Rész, Fejezet

 1       1,      2|              leghátul maradt, s midőn mindenki a kastély felé rohant, megfogva
 2       1,      3|             az egész társaságban, sőt mindenki segített Tallérossy Zebulon
 3       1,      4|     mellénnyel és nyakkendővel, arról mindenki tudja, hogy az valami követségi
 4       1,      4|               olyan jól indultál már. Mindenki megismert. Sokat várnak
 5       1,      7|          éjjel, mikor azt hiszi, hogy mindenki alszik, sír és nyugtalan.~ ~-
 6       1,      7|           gondolhatta, talán olyankor mindenki jobban énekel, ha nem hallgatják -
 7       1,      8|           Semmit, mint ami méltányos. Mindenki legjobban tudja magáról,
 8       1,      9|         barátok; a szerencsétlenséget mindenki elítéli, hogy okot találjon
 9       1,     10|             anyám.~ ~- Új ember vagy, mindenki fog keresni; minden oldalról
10       1,     11|               NAPJA~ ~Nem volt titok, mindenki beszélte már: a Baradlay-háznál
11       1,     11|             dolga. Hadd tisztelkedjék mindenki. Nincs mit megütődni a találkozáson.~ ~
12       1,     11|               Még csak most tudta meg mindenki, milyen szép ez asszony,
13       1,     11|       morajával fogadták a kilépőket. Mindenki előretolongott.~ ~A terem
14       1,     11|           erre a számra. Hirtelenében mindenki azt iparkodott kivetni a
15       1,     12|      helytállt, nem tágított. El volt mindenki szánva másnap délig is ott
16       1,     12|          kellett volna, hogy ordítson mindenki torkaszakadtából. Ahelyett
17       1,     12|            torkaszakadtából. Ahelyett mindenki az ő szájába nézett, hogy
18       1,     12|         meglepetés percében azt hitte mindenki, hogy ez talán mégis tréfa.
19       1,     12|               csak akkor szörnyedt el mindenki, mikor a vértől elborított
20       1,     13|        alkonysötét dacára is ráismert mindenki. Poligonális arcvonásai
21       1,     13|               nádak, erek!"~ ~Sietett mindenki mentül rövidebb szertartással
22       1,     13|             mennykőhullás is közelít. Mindenki mondott valami helyet, hogy
23       1,     13|         éljent ordított hozzá, és azt mindenki olyan természetes dolognak
24       1,     13|               jólesett neki.~ ~És azt mindenki olyan természetesnek találta,
25       1,     15|            utasítva, hogy készítse el mindenki számára a teát, odaült szorosan
26       1,     17|               állok már valahol, ahol mindenki meglát."~ ~És azután eltávozni
27       1,     18|             vezeti a kantárnál fogva, mindenki lován maradjon.~ ~Ez volt
28       1,     18|            egyet sem szabad elhagyni; mindenki együtt maradjon. Senki előre
29       1,     18|               azért, hogy menjenek.~ ~Mindenki vezette a lovát kantárszárán.
30       1,     18|            Nem siettek többé előre.~ ~Mindenki megjött; egy sem veszett
31       2,     19|             ment a tűzkeresztelőbe.~ ~Mindenki testvér volt a trikolór
32       2,     19|              papír a nemzet pénze". S mindenki úgy fogadta azt. Senki sem
33       2,     19|          Senki sem kételkedett abban. Mindenki azt mondta: "A nemzet nagy
34       2,     20|             könyvek, amiket még eddig mindenki megbámult, aki először látta.
35       2,     21|          ütközet volt az. Hátat adott mindenki az ellenségnek. Mikor nehány
36       2,     21|        kimenetelét látta, s mikor már mindenki elveszette a fejét, ő kereste
37       2,     23|            rettentő magánharcban, hol mindenki vezér és közharcos, az ágyúk
38       2,     23|            Arra sem ügyelnek többé.~ ~Mindenki azt mondja, meg kell ma
39       2,     23|             támad.~ ~A golyófütyülést mindenki ismeri már. Megszokott nóta!
40       2,     23|               előttük a sorok, mintha mindenki azt hinné: istenítélet ez!
41       2,     25|             bogár az embert és a fát. Mindenki hálás egymás iránt; az ember
42       2,     25|             küld, úgy írják, hogy azt mindenki elolvashassa kedve szerint?
43       2,     26|          megsürgönyözni Bécsbe.~ ~Ott mindenki hihette azt, hogy a győzelem
44       2,     26|        Alfonsine odaállt eléje, mikor mindenki magukra hagyta.~ ~- Tudod-e,
45       2,     27|            Nem mondom meg, hol lakik. Mindenki ismeri.~ ~Egyike a kiveszőfélben
46       2,     27|             lát, és maga is hozzálát, mindenki azt mondja róla, hogy derék
47       2,     27|           gömbölyű, arcaik ragyognak; mindenki tudja, hogy boldog családi
48       2,     29|              van.~ ~Szorongva kérdezé mindenki: mi történik mai nap?~ ~
49       2,     29|       átszorítva.~ ~Most azután tudta mindenki, hogy mi történik.~ ~A császári
50       2,     30| jegyzőkönyvébe?~ ~- Igaza van - mondá mindenki. - Elébb határozatot kell
51       2,     30|            Ödöné is.~ ~Azután sietett mindenki az összelőtt ház alól.~ ~
52       2,     30|           unszolá testvérét. - Hiszen mindenki elismeri, hogy derék fiú
53       2,     30|          annak utcáit. Most már látta mindenki, hogy a városban nincs menedék,
54       2,     33|         megtanulta az orosz himnuszt. Mindenki leveszi a fövegét az ének
55       2,     37|              már?~ ~És éjszaka, mikor mindenki aludt, ő ébren számlálta
56       2,     38|               él. ~ ~Bizalmatlan volt mindenki egymáshoz, rettegett a hatalomtul,
57       2,     39|               hogy nekem is megbocsát mindenki ideát.~ ~Egy óra múlva odafenn
58       2,     41|              épületet. Megértette azt mindenki, és beletanult az első napon,
59       2,     45|              Reszketve kel fel előtte mindenki.~ ~Ez a halálmadár.~ ~Tántorogva,
60       2,     46|           kell hozzá, míg magához bír mindenki térni az indulatrohamból.~ ~
61       2,     49|           szolga úr hozzá képest. Itt mindenki üti-veri. És koplal. Szidta