Rész, Fejezet

1001       2,     20|          veszi ezt az interpellációt, s azt mondja:~ ~- No, mi kell?~ ~
1002       2,     20|         fringia, övében két pisztoly, s a vállán keresztülkötve
1003       2,     20|             Zebulon letette a tollát, s szétterjeszté a két tenyerét.~ ~
1004       2,     20|               a halálfejes légió.~ ~- S mi baja van önnek velük?~ ~-
1005       2,     20|              hogy ott szalma is lesz, s ők a legelsők, akik letelepszenek
1006       2,     20|       káromkodnék, ők csak énekelnek, s mind lehidalják a szalmát,
1007       2,     20|            akarsz jönni, eredj tülem! S ha velem akarsz beszélni
1008       2,     20|           vénségére beáll kisdiáknak, s várja az instruktortól az
1009       2,     20|       harmadik meg ki tudná hányadik, s ablakrengető dobveréssel
1010       2,     20|               a kopogtatás az ajtaján s a rövid szó: "Kelj fel,
1011       2,     20|          rendet; lármázott is eleget, s estefelé azt hitte, hogy
1012       2,     20|               merre akar előnyomulni, s micsoda magaslatot kell
1013       2,     20|             ember, de pokolra is jut. S ha száz ember van egy rakáson,
1014       2,     20|               egy része még az éjjel, s Zebulon úgy örült neki,
1015       2,     20|          csizmát is lehúzva a lábáról s papucsot öltve (az mindig
1016       2,     20|               elkészült a rovatokkal, s már éppen a tollat akarta
1017       2,     20|              ott szekereket fogadott, s kincseket ígért annak, aki
1018       2,     20|            kritikus napok eseményeit, s olvasá nagy bámulatára a
1019       2,     20|           több óráig feltartóztatott, s ez idő alatt minden rábízott
1020       2,     21|           teljes és tökéletes volt.~ ~S mikor végül a futók után
1021       2,     21|               hosszú kanyarulatokban, s nagyot pukkanva dobbantak
1022       2,     21|         váltan terelte egymást előre, s akadályozta egyúttal a menekülésben.
1023       2,     21|        osztályt kellett utánaküldeni, s a röppentyűtelepét előretolni,
1024       2,     21|              elvegye a futó seregnek, s százával fogdossa el csapatjait.~ ~
1025       2,     21|        balvégzetes kimenetelét látta, s mikor már mindenki elveszette
1026       2,     21|             ijesztő röppentyűk előtt, s az országúton jött már robogva
1027       2,     21|              munkát!" - gondolá Ödön, s a futó csapatok között,
1028       2,     21|              a többiekért? Jól van! - S szembeszálltak a lovassággal.~ ~
1029       2,     21|         legyenek látva a hadseregnél, s a magyar fiúk barátkozzanak
1030       2,     21|             Mausmann odaugrott hozzá, s dacára a sziporkáknak, megkapta
1031       2,     21|          egész országutat elfoglalva, s bevárta közelre a lovasokat.~ ~
1032       2,     21|   sebesülteket hagyva el maga után!~ ~S azzal a kis csapat újra
1033       2,     21|           tölt, vállra veti puskáját, s halad csendesen az országúton.~ ~
1034       2,     21|          puskáikra véve vitték odább, s még akkor is azt kiáltották: "
1035       2,     21|      kiáltották: "éljen a szabadság"; s amilyen hosszú a forrói
1036       2,     21|              szuronnyal verekszünk.~ ~S a bohó, jókedvű, egzaltált
1037       2,     21|            letérdelnek az országúton, s égre emelt kézzel éneklik
1038       2,     21|        kardalából, talán Beatricéből, s el vannak szánva a színdarabot
1039       2,     21|       emelvényt képezett a rónaságon, s amint arra feljutott a kis
1040       2,     21|              elfoglalta a kis csapat, s ott ismét rázendíté az esküdalt,
1041       2,     21|           magasra emelt fegyvereiken, s fényesre festé alakjaikat.~ ~
1042       2,     21|               ellenfél lovascsapatja; s a röppentyűtelep a saját
1043       2,     21|          gyermekére, aggódó anyjára - s aztán elszántan biztatá
1044       2,     21|            ellene, oldalba kapta azt, s nehány perc alatt szétszórva,
1045       2,     21|          menekülni lovas ellenfeleit, s egész erejével a röppentyűtelepnek
1046       2,     21|              hátába röppentyűtelepét, s nem számított arra, hogy
1047       2,     21|          Össze kell pakolni hirtelen, s menekülni a lőszeres kocsikkal.
1048       2,     21|              elfoglalják, összetörik, s még azután messze megüldözik
1049       2,     21|              felhajította a kalapját, s odarohant a közeledő lovaghoz;
1050       2,     21|            egymást ölelték, csókolták s magasztalták, ki-ki a maga
1051       2,     21|        csapatommal szemközt jövök rá, s jelentem, hogy most érkeztem,
1052       2,     21|           szorítá meg testvére kezét, s halk szóval mondá:~ ~- Szegény
1053       2,     22|           járt keresztül az ellenség, s nagyon kevés embernek való
1054       2,     22|               sereg mögé letelepítve, s nem valószínű, hogy rohamra
1055       2,     22|          szájaddal az első ágyúszóra, s az ellenségnek hagytad a
1056       2,     22|            féloldalt görnyeszkedését, s egyszerre más alakot öltött;
1057       2,     22|             mellére ütött az öklével, s agyarkodó daccal pattogtatá
1058       2,     22|              Gergő sarkára ágaskodva, s fokosával mutogatva fölfelé -,
1059       2,     22|              lekapták a tíz körméről, s olyan kellemetlen érintkezésbe
1060       2,     22|        ostorát, feltették a nyergébe, s aztán kikergették a táborbul
1061       2,     22|           Aztán megostorozta a lovát, s elnyargalt.~ ~Hideg, borongós
1062       2,     22|           lovag vissza-visszafordult, s agyarkodva káromkodott egyet.
1063       2,     22|              magában, hogy "jól van", s feltette a kalapját a fejére,
1064       2,     22|    dohányzacskóját a szokott helyére, s elkezdett ügetni.~ ~Egyenesen
1065       2,     22|               intézett az ellenfélre, s ott egy dombtetőre felkaptatva
1066       2,     22|               már leszállt a lovárul, s gyalog vezette azt arrafelé.~ ~
1067       2,     22|              teljes világi életemben, s most vénségemre megtették
1068       2,     22|             Gombot nem: érté alatta.) S még megfosztatott kardomtól,
1069       2,     22|            szolgálni Boksa Gergő!~ ~- S miféle minőségben szolgáltál
1070       2,     22|          megragadta a tiszt úr kezét, s akkorákat csókolt rajta,
1071       2,     22|               szemei vérben forogtak, s a könny még most is megeredt
1072       2,     22|  kormánybiztost bátyjának szólította, s így Baradlaynak kell neki
1073       2,     22|            fogták azt az ellenségtől, s így nem volt hozzá hajcsár;
1074       2,     22|             elfekszik a hideg földön, s kérőzik és hallgat. Hogy
1075       2,     22|              őt menni zúgolódástalan, s midőn meglátják kiterített
1076       2,     22|              ma neked, holnap nekem". S ha néha-néha egyik a sok
1077       2,     22|              nyakán rekedt kolompját, s újra csend lesz.~ ~Hát biz
1078       2,     22|           pipáját, a dohányzacskóját, s levette a kalapját. Talán
1079       2,     22|           szokott, mielőtt lefekszik, s megkívántatik a csendes
1080       2,     22|           szokás becsületes embernek, s hasra feküdt, és pipázott.
1081       2,     22|               avatag, zsíros piszkot, s amit levakart, azt szedegette
1082       2,     22|        felnyitotta a pipája kupakját, s ráeresztette a markából
1083       2,     22|            korbácsolni a két oldalát, s kurta, rekedt bőgést hallatott,
1084       2,     22|              apró bakugrásokat tenni, s a fejét hányni-vetni, mire
1085       2,     22|              volna, ha vasbul van is, s akkor aztán neki a rónának.~ ~
1086       2,     22|               káplárok és ordináncok, s kérdezték Boksa Gergőt,
1087       2,     22|            átugrálták a tábortüzeket, s bömbölt valamennyi veszettül.
1088       2,     22|           kivette a pipát a szájából, s eldugta a zsebébe, ahogy
1089       2,     22|              az elöljárójával beszél, s nagy bölcs tekintettel ilyen
1090       2,     22|             kieresztem a karikásomat, s utánuk eresztem a hóka lovamat,
1091       2,     22|             kapjon fel kend a lovára, s eressze ki azt a karikást,
1092       2,     22|            eressze ki azt a karikást, s aztán eredjen utánuk, mert
1093       2,     22|         jöjjenek velem a katona urak, s segítsenek a gulyát összeterelni,
1094       2,     22|           kiereszté a karikás ostort, s nagyot kondított vele. A
1095       2,     22|        zergeugrással kezdte a futást, s vitte gazdáját a tört résen
1096       2,     22|            mindenütt a sarkában volt, s kiabált a vad marhákra.~ ~
1097       2,     22|         odanyargalt a közepébe Boksa, s kettőt nagyot durrantva
1098       2,     22|             jót sem akar ez az ember, s idején találta komolyan
1099       2,     22|               majd meghallod hát ezt, s kivonta egyik pisztolyát,
1100       2,     22|               biztatá őt Boksa Gergő, s csak úgy féloldalt fordult
1101       2,     22|             fordult felé a nyeregben, s csak úgy mókázott vele.~ ~
1102       2,     22|              lovas pedig nem tréfált, s szíjon lógó kardját marokra
1103       2,     22|      piruettet csinált, körülfordult, s ledobta a lovasát a hátárul.~ ~
1104       2,     22|       utoljára megunta az éjbámulást, s bement bankot adni.~ ~A
1105       2,     22|                ez lefekszik az ágyra, s mikor én fáradtan bejövök,
1106       2,     22|        bíráskodni kellett közöttük.~ ~S még emellett nem volt egy
1107       2,     22|              Richárd az ablakhoz fut, s Boksa Gergőt látja leszállni
1108       2,     22|      tarsolyából elővette írószereit, s kiadta a bizonyítványt Boksa
1109       2,     22|      előlépett nagy tréfásan nevetve, s azt mondta: "Ne csapsz födhö,
1110       2,     22|           csapsz födhö, Gerge pácsi!" S mikor összeölelkezett vele,
1111       2,     22|            felrángatta a szemöldökét, s aztán úgy félvállról annyit
1112       2,     22|         odamentem a német obesterhez, s megkértem szépen, hogy adja
1113       2,     23|              a zöld moha álmokat lát, s a zúgó lomb kibeszéli azokat.~ ~
1114       2,     23|               szétszedtek a honvédek, s mikor töltényük elfogyott,
1115       2,     23|            üldözőit feltartóztassa.~ ~S ez a levágott fatörzs azon
1116       2,     23|               ellenséges lovasdandár, s úgy elgázolta a mezőt; hogy
1117       2,     23|              ellenfeléét ragadja meg, s iparkodik azt kezéből kitekerni;
1118       2,     23|        kifreccsenő vér pirosra festi, s e rettentő magánharcban,
1119       2,     23|        sudarak között jobbról-balról, s zúgva csapkodnak be a titokteljes
1120       2,     23|              visz az erdőn keresztül, s mind a három találkozik
1121       2,     23|           három találkozik Isaszegen, s ott egy országúttá egyesül.
1122       2,     23|             visszaverik a magyarokat, s akkor nekik állja útjokat
1123       2,     23|             északi erdőt szállja meg, s támadást intéz a malomhíd
1124       2,     23|               túlerő előtt meghátrál, s újra megfordul, amint segítséget
1125       2,     23|      megfordul, amint segítséget kap, s újra ellenére támad.~ ~A
1126       2,     23|               órája, hogy küzdenek.~ ~S még egyik fél sem mondhatja,
1127       2,     23|       leroskadtak; bekötik a sebeket, s azt mondják: "még nem fáj!";
1128       2,     23|          összegyűjtik a tartalékokat, s összes végső hatalmukkal
1129       2,     23|              lovas, nyolc ágyúüteggel s két röppentyűteleppel nyomul
1130       2,     23|          Isaszeg fölött egy tömegben, s mint a lavina hömpölyög
1131       2,     23|          hézagai között és oldalában, s megnyitá ellenük az irtó
1132       2,     23|              az ellenfél lovasságára, s az első rohamnál összekeveredni
1133       2,     23|              csapatja, melyik a másé, s ne használhassa az ágyúit.~ ~
1134       2,     23|           erdő rengett az ordítástól, s az ordítás, kiáltozás közé
1135       2,     23|         eltakarta az egész csatatért. S mikor egy szélroham hirtelen
1136       2,     23|           zászló: a magyar háromszínű s a császári kétszínű. Ezek
1137       2,     23|               zászlójuk védelmében.~ ~S emellett oly szoros, keveredett
1138       2,     23|               a hatvankilenc ágyúját, s elseperné mind a kettőt
1139       2,     23|           akkor hanyatlott alá a nap, s a budai kék hegyek mögül
1140       2,     23|            lovagok körül felvert por, s aranyszobornak a hősök izzadt
1141       2,     23|              emléke, az édes gyűlölet s a haza keserű szerelme,
1142       2,     23|               a haza keserű szerelme, s mindez a csataviharban potenciára
1143       2,     23|              mint a találkozó villám, s a két hős egyszerre lefordult
1144       2,     23|               halálangyal pallosának, s mikor az ércen, vason keresztülvágott
1145       2,     23|           ütéstől mégis leszédült az, s kiesett nyergéből, de sebzetlenül.~ ~
1146       2,     23|             Keresztülvágta a sisakot, s mélyen behatolt a koponyába,
1147       2,     23|           hirtelen leszökött lováról, s arccal Richárd testére veté
1148       2,     23|        tartalék hadteste megérkezett, s beállt a csatarendbe.~ ~
1149       2,     23|    megvilágította az égő falu lángja, s a falut bírni kellett annak,
1150       2,     23|            indul meg a sötét erdőből, s belevág a tűz közepébe;
1151       2,     23|      puskaropogás világítja az éjt.~ ~S még mindig előbbre törnek
1152       2,     23|          ellent onnan is leszorítják, s mikor a túlsó láthatáron
1153       2,     24|               megnyílt egy oldalajtó, s abból világosság jött be.~ ~
1154       2,     24|      specificuma ezerháromszáz mázsa, s ahol egy közönséges embernek
1155       2,     24|       győztünk! - kiálta fel Richárd, s egyszerre emlékezett már
1156       2,     24|             Én vettelek gondjaim alá, s nagy dolgot fogok belőle
1157       2,     24|            lovak össze ne gázoljanak, s aztán őt taposták össze.~ ~-
1158       2,     24|              Mausmann fogta a lámpát, s kivezette Richárdot a malomfolyosóra.~ ~
1159       2,     24|             óra múlva beáll a sebláz, s az üszög elkerülhetetlen.~ ~-
1160       2,     24|       könyökére erőlködött emelkedni, s kérte, hogy tegyenek valamit
1161       2,     24|              viselje magát nyugodtan, s ne mozogjon, mert kötelékei
1162       2,     24|             ragadá meg Richárd kezét, s mély érzelemre hangolt szóval
1163       2,     24|                kit én sohasem láttam, s már nem is fogok látni.
1164       2,     24|               voltunk. Atyám még élt, s nekem megtiltotta a házassági
1165       2,     24|              kiszakítani egy darabot, s azt kihajítani az utcára.
1166       2,     24|               elment anyjával utazni, s midőn visszajött, ismét
1167       2,     24|           fizeti csekély tartásdíját, s a dajkanő kegyelembül tartja,
1168       2,     24|               tenni, hogy amíg felnő, s kenyeret tud keresni, meg
1169       2,     24|                A láz erőt vett rajta, s rohamai kiforgatták lelkét
1170       2,     24|            lelkét eddigi gyökereiből, s akkor dalolt, mint egy őrült,
1171       2,     24|                mert az fogta a kezét, s midőn Richárd ki akarta
1172       2,     24|               össze a haldokló ujjai, s őrjöngő humorral mondta:~ ~-
1173       2,     25|   földboltozat hajlása eltakarja azt, s engedi, hogy legyenek boldog
1174       2,     25|               a szem Budapestet égni, s északnak nézve látni kellene
1175       2,     25|              madaraknak otthont adni. S ha van közöttük egy-egy
1176       2,     25|              fát nem vetik a tűzre.~ ~S a fák alatt mintha madarak
1177       2,     25|          fészkét, ahol ősszel hagyta, s dalával, füttyével hirdeti
1178       2,     25|           füttyével hirdeti a meleget s szerelmet.~ ~Ezen a szigeten
1179       2,     25|         kettőt vihartól, nap hevétől, s a madár védi mind a kettőt
1180       2,     25|         megnyílik a sűrű erdőfalazat, s az összehajló óriási fák,
1181       2,     25|              a földig eresztve alá.~ ~S a kastély előtt egy széles
1182       2,     25|     ezüstvonalat húzva végig rajta.~ ~S a vízparton egy egész falka
1183       2,     25|            kis ünő a vizet szürcsöli, s tán termetével kacérkodik
1184       2,     25|          peremén ül egy kis pacsirta, s énekli az alvó fölött a
1185       2,     25|               jön egy szemtelen légy, s le akar szállni a kis alvó
1186       2,     25|              a pacsirta egyet rebben, s úgy elkapja a legyet, mintha
1187       2,     25|            visszahibban az őrhelyére, s tovább fújja üvegfuvola
1188       2,     25|               egy festőállvány előtt, s a hölgy miniatűr képét festi
1189       2,     25|            elmegy a szomszéd városba, s jó hírt hoz onnan. Talán
1190       2,     25|             hogy el fog Rómába menni, s festőnek képezi magát. Ráhagyják.~ ~
1191       2,     25|            otthagyja az újfundlandit, s odamegy Jenőhöz.~ ~- Bélácskám,
1192       2,     25|      Bélácskám, nézd meg ezt a képet, s mondd meg, ki ez!~ ~A kisfiú
1193       2,     25|              milyen veszélyben lehet, s én nem akarom ezt a kifejezést
1194       2,     25|              Ezt te mondod nekem.~ ~- S te nem hiszesz nekem?~ ~-
1195       2,     25|            levelezhetni. Várj csak!~ ~S azzal az iront kezébe véve,
1196       2,     25|             Jenő félretette ecsetjét, s gondolá: "Nem, e mosolyt
1197       2,     25|             Ami jön, Debrecenből jön, s abban nincs egyéb, mint
1198       2,     25|            mozogni, felnyitja ujjait, s ismét összecsukja; két sötétkék
1199       2,     25|               hosszú szempillák alól, s aztán megint hirtelen lehunyódik
1200       2,     25|             két parányi cseresnyeajk; s hallatja azt a hangot, amin
1201       2,     25|            anya megcsókolja a száját, s arra aztán a gyermek fölfelé
1202       2,     25|        kebléről a hímzett patyolatot, s megszoptatja gyermekét.
1203       2,     25|               együtt a felkelő nappal s annak kerek hajnaludvarával,
1204       2,     25|              magát? Hiszen testvér!~ ~S mért szégyenlette volna
1205       2,     25|              a szigetet el ne hagyja, s hogy senki ne közeledjék
1206       2,     25|               mik sorban megjelennek, s ismét eltűnnek, mikor a
1207       2,     25|           összeszorított ajkak közül, s elfojtatik újra összeszorított
1208       2,     25|              van alakítva a könyvtár, s a címerterem műtőteremmé.~ ~
1209       2,     25|   kíntanyájukat, ápolásukra felügyel, s jó szóval vigasztalja őket,
1210       2,     25|              egy utcának egyik felét, s a másikat békén hagyja?
1211       2,     25|               sóhajhallgató szobában, s kezeit hátratéve meg-megáll
1212       2,     25|      holdvilág sütötte padlókockákon, s ismét visszatér vitatkozó
1213       2,     25|           őket Isten végtelen irgalma s az én soha el nem hallgató
1214       2,     25|              előtt... Ők élni fognak, s expiálják egykor a mi ki
1215       2,     25|             akarom, hogy térj aludni, s akarom, hogy aludjam én
1216       2,     25|          visszasüllyedt a homályba.~ ~S a nő, ki meg tudta parancsolni
1217       2,     26|              meg van az már szorítva, s kénytelen magát megadni
1218       2,     26|           ponton vissza vannak verve, s a lovagias bán éppen a kegyelemdöfést
1219       2,     26|       hadtestével együtt megérkezett, s otthagyta a csatatért az
1220       2,     26|               mind el vannak fogva. - S mi annak azt az arasznyi
1221       2,     26|               karszékbe beerőltették, s csak akkor döbbentek azután
1222       2,     26|             Rideghváry felelni akart, s csak akkor vevé észre, hogy
1223       2,     26|      lelkiereje van, mint a többinek, s fel sem veszi a dolgot.
1224       2,     26|            roskadt vissza karszékébe, s kezeit összefogta keblén,
1225       2,     26|              Palvicz Ottót megölte!~ ~S azzal levágta magát az asztalra,
1226       2,     26|             ami törékeny eléje akadt, s elkezdett zokogni dühvel,
1227       2,     26|             tűzzel a villámló felhőt, s visszadobálja a mennyköveket
1228       2,     26|               veté magát karszékében, s engedte könnyeit végigomlani
1229       2,     26|      felkapott egy kést az asztalról, s nekirohant az ajtónak, őrülten
1230       2,     26|         zokogva: "Ó, kedves Ottóm!" - s végigcsúszott a fal mellett
1231       2,     26|              Edit egy sarokba vonult, s kalapját, sálját felvéve
1232       2,     26|              Vigyék ágyba, aki beteg, s fektessék le! Hívják a cselédeket! -
1233       2,     26|               kegyetlen részvétlenül, s azután Rideghváryhoz fordult. -
1234       2,     26|               Azzal vette a kalapját, s senkit sem üdvözölve eltávozott.~ ~
1235       2,     26|               elhagyott asztal mellé, s két összekulcsolt kezét
1236       2,     26|       odakönyökölt a lámpával szembe, s elkezdett beszélni a néma
1237       2,     26|               tőlem alhatni a sírban, s én nem fogok tőled alhatni
1238       2,     26|              tőled alhatni az ágyban, s egymást fogjuk kísérteni
1239       2,     26|             kettős kört alakít rajta, s a kétszer vonalzott c hang
1240       2,     26|            esett hölgyet lefektették, s rábízták a cselédekre.~ ~
1241       2,     26|         áhítatosan tevé össze kezeit, s engesztelni akarta.~ ~-
1242       2,     26|              vagyok, ami önök: apáca. S ha kellett a sorsnak, hogy
1243       2,     26|               útját állta a leánynak, s hevesen megragadá kezét.~ ~-
1244       2,     26|             remegve oldá le kalapját, s rakta le felöltönyeit magáról.~ ~
1245       2,     26|         megbolondulunk mind a ketten, s rugdalni fogjuk lábainkkal
1246       2,     26|               lábára, hogy ne fázzék, s magára hagyták, hogy aludjék.~ ~
1247       2,     26|        mozognak, feketék a feketében, s mintha egy, azok közül,
1248       2,     26|        vakságon is keresztülsötétlik, s azáltal lesz láthatóvá,
1249       2,     27|       építette Mindenváró Ádám úrnak, s azóta egy téglát nem ragasztottak
1250       2,     27|             teteje zsindellyel fedve, s a zsindelyen fölül még nádtetőzet;
1251       2,     27|        avégett, hogy télen át a szőlő s némely eltett gyümölcs szépen
1252       2,     27|         pléhfedővel; a háromszög alja s a pléhfedő teteje megrakva
1253       2,     27|              lassú tűzön megpirítják, s szánakoznak a barbár népeken,
1254       2,     27|        befojtogatták káposztalevélbe, s az már kibeszéli, milyen
1255       2,     27|        megítéli, mi kell még beléjük, s parancsol bors- és sótartóval,
1256       2,     27|               visszafelelgető kuktát; s bevezeti kegyesen a dorongosfánk-forgatás
1257       2,     27|            finomra, mint a cérnaszál, s oly sebesen, mint a gőzgép.
1258       2,     27|          vereset, a habléhez fehéret, s a sülteket művészien feltrancsírozza.~ ~
1259       2,     27|        reménynek legboldogítóbb faja, s a jóllakott gyomor a legmegnyugtatóbb
1260       2,     27|              búza is van a magtárban, s háromévi gyapjú hever a
1261       2,     27|           megnézte, mikor sárga volt; s meglőtte benne a fürjet,
1262       2,     27|            oly cifra stílusban írnak, s azonfelyül olyan érthetetlen
1263       2,     27|        Mindenváró úr nyitott kapuján, s annak egyik leffentyűje
1264       2,     27|          asszonyság az ószilvóriummal s a friss, puha kaláccsal
1265       2,     27|            cserepár nem mente odáb.~ ~S még azt pretendálta Zebulon,
1266       2,     27|           verpeléti van a döbözben.~ ~S azzal bedugta a saját száját
1267       2,     27|    Calepinusbul hasított ki recenter, s aztán az égő fidibuszt a
1268       2,     27|        füstgomolyt fújt a fellegekbe, s felhúzott fél szemöldökével
1269       2,     27|            pipa ki ne hulljon belőle, s behemóti kacagásra ne nyíljanak
1270       2,     27|          hangja ütötte hátba ágyunak, s elöl az órám üvegje eltörte
1271       2,     27|              hogy én voltam totumfac! S úgy elitilnek, joban se
1272       2,     27|             lajtot a kúthoz vontatni, s nem rettegni többé az üldöztetéstől.~ ~
1273       2,     27|        Odavolt a rettegéstől egészen, s nagy reszketőt sóhajtott,
1274       2,     27|         Valaki nyitotta azt kívülről, s jó, hogy be nem törte az
1275       2,     27|             egy légynek sem vétett.~ ~S most ez a két menekült férfiú
1276       2,     27|              leült az ablakzsámolyra, s ott oly kicsinyre húzta
1277       2,     27|         ujjával a kiterített mappára, s magyarázta rajta a pontokat.~ ~-
1278       2,     27|              éppen átellenébe jutott, s neki folytonosan orra előtt
1279       2,     27|          etettek az akonán keresztül? S hát a kis zsidó gyerek mit
1280       2,     27|         egyszerre ilyen nagy úr lett, s még ővele azt a tréfát űzi,
1281       2,     27|          hátha legyőzik a hadsereget, s aztán akkor egyszerre vége
1282       2,     27|           széttekingetve a levegőben, s ott keresve azt a vakmerőt,
1283       2,     27|               Délután a pipatóriumban s estve a vacsoránál még mindig
1284       2,     27|              hajdú vezette szobájáig, s segített lehúzni a csizmáit,
1285       2,     27|             egy másik úr fog feküdni, s hogy nálunk úgy alusznak
1286       2,     27|               Ádám úr is morgolódott, s türelmetlenségében három
1287       2,     28|          irgalmasabbak Zebulon iránt, s nézzünk utána, hol szalad.~ ~
1288       2,     28|              a hozzá vezető ösvényre, s aztán dicsérte magát, hogy
1289       2,     28|             egy sugár mogyoróhajtást, s azt tollkésével lenyiszálta
1290       2,     28|              vállára vetette a botot, s a bot végére akasztotta
1291       2,     28|            egy kicsit meg is virradt, s amint a fák között a holdvilágot
1292       2,     28|          szemközt jött egy farkas.~ ~"S fogai közt fel a bércnek
1293       2,     28|       ijedtében elejtette a koponyát, s az a remete lábaihoz "a
1294       2,     28|       leakasztva róla a tarisznyáját, s elszánt lemondással lépett
1295       2,     28|             hogy hiszen az a Macbeth, s ő annak a Banquo szelleme. -
1296       2,     28|           elől, maga szalad énelülem, s megint csak összehoz bennünket
1297       2,     28|              út, nagyot fohászkodott, s amelyiket közelebb találta,
1298       2,     28|          forintot is, a megbízást is, s visszanyargalt a faluba;
1299       2,     28|             egy szép gyepes mezsgyét, s azon végigheveredve, kedvére
1300       2,     28|                azt csutakká csavarta, s elkezdte vele a csizmáit
1301       2,     28|              hogy a könyökei foltosak s a térdei kopottak; hanem
1302       2,     28|            még most is urabb nálánál, s megtömvén azt dohányzacskójábul,
1303       2,     28|            zsebéből egy nyomtatványt, s odaadá az egészet Zebulonnak.~ ~-
1304       2,     28|               történik Debrecenben.~ ~S azzal, anélkül, hogy elébb
1305       2,     28|        letörülte arcáról a ragyogást, s rajzolt helyébe megszeppenést
1306       2,     28|          Azzal zsebébe dugta pipáját, s aztán leeresztve térdére
1307       2,     28|   vésztörvényszék ítélni fog fölötte, s ha igaza volt, fölmenti.~ ~-
1308       2,     28|            hazámért hideget, éhséget; s mikor megérkezem országgyűlésbe,
1309       2,     28|          akkor fognak engemet nyakon, s állítanak vésztörvényszék
1310       2,     28|             az óperencián is túl van, s az a bizonyos levél rég
1311       2,     28|             Gergő kegyetlen dölyffel, s azt a bátorságot vette magának,
1312       2,     28|             Zebulon mellé a pamlagra, s egymásra vetette a lábait,
1313       2,     28|             jó pajtást, se nagy urat. S ha az édesapám fia volna
1314       2,     28|          amint megérkezett hozzá.~ ~- S hová vigyem az urat?~ ~-
1315       2,     28|         induljon-e meg Zebulon úrral, s hogy hány napi útra legyen
1316       2,     28|        férfiúsága e büszke címerének, s levágta azt tőbül.~ ~Ó,
1317       2,     28|       legdrágább, megdicsőült részét, s keblébe dugta azt. Legalább
1318       2,     28|             tükörből visszanézett rá, s hátat fordított neki.~ ~
1319       2,     28|           hogy csak forduljon vissza, s menjen haza; már innen ő
1320       2,     28|           magának e tárgyban Zebulon. S egynapi meggondolás után
1321       2,     28|          filius progidus episztólája, s minthogy Schneiderius termete
1322       2,     28|             reverenda lábáig leérjen. S a világért föl nem emelte
1323       2,     28|         mintha ópiumot szítt volna.~ ~S mikor aztán kialudta magát,
1324       2,     28|     superabundanti mikor felöltözött, s elment Rideghváryt meglátogatni,
1325       2,     28|               Boksa Gergő ketrecéből, s elhordta a vésztörvényszék
1326       2,     29|               van. Reggel már az idő, s az utcák még mind üresek.
1327       2,     29|         elolvasott, sietteti lépteit, s igyekszik az utcáról eltűnni.
1328       2,     29|              imádói se ismerjenek rá, s az idegenek elfussanak tőle.~ ~
1329       2,     29|        vetettek a palánksorozat mögé, s megpillanták a szakadatlanul
1330       2,     29|         megrázta a házak talapzatait, s az alvókat felkölté ágyaikból,
1331       2,     29|               lángba borult az egész, s lobogott egyik parttól a
1332       2,     29|            nyargal a városon végig!~ ~S amint végignyargal, felhangzik
1333       2,     29|        gyöngéknek erejük villámmá nő, s az erősek hatalma füstté
1334       2,     29|            lelke támad minden rögnek, s a föld egész felszíne egy
1335       2,     29|            kezdődött a Kerepesi úton, s végighangzott az indóházig,
1336       2,     29|             legszűkebb utcák mélyébe, s mentül tovább, annál magasabbra
1337       2,     29|              üvegházak minden virága, s a koszorúk, a virágok lehajigálva
1338       2,     29|          hosszú, szélben úszó lobogók s apró repkedő zászlócskák,
1339       2,     29|            pillangószárnyakat kapott, s örömében az égbe akar repülni
1340       2,     29|            Hatvani utcán átvágtatott, s azután bekanyarodott egyik
1341       2,     29|         elkezdett lassabban léptetni, s egy házszámot keresett.~ ~
1342       2,     29|             számra, leszállt lovárul, s azt bevezeté maga után a
1343       2,     29|            átnyalábolta a lova fejét, s annak csókolta meg az orrát.
1344       2,     29|              majd kiszalad az utcára, s miután a tiszt által e futamodásban,
1345       2,     29|           akinek e házban kell lakni, s akivel én még ez órában
1346       2,     29|               e hazafiúi eksztázison, s miután lóháton csakugyan
1347       2,     29|            kávésbögrét és a kuglófot, s nagy gyönyörködéssel mártogatott
1348       2,     29|          falatot falat után a kávéba, s rakta egyenkint a tenyerébe,
1349       2,     29|               onnan meg a ló szájába, s úgy örült neki, hogy az
1350       2,     29|             Budán. A kazamatában.~ ~- S mért lakik ott?~ ~- Azért,
1351       2,     29|          elfogták cselédestül együtt, s átvitték Budára. Többször
1352       2,     29|            belül volt csak található, s midőn Baradlay keresi, az
1353       2,     30|         kiáltással: "Roma o morte!"~ ~S amit fog felelni a világtörténet
1354       2,     30|             így kellett annak jönni!" S az igazság, mit a költő
1355       2,     30|             minden kövét Budavárának, s az ott állt szemei előtt,
1356       2,     30|               újabb kor hadászatának, s mégis egy századra való
1357       2,     30|      márványküszöbéről visszapattant, s a szekrénye mellett ülő
1358       2,     30|             körülnézték a védműveket, s azután csendesen visszaügettek.
1359       2,     30|        nyíltak a sorompó tömör kapui, s az ott elrejtett ágyúkból
1360       2,     30|           része a házakba futott fel, s azoknak ablakaiból folytatá
1361       2,     30|            tódult elé a sikátoron át, s azon pillanatban, midőn
1362       2,     30|             vízvezeték lerombolására; s ha az nincs többé, ha annak
1363       2,     30|              igazi hősök szerepelnek, s a tűzi pompa: várégés, bombahullás.~ ~
1364       2,     30|               várégés, bombahullás.~ ~S hogy lehetne azt képzelni,
1365       2,     30|           másik percben már lobbanik, s perc múlva bomlik a fegyveres
1366       2,     30|            lepte el azt a város népe, s oly hosszan zengett végig
1367       2,     30|          vigyázzon a házra, aki akar, s nyargalt kifelé. A kapuban
1368       2,     30|           ijesztéssel beveheti azt.~ ~S csak aztán vette észre,
1369       2,     30|        hétfontos haubicokat hajigált, s az ostromlott hatvanfontos
1370       2,     30|              kaszárnyákba visszaűzte, s tudta a Gellérthegyről a
1371       2,     30|           Gellérthegyről a főőrhelyet s a nádori raktárt felgyújtani
1372       2,     30|             be kellene jutni a várba, s tudósítást hozni az ottani
1373       2,     30|          akinek Károly a keresztneve, s akinek a nyakában egy kettétört
1374       2,     30|            Bajcsikné után Debrecenbe, s megtudom, hol az a fiú.
1375       2,     30|        hagymát, burgonyát vásárolnak, s azt zsebkendőbe töltetik,
1376       2,     30|            tarka zsebkendője van.~ ~- S ez a zsebkendő az ön tanulmányának
1377       2,     30|         kivitték, mert megbetegedett, s átszállították a kórházba
1378       2,     30|             vásárban ismét felmegyek, s többet tudok meg.~ ~Kínos
1379       2,     30|          találta el a helyesebb utat. S azért úgy tudtak egymás
1380       2,     30|           negyvennyolc óra alatt.~ ~- S mit nyerünk ötvenmillió
1381       2,     30|      ostromcsapat eljut a kis kapuig, s azt egy petárdával bedöntheti.
1382       2,     30|               mely még tovább ásható, s lőporral megtöltve, a fölötte
1383       2,     30|              megrohanjuk a bástyákat, s valamelyik oldalon csak
1384       2,     30| Laszlovszky-major egyik falán betört, s a másikon kirepült a tanácskozók
1385       2,     30|         ellenségnek a főhadiszállást, s most az teljes ütegeivel
1386       2,     30|           haditanács jegyzője vagyok, s akarom hallani a határozatot.
1387       2,     30|           mindenkinek a helyére ülni, s fölállva válaszolni.~ ~Tehát
1388       2,     30|               szedte össze papírjait, s azt mondá öccsének:~ ~-
1389       2,     30|         egymással egy szót váltani.~ ~S kirántá karját annak kezéből.~ ~-
1390       2,     30|         párbajt?~ ~- Majd meglátod.~ ~S elfordult tőle büszkén.~ ~
1391       2,     30|         fognak készíteni traverzeket, s tranchée-ket raknak homokzsákokbul.
1392       2,     30|            összes budai ostromlövegek s velük együtt a három pesti
1393       2,     30|             két zászlóalj a Várkertet s kettő a vízi védműveket
1394       2,     30|        szökdösött a két tábor között, s Pesten sokszor megfordult.
1395       2,     30|          fogták, de éjjel megszökött, s most megint itt van a várban.
1396       2,     30|            rövidre nyírta a bajuszát, s finom frakkot visel, hogy
1397       2,     30|            ide jönni. Akkor megkapom. S jaj a fejének, ha én még
1398       2,     30|          gyapjúzsákok voltak lerakva, s felgyújtá az egész készletet.~ ~
1399       2,     30|             el az álmot a fővárosrul, s kisöpörte annak utcáit.
1400       2,     30|               városban nincs menedék, s a lakosság kivonult tanyázni
1401       2,     30|           ostromlövegeket Komárombul, s szabályszerű várvíváshoz
1402       2,     30|              éjen tett tapasztalatát, s a hatóság vizsgálatot intézett
1403       2,     30|         padlásszobában. A meggyújtott s kioltott gyertyák rejtvénye
1404       2,     30|            kivágni az ütegek helyéül, s hogy az ellenfél a kőtörés
1405       2,     30|    csillagokig hányva föl égő üszkeit s az üszkök között széttépett
1406       2,     30|        hosszant nem tartott szünetet, s mikor e pokoli zene elhallgatott,
1407       2,     30|      tárva-nyitva maradt szállásokon, s válogathat, hogy mit mentsen
1408       2,     30|            gyertya; egy-egy kialszik, s újra meggyullad. Ezt a házat
1409       2,     30|             szaggatták át szakaszait, s annak most minden ablakán
1410       2,     30|              a régi hídfő épületének, s onnan les. Lesi azt az öt
1411       2,     30|               a pincében szétpukkant, s végig meggyújtotta az egész
1412       2,     30|           keze megvágja a jobb kezét, s akkor megtorlásul a jobb
1413       2,     30|             forgatag kerekedik benne, s az olyan magasra felhordja
1414       2,     30|              aki jóllakott valamivel, s a túlterhelt gyönyörélvezettől
1415       2,     30|        használt, leomlott lába alatt, s a csizmadia úgy fogta karjait,
1416       2,     30|                 ordítá a csizmadia.~ ~S azzal letaszította az ablakból.~ ~
1417       2,     30|             sötét füstöt vetett fel - s aztán forralta, buzogta
1418       2,     30|              hajóhidat. Gyújtóhajókat s kövekkel rakott dereglyéket
1419       2,     30|            Lánchíd-oszlopba csapódott s elmerült, a többit elfogták,
1420       2,     30|       csillagokat tépnek le az égről, s meteorokkal hajigálják egymás
1421       2,     30|              a háztaposó küzdelemben, s az ítéletnapi viadalban
1422       2,     30|             szétmorzsolják a sziklát, s tüzet okádnak egymásra,
1423       2,     30|             megolvad, semmivé lesz.~ ~S a két kolossz párharca időtartamára
1424       2,     30|         négyezer halálseb kell annak, s annyiszor harap vissza.~ ~
1425       2,     30|   megközelítve az elfoglalt házakból, s a védő mégsem adja meg magát.
1426       2,     30|           betömi a nappal ütött rést, s nem számlálgatja, hányan
1427       2,     30|             fél maga felett ragyogni, s egymás fölé igyekszik emelni
1428       2,     30|               a távcsőt, a kvadránst, s kihúzták a kardot. Maguk
1429       2,     30|         táborkari vezér (Kleinheinz), s maga vezeti a rés ellen
1430       2,     30|            táborkari vezér (Pollini), s maga ád példát a várőrség
1431       2,     30|        ágyúdörej közepett széthányni, s a rést homoktöltött lőporhordókkal
1432       2,     31|        köröndre másznak fel lábtókon, s akik a Várkert falszegvényeire
1433       2,     31|             zászlóaljakat válogatták, s felszólíták az egész hadsereg
1434       2,     31|            hadtestből a nagy köröndöt s a II-ik hadtestből a Várkertet
1435       2,     31|             akarok ismételni.~ ~- Ah! S te oly haragtartó volnál,
1436       2,     31|               egy másik Baradlay sem. S ami, ha egyszer rá van fenve,
1437       2,     31|         lábával a földre dobbantott), s védem nőm, gyermekeim "ott" (
1438       2,     31|            Richárd félreállt útjából, s elfordítá fejét. Ily szókra
1439       2,     31|               volt, úgy tekinte rája, s két kezét feléje nyújtá.~ ~
1440       2,     31|           megdördül ötvenkilenc ágyú, s a dörgést folytatja egy
1441       2,     31|        körös-körül: "Éljen a haza!"~ ~S azzal minden ponton kezdődik
1442       2,     31|             ellenfél visszaveri őket, s leszorítja a résről. Hanem
1443       2,     31|               már támasztva a falnak, s a megindult hadoszlop ellenállhatatlanul
1444       2,     31|         holttestén kellett átlépniök, s mikor már fölfelé haladtak,
1445       2,     31|           társainak hasmánt fordulva, s eléje kap Ödönnek. Megmutatja,
1446       2,     31|              mászik, mint egy macska, s nemsokára Ödön feje fölött
1447       2,     31|            tetejére lódítja át magát, s onnan kiált Ödönre diadalmas
1448       2,     31|             sincs az egész világon.~ ~S ezzel a szóval három fokot
1449       2,     31|               arcához fogta a puskát, s lefelé célzott.~ ~Mausmann
1450       2,     31|               fegyvert, keblébe nyúl, s a Szurony hegyére feltűz
1451       2,     31|              Várkert falához fekszik, s e résen keresztül törtek
1452       2,     31|            döfték a falak rovátkáiba, s társaik e vaslépcsőkön haladtak
1453       2,     31|             elfoglalták az ostromlók, s a védők feladva a vár alatti
1454       2,     31|             rá az osztrák kapitány.~ ~S egymásra lőtt a két csapat.~ ~
1455       2,     31|           honvéd szuronyos fegyverét, s előrerohant a középúton.~ ~
1456       2,     31|         ellenfélnek egyenkint leölje, s maga utolsónak maradjon.~ ~
1457       2,     31|         lelkén: "Meg kell itt halni!" S e villámfénynél egy perc
1458       2,     31|         menyasszonytól ott a zárdában s az alvó ellenféltől, kinek
1459       2,     31|               hirtelen visszahökkent, s szuronyával felmutatott
1460       2,     31|        keresztülugrált a mellvédeken, s a meredélyen alá, mint a
1461       2,     31|          alatt összegomolyodott véle, s onnan lesodorták egymást
1462       2,     31|             szól indulatosan Richárd, s haragjában még jobban odaöleli
1463       2,     31|            azok most is olvashatók.~ ~S e fenyegetés komolyan volt
1464       2,     31|               Dunába dobta a kanócot, s elfutott.~ ~Richárd még
1465       2,     31|          odatartá a tűzakna torkához, s ránézett a közeledőre.~ ~
1466       2,     31|       szökellve szakadna le az égről, s az egész világegyetem az
1467       2,     31|           ismét fel tudott lélegezni, s szemeit felnyitá, oda találta
1468       2,     31|          egyre magasabbra emelkedett, s terült széjjel, mint egy
1469       2,     31|            veres volt az egész világ, s orrán, száján szivárgott
1470       2,     32|             ágyhoz vezette Richárdot, s annak a függönyét félrehúzta
1471       2,     32|         tífuszban elhalt nőalak fölé; s akkor vette észre, hogy
1472       2,     32|    betegápolónőnek adott egy aranyat, s azzal sietett a halál e
1473       2,     32|               egymillió éljenkiáltást s egypár ezer csókot vesztett
1474       2,     32|         megáldatnak, beszenteltetnek, s aztán a "sárga folyóba"
1475       2,     32|         fenekére, szállj fel az égbe, s mondd meg Visnunak, hogy
1476       2,     32|  végigborzongatja az egészséges bőrt, s közelgő nyavalya előérzetét
1477       2,     32|           csupa íny volna mindenik.~ ~S e bűzben, e nyirokban négy
1478       2,     32|            édes lelkem, nagyságos úr; s még azért is mennyi hercehurcám
1479       2,     32|               nagy úr egy úri háznál, s inkább kiadta hozzám dajkaságba.
1480       2,     32|            kell tartanom a kicsinyét, s minden hónapban egyszer
1481       2,     32|             jól él. Még pépet is kap. S tejbe mártva a szopacsot.~ ~-
1482       2,     32|               mártva a szopacsot.~ ~- S mi van a szopacsban?~ ~-
1483       2,     32|        tarthatom.~ ~- Három forintot! S ki az a kegyetlen, aki három
1484       2,     32|          összehívatja a dajkaságokat, s amelyik legolcsóbban elvállalja,
1485       2,     32|               merthogy vasárnap volt, s a rossz, pákosz kölyök magára
1486       2,     32|            magára rántotta a fazekat, s mind leforrázta a két lábát,
1487       2,     32|               végig kisebesedett.~ ~- S ön gyapotronggyal kötötte
1488       2,     32|             vízből a markába töltött, s gyöngéden megmosta vele
1489       2,     32|         elővett egy fehér zsebkendőt, s beköté vele a gyermek fájós
1490       2,     32|       fűrészpor közül, amiben feküdt, s betakargatá a köpenyébe.~ ~"
1491       2,     32|            Richárd, kivette tárcáját, s egy csomó pénzt dobott az
1492       2,     32|               találta a járandóságot, s hálálkodni akart. Richárd
1493       2,     32|       érdemrendekkel díszítették fel; s Pest város hálás polgárai
1494       2,     33|           kapuját a kiűzött Coriolan, s mint síró gyermek tért vissza
1495       2,     33|               koronájától fosztá meg, s mint vezeklő remete tért
1496       2,     33|          meggyűlöli hálátlan hazáját, s midőn ellenség közelít hozzá,
1497       2,     33|     piedesztált rakjunk a törpék alá, s mint démonokat mutogassuk
1498       2,     33|               özvegyet akart elvenni, s az elutasította a kezét,
1499       2,     33|              Epikurosz követője volt, s nem volt hozzá elég pénze,
1500       2,     33|               hitelezői szorongatták, s az arkhónok nem voltak pártfogói.
1501       2,     33|          zománca van minden tárgynak, s ahol a szivárvány átlátszó
1502       2,     33|            annak a színeit vette fel, s látni aranypiros erdőt,
1503       2,     33|            bársonyába van öltöztetve, s melynek ősvadon szépségét
1504       2,     33|             szavait - "Éljen a cár"~ ~S az összecsördülő pohárcsengés
1505       2,     33|               barátját derékon kapná, s mint Dugovics Titusz a törököt,
1506       2,     33|           magát a harcoló felek közé, s arra aztán mind a két fél
1507       2,     33|             másokat raknak helyettük, s a jövő országgyűléssel elfogadtatnak
1508       2,     33|           ezért rátartsa a gyertyára, s nézze, hogy ég az el az
1509       2,     33|               roppant dicsősége.)~ ~- S mi lesz akkor legyőzöttekkel?~ ~-
1510       2,     33|            beszélj velem magyarul."~ ~S aztán egyenesen föltette
1511       2,     33|          kocsiban utazott Zebulonnal, s egy szobában hált vele.~ ~
1512       2,     33|             már, hogy összevész vele, s akkor brusquirozza a szakadást.
1513       2,     33|             egy ütközetük lett volna, s minden megpihenésük helyét
1514       2,     33|            ivott este, arakot reggel, s fenyőmagot rágicsált napközben.
1515       2,     33|           ruháját, ami le volt vetve, s más öltözetet kért; ami
1516       2,     33|        szobában volt, megfüstöltette. S azzal befogatott, s sötét
1517       2,     33|   megfüstöltette. S azzal befogatott, s sötét éjjel elmenekült abból
1518       2,     33|              rá nem nyitják az ajtót, s be nem jön valaki.~ ~Az
1519       2,     33|              odalépkedett az ágyához, s előhúzott mellköténye alól
1520       2,     33|     mellköténye alól egy colstokot.~ ~S amint Zebulon ott hanyatt
1521       2,     33|              hanyatt feküdt az ágyon, s a rövid paplan alul ki voltak
1522       2,     33|         elbocsátá, csak térdre esett, s hüledezve rebegé: "Jézus
1523       2,     33|            Jézus Mária, Szent Anna!", s a mellét verte a két tenyerével.~ ~
1524       2,     33|            kezét két csípőjére tette, s úgy förmedt rá:~ ~- Hát
1525       2,     33|               a megriasztott emberke, s vacogott minden foga.~ ~-
1526       2,     33|            való veszedelem fenyegeti, s annálfogva sietett a mentsége
1527       2,     34|            akad a kezébe (kevés volt, s ami volt, megsemmisítették),
1528       2,     34|               a keresztes hadjáratot, s a protestáns papok nem álltak
1529       2,     34|              rónát.~ ~Forró nap volt, s a föld izzott, az ég sápadt.~ ~
1530       2,     34|               nap tányéra elmosódott, s tompa, szögletes küllőkkel
1531       2,     34|       szivárványé. - Ez a "hálósz".~ ~S a fényudvar keleti oldalán
1532       2,     34|             csak tudományból ismerik, s megdöbben a szívük, midőn
1533       2,     34|           hogy a nép baljóslatot lát, s ez égi betűket nem lehet
1534       2,     34|             merészen el kell olvasni! S mint Nagy Konstantin tette
1535       2,     34|       felragadta a keresztes zászlót, s felállt a kunhalomra, és
1536       2,     34|               kezed támaszt az égen - s kit kezed letöröl onnan
1537       2,     34|             mely neked szót fogadott, s megállt az Ajalon völgyében,
1538       2,     34|        zászlódat kezemből kiejtem."~ ~S azzal kiejté kezéből a zászlót,
1539       2,     34|              nagyon fel volt indulva, s régtől hajlandó az apoplexiára.~ ~
1540       2,     35|           gőzkörének erős súrlásától, s aztán továbbrepül az égen.
1541       2,     35|        temetkezni; hanem útjára megy, s ismét megjelen egy új találkozáskor.~ ~
1542       2,     35|        megnőnek, akik most kicsinyek, s ismét nagy lesz a világ.~ ~
1543       2,     35|     nyugalommal állapodott meg ebben, s nem osztozott abban a tétova
1544       2,     35|            alak áll meg ablaka előtt, s felszól hozzá:~ ~- Itt találom-e
1545       2,     35|         átadta Ödönnek az ablakon át, s eltávozott.~ ~Ödön asztalához
1546       2,     35|               maga iránt hálára soha? S most ennek köszönje az életét?~ ~
1547       2,     35|                Fogta Zebulon levelét, s az anyjához és nejéhez írottakkal
1548       2,     35|             Azután behívta az inasát, s utasítá, hogy menjen rögtön
1549       2,     35|              rögtön haza Nemesdombra, s tudósítsa édesanyját, hogy
1550       2,     35|            tette, kocsijába fogatott, s az éj sötétje alatt elhagyta
1551       2,     35|              és azután fel Szigetnek, s úgy keresztül Galíciába.~ ~
1552       2,     35|        nyugalommal ment be a terembe, s kérdezte, hogy kinek nyújtsa
1553       2,     35|   összehasonlította a személyleírást, s azt mondta rá, hogy minden
1554       2,     35|               Leonin odaírta a nevét, s azután felvette az útlevelet,
1555       2,     35|          előtte, parancsoló távolban. S onnan kiálta rá durva, kemény
1556       2,     35|        kétfelé repeszté az útlevelet, s eldobta az asztal alá.~ ~-
1557       2,     35|          asztal alá.~ ~- Vigyétek el, s tegyétek őrizet alá!~ ~A
1558       2,     35|         segédtiszt karon fogta Ödönt, s kivezette.~ ~A ház minden
1559       2,     35|          placuit; sed victa Catoni" - s azzal nyújtja kezét a békó
1560       2,     35|           szólt. Pedig "tu es petra"! S ő ingott meg legelébb.~ ~
1561       2,     35|             csak ezen a világon van - s az is csak az igazak számára.~ ~
1562       2,     35|             számára.~ ~Este volt már, s senki feléje sem jött Ödönnek;
1563       2,     35|        széléből; bokáig áll a sárban, s egyik lábát sem emeli fel.
1564       2,     35|           szót. Ha a lovamra felülsz, s azt akarod, hogy vágtatva
1565       2,     35|               üss. Ha ráütsz, megáll, s mentül jobban ütöd, annál
1566       2,     35|          senki.~ ~Ödön felült a lóra, s megfordítá.~ ~Akkor megszorítá
1567       2,     35|             megszorítá azt térdeivel, s fülébe súgta:~ ~- Hurrá,
1568       2,     35|          Szent György oltalmazzon!" - s aztán utánalőtt.~ ~A lövés
1569       2,     35|        árnyékot a síkon végigrohanni, s nyargaltak utána.~ ~A jó
1570       2,     35|              mén utolérte a zivatart, s a zivatar jó útitárs; lassankint
1571       2,     36|            lovat. Az is szomjas volt, s gyorsabban ügetett.~ ~A
1572       2,     36|         vödörrel; megitatta Ljubicát, s aztán nyakára dobta a kantárszárat,
1573       2,     36|             hitt a tavaszi mocsárnak, s kihajtotta ezüstös leveleit.
1574       2,     36|               kút alacsony kámvájára, s onnan bámulni a világba,
1575       2,     36|               Ljubica kipiheni magát, s azzal az illúzióval barangolja
1576       2,     36|             összeomlott, hamuvá lett, s most annak minden egyes
1577       2,     36|              pusztán. Azt adta hírül. S egyúttal közelebb jött lovagjához,
1578       2,     36|             Azzal leszállt a lováról, s megveregette az állat nyakát.~ ~-
1579       2,     36|              kardomat, pisztolyaimat, s beállítok a muszkához, hogy
1580       2,     36|             neki; átvette az ökröket, s akkor adott utalványt, hogy
1581       2,     36|          lovamra felkaphattam megint, s úgy elszeleltem onnan, hogy
1582       2,     36|           beállni pusztázó betyárnak, s kergettetni magamat egyik
1583       2,     36|              amíg nem invitálják.~ ~- S addig lakjam a kukoricát,
1584       2,     36|               úri kastélya. Hazamegy, s ott egész rangjához illő
1585       2,     36|         napokra, órákra van kiszabva, s azoknak a kétségbeesett
1586       2,     36|              míg én külföldön jártam, s amióta itthon vagyok, azóta
1587       2,     36|              meg ön, míg helyébe jön, s addig se engedje kialudni
1588       2,     36|              a másik ül fel a hátára, s elhajtja keletnek. Pedig
1589       2,     36|              rá sem hallgatott volna, s kik most előre-hátra hajtják
1590       2,     36|              értek, a délibáb eltűnt, s az egész déli láthatárt
1591       2,     36|           fűzött.~ ~"Még áll Komárom, s három esztendeig védelmezheti
1592       2,     36|        asztalíráshoz is folyamodtunk, s kérdeztük a kopogó szellemektől:
1593       2,     36|              csizmáit, felgyürkőzött, s legázolt a vízbe a kerek
1594       2,     36|              belehajigálta a rákjait, s tüzes taplós csóvával rájuk
1595       2,     36|              sülve. ~ ~Kiszedte őket, s odateríté a fűre Ödön elé.~ ~
1596       2,     36|            hevenyében felkantározott, s az északi irányban tovatűnt
1597       2,     36|             kalap nagyságú bőrlevelei s tulipános virágai tanúskodnak
1598       2,     36|      ólomtetők rekeszei alatt ülne.~ ~S ha eltávozott vezetője vissza
1599       2,     36|          hadsereg letette a fegyvert, s nem harcol többé. Ki ágyúz
1600       2,     36|        közepén.~ ~A nap leszállt már, s az ingovány túlsó oldalán,
1601       2,     36|        iszákot, kinyitá annak száját, s leterített szűrére sorba
1602       2,     36|             egy szőrgubát húzott elő, s azt Ödön vállára keríté.~ ~-
1603       2,     36|              a leterített guba mellé, s mindjárt bebizonyítá Ödönnek,
1604       2,     36|            utoljára is kötélnek állt, s aztán megalkudtunk, hogy
1605       2,     36|              meg jártában-keltében!~ ~S még egyet szelt a sonkából,
1606       2,     36|               Ön otthon volt álmában, s a kisfiával beszélgetett.~ ~
1607       2,     36|         Csendesen átdobogtak a hídon, s amint a hídfőnél kétfelé
1608       2,     36|            kétfelé nyílik az őspagony s az összehajló óriási fák,
1609       2,     36|            átvette a lovak kantárait, s a két jövevény felhaladt
1610       2,     36|              a veranda küszöbén állt, s a kivilágított ablakon át
1611       2,     36|            egy kisfiút tart a térdén, s egy nagy fekete táblára
1612       2,     37|            ébren számlálta az órákat, s végig-végigjárt a szobában
1613       2,     37|             lecsillapítá aggodalmait, s biztatva rávette, hogy térjen
1614       2,     37|            tőle, honnan jött e levél, s mi van benne írva.~ ~Jenő
1615       2,     37|              Baradlay-ház összeomlik, s rászakad családunk fejére.
1616       2,     37|               azt, ha megtörtént.~ ~- S ha akkor azt mondom rá: "
1617       2,     37|            Anyja megfogta Jenő kezét, s azt kérdé tőle:~ ~- Te családunk
1618       2,     37|               hogy elhagyj bennünket, s visszatérj régi összeköttetéseidet
1619       2,     37|               a polgárt a trón ellen, s bakónak adta a fellázítottat,
1620       2,     37|              nem teheti egy Baradlay. S ha teheti, találni fog egy
1621       2,     37|         mindnyájan poklot szenvedünk, s nem hallasz bennünket Istent
1622       2,     37|            erővel veszik azt el tőle, s rejthetlen zavarral mondta:~ ~-
1623       2,     37|       Eugennak szólt. Az én vagyok.~ ~S elfordult tőle büszkén.~ ~-
1624       2,     37|            anélkül, hogy megcsókolja, s megkérdezze tőle: "Mikor
1625       2,     38|              nemzet volt a vádlott!~ ~S e százezernyi vádlott perében
1626       2,     38|           keresték, elmúlt a zivatar, s ő megszabadult. ~ ~Megtörtént,
1627       2,     38|             már szabadon bocsátottak, s azután mentek utána újból,
1628       2,     38|            Ödönt, sem Baradlay Jenőt, s akkor még nem volt fotográfia
1629       2,     38|               élén megjelent Bécsben, s ott izgató beszédeket tartott
1630       2,     38|             biztosabban elsüllyessze, s meg akarja hagyni az anyát,
1631       2,     38|               ő állomása is megszűnt, s így neki nem volt oka Bécsben
1632       2,     38|           miért lézengeni tovább.~ ~- S hová lett önnek e legkisebb
1633       2,     38|   festészettel, zenével foglalkozott, s tanította játszani kisfiamat.
1634       2,     38|               érckészletet elkobzott, s azt magának tartotta.~ ~
1635       2,     38|              Richárddal összezördült, s emiatt párbajt vívtak együtt.~ ~-
1636       2,     38|            ott is első volt a lábtón, s testvérét megelőzte. Igaz
1637       2,     39|         udvaron; vendég nem jár most! S a háziak szobáikon kívül
1638       2,     39|               kisgyermekek vesződnek, s ami azoknak annyi kínt okoz.~ ~
1639       2,     39|          órákig nem szólnak egy szót, s midőn megszólal egyszerre
1640       2,     39|           magát férje keblére Aranka, s némán öleli át karjaival,
1641       2,     39|          hirtelen felugrott helyéről, s dühös ugatással rohant az
1642       2,     39|             szóra; üvöltött, ugatott, s az ajtóra ugrált. Oly magaviselet,
1643       2,     39|              faj komoly természetéhez s Giant jó neveléséhez éppen
1644       2,     39|               az ajtótul elvonszolni, s meg kellett fenyíteni, hogy
1645       2,     39|                Azzal kinyílt az ajtó, s belépett rajta a vendég
1646       2,     39|               megbámultak a magyarok; s úgy látszik, e bámulat akar
1647       2,     39|            bőrtárcájából a leveleket, s kiosztá azokat címeik szerint
1648       2,     39|               hivatalosan megvizsgált s elküldhetőnek talált iratot
1649       2,     39|                 Itt hagyom áldásomat, s magammal viszem hitemet.~ ~
1650       2,     39|        Edömért csókold meg helyettem, s ha kérdik egykor a gyermekek
1651       2,     39|              félnek bánatos arcodtól, s korán elszoktatod vele gyönge
1652       2,     39|              az ég felé emelte arcát, s ha szállnak szellemek a
1653       2,     39|            kibékülve válok meg innen, s hiszem, hogy nekem is megbocsát
1654       2,     39|         között. Mikor kicsiny voltam, s nehéz vitáitok voltak együtt,
1655       2,     39|              odaomlott napa lábaihoz, s annak ölébe rejté zokogó
1656       2,     39|        húzódott kisöccse bölcsőjéhez, s csitítva inté, hogy most
1657       2,     39|                  Azzal keblébe nyúlt, s egy kis, összehajtott csomagot
1658       2,     39|             voltak rajta és pensée-k. S a gyöngyvirág és pensée-hímzet
1659       2,     39|           megtudták, "ki" küldte azt, s a három lyukról azt, hogy "
1660       2,     39|           papírba göngyölt tekercset, s azt a csendőrnek adta. -
1661       2,     39|            Istenről (mi köze hozzá?), s ismét szalutált, és elhagyta
1662       2,     40|               volt, míg gyermek volt, s eljött hívásomra, mint férfi;
1663       2,     40|         közöttünk az egyedüli hős."~ ~S ezt jól mondta; mert meghalni
1664       2,     40|               ügyért, melyet imádunk, s melyben hiszünk - emberi
1665       2,     41|              a feleletet megadták rá, s akkor ismét végigment a
1666       2,     41|          keresztülment e kriptogramm, s ő újra kérdezett:~ ~"Keresztneve?"~ ~
1667       2,     41|               híni. Gyöngédség, tréfa s Jenő komoly magaviseletének
1668       2,     42|               szép fehér fogsorairól, s villogó nagy szemeit kerekre
1669       2,     42|               Ezt már megöltem. Én! - S öklével keblére ütött, arra
1670       2,     43|                 Őrjöng a fájdalomtól, s legkedvesebb emberére is
1671       2,     43|          csavarja a spanyol diadémot, s kalapácsokkal üti halántékait;
1672       2,     43|               egyedül ült szobájában, s tizedszer vágta földhöz
1673       2,     43|         útiköntösben lépett be hozzá, s gondosan betette maga után
1674       2,     43|              amit ön eddig gyakorolt, s felvilágosítani róla a világot,
1675       2,     43|              halálbüntetés megszűnik, s csak fogságot fognak azontúl
1676       2,     43|            nagyok ellen ki volt adva, s ami a bűnbocsánatnak legjobban
1677       2,     43|           akik elfogják a napvilágot, s árnyékot vetnek a földre;
1678       2,     43|        gyehennai fejgörcsök kínoznak, s aki olyankor, midőn egész
1679       2,     43|         vértengerben úszik körülötte. S az égő fej szomjazza az
1680       2,     43|                Egy szorítás e kéztül, s a munka be van fejezve.
1681       2,     43|               is szeme közé nevetett, s beszélt hozzájuk, mint Coriolan
1682       2,     43|                ami a kezem közé akad, s ilyenkor nem jó közelemben
1683       2,     43|        szállására tolvajok törtek be, s minden kardbojtját ellopták.
1684       2,     43|            éjjel nyugtalanul járt fel s alá szobájában, s nehéz
1685       2,     43|            járt fel s alá szobájában, s nehéz nyögése, hörgése,
1686       2,     43|              Útipoggyászát levitette, s a főhadbíró ezredes lakása
1687       2,     43|            hideg kezével a szorítást, s azt mondá:~ ~- Reggel van.~ ~
1688       2,     43|               bemosolygó hajnal felé, s kér tőle egy kis pírt kölcsön...
1689       2,     43|        sürgött-forgott, helyezkedett, s beszélt arról, hogy milyen
1690       2,     43|              felhőhomállyal rajzolva, s annak még egyszer utoljára
1691       2,     44|            Alfonsine odarohant eléje, s a jóllakott bosszú kacajával
1692       2,     44|       sóhajtva lehajtá fejét keblére, s kezeit ölébe ejté.~ ~De
1693       2,     44|      válaszolt: "Magához vette Isten, s én gyászolni fogom örökké."
1694       2,     44|         ordítá dühödten a szép menád, s lábával dobbantott, és ökleit
1695       2,     44|               ugyan kegyelmet kapott, s szabadságát is visszanyerte -
1696       2,     44|            hallani, mert fogoly volt, s a foglyokkal közölt hír
1697       2,     44|         Richárd kibontá a papírtokot, s ámultan szólt:~ ~- De hiszen
1698       2,     44|              beszédem önnel. Adieu!~ ~S azzal kitolták az ajtón.~ ~
1699       2,     44|               pedig az első helyen.~ ~S amíg Alfonsine a bosszú
1700       2,     44|           fogja ő megtalálni Editjét, s mi jön azután, ha megtalálta?"~ ~
1701       2,     45|            harc egy festett képpel.~ ~S a festett kép oly szívtelen,
1702       2,     45|           szívtelen, oly hallgatag.~ ~S a jajkiáltó sorok, mikben
1703       2,     45|         Giantot fektéből feluszítják, s ismét benyit az a vendég,
1704       2,     45|           járul eléje a szólított nő, s reszkető kezét nyújtá a
1705       2,     45|         rebegéssel: odafenn van már - s ismét kibékíté őket!~ ~ ~ ~
1706       2,     46|     lebontakozik, ott marad mellette, s jobbját két kezébe fogva
1707       2,     46|              míg Richárd előbbre lép, s őszinte, rosszaság nélküli
1708       2,     46|         hajnalban halálra ítéltettem, s még azon órában kegyelmet
1709       2,     46|               ki teljesen fölmentett, s szabadságomat visszaadta,
1710       2,     46|             senkivel nem érintkezünk, s országos ügyekbe nem ártjuk
1711       2,     46|               Teljesen értem, bárónő, s e mostani látogatásom, biztosítom
1712       2,     46|          ajkát pittyeszté megvetőleg, s félvállról nézett le rá
1713       2,     46|           kisasszonynak családja van. S e családnak joga van válogatni,
1714       2,     46|              akart hozzánk leszállni, s most nagyon is alacsonyról
1715       2,     46|         határozottan. - Én nőt kérek, s aztán megszűnünk egymással
1716       2,     46|     szeretőjénél, mint apácanövendék, s mégis nőül akarja venni!" -
1717       2,     46|           mégis nőül akarja venni!" - s akkor úgy ütöm arcul az
1718       2,     46|            egy fia, kit régóta keres, s kinek most nyomára akadt.
1719       2,     46|             Nemesi szavamra fogadtam. S minthogy enmagam előtt még
1720       2,     46|            Edit odalépett Richárdhoz, s angyali szelídséggel monda:~ ~-
1721       2,     46|               Richárd keblére borult, s fejét vállára hajtá.~ ~A
1722       2,     47|             haza egyedül egy tutajon, s mikor egymás mellett alusznak,
1723       2,     47|            mert nem eresztik onnan.~ ~S minthogy most Nemesdombon
1724       2,     47|        kötelezve van a kiházasításra, s annálfogva megkívántatik
1725       2,     47|   nyilatkozványokkal, lemondványokkal s más képtelen okmányokkal
1726       2,     47|            okmányokkal eligazítani.~ ~S talán akkor aztán célhoz
1727       2,     47|        szabad-e a templomba ereszteni s a papnak összeesketni egy
1728       2,     47|            fele oda járjon imádkozni, s valamennyit egy vallásra
1729       2,     47|           aztán dühbe jön a vőlegény, s felfogadja, hogy rögtön
1730       2,     47|            rögtön megy a rabbinushoz, s zsidóvá lesz menyasszonyostul.~ ~
1731       2,     47|      megesketlek, de meg nem áldalak, s valahol egy magánszobában,
1732       2,     47|               házasságának helyeslése s az ígéret, hogy e napokban
1733       2,     47|           internálva van Nemesdombra, s onnan kimozdulnia nem szabad.
1734       2,     47|             hogy az sokáig elhúzódik, s addig minden jövedelmet,
1735       2,     48|             Ki akarom őket elégíteni, s havi díjam felét átengedni
1736       2,     48|       cselédet tartok, aki elmosogat, s kijövünk a jövedelmeddel.~ ~-
1737       2,     48|    közintézetnél alkalmazást keresek, s a hiányzó összeget kiteremtem.~ ~-
1738       2,     48|               maradj te nekem itthon, s ne keress magadnak semmi
1739       2,     48|     összecsókolta a kedves feleségét, s aztán átadott neki ötven
1740       2,     48|        kerülnek a piaci élelmicikkek; s rájött, hogy még tizenöt
1741       2,     48|           Egyetlenegy főzőedénye volt s egy svéd kályhája a szobájában
1742       2,     48|        császár nem ebédelt jobban!"~ ~S ezt nem a dinasztia iránti
1743       2,     48|              szép asszony főztét". ~ ~S mennyire tetszik ez az asszonyoknak!~ ~
1744       2,     48|            napon beállt napszámosnak, s a kapott bérből egy sajtot
1745       2,     48|              fillért sem vonhatok el, s a becsületemből percenteket
1746       2,     48|          Akkor a vén szatócs felállt, s megfogta mind a kettőnek
1747       2,     48|            élnek, kivált ha gazdagok, s a hosszú idő alatt az ifjú
1748       2,     48|          Liedenwall Edit kisasszonyt, s azt Plankenhorsték nevelésére
1749       2,     48|    Brigitta-szüzek kolostoráé legyen, s annak csak kamatjait élvezzék,
1750       2,     49|               a nevelés szelídítheti, s helyes irány jellemzővé
1751       2,     49|        tehessen valami kárt a háznál, s szembeszállt fogadott szülőivel.~ ~
1752       2,     49|              zárta el egy szekrénybe, s ha a fiú visszaesési rohamokat
1753       2,     49|               akarta volna felnyitni, s aztán a nem hozzá való kulcs
1754       2,     49|            rongyokra figyelmes lenni, s átkutatta azokat.~ ~A felöltöny
1755       2,     49|          fizetéssel a tengerészethez, s közönséges matrózinasnak
1756       2,     49|     hivatalnoki osztályba emelkedett, s ott úgy látszott, hogy meg
1757       2,     49|        számokat, jön be a büró séfje, s mondja neki, hogy:~ ~- Hallod-e,
1758       2,     49|              kikergettek mindenünnen, s most, mikor szerencsésen
1759       2,     49|             némbernek látogatójegyét, s visszatért a büróba.~ ~-
1760       2,     49|       megszaporodtam egy anyával!~ ~- S mit csinálsz vele?~ ~- Kiadom
1761       2,     49|          levelet, melyben a pénz volt s ez a néhány sor.~ ~Palvicz
1762       2,     49|             Károly! Ön nagykorú lett, s ezzel én megszűntem önnek
1763       2,     49|          takarékpénztárban feküdt az, s a kamatok mindig hozzácsatoltattak.
1764       2,     49|          könyveit. Szedte a kalapját, s futott a büróból. Nem is
1765       2,     49|            bőröndjét összecsomagolta, s onnan a budai vasútra; ott
1766       2,     49|             Eszméletlenül hozták ide, s lázban jött magához.~ ~Mikor
1767       2,     49|            beteg pedig ért franciául, s e szóknál elsápad az arca.~ ~
1768       2,     49|              hozzá, megfogja a kezét, s angyali szelídséggel kérdezi
1769       2,     49|               alapítok ez intézetben, s kívánom, hogy e szegény
1770       2,     49|         hamvait a kerepesi temetőből, s vitettem át a családi sírboltba.~ ~-
1771       2,     49|              Ödön helyett megjelenni, s bátyja családjáért ő áldozta
1772       2,    Veg|     Várkertben buja zöldben nő a fű - s a zöld füvön, az arany verőfényen
1773       2,    Veg|            mosolygó arcú kisgyermek - s kék és fehér mezővirágokból