Rész, Fejezet

 1       1,      2|                volt párja.~ ~Hanem azért mégis nagyon érdekelte a rangbeli
 2       1,      4|             lelke nyitva nem mondott, de mégis hozzá intézett szavak iránt.~ ~
 3       1,      4|                dacára a titkolózásomnak, mégis utánunk akadtak. Az asszonyok
 4       1,      5|               épkézláb és sértetlenül.~ ~Mégis odasietett hozzá, és összetapogatá
 5       1,      5|               Annak a katonatisztnek hát mégis igaza volt! Az igaz ember.
 6       1,      6|                  egyesült.~ ~Hanem azért mégis, mikor este kilenc órakor
 7       1,      8|                valami üzletet köthetnénk mégis ama kép végett?~ ~- Nem
 8       1,      9|                kisebbik része.~ ~("Tehát mégis igazat mondtak!" - sóhajta
 9       1,     12|               tartozott az elfogadni; de mégis elmondta végig rettentő
10       1,     12|             szabódék Zebulon, ki ezt már mégis jobb szerette volna a karzatrul
11       1,     12|                  mindenki, hogy ez talán mégis tréfa. Az ónodi gyűlés óta
12       1,     13|            mentsen ön meg akárhogyan. De mégis szeretném tudni, hogyan.
13       1,     13|               golyófütyöléstől, de azért mégis nekimennek - becsületért -
14       1,     13|                az ő bálványai voltak, és mégis lángol a vére, mikor elmúlásukat
15       1,     13|                tőle a szívünk; pedig hát mégis álom volt! Ne adj rá semmit,
16       1,     14|          borzalomgerjesztő, érthetetlen, mégis ijedelmes szavakat.~ ~Rettegett
17       1,     14|              Azonban úgy látszik, mintha mégis siettetnék az előrehatolást.
18       1,     15|                 pofád.~ ~- Tovább?~ ~- S mégis a nőket szidod.~ ~- Itt-ott.
19       1,     15|           Remigia viszi magával.~ ~Hátha mégis? A gyanú nem alszik soha.~ ~
20       1,     15| keresztülfutottam a városon; sötét volt, mégis idetaláltam, mert védett
21       1,     15|                és ellenséggel megtöltve: mégis kihozom onnan a fiamat,
22       1,     16|                 bevonja a zászlót.~ ~Itt mégis honn vannak.~ ~Csak számára
23       1,     16|             irgalmaznak néki.~ ~Ó, a nők mégis kegyetlenek!~ ~És néhány
24       1,     17|         találgatni is hasztalan volna.~ ~Mégis kíváncsi volt rá.~ ~Sokáig
25       1,     17|         egyszerre körüle.~ ~Hanem valami mégis úgy borongott kedélyén.~ ~
26       1,     17|            tulajdon testvéreik ellen. És mégis megteszik, mert erős meggyőződésük,
27       1,     18|                  a húsz embernek az élén mégis odalovagolt Palvicz Ottó
28       1,     18|          csülökig dagasztottak a sárban. Mégis előre kellett menni; most
29       1,     18|               hadd idvezüljön!" De azért mégis egyre fohászkodnak azok
30       1,     18|    agyoncsigázottakat.~ ~Tovább innen!~ ~Mégis futni?~ ~Most már kitört
31       2,     22|              gulyát vertem; te pihentél, mégis földhöz csaplak.~ ~A kihívott
32       2,     23|              fejét.~ ~Az iszonyú ütéstől mégis leszédült az, s kiesett
33       2,     24|                sem ő, sem más.~ ~- De én mégis rátaláltam. Éveket töltöttem
34       2,     25|         egyenkint találva van; de együtt mégis idegen.~ ~- Bélácskám, kisöcsém,
35       2,     25|             szótagokkal ki nem fejezett, mégis mindent elmondó hangot:
36       2,     27|                  csak hátulról vezettem. Mégis majd meglűtek. Egy éjjel
37       2,     27|            utazás volt biz az.~ ~Ádám úr mégis kíváncsi volt egyre-másra.~ ~-
38       2,     27|                  kalapácsot. Hanem azért mégis, amint a szilvalét kihörpölte,
39       2,     28|               hát elhiheti - hanem azért mégis -, nem szeretném, ha egy
40       2,     28|              tulipános szűrrel; de azért mégis huszár.~ ~Azt majd leszedte
41       2,     28|          fuvarosgazda udvarára, hogy már mégis azt a csizmát egy kicsit
42       2,     28|                 Debrecenbe nem.~ ~De már mégis annyit szeretett a fuvaros
43       2,     28|          Pukkersdorf. Szentül félt, hogy mégis, mikor a biztos előtt fog
44       2,     28|                    No, csakhogy valahára mégis eljutottál hozzám. Derék
45       2,     29|          maguknak tulajdonítsák.~ ~Azért mégis akadtak kíváncsiak, kik
46       2,     30|                újabb kor hadászatának, s mégis egy századra való pusztulás
47       2,     30|              gyertyát ki gyújtogatja ott mégis?~ ~Ki kérdezné ezt, ki ügyelne
48       2,     30|              védő mégsem adja meg magát. Mégis folytatja küzdelmét. Tüzet
49       2,     31|                 midőn bátyját meglátta. "Mégis ő az okosabb. Ő kezdi a
50       2,     31|                 fogja eladni.~ ~De azért mégis meg fogják azt venni.~ ~
51       2,     32|               zúg bele.~ ~A legelső volt mégis, amire megemlékezett, a
52       2,     32|               férfilátogató e háznál, de mégis megesik.~ ~- Ó, tessék innen
53       2,     36|                úgy nem teszek; hanem hát mégis azt tartom, hogy egy ilyen
54       2,     42|                nem ismerte. A valódit.~ ~Mégis fájt érte a szíve. Egyik
55       2,     43|             polgáraiból.~ ~Hanem a fejét mégis eltalálta valami.~ ~A rettenetes
56       2,     43|              vagy járkált.~ ~Komornyikja mégis be mert hozzá jönni lábhegyen.~ ~-
57       2,     46|               folytatá:~ ~- És ha akadna mégis oly nyomorult, silány ember,
58       2,     46|      szeretőjénél, mint apácanövendék, s mégis nőül akarja venni!" - s
59       2,     48|                költségvetés! Hanem azért mégis kell valami dolog után látnom.
60       2,     49|                   Ej, ej, uram; már csak mégis az anyjával nem kellene