Rész, Fejezet

 1       1,      1|        Sokan vannak, akik értenek engem; de kevesen, akik tenni
 2       1,      1|         Teelőtted! Úgy segíts meg engem, véghetetlen hatalmasságú
 3       1,      4|        volna nekem. Nem értesz te engem.~ ~- Jó, menjünk a lakásodra.~ ~
 4       1,      4|            jó is. De ő nem szeret engem, mert téged szeret. Szemembe
 5       1,      4|               El.~ ~- Akkor isten engem úgy segéljen, együtt utazom
 6       1,      5|    szabódék a huszártiszt -, mert engem odafenn vár öt pajtásom,
 7       1,      5|          adjon.~ ~- De hisz akkor engem igen ostobának fognak tartani.~ ~-
 8       1,      5|        horkolnak, mint más ember. Engem meg nem ijesztesz velük.
 9       1,      6|            azok mind ismernek már engem. Aztán dologban jártam.
10       1,      8|      kérdezé:~ ~- Honnan ismer ön engem?~ ~A zsibárus behízelgő
11       1,      9|          úrhölgynek. - Ez köt ide engem, elszakíthatatlanul. Aki
12       1,      9|           annyi rettegtetése, ami engem innen eltávolítson. Fogok
13       1,      9|            Öngyilkosságra űz-e ön engem?~ ~Baradlayné eleresztette
14       1,      9|                Olvassuk tovább.~ ~Engem megőrzött amulétom, mit
15       1,     10|      szobában megmutatom. ~ ~- Az engem hidegen fog hagyni.~ ~-
16       1,     11|     magának Rideghváry úr.)~ ~ ...engem bízott meg kérő násznagyképpen...~ ~("
17       1,     11|        jobb karba helyezik, akkor engem elcsapnak.~ ~- Hát az én
18       1,     12|           le nem moshat soha!~ ~- Engem? - szólt Rideghváry, s ebben
19       1,     15|     kezeit.~ ~- Vigyen el magával engem is!~ ~A nő egy percig tanakodott
20       1,     15|        kreuzfidél, ahogy én. Csak engem kell utánozni. Különben
21       1,     15|           be, s így megszalajtasz engem is meg a Fra Kodlt is? Tu
22       1,     15|           Önnek anyja visszakísér engem a kolostorig. Én oda visszatérek.
23       1,     15|     kisasszony.~ ~- Ó, ne féltsen engem, Fra Mám! - biztatá őt a
24       1,     15|       leány. Szolgálónak neveltek engem!~ ~Itt eszébe jutott, hogy
25       1,     15|         öltözött kicsi ördög, aki engem a hosszú orromnál fogva
26       1,     17|  elvesztém az enyimet. Ki véd meg engem, ha ön nem?~ ~S itt arcát
27       1,     17|            ne félj tőlem. Ne nézz engem kísértetnek, ki közéd és
28       1,     18|       mehet, akinek kellenek.~ ~- Engem is oda zártatok volna, ha
29       2,     20|      elbújjam is. Csak föltalálja engem. Itt van, olvasd! (Vagy
30       2,     20|           Csak alighogy kinevezte engem magyar kormány alkormánybiztosnak
31       2,     20| restoráltuk. Akkor tetszett volna engem látni. Egymagam szétvertem
32       2,     20|      putarem is érheti. Hagyjatok engem valahol a tartalék transzportnál
33       2,     22|        jött oda, aki megveretett. Engem, akinek a hetvenhetedik
34       2,     22|      parasztot, mint egy tolvajt. Engem, ki tizenhat vicispánt választottam!
35       2,     22|           vicispánt választottam! Engem, ki soha egy gombot el nem
36       2,     22|        mikor én fáradtan bejövök, engem csak kinevet." Aztán mindenik
37       2,     25| körülöttem nem hagynak aludni sem engem, sem téged... Téged sem,
38       2,     26|         csak ön meg én! Ön látott engem. Ön tud mindent?~ ~- Igen!~ ~-
39       2,     26|      hívom is elő.~ ~- Ön ért már engem?~ ~- Mind a ketten értjük
40       2,     26|           rajta, hogy mikor fogsz engem utolérni. Az egész világon
41       2,     26|    elrablá tőlem egy Baradlay nő. Engem azok orozva megöltek, élve
42       2,     27|     komámasszonyt, ha ki nem veri engem innen.~ ~Az asszonyság meg
43       2,     27|     arendashoz, ahun beszegödtete engem napszamosnak. No mar it
44       2,     27|         nimeten keresztülszökteti engem tehozzádig. Aszonta, bizam
45       2,     27|       ágyukkal lűtte Schlik, hogy engem csak hangja ütötte hátba
46       2,     27|      tovább. Ez a gyilkos Szalmás engem el akarja fogni; ki akarja
47       2,     28|        bántani; maga se ne bántsa engem. Maga azt hiszi, hogy én
48       2,     28|          hogy maga akarja elfogni engem. Én szaladok maga elől,
49       2,     28|        Nem bántok én senkit; csak engem hagyjanak békit. Minek is
50       2,     28| segíthetek a maga baján. Ha pedig engem ér valami veszedelem azoknál,
51       2,     29|        Hanem most elébb utasítson engem valakihez, akinek e házban
52       2,     30|        tesznek, ilyen szókat: "Ha engem valaki arcul ütne, azt én
53       2,     31|           tréfálsz! Te meg akarsz engem ijeszteni! Hogy te, akinek
54       2,     31|            Patrónus uram, hagyjon engem elöl menni! Nekem senkim
55       2,     33|          nem ülöm. Forspontot, ki engem elvisz Pukkersdorfba. Oda
56       2,     35|      akartak enni? Te nem hagytál engem; én nem hagylak téged. A
57       2,     35|          Jól hajt. Jó nyomon jár. Engem ne félts. Én utánad lövök.
58       2,     36|      pöngő! Majd kifizetett volna engem Rideghváry uram aprópénzzel.~ ~
59       2,     36|         magában gondolá:~ ~"Vajon engem is meg fog-e egykor lepni
60       2,     37|          cseléd. Vagy hát ölj meg engem elébb, és légy akkor római!~ ~
61       2,     37|    sújtasz oda.~ ~- Te nem értesz engem. Nem is akarom, hogy érts.~ ~-
62       2,     39|     vagyok az atyámnál. Ti ketten engem szerettetek legjobban valamennyiünk
63       2,     40|          leány! Nem szeretett úgy engem senki, mint ő, soha! Mellettem
64       2,     43|           tudja, minő fogadás köt engem önhöz? A bosszú. Megalázva;
65       2,     46|           akadna olyan ember, aki engem szívem, akaratom ellen nőül