Rész, Fejezet

 1       1,      1|          hozzá. Rám semmi szükség többé.~ ~A harmadik ajtónál az
 2       1,      1|          mondok, azokat nem fogom többé ön előtt ismételhetni. Legyen
 3       1,      1|         Itt a nő nem bírt magával többé, elhagyta az íróasztalt,
 4       1,      2|    világosan lát, és nem tükörből többé, térjen vissza a földre,
 5       1,      3|       nagyok lesznek, hogy azokat többé nem bírja elviselni, emlékezzék
 6       1,      4|          mennydörgés meg nem állt többé, úgy látszott, mintha a
 7       1,      4|            A három mén nem futott többé. Megállt mind a három, s
 8       1,      4|          korbácsot is, nem voltak többé helyükből kimozdíthatók.~ ~
 9       1,      5|         semmi bizalom nincs hozzá többé. Mármost aztán nem tudom,
10       1,      8|           csábító képe nem vet rá többé a falról epedő szemeket.~ ~
11       1,      8|            akárhogy nem akarok is többé az eredetijére emlékezni,
12       1,      9|       várja haza, mert az nem jön többé haza. Most kapott a lelkem
13       1,      9|          konzisztórium nem engedi többé felmenni a katedrába; már
14       1,     11|          Mihály aznapság nem volt többé található sem földön, sem
15       1,     13|         környezet magát sem tudja többé védeni?~ ~Sokszor úgy jött
16       1,     14|           hallgatva, nem kiabálva többé; még aki sebet kapott és
17       1,     15|         szempilláinak parancsolni többé. Feje hátrahajlott a karszékben;
18       1,     15|         hogy nem volt ura magának többé, arccal odaveté magát az
19       1,     15|        nekem sem Isten, sem ember többé. Egyedül te parancsolsz,
20       1,     15|        haladni; a jobb parton sem többé, mert az meredeken emelkedett
21       1,     15|        szökőutat nyert előttük, s többé be nem érik.~ ~- Remek leány! -
22       1,     17|         Sem pokol, sem paradicsom többé. Száraz élet. A rendes mindennapi
23       1,     17|        Most már nem ismert magára többé.~ ~Akkor hirtelen ijedten
24       1,     17|          büróséfjét nem háborítja többé a kávézásnál, bérkocsit
25       1,     17|       fakép.~ ~Alfonsine nem volt többé rábírható, hogy lesütött
26       1,     17|     haragos, büszke asszony nincs többé. Minket igen nagy csapások
27       1,     17|        gyűrűváltásra; nem jött az többé elő.~ ~Bizony magával ragadta
28       1,     18|    betértek, ember nem fogja őket többé üldözhetni.~ ~A sziklai
29       1,     18|         parancsára állni; nem lát többé utat senki maga előtt.~ ~
30       1,     18|          valamennyit. Nem siettek többé előre.~ ~Mindenki megjött;
31       2,     21|        röppentyűinek semmi hatása többé. Újra a lovasságot indította
32       2,     23|          kitekerni; nem kormányoz többé vezényszó, ki-ki magára
33       2,     23|      harcolnak. Arra sem ügyelnek többé.~ ~Mindenki azt mondja,
34       2,     23|          a napfölkeltét nem látja többé.~ ~De talán az újabb mítosztalan
35       2,     24|         diadal.~ ~Nem érzette már többé ólomnak a fejét Richárd,
36       2,     24|           Nincs semmire szükségem többé.~ ~Az orvos még egyszer
37       2,     26|           a leányt, aki nem lehet többé asszony? Egy egész mennyország
38       2,     26|     keresztyén.~ ~- Én nem vagyok többé keresztyén!~ ~- Gondolja
39       2,     26|          ön nő.~ ~- Én nem vagyok többé nő! Az vagyok, ami önök:
40       2,     26|      megragadá kezét.~ ~- Nem fog többé visszamenni a kolostorba.
41       2,     27|          vontatni, s nem rettegni többé az üldöztetéstől.~ ~Odavolt
42       2,     28| teljesülni, nincs hova menekülnie többé. Ez az ember őtet megkerülte,
43       2,     28|       találkozik!~ ~Nem svalizsér többé, nem ulánus, huszár az,
44       2,     30|      lerombolására; s ha az nincs többé, ha annak a vízhajtó gépe
45       2,     33|          az égen; de nem hétszínű többé, hanem egyszínű, tűzvörös.~ ~
46       2,     34|           lássam én semmi napodat többé. Ne legyek élő azon a földön,
47       2,     34|           hazámnak nem nevezhetek többé! Haljak meg ott, ahol ezen
48       2,     36|          a fegyvert, s nem harcol többé. Ki ágyúz ott?~ ~Talán a
49       2,     37|          minden, és ti nem tudtok többé segíteni. Számítástok rosszul
50       2,     37|         Parancsodra nem hallgatok többé. Férfi vagyok. Tetteimmel
51       2,     38|       maradt testvére hiába várta többé az idéző levelet, hiába
52       2,     39|          kastélyba.~ ~Az nem volt többé sebesültek kórháza. Elvitték
53       2,     39|        harcos időknek semmi nyoma többé az úri lakban.~ ~A melankólia
54       2,     43|        Még egyszer, és aztán soha többé.~ ~Nem maradhatott a falak
55       2,     45|          a kezet, mely nem sújtol többé.~ ~Ama közbenjáró, ki míg
56       2,     46|          határozva, hogy azt soha többé el nem ereszti.~ ~Richárd
57       2,     49|         legrosszabba.~ ~Nem akart többé tanulni, bosszantotta nevelőjét;
58       2,     49|       három ember tud, nem titkok többé.~ ~Palvicz Károly tehát
59       2,     49|            De a házához nem vitte többé. Beadta a legjobb hitelű
60       2,     49|        még a halált sem remélheti többé mint nyugodalmat; még a