Rész, Fejezet

 1       1,      4|             is vannak e teremnek, kik egymást keresik, kik egymásra hajolnak,
 2       1,      4|              is őt, és hosszan tarták egymást szíveikhez szorítva. Valóban
 3       1,      4|           szorítva. Valóban szerették egymást nagyon.~ ~Leonin sietett
 4       1,      4|             két úrfi nevetve biztatta egymást: "Ez mulatságos egy nap
 5       1,      7|          pohárból, aztán úgy neveznők egymást, hogy »szívecském«. Ha mulatságba
 6       1,      8|            emberek egy ideig szeretik egymást, azután kiszeretnek egymásból;
 7       1,      8|               asszonyságok elfelejtik egymást. Ifjú gavallérok, mikor
 8       1,      9|      visszatér, és azután szeressétek egymást; s nekem csak azt juttassátok
 9       1,     10|               rajta. Csak hogy látjuk egymást! - felelt az ifjú, anyját
10       1,     10|             vele.~ ~Azután megölelték egymást, s azzal visszatértek az
11       1,     10|               két égő csók közé, hogy egymást föl ne keresse?~ ~- Ó, én
12       1,     11|             nevezetes nap délelőttjén egymást érték a minden vidékről
13       1,     11|        poharazó ellenfelek iparkodnak egymást ragyogó felköszöntésekkel
14       1,     11|               bal oldal, és igyekszik egymást leleményes mondatokban,
15       1,     13|             ez a két hölgy nem szokta egymást megölelni.~ ~- Mind elhagytak
16       1,     13|               egymás nyakába borulva, egymást csókolva, sírva, őrjöngve,
17       1,     13|            fölött is ugyanaz lobog.~ ~Egymást váltja a zajos népünnepély.
18       1,     13|             fényes alakok között, kik egymást felváltva szólnak a néphez
19       1,     14|             belőle. Nekünk nem szabad egymást gyűlölnünk. A te kardodnak
20       1,     14|            van; ne áldozzuk meg rajta egymást. Még lehet békés úton segítenünk.~ ~-
21       1,     14|      fegyveres csapat akkor látja meg egymást százlépésnyi közelségben.~ ~
22       1,     17|            halni, ha kell, meg tudjuk egymást ölni, ha kényszerűség, de
23       1,     17|        kényszerűség, de nem gyűlöljük egymást. Én azért meg nem feledkezem
24       1,     18|          akkor színről színre láthatá egymást a két csapat.~ ~Richárd
25       1,     18|             azonban, mielőtt a ködben egymást megláthatták volna, szép
26       2,     19|          közlegényeivel, s tanították egymást hazaszeretetre.~ ~Nem volt
27       2,     20|   országgyűlés tagjai tegezni szokták egymást.)~ ~- Igen. És te is jössz
28       2,     21|               gomollyá váltan terelte egymást előre, s akadályozta egyúttal
29       2,     21|               honvédek, legionáriusok egymást ölelték, csókolták s magasztalták,
30       2,     21|               gondolatára megcsókolta egymást a két testvér. Hiszen gondviselésük
31       2,     23|             vezéri alak pillantja meg egymást a tömegek között. Mindkettő
32       2,     23|    Keresztültörnek küzdő hadsoraikon. Egymást fölkeresik. A harcosok utat
33       2,     26|                  Mind a ketten értjük egymást.~ ~- Nohát, ha lesz önnek
34       2,     26|            tőled alhatni az ágyban, s egymást fogjuk kísérteni mind a
35       2,     27|                Bolondság! Minek öljük egymást? Úgyis kevesen vagyunk."~ ~
36       2,     27|         találkozásuk óta úgy ismerték egymást, mint akik választottak
37       2,     27| megvacsorálván aztán álomnak bocsáták egymást; Zebulon még a szobából
38       2,     27|                 Ezek biz elszöktették egymást. Pedig olyan jól mulattunk.
39       2,     28|                  Egyszerre látják meg egymást mind a ketten.~ ~A mohos
40       2,     28|            Jobb lesz, hogy értsük meg egymást.~ ~Szalmás még most sem
41       2,     28|             békit. Minek is bántanánk egymást mink ketten, régi jó ismerősök?
42       2,     28|          felett, hogy ugratták ők meg egymást Szalmással.~ ~Hanem Zebulon
43       2,     29|           ismeretlen ölelte, csókolta egymást, zokogott, kacagott, kérdezett,
44       2,     30|             meg egymással. Elnevezték egymást "hidegvérű", "melegvérű"
45       2,     30|             Mintha mind a két testvér egymást tűzte volna ki ellenvetései,
46       2,     30|         miután a szétágazó vélemények egymást le nem küzdhették.~ ~- Én
47       2,     30|                Mind a ketten ismerjük egymást. Többet nem merek Budára
48       2,     31|             olyan párbajt, mely éppen egymást megsértett testvéreknek
49       2,     31|               testvéreknek való, akik egymást szeretik, de egymásnak meg
50       2,     31|         pillanatban meg is ölelhetnék egymást a testvérek?~ ~Ödön nem
51       2,     31|               Csak akkor vették észre egymást, mikor az egyik innen, a
52       2,     31|   harminclépésnyi távolban látták meg egymást.~ ~- Adjátok meg magatokat! -
53       2,     31|              véle, s onnan lesodorták egymást egész az alsó kerítésig,
54       2,     44|            úgy örült ezen; úgy ölelte egymást, úgy hízelegtek, úgy becézték
55       2,     44|              hízelegtek, úgy becézték egymást, mint akik nagy, örvendetes
56       2,     47|       egymásnak édességeket, nevezzék egymást kedvesemnek, egyetlenemnek,
57       2,     48|         embereknek nemigen kell benne egymást keresni. Aztán sok jó ember
58       2,     48|         egymáshoz. Önök megérdemelték egymást. Amit mondtam, amit ideírtam,