrahagynunk, s akik átmehetünk, mennénk
 862       1,     18|            közel hangzott a völgyben, s a sötéthez szokott szem
 863       1,     18|           maradék kátrányt ráöntötte, s azzal üszköt dobatott bele.~ ~
 864       1,     18|             Richárd felugrott lovára, s parancsot adott lovasainak
 865       1,     18|           Palvicz Ottó az égő hídhoz, s megkísérti a lovát nekihajtani.
 866       1,     18|               alatt betömetem a rést, s ismét sarkadban vagyok,
 867       1,     18|           mikor vízzuhatag omlik alá, s Palvicz Ottó észrevevé,
 868       1,     18|              vagy, maradj a helyeden, s vívjunk meg a tűzön-vízen
 869       1,     18|            zsilipjét kiveté helyéből, s az egész víztömeg nekizúdult
 870       1,     18|            egy perc alatt sötét lett, s a két ellenfélnek menekülni
 871       1,     18|             vagytok" - mondják nekik, s odább kell menniök étlen,
 872       1,     18|             népfölkelés fogadja őket, s megtagadja az átkelést a
 873       1,     18|              de inkább más utat vett, s kétórai kerülőt csinált.~ ~
 874       1,     18|           darabra, ahány embere volt, s kiosztá közöttük, mint az
 875       1,     18|              elfogyott minden eleség, s aztán a jó sors egy juhászkunyhóhoz
 876       1,     18|            rúdra vették a vaskondért, s mert abban estig sem hűlt
 877       1,     18|            tizenkét huszárköpönyeget; s a nagy fakanállal kitálalák
 878       1,     18|               Jó volt azokat elhozni. S aztán igyekezett az elmaradozó
 879       1,     18|         Richárd hátra-hátranézett rá, s engedte magához közelebb
 880       1,     18|              kapta paripáját Richárd, s vágtatni kezdett.~ ~Palvicz
 881       1,     18|               volt áradva a záportul, s sebesen hömpölyögve rohant
 882       1,     18|             szót kiáltsa: "utánam!" - s azzal a magas partról a
 883       1,     18|           nekiugratott a sebes árnak, s követte vezérét.~ ~Palvicz
 884       1,     18|   vergődésüket a ragadó árzajlatban - s talán még aggódott is, hogy
 885       1,     18|            aludnia magát mindenkinek, s legalább egyszer jóllaknia,
 886       1,     18|               most magában imádkozik, s veszekszik vele emiatt: "
 887       1,     18|           hogy éjszakára abrakot hoz, s puha almot vet szalmábul
 888       1,     18|        vitézek két éjjel nem aludtak, s még ma nem ettek, hogy lovaik
 889       1,     18|            darabjaival a lova lábait, s aztán induljunk.~ ~A legénység
 890       1,     18|          távolban megállt az előttük, s ott megint elkiáltotta az
 891       1,     18|           csendesen félrekanyarodott, s nemsokára elhangzott a dobaja.
 892       1,     18|             óra múlva az őrvezetőnél, s az még egy óra múlva a parancsnokkal,
 893       1,     18|        Richárd egy óranegyed múlva -, s leszedhetitek a lovak lábáról
 894       1,     18|  keresztülvergődött a menekvő csapat. S mintha mindazt, amit átszenvedett,
 895       1,     18|             Nincs már semmi panasz.~ ~S méghozzá egy barátságos
 896       1,     18|        Kecskéket vágnak a hadfiaknak, s kezdik sütni nyárson, főzik
 897       1,     18|             előreküldték a lovasokat, s vágtattak lóhalálába a szökevények
 898       1,     18|              férfi.~ ~- Út van, uram, s ha kell, én elvezetlek rajta,
 899       1,     18|               más vezetőnek adhatlak; s azon az úton tudom, hogy
 900       1,     18|             Sohasem jártak ott lóval. S ez istenkísértő úton haladtak
 901       1,     18|             szédület, egy félrelépés, s ember és ló összezúzva hever
 902       1,     18|              A fehér mészkő sziklafal s azon sorban a sötétkék ruhás
 903       1,     18|          sűrűn a sziklafalról vissza, s jöttükben-mentükben minden
 904       1,     18|               mélység fölött járni.~ ~S e rettenetes órában - a
 905       1,     18|     valamennyien aludtak a nyeregben, s jobbra-balra bóbiskoltak;
 906       1,     18|             Richárd, ki legelöl ment, s Pál vitéz, ki leghátul járt,
 907       1,     18|              tartották magukat ébren, s dörmögtek társaikra egyszer-egyszer: "
 908       1,     18|            meglepi az utazókat a köd, s akkor majd lesz idő pihenni,
 909       1,     18|          napra egy edénybe öntögetik, s azt folytonosan kavargatják,
 910       1,     18|              ha egyszer hazakerülünk, s ezt nyomtatásban olvassa
 911       1,     18|            egészen lelapul a földhöz, s kúszik, mint a szederinda,
 912       1,     18|              ködökbe voltak burkolva, s a nap fénytelenül izzott
 913       1,     18|            tájék csupa sírkövekből.~ ~S az előttük emelkedő havasok,
 914       1,     18|       völgyben. De ha egyszer megjön, s itt kapja a vakmerő vándorokat!
 915       1,     18|           csapatot.~ ~Itthon a felhő, s azt kérdezi: "Mit kerestek
 916       1,     18|       előrehalad pár száz lépésnyire, s ha biztos a járás, visszakiált,
 917       1,     18|         Richárd maga indult a nyomán, s soká kiáltozott utána. Nem
 918       1,     18|              velük együtt ott veszni, s magukra hagyta őket.~ ~Most
 919       1,     18|        huszárok őrtüzeket gyújtottak, s azokat körülfeküdték. Fáradtak
 920       1,     18|             aki vigyázzon a parázsra, s ne engedje a lángokat kialudni.~ ~
 921       1,     18|              mai nap viszontagságait, s nagyot sóhajta utána.~ ~"
 922       1,     18|        teremtőm mi következik még?"~ ~S aztán ő is csak elaludt,
 923       1,     18|             elégnek azok magukban is; s ők is elaludtak mellette.~ ~
 924       1,     18|          elrepülhessen szülői házáig, s megkérdezhesse: "hogy vagytok
 925       1,     18|           meggyulladt az egész ciher, s égett már egész hosszában,
 926       1,     18|              a széltől hömpölyögetve, s keresztülvilágított ködön
 927       1,     18|           havasnak! - kiálta Richárd, s kantárján kapva paripáját,
 928       1,     18|              Utána még jobban éget.~ ~S van valami, ami szomjnál,
 929       1,     18|              ló nem bírja már tovább, s kidűl az útból. Gazdája
 930       1,     18|              jéghegyek csúcsai körül, s onnan alábocsátkoztak a
 931       1,     18|       hógörgetegek mennydörögnek alá, s egy-egy hócsuszamlat embert
 932       1,     18|               odasiettek e hang után, s ott találtak egy bocskoros
 933       1,     18|               Hát ez már magyar föld? S leborultak arra a hideg
 934       1,     18|             kalauz, ki őket elhagyta, s előresietett, hogy segélyt
 935       1,     18|           zivatar egyszerre elvonult, s amint a felhöfüggönyt elgördíté
 936       1,     18|              az érkezők tiszteletére; s a huszár, ki hat nap, hat
 937       1,     18|            jegyezgeté föl ezt sorban; s ma is tanúskodik róla, hogy
 938       2,     19|            Európa másik kolosszát is, s még azzal is megbirkózott,
 939       2,     19|           másikig verődött az vissza, s midőn másodszor visszatért,
 940       2,     19|           családapa boldog tűzhelyét, s ment a zászlók alá.~ ~Tizenhárom-tizennégy
 941       2,     19|                nemesek jöttek önként, s együtt sanyarogtak a parasztfiúkkal
 942       2,     19|              irodáját, kardot kötött, s a legelső csatában maga
 943       2,     19|            kért magának és társainak, s százhatvan lovast állított
 944       2,     19|             golyóöntödékké. Elfogyott s nem volt kapható a gyutacs
 945       2,     19|              készítettek gyutacsokat, s azok is jók voltak a harcban.~ ~
 946       2,     19|           holnap gyakorlatot tartott, s egy hét múlva ment a tűzkeresztelőbe.~ ~
 947       2,     19|        szalmán hált a közlegényeivel, s tanították egymást hazaszeretetre.~ ~
 948       2,     19|         Igyekezett ismét összegyűlni, s folytatni a harcot.~ ~S
 949       2,     19|               s folytatni a harcot.~ ~S nemcsak az harcolt, kinek
 950       2,     19|           keresztnek és csillagnak.~ ~S a költő, ki meteorkint futotta
 951       2,     19|              a papír a nemzet pénze". S mindenki úgy fogadta azt.
 952       2,     19|               szítt, többre nem telt. S a fő hadi intendáns mindennap
 953       2,     19|             lenni, abból kenyér lesz; s aminek fegyverré kell belőle
 954       2,     19|            fönn a nemzeti hadsereg.~ ~S fél év múlva már csodáiról
 955       2,     19|               Eddig, és ne tovább!"~ ~S végre, midőn ereje teljes
 956       2,     19|            százezer karú nemzetóriás, s karjait kétfelé tárva, büszkén
 957       2,     19|             hát, mérkőzzünk össze!"~ ~S mikor az összemérkőzés után
 958       2,     19|         ágyúit, hadiszereit felvenni, s mikor a másik had jön, nincs
 959       2,     19|            kellett még neki tanítani, s a tandíjt bizony meg kellett
 960       2,     20|             is megragadta e tudomány, s ő úgy találta, hogy vannak,
 961       2,     20|                Csak parancsolni kell, s aztán legyen, aki engedelmeskedjék.~ ~
 962       2,     20|              fanatikusoknak adták ki, s ellenszabadcsapatokat akartak
 963       2,     20|               delozsírozta helyükből, s kicsiny híja, hogy el nem
 964       2,     20|              és annálfogva mindig ül, s e circulus vitiosusban annál
 965       2,     20|        mindnyájan demokraták vagyunk, s annálfogva e körülményen
 966       2,     20|           igen boldog házasságot élt, s legalább azt a jót nyerte
 967       2,     20|        vendégektől, kik hozzá jártak, s mind e tudományt helyébe
 968       2,     20|        fölkelés előtt már reggelizik, s este (mivelhogy a migréntől
 969       2,     20|        migréntől nem bír fennmaradni, s korán lefekszik), még mielőtt
 970       2,     20|          felkölteti magát vacsorálni, s nagy idegizgatottsággal
 971       2,     20|           mint a dodonai orákulumtól, s a mindig ülő pythonissa
 972       2,     20|             azokat mással etesse meg. S mennyi lótás-futás van olyankor!
 973       2,     20|     gyökeresen ismeri már Zebulon úr; s ugyanazért, mikor valami
 974       2,     20|              újdonságot bocsát előre, s abban aztán nagy historizálás
 975       2,     20|              ahhoz nyúljon, ami több; s erre az esetre már készen
 976       2,     20|             előlegesen föltételezett, s azt felelé, hogy: "Nekem
 977       2,     20|               fejhetünk, kapálhatunk, s pucolhatjuk a lovakat. Utoljára
 978       2,     20|                Utoljára ott meglőnek, s én magamra maradok ezzel
 979       2,     20|               kulcscsomagot csörteté, s kiáltozott a leányainak
 980       2,     20|              sort járt e kérdésre alá s fel a szobában. Fogas kérdés
 981       2,     20|          szobában. Fogas kérdés volt! S nem szabad felelet nélkül
 982       2,     20|            redibis"-féle választ írt, s azt Szalmás uramra bízta,
 983       2,     20|   keresztülhat a kávépörkölés illata, s az ajtócsapkodás végigjár
 984       2,     20|             már az emelet a földszín, s a földszín a pince. Az nem
 985       2,     20|               demokrácia építőanyaga; s a vakolat jó titoktartó.
 986       2,     20|        zongoraterem; könyvtár is van, s abban régi könyvek, amiket
 987       2,     20|             van szerelve, Kassa felé; s az élelmezést is abba az
 988       2,     20|           hadsereget összpontosítják, s nekünk gondoskodnunk kell
 989       2,     20|           székvárosban táborba száll, s nekünk akkorra ott kell
 990       2,     20|        pisztolyaidat dugd a zsebedbe, s keríts egy jó juhászbundát,
 991       2,     20|             minek fogadott neki szót, s nem hozta magával az elemózsiás
 992       2,     20|           kenyerekbül, vulgó prófunt, s azon kezdte, hogy beletörte
 993       2,     20|              azt a foga alá rakogatni s majszolni nagy fohászkodással.~ ~
 994       2,     20|             csak nagyot nyelt belőle, s azt felelte, hogy "igen
 995       2,     20|               rakodva döcögtek előre; s mindenféle fegyverzetű csapatok,
 996       2,     20|       csizmáját, negyedik a szénáját; s Zebulon csak azt tudta valamennyinek
 997       2,     20|            ülj fel a nyerges lovamra, s csinálj rendet a raktárakban;
 998       2,     20|           rendeleteket a sorompóknál, s nekem hozz mindenről pontos
 999       2,     20|             hosszúszárúból pöfékelve. S most íme, még lóra is kell
1000       2,     20|             kalamárist, tollat hozat, s ráfogja Zebulont, hogy csináljon