Rész, Fejezet

 1       1,      1|        jelenleg nincs is jelen, az Isten számos és számtalan évekig
 2       1,      1|         betegséggel látogatott meg Isten, amiből mint nyomorék támadtam
 3       1,      1|           véghetetlen hatalmasságú Isten!...~ ~Egy emberen túli,
 4       1,      2|        holtaknak igaz bírája, nagy Isten!~ ~Hallgasd meg ez órában
 5       1,      4|     novicek a Szmolna kolostorban, Isten bűnül ne vegye nekik. El
 6       1,      4|            felé?~ ~- El.~ ~- Akkor isten engem úgy segéljen, együtt
 7       1,      4|          felkészülni télen.~ ~Biz' isten: úgy gondoskodott róla,
 8       1,      4|      meghúzni magát mindenkinek, s isten irgalmára bízni testét-lelkét.~ ~
 9       1,      5|         ítélném önt el.~ ~- No, az Isten áldja meg érte. Bár az úr
10       1,      5|       dolgom után kell mennem. Hát Isten áldja meg, öregem.~ ~A pap
11       1,      5|           a szája. De hát azért az Isten cselédje. Eresszétek békével
12       1,      7|          amit egymásról gondolunk. Isten önnel - szólt Richárd. -
13       1,      8|  megtapogatni Richárd karjait.~ ~- Isten a világ felett! Ez volt
14       1,      8|             az ára száz arany.~ ~- Isten őrizz! - tiltakozék mindkét
15       1,      8|          szóba állni vele.~ ~- No, isten önnel.~ ~- Jól van, jól
16       1,      8|         van, jól van, kapitány úr. Isten önnel. Nem kérdezősködöm.
17       1,      9|           sokat. Hiszen csak jó az Isten; majd gondját viseli az
18       1,      9|           az az elhagyottaknak. Az Isten áldja meg, édes lelkem,
19       1,      9|         maradj, visszatérek. Ha az Isten anyja szól is hozzád, hogy
20       1,      9|    jégboltozat alatt.~ ~- Irgalmas isten! - sikolta fel Baradlayné
21       1,     11|            a földet éri.~ ~- Hozta isten nagymiltósagodat, tégedet!
22       1,     11|        abba a kézszorongatást.~ ~- Isten áldja, uram.~ ~(Aldja tigedet
23       1,     11|        elhallgattak egyszerre!~ ~- Isten áldása legyen hazánkon és
24       1,     14|            bizottmány ülésein.~ ~- Isten hozott! - üdvözlé a korán
25       1,     14|         ott termett mellettük.~ ~- Isten áldjon, bajtársak! Itt vagyok
26       1,     15|        idetaláltam, mert védett az Isten, velem volt, idevezetett.
27       1,     15|            nem parancsol nekem sem Isten, sem ember többé. Egyedül
28       1,     15|      tudhatja azt? Mindennap él az Isten.~ ~- Ti most már nem mehettek
29       1,     17|           Ha holnap, hát holnap... Isten önnel!~ ~Jenőnek a vett
30       1,     17| Alfonsine-t, azt meg nem áldja sem Isten, sem anyád! Akkor tőlem
31       1,     18|       éjben megvette volna őket az isten hidege.~ ~Ló és lovas füstölgött
32       2,     20|          Zebulonnak ugyan fölvitte isten a dolgát! Neve után e ragyogó
33       2,     20|          der Höh?~ ~Ejnye, hogy az isten áldja meg őket érte!~ ~Azután
34       2,     21|           a majoreszkó.~ ~- Amitől isten őrizzen mind a kettőnket.
35       2,     24|  kihajítani az utcára. A leány, ki Isten és természet előtt nőm volt,
36       2,     25|             Láthatja nap, ember és Isten.~ ~És gyönyörködhetik benne.~ ~
37       2,     25|       nyavalyája? Rossz szellem-e, isten csapása, belehelt állatparányok
38       2,     25|            a halál; de fölöttem az Isten... Egymás szeme közé nézünk:
39       2,     25|          helyre; ahol megvédi őket Isten végtelen irgalma s az én
40       2,     26|            ön az ég irgalmához. Az Isten meg fogja önt vigasztalni.~ ~
41       2,     27|            keresztanyja.~ ~- Hozta isten, kedves komámuram! Ugyan
42       2,     27|             Veszem nyakamba erdőt. Isten megálgya tigedet, felesigedet.
43       2,     28|         barátjai vannak mindenütt. Isten tudja, hogy lesz, mint lesz.
44       2,     28|  haragszunk egymásra, Szalmás? No, isten áldja meg magának. Mármost
45       2,     29|            fog még egyszer hallani Isten, mikor az arkangyal trombitája
46       2,     30|            fel nem száradnak, amíg Isten angyalokat nem küld le hozzátok,
47       2,     30|        mennydörög, azt mondják, az Isten beszél. Hát mikor a bombák
48       2,     30|        magával elcipelni; ráhagyva Isten oltalmára, emberek becsületére.~ ~
49       2,     31|      Bajtársak, a Lánchíd elé!~ ~- Isten veled! Ma még találkozunk.
50       2,     32|       kerülnél, míg felnősz. Eredj isten hírével vissza! Szüless
51       2,     32|         úri dámával van dolgom, az isten őrizz. Mert vannak ám itten
52       2,     33|           az ember vagy ördög vagy isten, amíg lelke körül annak
53       2,     33|            terem.~ ~Látvány, minőt Isten mutatott Mózesnek, midőn
54       2,     35|          nem lesz az. Itt a levél. Isten önnel.~ ~A levelet átadta
55       2,     36|          itt találom! Áldja meg az isten; de jól tette, hogy odábbállt.
56       2,     36|    családapa, gyermekei vannak. Az isten áldja meg jártában-keltében!~ ~
57       2,     36|         nem költött fel elébb?~ ~- Isten ellen való vétek lett volna.
58       2,     37|  elátkozott hazád, kivel megver az Isten!~ ~Aranka odaveté magát
59       2,     37|        utolsó szavam: "Szeretlek." Isten veled!~ ~És elsietett.~ ~
60       2,     39|          kit tartson meg örökké az Isten.~ ~Testvéred, Eugen~ ~A
61       2,     39|         égen - vajon megkapod-e?~ ~Isten oltalmazzon örökké!~ ~A
62       2,     39|           leszek.~ ~Anyám. Hívnak! Isten veled!~ ~Szerető fiad~ Eugen~ ~
63       2,     40|         órádban. - Én jót akartam. Isten a tanúm. Nem tudtam én,
64       2,     44|          válaszolt: "Magához vette Isten, s én gyászolni fogom örökké."
65       2,     47|            a vagyonát vette el. Az isten rendelte azt így. Legalább
66       2,     48|       mikor Pál úr volt a szakács! Isten nyugosztalja!)~ ~De meg
67       2,     48|           elfér egy kis helyen. Az Isten áldása legyen rajta. Tehát
68       2,     49|         sem mint menedéket; még az Isten végtelen irgalmára sem számíthat;
69       2,     49|   irgalmára sem számíthat; mert ha Isten megbocsát is neki, ő maga
70       2,    Veg|     bárányka nyakába...~ ~...Jó az Isten! - Zöld füvet ád a harcáztatta