Rész, Fejezet

 1       1,      1|          nemzetes uraságok, kik a hosszú címerterem hármas asztalát
 2       1,      1|     megnyugtatni (már amennyire a hosszú asztalnál a szava elhallatszott),
 3       1,      2|           úr gyászszónoklata igen hosszú volt. Maig is megvan valahol
 4       1,      3|      aztán az ajtón kívül érve, a hosszú lépcsőn aláballagtak, azt
 5       1,      4|           nagyok és kékek, sötét, hosszú pilláktól árnyazva, egy
 6       1,      4|        átszelve a Néva jegét, egy hosszú park végét elzáró veres
 7       1,      4|              Helyben vagyunk.~ ~A hosszú épületnek minden ablaka
 8       1,      4|       mesék egyik bűbájos alakja; hosszú, bokáig érő perzsa kaftánkában,
 9       1,      4|      metszésű orr, élveteg ajkak, hosszú, holdgömbölyű szemöldök
10       1,      4|            az "imsik" kurta nyelű hosszú ostorával a lovak előtt
11       1,      4|       kozák maga a nyeregben ült, hosszú dárdáját a földre leeresztve
12       1,      4|              Onnan az erdők felől hosszú, vontatott üvöltés hangzott,
13       1,      5|        simára borotvált arccal és hosszú porköpenyegben veszekedik
14       1,      5|           mély zsebei egyikéből a hosszú, kötött erszényt, melyet
15       1,      6|        faquinnal, akinél volt egy hosszú, horgas végű sodrony. Kérdeztem
16       1,      6|   faquinnak. A faquin mosolygott; hosszú madzagot húzott a drót másik
17       1,     11|         acélgyöngyökkel hímezve s hosszú, fekete csipkeuszállyal,
18       1,     11|           is Szalmásnak egy olyan hosszú szónoklata készen, hogy
19       1,     12|       legfurfangosabb elhallgatás hosszú szünete áll be.~ ~E ravasz
20       1,     13|         mentül ázottabb kalappal, hosszú, csörtető kardokkal, még
21       1,     14|           hogy el ne essék benne. Hosszú haja repül utána.~ ~A nevezetes
22       1,     14|      előrelépett az emelvényen, s hosszú kezét kiterjesztve a nép
23       1,     14| lovasaival végigverte a futókat a hosszú utcán a vámvonalon, míg
24       1,     15|           a csendet.~ ~Csak néha, hosszú, kétórai időközökben emelkedik
25       1,     15| keresztülszaggatva.~ ~Valahol egy hosszú utca végén egy nagy, tömör
26       1,     15|        lehunyta szemeit. De azért hosszú selyempillái rejtekéből
27       1,     15|         teszi magát a szokatlanul hosszú orr; mélyen ülő szemei gyanút,
28       1,     15|     kocsiból leszállsz. De milyen hosszú út van még odáig mind a
29       1,     15|          kicsi ördög, aki engem a hosszú orromnál fogva idehurcolt?~ ~
30       1,     16|        mély, borongó háttért ad a hosszú utcának, melyen az alkonyi
31       1,     16|     egyórai halálcsend támad.~ ~A hosszú utcán végig csak elszórt
32       1,     18|        kettesével egymás mellett, hosszú sorban.~ ~A túlparton egy
33       1,     18|         hegyi úton végigléptetni, hosszú, elszórt sorban; egy szédületes
34       2,     21|    süstörgéssel, sziporkát okádva hosszú kanyarulatokban, s nagyot
35       2,     21|           a szabadság"; s amilyen hosszú a forrói országút, olyan
36       2,     22|        táboroznak a többi katonák hosszú sorban; lovaik kipányvázva;
37       2,     22|       néha-néha egyik a sok közül hosszú, vontatott bőgéssel szól
38       2,     24|          ered; a lámpát pedig egy hosszú kéz tartja egy hosszú arc
39       2,     24|         egy hosszú kéz tartja egy hosszú arc előtt, mely arc tulajdonosát
40       2,     25|      fejedelmi páva ül csendesen, hosszú, aranycsillogó uszályát
41       2,     25|       sötétkék szem jelenik meg a hosszú szempillák alól, s aztán
42       2,     26|  ütközetet elvesztettük.~ ~Ezután hosszú csendesség támadt.~ ~Csak
43       2,     28|           a kocsmárostól.~ ~Szép, hosszú szakálla volt, középen kissé
44       2,     29|        lovascsapatok, társzekerek hosszú sora nyomakodott egymás
45       2,     29|            Egyedül vágtat végig a hosszú, téres utcán.~ ~Messze elmaradva
46       2,     29|       most egyszerre megjelentek: hosszú, szélben úszó lobogók s
47       2,     30|          le a karthágói asszonyok hosszú aranysárga fürtjeiket kézíjaknak,
48       2,     30|          golyó leesett.~ ~Amilyen hosszú a Duna-part a Margitszigettől
49       2,     30|           olümptörő!~ ~Szemközt a hosszú bástyával a résdöntő szörnyek,
50       2,     30|          már űzve a bástyákról; a hosszú bástyafal tízölnyire ledöntve,
51       2,     31|    huszárok, kiket kifárasztott a hosszú veszteglés, könyörögtek
52       2,     32|           oldalt eső temetőt; ott hosszú sorokat látott apró sírokból,
53       2,     32|       alatt, ahhoz amazoknak évek hosszú kínzásai kellenek.~ ~Richárd
54       2,     33|           a vidék felett. Alant a hosszú országúton szakadatlan sorban
55       2,     43|           az a gyönyöre, hogy egy hosszú névsorban olvashatta Baradlay
56       2,     48|           kivált ha gazdagok, s a hosszú idő alatt az ifjú leány
57       2,     49|       látták megjelenését, de nem hosszú időre.~ ~Anyja iparkodott
58       2,     49|             Egy délelőtt, mikor a hosszú teremben, amit bürónak neveznek,