Rész, Fejezet

 1       1,      2|             és érdemrendek.~ ~Ó, én uram, légy irgalmas azokhoz,
 2       1,      2|            a hallottaktól.~ ~"...Ó, uram - folytatá a pap imáját -,
 3       1,      2|     bűnhődnie kell a vétkezőnek, ó, uram, ha engesztelhetetlen vagy
 4       1,      2|      fekszik benne!~ ~Hallgasd meg, Uram, a te szolgádnak imáját,
 5       1,      4|            ugye, bátyuska?~ ~- Biz, uram, nem bánnám, ha jó sort
 6       1,      4|          Parancsolj már egyszer te, uram, hogy merre menjünk!~ ~-
 7       1,      4|             nélkül is életre hozom, uram; vetkőztessük le, és fektessük
 8       1,      4|          Hanem azt mondhatom neked, uram, hogy amit te ma megtettél
 9       1,      5|        leszek.~ ~- De le ne vágják, uram! - kiálta utána a vén pap
10       1,      5|           ifjú arcán.~ ~- Nos, nos, uram! Mit szól ön hozzá? Hát
11       1,      8|            meg volt sértve.~ ~- Ah, uram. Én nem hazudom soha. Crivelli-penge,
12       1,      9|          haza. Most kapott a lelkem uram levelet Pestről; tudja,
13       1,     10|             pedig, hogy Bakó Márton uram soha egy kérdését sem hagyta
14       1,     10|       ábrázattal szokta Bakó Márton uram Szalmás Mihályné asszonyom
15       1,     10|       Bécsbe - felel rá Bakó Márton uram.~ ~- Bécsbe? Ugyan minek
16       1,     10|             büntetés.~ ~Bakó Márton uram olyan komoly ábrázattal
17       1,     10|         várnak; kire várnak?~ ~Bakó uram megmondta őszintén:~ ~-
18       1,     10|           Melyik kerül haza?~ ~Bakó uram kész volt a felelettel:~ ~-
19       1,     10|             láttam párducot.~ ~Bakó uram engedte ezzel a hírrel Szalmásné
20       1,     11|         Legnevezetesebb, méltóságos uram, az, hogy Ödön úrfi Oroszországból
21       1,     11|             súgá titkolózva Szalmás uram. - Kéz alatt tudom, de igen
22       1,     11|        szerepet vitt Szalmás Mihály uram.~ ~A címerterem ajtajában
23       1,     11|                  Méltóságos baratom uram, hallod, én igen sok idegen
24       1,     11|   kézszorongatást.~ ~- Isten áldja, uram.~ ~(Aldja tigedet az ördög! -
25       1,     11|         fölhívására Lánghy Bertalan uram lépett elő, és válaszolt
26       1,     11|             elhitette velük Szalmás uram, Rideghváry főkolomposa,
27       1,     11|            a lakomának; ezt Szalmás uram jól tudva, bánta is, akárhogy
28       1,     11|              Koppants Mátyás kántor uram előhúzta a zsebéből azt
29       1,     11|          beszélhetett aztán Szalmás uram, hogy mi indokai vannak
30       1,     11|        volna az ideje, hogy Szalmás uram tolmácsolja a közönség érzelmeit.~ ~
31       1,     11|          agyon is lett ütve Szalmás uram minden további szónoklása.~ ~
32       1,     12|             alakhoz.~ ~- Méltóságos uram, baj van.~ ~- Mi baj?~ ~-
33       1,     14|              Mausmann Hugó, bajtárs uram! Főhadnagy a második légiónál.
34       1,     14|            a nemzetőrtiszt elé.~ ~- Uram! A rend helyre van állítva;
35       1,     18|       izzadságtól.~ ~- No, kapitány uram, én ma leszolgáltam a purgatóriumból
36       1,     18|        hegyi folyamon.~ ~- Kapitány uram! Ahogy Bécsben az apácaklastrom
37       1,     18|             levő férfi.~ ~- Út van, uram, s ha kell, én elvezetlek
38       1,     18|             sóhajta utána.~ ~"Ó, én uram teremtőm mi következik még?"~ ~
39       2,     21|         Ödönre:~ ~- Hurrá, patrónus uram! Ezt nevezik barikádtaktikának.
40       2,     21|      Ödönnek:~ ~- No most, patrónus uram, az utolsó töltényünket
41       2,     22|          eléje sántikálót.~ ~- Jaj, uram! Mi történt? - nyavalygott
42       2,     22|             csudát láttak?~ ~- Hja, uram, megesik az sokszor! Tudják
43       2,     22|            lovához.~ ~- No, ezredes uram, hát csak várjon, mindjárt
44       2,     22|            a tulkok, vitéz kapitány uram, jelentem alássan.~ ~Richárd
45       2,     26|         hanem könnyelműség.~ ~- Ah, uram! Az még nem bizonyos. Önök
46       2,     26|            Rideghváryhoz fordult. - Uram, e teremben, e városban,
47       2,     27|             nincsen!" Mikor Szalmás uram agyarkodik a csavargó gézengúz
48       2,     27|           az ajtón belép.~ ~Szalmás uram volt az.~ ~Mindenváró Ádám
49       2,     27|             félti. Csakhogy Szalmás uram a hegyek másik oldaláról
50       2,     27|         monda Ádám úr.~ ~De Szalmás uram nem szólt semmit. Az meg
51       2,     30|            a tiszt meghalt.~ ~- Jó, uram. Megtudom. Az a másik tiszt
52       2,     30|           csikorgá:~ ~- Jó reggelt, uram! A gyertyákat el kellene
53       2,     31|            hang:~ ~- Hohó! Patrónus uram! Én is itt vagyok!~ ~A hangról
54       2,     31|              Az nem járja, patrónus uram, hogy ön előttem menjen.
55       2,     31|            tenyerével.~ ~- Patrónus uram, hagyjon engem elöl menni!
56       2,     34|          mutatnák jeleid, akkor, ó, uram, ne lássam én semmi napodat
57       2,     35|           az álombeszéd hangja.~ ~- Uram, Baradlay!~ ~- Ki szólít?~ ~-
58       2,     35|             ismersz?~ ~- Emlékezel, uram, az imsikre, ki a mohilevi
59       2,     36|   kifizetett volna engem Rideghváry uram aprópénzzel.~ ~Ödön keble
60       2,     36|       nyerte meg tetszését.~ ~- No, uram, ez nem okos gondolat. Már
61       2,     36| összekötözve.~ ~- Itt megpihenjünk, uram - monda Boksa Gergő, leugorva
62       2,     36|         expedíció. Hát gondolja el, uram, amint belovagolok Komádiba,
63       2,     36|             a tegnapi utalvánnyal: "Uram - mondom neki -, én ökröket
64       2,     36|        jártak.~ ~- Helyben vagyunk, uram - mondta Boksa. - Itt lesz
65       2,     39|         kinyitotta, és kiszólt:~ ~- Uram, bejöhet már.~ ~A csendőr
66       2,     46|        irányában? Mi tetszik önnek, uram? - szól aztán Richárdhoz
67       2,     46|             hidegvére volt már.~ ~- Uram! Ön félreérthetett valamit,
68       2,     46|             a mi kötelességünk. Ön, uram, elkésett a leánykéréssel.
69       2,     46|           Ne hívja ön keresztnevén, uram! Az nagy szabadság. Liedenwall
70       2,     48|             a kezét.~ ~- Asszonyom! Uram! Én önöknek szerencsét kívánok
71       2,     49|     szívtelen beszédet.~ ~- Ej, ej, uram; már csak mégis az anyjával