Rész, Fejezet

 1       1,      1|       Megértett ön végig?~ ~A nő maga elé bámult a légbe.~ ~- Kérem
 2       1,      1|      Uramisten, és úgy bocsásd színed elé árva lelkét! És úgy légy
 3       1,      2|          iránt; ha nem bocsátod magad elé súlyosan terhelt lelkét
 4       1,      3|        helyemre, Zebulon! - kiáltának elé több oldalról, jóllakott
 5       1,      3|              minden oldalról rohantak elé a serényen megfogyasztott
 6       1,      4|            csörgős szánon Ödön lakása elé, ő maga már útra készen
 7       1,      4|             rém egyre emelkedik a nap elé a sík rónán, a távolhoz
 8       1,      4|               s a más oldalról lovaik elé igyekvő farkasokat egyenkint
 9       1,      4|               ijedten nézegetett maga elé. Egyszer aztán anélkül,
10       1,      4|               handzsárt odatette maga elé a jégre; ez volt most már
11       1,      4|          nyelvet, amin azok kiabáltak elé; egyenesen iszamlott feléjük.~ ~
12       1,      8|                 Pál úr odaállt az ágy elé, s Richárd rajthuzliját
13       1,      8|               fordítva Richárd szemei elé.~ ~- Ezer mennykő! Hiszen
14       1,      8|                s odatartá azt Salamon elé:~ ~- Nézze ön, egy csorba
15       1,     11|             az ünnepélyes vendégsereg elé a kért menyasszonyt: Lánghy
16       1,     11|          barátom, végleheletével önök elé diktált, de velem is közölt,
17       1,     12|              forintot a megyei fiskus elé (ennyi szokott a díja lenni
18       1,     12|               erőszakkal idézte volna elé a főbírójára nézve úgyis
19       1,     12|             úgy járult az elnöki szék elé.~ ~Rideghváry féloldalra
20       1,     12|      őserdőben.~ ~A látvány, ami Ödön elé tárult, fellázasztá az ifjú
21       1,     13|          szögletben ül, és bámul maga elé mereven, s felriad, valahányszor
22       1,     13|      halotthordozó; a hordágy az ajtó elé van téve.~ ~- Hallotthordozó?~ ~-
23       1,     14|              e félrevezetett néptömeg elé vetnünk magunkat, s a szellem
24       1,     14|             rossz útra tért csőcselék elé, mely rabolva, pusztítva,
25       1,     14|              marad hátra. Vakon rohan elé. ~ ~Hanem amint meglátta
26       1,     14|         tekintettel lépett a kapitány elé, s nyugodt, szenvtelen hangon
27       1,     14|             azzal előreugratott a nép elé, kirántva kardját, a jó
28       1,     14|           odalovagolt a nemzetőrtiszt elé.~ ~- Uram! A rend helyre
29       1,     15|        Odatolta kis poharát Alfonsine elé.~ ~- Tölts nekem is abból
30       1,     15|               a keskeny ajtót, s maga elé bocsátva a leányt, ismét
31       1,     15|              Amint a Plankenhorst-ház elé értek, Edit felnézett az
32       1,     15|         felkapott lovára, és csapatja elé lovagolt. Mikor a két nő
33       1,     16|    támaszkodik.~ ~És néz mereven maga elé, és azt képzeli, hogy amint
34       1,     17|                 Hátha vésztörvényszék elé fogják őket állítani? Hátha
35       1,     17|               tekintettel bámult maga elé a lámpavilágba.~ ~A lámpa
36       1,     17|       összeköttetést. Én nem tűzök ön elé hétesztendei határidőt,
37       1,     17|              aplombbal járult a delnő elé, s jól kigondolt beszéddel
38       1,     17|          asszony pedig odavezeté Jenő elé, s bemutatá neki az ifjút:~ ~-
39       1,     17|          mulatóhelyein.~ ~Mikor tükre elé állt, hogy nyakkendőjét
40       1,     17|            alakot, arcot öltve, támad elé. Édesanyját látja belépni
41       1,     17|               tekintettel bámult maga elé. Ezt neki nem mondták elébb.
42       2,     20|             kinek féljen jobban szeme elé kerülni: az ellenségnek-e
43       2,     21|         közepére, az ellenséges ágyúk elé, úgy rimánkodott katonáinak,
44       2,     26|           összekulcsolt kezét homloka elé téve, odakönyökölt a lámpával
45       2,     27|          bajod, öreg?~ ~Zebulon szája elé tette a kezét.~ ~- Üldözi
46       2,     28|            cimborálók vésztörvényszék elé állíttatnak.~ ~- De hát
47       2,     28|              főkormánybiztos szállása elé hajtatott. Szíve majd kiugrott
48       2,     28|              hatalmas császári biztos elé.~ ~Zebulonnak a félelem
49       2,     30|       zászlóalj újra sorakozva tódult elé a sikátoron át, s azon pillanatban,
50       2,     31|            Igaz. Bajtársak, a Lánchíd elé!~ ~- Isten veled! Ma még
51       2,     32|          tegnap éjjel.~ ~Richárd maga elé bámult. Mintha egy talányt
52       2,     35|              oda zárták be, és ajtaja elé dzsidást állítottak őrül,
53       2,     35|             büszkén sem léphet a bakó elé, mert futott előle.~ ~Futott,
54       2,     35|             lép az őt kereső ellenfél elé; megmondja neki, hogy hívják,
55       2,     35|            azzal nyújtja kezét a békó elé.~ ~Ő pedig itt kussad egy
56       2,     36|               s odateríté a fűre Ödön elé.~ ~Azután maga ment jó példával
57       2,     36|            csendesen haladt a kastély elé a kavicsos úton.~ ~A veranda
58       2,     36|         fekete táblára betűket rajzol elé.~ ~És úgy tetszik neki,
59       2,     40|            míg a kőszívű férj arcképe elé jut, ott leroskadni a földre,
60       2,     42|            veté oda a tudósítást Edit elé Plankenhorst Alfonsine.~ ~-
61       2,     43|              főhadbíró ezredes lakása elé hajtatott.~ ~Az is jó ismerőse
62       2,     45|         reszkető kezét nyújtá a levél elé.~ ~És aztán karját arca
63       2,     45|                  És aztán karját arca elé emelve, eltakarja előle
64       2,     45|            kezéből a levelet, és arca elé tartja.~ ~Igen! Ezek az
65       2,     45|         mindenütt szemébe néző arckép elé, mintha azt kívánná attól,
66       2,     46|           fogja adni, akit én vezetek elé.~ ~Most aztán Edit felállt
67       2,     46| Plankenhorstné ijedten hátrált leánya elé, hogy eltakarja azt, és