Rész, Fejezet

 1       1,      1|           legyen: emelni testvéreit. Milyen dicső ajánlólevél egy testvér,
 2       1,      1|  lemondásokkal folytatott életet. Ó, milyen életet! Örök tagadását mindennek,
 3       1,      4|          barátja kezét megragadva. - Milyen mal ... propos jött ez a
 4       1,      4|         férfigyönyör égett arcaikon. Milyen magas öröm: játszani a halállal!~ ~
 5       1,      5|    észreveszik rajtam. Nem képzeled, milyen rossz renomét szerez az,
 6       1,      7|        kellem minden arcjátéka.~ ~De milyen sötét lélek lakott ez angyalarcon
 7       1,      7|             hogy szép, magas homloka milyen vidám tekintetet ad arcának;
 8       1,      7|         tükörben, s aztán nevetett: "Milyen különös volna az, ha én
 9       1,      7|          Sokszor előhozom neki, hogy milyen rossz sorsa van itt. Milyen
10       1,      7|          milyen rossz sorsa van itt. Milyen megvetőleg bánik vele a
11       1,      8|           csaló. Lássa, kapitány úr, milyen igazságos vagyok, még azt
12       1,     10|           hogy lóháton.~ ~- Lóháton? Milyen lova lesz?~ ~- Tiszta fehér
13       1,     10|            fehér lovon fog ülni.~ ~- Milyen ruhája lesz?~ ~- Tiszta
14       1,     10|             volt és érzelemteli.~ ~- Milyen nagyon megrémítettél baleseteddel! -
15       1,     11|             most tudta meg mindenki, milyen szép ez asszony, e ragyogó
16       1,     11|              méltóságod, még most is milyen gyönyörű asszony az özvegy!"~ ~
17       1,     13|              hajósok meglátják: "ni, milyen szép zöld sziget!", kikötnek
18       1,     13|       gondolhat annyit magában, hogy milyen nagy baj az, mikor egy ilyen
19       1,     13|              hogy mily álöltözetben, milyen kocsin és melyik vonalán
20       1,     13|             mondogatta magában, hogy milyen boldogság, akinek mostan
21       1,     13|             s zokogva rebegé:~ ~- Ó, milyen örömnap ez, barátom!~ ~És
22       1,     15|         kezével arcát.~ ~- Ó, anyám, milyen törpe vagyok én veled szemközt!~ ~
23       1,     15|              Hová mégy? Kihez térsz? Milyen napokat vársz?"~ ~Edit megérté
24       1,     15|             a kocsiból leszállsz. De milyen hosszú út van még odáig
25       1,     16|         mennyországából tanulni meg, milyen lehet a paradicsom ege;
26       1,     17|           gyermek!~ ~Az a másik anya milyen hideg gúnyolódással mondá: "
27       1,     17|              mennyire bíztam hozzád, milyen hitem volt józan felfogásod
28       1,     18|           emberrel találkozunk!~ ~Ó, milyen örvendetes lesz egy új emberarcot
29       2,     20|        valamit? Látod, a főbírónénak milyen jól van dolga? Mink is tehettük
30       2,     20|             ő parancsára történik.~ ~Milyen édes érzelem az, mikor az
31       2,     20|       Zebulon örült az engedelemnek. Milyen jó az, mikor az ember vénségére
32       2,     22|       elpanaszlá nagy sírva, hogy őt milyen kegyetlenül megverték odaát.
33       2,     24|             elébb a fejedet. Így ni. Milyen jól illik a fejed körül
34       2,     24|             mit várnom ideáltal. Ah, milyen jólesik ez az égés a fejemben.~ ~
35       2,     25|         idill a csatazaj közepett.~ ~Milyen jó, hogy nem olyan a föld,
36       2,     25|     ábrázolva: sima, egyenes, lapos; milyen jó, hogy a föld gömbölyű.
37       2,     25|            jó, hogy a föld gömbölyű. Milyen jó, hogy lehet egy-egy pontja
38       2,     25|          gondolkozol, hogy most Ödön milyen veszélyben lehet, s én nem
39       2,     26|               Akarom, hogy tudd meg, milyen nyomorult vagyok én. Akkor
40       2,     27| káposztalevélbe, s az már kibeszéli, milyen idő van ott a fazékban,
41       2,     27|           elfelejt kifizetni. Osztán milyen generalisaik vannak! Aki
42       2,     27|        nappal elébb Ádám úrnak, hogy milyen vége van mindennek. A lázadók
43       2,     28|              mégiscsak okos ember ő, milyen szépen el tudta intézni
44       2,     28|             fuvaros sajnálta nagyon; milyen szépen elvitte volna Lengyelországba!~ ~
45       2,     28|      eljöttél. Ez az álruha mutatja, milyen veszedelmeken kellett idáig
46       2,     28|              kezdte észrevenni, hogy milyen furcsát álmodik ő most ébren.~ ~
47       2,     28|            átadatott. És hogy mindez milyen furcsa komédia a sorstól.~ ~
48       2,     29|            szaporán.~ ~- Ó, istenem, milyen szép ember! Egy ilyen huszár!
49       2,     30|            bebizonyíthassa azt, hogy milyen rossz rétor.~ ~Ami a bombastílust
50       2,     30|              meg kellene tudni, hogy milyen hangulat van a várőrség
51       2,     30|         fájdalmam e pusztulás miatt, milyen nagy lehet az öröme e látványon
52       2,     35|            levágjad. Tudom magamrul, milyen rosszul esik az. Irj bele
53       2,     35|             belefutott a tőrbe.~ ~Ó, milyen iszonyú büntetés e megaláztatás
54       2,     36|           hogy kinek kapituláljon és milyen állapotban. Nem akarja magát
55       2,     36|              végiggörgetett a síkon. Milyen nyomorult növény lesz belőle,
56       2,     36|             elhajtja keletnek. Pedig milyen kemény, dacos, tüskével
57       2,     36|          Boksa váltig dicsérte, hogy milyen jó.~ ~Mikor aztán készen
58       2,     36|            ott mély iszap a talaj.~ ~Milyen csodálatos börtön a természet
59       2,     43|          hogy nézze meg még egyszer, milyen szép ez a világ... A pirkadó
60       2,     43|  helyezkedett, s beszélt arról, hogy milyen hideg van ma reggel.~ ~Alfonsine
61       2,     48|             szakácsné; majd meglátod milyen jól főzök én! Csak egy bejáró
62       2,     48|             vitt haza a feleségének, milyen büszkén mondá Katalin cárnénak: "
63       2,     49|        akarja megismerni.~ ~- Látod, milyen bölcs lesz az ember, vége
64       2,     49|             nagyon szeretnek. Tudod, milyen elátkozott neved van ebben