Rész, Fejezet

 1       1,      1|    hátramaradt, s engedte az úrnőt egyedül menni.~ ~A negyedik szobában
 2       1,      4|            között.~ ~- Te nem vagy egyedül?~ ~- Csak jer be, Jéza! -
 3       1,      4|     segéljen, együtt utazom veled. Egyedül nem bocsátalak.~ ~Ödön átölelte
 4       1,      5|           az egész világon ő volna egyedül huszár és kapitány.~ ~Amint
 5       1,      6|      családhoz tartozó rokon? Akit egyedül hagynak este a lépcsőn alá
 6       1,      6|       engedik kegyednek, hogy este egyedül járjon a lépcsőn, ahol annyi
 7       1,      7|           Bettinek hítták.~ ~Mikor egyedül voltak, azt kérdezé komornájától
 8       1,      7|   Akárhányszor találta Alfonsine-t egyedül (természetesen társalkodónéja
 9       1,      7|       verte a zongora billentyűit. Egyedül volt a szobában.~ ~Richárd
10       1,      8|         zsibárusgyereket a karddal egyedül bocsátá szállására; maga
11       1,      9|                Mit fogsz tenni, ha egyedül maradsz?~ ~- Mindenre el
12       1,      9|            Köszönöm, asszonyom; ha egyedül kell lennem, itt még jobban
13       1,      9|             itt még jobban lehetek egyedül, s ha atyámtól el vagyok
14       1,      9|            védképtelenné lettem; ő egyedül visszafordult üldözőink
15       1,     10|           a legutolsó állomásig.~ ~Egyedül ment, semmi kísérőt sem
16       1,     10|           van nem szeretni senkit. Egyedül a te jó anyai szívedet.
17       1,     10|         hagyta őket boldogságukkal egyedül; van azoknak mit beszélni
18       1,     11|           Zebulon sem jött ezúttal egyedül. Magával hozza kisasszonyai
19       1,     12|      melléklócák minden helyisége, egyedül a zöldasztal hagyatván fel
20       1,     13|    Alfonsine pedig, midőn anyjával egyedül maradt, fanyaran, kedvetlenül
21       1,     14|  megcsóválta a fejét.~ ~- Csak így egyedül? Teringettét, én három nap
22       1,     14|            kalábriaival.~ ~- Igen! Egyedül. A mindenható szellem erejével.
23       1,     14|      katonáiddal, s engedj engemet egyedül cselekedni.~ ~- Engedlek,
24       1,     14|       voltak zárva; az egész terem egyedül a nyitva maradt ajtón át
25       1,     14|      nyomába. Ő maga előrenyargalt egyedül, ellenséget keresve büszke
26       1,     15|           Idegen nem jár hozzájuk. Egyedül a Brigittáktól szokott minden
27       1,     15|            Isten, sem ember többé. Egyedül te parancsolsz, anyám! Mit
28       1,     15|    beléptek a szobába.~ ~A főtiszt egyedül volt. Magas, erős alkatú
29       1,     15|            kérdé Baradlayné, midőn egyedül maradtak, alig hallható
30       1,     15|       jelenet, mikor soror Remigia egyedül hajtatott be a kolostorudvarra,
31       1,     17|          játszanak vele.~ ~A delnő egyedül jött hozzá, a társaságtól
32       1,     17|        magánszobájában volt már és egyedül.~ ~- Bárónő - monda a legifjabb
33       1,     17|        hiszem, hogy te vagy még az egyedül családod tagjai közül, ki
34       1,     17| zűrzavarból semmi sem fog követni, egyedül a boldogító szerelem. Itt
35       1,     17|        hatalmas fogsz lenni, midőn egyedül fogod bírni mindazt, amit
36       2,     23|            a győzelem ma. Végezzék egyedül!~ ~A legközelebb állók tért
37       2,     24|         ember lesz belőle.~ ~Amint egyedül maradtak, az elkésett utas
38       2,     24|         dajkaságba. Hogy hova? Azt egyedül ő tudja. Hanem cseléde tud
39       2,     25|        hiszed, hogy én félek itten egyedül magamban; egyedül veled
40       2,     25|            itten egyedül magamban; egyedül veled itten?... Alattam
41       2,     26|          soror Remigia nem kísérte egyedül Edit kisasszonyt, még egy
42       2,     28|        Zebulontul éjjel, sötétben, egyedül, fegyver, pálca nélkül megindulni
43       2,     28|           maradása; mert itt ő van egyedül abban a kivételes állapotban,
44       2,     29|        nyeregkápájában pihennek.~ ~Egyedül vágtat végig a hosszú, téres
45       2,     30|      Richárd bátyjára nézett.~ ~Az egyedül maradt ülve az asztalnál.
46       2,     30|         csizmadia nekiindult, hogy egyedül ráront arra a titkos jeladóra.~ ~
47       2,     30|         feledtek.~ ~A csizmadiának egyedül kellett felbotorkálni a
48       2,     36|            és puszta ég.~ ~Az égen egyedül kóvályog egy pusztai sas;
49       2,     36|           egy pusztai sas; a síkon egyedül üget a magányos lovag.~ ~
50       2,     36|            Kívül volt a világon.~ ~Egyedül egy húszölnyi kerületű szigeten.~ ~
51       2,     43|            későn, a gyötrött ember egyedül ült szobájában, s tizedszer
52       2,     46|            volt kedvesénél; de nem egyedül, hanem anyjával; de nem
53       2,     46|        ember itt nem a te kedvesed egyedül. Ennek már hölgye van, kinek
54       2,     47|          ki menyasszonyt visz haza egyedül egy tutajon, s mikor egymás
55       2,     48|     végrendeletről senkinek tudni, egyedül nekem, ki annak végrehajtásával
56       2,     48|         egy magára hagyott lakásba egyedül. Mikor Baradlay Richárdot
57       2,     49|           hová hajtanom a fejemet, egyedül a te kebledre.~ ~- No, azzal
58       2,     49|        termeken; ő pedig ott marad egyedül, lelkének soha el nem alvó