Rész, Fejezet

 1       1,      1|              szólt a férfi, és elrántotta tőle kezét. - Térjen ön az asztalhoz
 2       1,      3|                  úgy szereti, úgy nem fél tőle!~ ~- Nem kaptam utolsó stáción
 3       1,      4|                 eltemetve, hogy nem lehet tőle megkérdezni, merre az út.~ ~-
 4       1,      6|                   végű sodrony. Kérdeztem tőle, mit keres itt. "Ebédrevalót" -
 5       1,      6|       egynehánnyal a társaságból? - kérdé tőle Jenő.~ ~- Sose fáraszd magad
 6       1,      6|             kegyteljes mosollyal vált meg tőle, mintha az csupa merő hízelkedésekkel
 7       1,      6|              durcásan fordította volna el tőle fejét, amihez az első találkozás
 8       1,      7|                 neki, reggelig nem alszom tőle, mert folyvást arról fog
 9       1,      7|           Alfonsine kisasszony? - kérdezé tőle.~ ~- Együtt mentek el. A
10       1,      7|                   míg odavoltunk? - kérdé tőle.~ ~- De igen, Baradlay kapitány.~ ~
11       1,      8|                  csizmáival, s megkérdezé tőle: no, hát hogy aludt?~ ~-
12       1,      8|                   vissza, és hozza vissza tőle azt a képet! - ordítá telhető
13       1,      8|                 Pénzt sem kölcsönzött még tőle soha.~ ~- Hát akkor azt
14       1,      8|                   azt senki meg nem tudja tőle. Pompás kabinetdarabok vándorolnak
15       1,      8|            tehetem, hogy eladjam azt, ami tőle arckép.~ ~- Arckép! Arckép! -
16       1,      9|                 találjon távol maradhatni tőle. Te most még szép vagy és
17       1,      9|            mellőle, míg meg nem kérdhetém tőle: ragyognak-e még csillagaid?
18       1,     12|                közönséget - azt sem kérdi tőle senki: hová?~ ~Ilyen varázslat
19       1,     13|                 Mi történt önnel? - kérdi tőle a háziasszony előzékeny
20       1,     13|                   köztudomású dolog lesz. Tőle jövök. Leköszönése elfogadtatott,
21       1,     13| Plankenhorst-házhoz. Mindig visszaborzadt tőle. Az utcákat kartáccsal seprik
22       1,     13|             mintha még most is édes volna tőle a szívünk; pedig hát mégis
23       1,     14|           ijedelmes szavakat.~ ~Rettegett tőle vagy talán érte? Félt a
24       1,     14|                 szenvtelen hangon kérdezé tőle:~ ~- Mit akar ön?~ ~Richárdnak
25       1,     15|                   szájába, hogy félreállt tőle a képe, s még egy kis ecetet
26       1,     15|                   kezei! Nem is kérdezett tőle semmit.~ ~Editre pedig olyan
27       1,     15|            ajtaját meglátták, s kérdezték tőle, hogy hát Edit hova lett.~ ~
28       1,     17|                  lábaihoz, hódoltan kérve tőle bocsánatot, megbocsáthatatlan
29       1,     17|                nem érti, hogy mit akarnak tőle.~ ~Antoinette asszony pedig
30       1,     18|               rámenni a hídra.~ ~- Félnek tőle, mert fehér - mondta Pál
31       1,     18|                fürdő. Még új erőre kaptak tőle.~ ~Hanem a vértescsapat
32       1,     18|                Mit firkálsz, héj? - kérdé tőle Pál vitéz.~ ~- Felírom ezeket
33       2,     20|         pillanatokban tanácsot is szokott tőle kérni, mint a dodonai orákulumtól,
34       2,     20|              kocsi hágcsóján, azt kérdezé tőle:~ ~- Te Boris, hol a kisasszonyaid?~ ~-
35       2,     20|                   Jó az a kenyér? - kérdé tőle Ödön, mikor Zebulon elkezdte
36       2,     22|                   nagyot a nímet? - kérdé tőle Richárd.~ ~- Egy pisztolyt
37       2,     22|               Gergő.~ ~- Most vegyétek el tőle a fegyvereit, ültessétek
38       2,     22|                  magad táborából? - kérdé tőle az ezredes.~ ~- Azért, mert
39       2,     22|                   szolgáltál ott? - kérdé tőle az ezredes.~ ~Boksa Gergő
40       2,     22|                gulya a szél mentébe essék tőle.~ ~Ott aztán letelepedett,
41       2,     25|                  a halál... Aki megretten tőle, midőn megmondja neki a
42       2,     26|                akkor döbbentek azután meg tőle, mikor ott látták a lámpavilágnál
43       2,     27|                   mert nagyon fintorgatja tőle a pofáját. Egy ványadt szobalyány
44       2,     27|                 szerette, ha azt kívánták tőle, hogy ő parancsoljon valakinek;
45       2,     27|           szervusz neki.~ ~Pedig úgy félt tőle, mint a sárkánytól.~ ~E
46       2,     28|                  egyebet se nem hallottam tőle. - Zebulon úgy védte már
47       2,     29|                  s az idegenek elfussanak tőle.~ ~E fiatal hölgyarcra festett
48       2,     30|                kérdést, de nem kaptam meg tőle a választ. Azt bizonyosan
49       2,     30|                   meglátod.~ ~S elfordult tőle büszkén.~ ~A roham harmadnapra
50       2,     31|                  lész.~ ~E szóval vált el tőle.~ ~Büszke volt, ha megtámadták,
51       2,     31|                 Csak pár ölnyire volt még tőle Ödön.~ ~A katona egyenesen
52       2,     33|              tartott volna, hogy elszökik tőle Zebulon.~ ~Minő nagy barátság
53       2,     33|                   bizony megszökött volna tőle már régen.~ ~Törte azon
54       2,     33|                   A gyógyszerész megijedt tőle; csakugyan rendkívüli idők
55       2,     36|           holmikból, hogy majd megfulladt tőle.~ ~Hanem még evés közben
56       2,     36|                    Mennyi az idő? - kérdé tőle.~ ~- Alkonyra jár.~ ~- Olyan
57       2,     37|               jelen volt.~ ~Anyja kérdezé tőle, honnan jött e levél, s
58       2,     37|                   Jenő kezét, s azt kérdé tőle:~ ~- Te családunk megmentésére
59       2,     37|                 hogy erővel veszik azt el tőle, s rejthetlen zavarral mondta:~ ~-
60       2,     37|                  én vagyok.~ ~S elfordult tőle büszkén.~ ~- Úgy anyánk
61       2,     37|                megcsókolja, s megkérdezze tőle: "Mikor jössz vissza, bátyám?"~ ~
62       2,     38|                  apró részletet kérdeztek tőle. Meg tudott mindenre felelni.
63       2,     38|            tanúskodni.~ ~Tartania kellett tőle, hogy ha valakivel a többi
64       2,     43|                  Alfonsine mást kérdezett tőle:~ ~- Közöttük van-e Baradlay
65       2,     43|             vádlott bűneit... Most kérdik tőle: "Van-e valami védelmed
66       2,     43|                  Bebocsáták hozzá. Féltek tőle, mint a vámpírtól.~ ~Az
67       2,     43|             bemosolygó hajnal felé, s kér tőle egy kis pírt kölcsön...
68       2,     44|            bosszújának épen maradt tárgya tőle néhány ölnyi távolban három
69       2,     49|                   hogy a másikat ellopták tőle.~ ~Richárd hazavitte a fiút
70       2,     49|                 Egy év múlva aztán kapott tőle Richárd levelet, tele szánó-bánó
71       2,     49|                 Nagyon sokat.~ ~- Kitelik tőle, amilyen bolond. Mennyi
72       2,     49|              angyali szelídséggel kérdezi tőle:~ ~- Régóta szenved ön?~ ~