Rész, Fejezet

 1       1,      9|         visszatérek. Ha az Isten anyja szól is hozzád, hogy hagyd
 2       1,      9|         gyöngébb vagy. Hiszen én anyja vagyok. Én is érzem azt,
 3       1,     10|          állapodott, átköltözött anyja hintajába, s folytatták
 4       1,     10|          a fiú minden csepp vére anyja szívén keresztül tenné meg
 5       1,     10|          ő volt a család feje.~ ~Anyja arcán sem találhatott semmi
 6       1,     10|        Ödön útiköntösét átváltá, anyja végigvezette őt az apai
 7       1,     10|            Ödön mélyen tekintett anyja szemeibe.~ ~- Anyám, te
 8       1,     10|           szólt Ödön, meghajolva anyja előtt.~ ~- Az az úr te fogsz
 9       1,     11|         hallgatag. Ő megtartotta anyja mondását: "Gondold meg,
10       1,     13|    csókolá az egész nép előtt és anyja előtt. S az asszonyság helyeslőleg
11       1,     15|         asszony: a Baradlay fiúk anyja. ~ ~- Ah! Hogy tudott az
12       1,     15|         Azért rohantam önhöz. Ön anyja néki. Válasszon számára
13       1,     15|             Hát ez mind igaz?!~ ~Anyja belepillantott a lapokba.~ ~-
14       1,     15|         legyen. A szuronyerdőnek anyja van, akit úgy hívnak, hogy
15       1,     15|      egyes kardviselőnek van egy anyja otthon; és ha kétszázezer
16       1,     15|          nyugton, Richárd. Önnek anyja visszakísér engem a kolostorig.
17       1,     15|        nemsokára jön a Gibeonita anyja álruhában, fiát rábeszélni,
18       1,     17|          búcsúcsókját szívta, ez anyja szeme láttára történt. Itt
19       1,     17|          útlevelet átvette. Félt anyja sorsát kezében tartani.
20       1,     17|     megelőzték.~ ~Az nem törődik anyja haragjával, anyja átkával: "
21       1,     17|        törődik anyja haragjával, anyja átkával: "Leszek földönfutó,
22       1,     17|    szolgálatot elfeledni.~ ~S ha anyja eljön, és minden varázshatalmát
23       1,     17|        be.~ ~Azonban hiába várt. Anyja nem jött el.~ ~Késő éjig
24       1,     17|       Már a ködök is beálltak.~ ~Anyja csakugyan nem kereste őt
25       1,     17|     szóra. Tehát megszabadult az anyja! Tehát megszabadult az anyjától.~ ~
26       1,     17|          amelyen őt imádottjának anyja, mint tegnap fumigált kérőt,
27       1,     17|     Alfonsine hirtelen odaborult anyja keblére - valószínűleg arcának
28       1,     17|         Alfonsine elrejtse arcát anyja csipkéi közé.~ ~- No, felelj
29       1,     17|       nyomasztó tudat volt, hogy anyja erről semmit sem tud, az
30       1,     17|       hogy megküzdött volna érte anyja ellenvetéseivel, anélkül
31       1,     17|          hiszen annak örül, hogy anyja megmenekült. "Hazudsz! -
32       1,     17|         kifejezése. Ez volt az ő anyja.~ ~És e pillanatban meg
33       1,     17|      csak az jutott eszébe, hogy anyja a veszély tűzhelyén jár.~ ~
34       1,     17|         bizonyos - folytatá Jenő anyja, látnoki tekintettel bámulva
35       1,     17|    Hiszen ha gúny volna az, amit anyja mond neki; de való!~ ~-
36       1,     17|     idézte az endori bűvésznő.~ ~Anyja folytatá:~ ~- És majd akkor,
37       1,     17|             S aztán sírva borult anyja ölébe.~ ~- Én nem indulok
38       2,     24|          már nem is fogok látni. Anyja egy előkelő hölgy. Hogy
39       2,     24|         kegyelembül tartja, mert anyja rég megfeledkezett róla.
40       2,     24|        Még fiának sem mondod meg anyja nevét... Rossz nő! De titkához
41       2,     25|       légy nem jön.~ ~A csecsemő anyja a bölcső lábánál ül egy
42       2,     25|        két szép gyermeket, amint anyja ölébe borulva játszik, cseveg
43       2,     26|     vadul a szólóra meresztve.~ ~Anyja is rémülten nézett, de nem
44       2,     32|    sérvet kapott. Belehal. Apja, anyja nem nagyon bánják. Kocsis,
45       2,     37|       egész család jelen volt.~ ~Anyja kérdezé tőle, honnan jött
46       2,     37|          El kell innen mennem!~ ~Anyja azt kérdezé:~ ~- Hová és
47       2,     37|        fogok.~ ~- Mit? - kérdezé anyja hidegen.~ ~- Azt én tudom.~ ~-
48       2,     37|           mondá halk sóhajjal.~ ~Anyja megfogta Jenő kezét, s azt
49       2,     37|    magamnak megszerezni, ugye?~ ~Anyja megsajnálta e szóért.~ ~-
50       2,     37|        Az égre! Azt teszem.~ ~De anyja útját állta még. Letérdepelt
51       2,     46|        nyomára akadt. Azt a fiút anyja elveté. Rám hagyta, hogy
52       2,     46|        egy gazdátlan ebet. Ó, ha anyja látta volna!~ ~Plankenhorst
53       2,     46|         atyja fog neki lenni; én anyja leszek annak!~ ~És azzal
54       2,     49|     egyszer megtudta, hogy az az anyja házához menekült.~ ~Hogyan
55       2,     49|       Károly tehát hazatalált az anyja házához.~ ~Ott szívesen
56       2,     49|           de nem hosszú időre.~ ~Anyja iparkodott sorsáról gondoskodni,
57       2,     49| tizenötéves gyermek már ítélt az anyja fölött. Az egy világhölgy,
58       2,     49|      elítélni gyámfiát, csak az "anyja vérét" átkozta benne. És
59       2,     49|      enyhíteni.~ ~Palvicz Károly anyja ez ápoldába jutott. Eszméletlenül