Rész, Fejezet

 1       1,      9|      jóreggel-kívánással üdvözlé Szalmás Mihályné nótáriusné asszonyom
 2       1,      9|     sohasem is jön ide vissza.~ ~Szalmás Mihályné asszonyom csak
 3       1,     10|     SOROK~ ~Ettől a naptól fogva Szalmás Mihályné asszonyom egy istenáldotta
 4       1,     10|        sem hagyta felelet nélkül Szalmás Mihályné asszonyomnak; csupán
 5       1,     10|          szokta Bakó Márton uram Szalmás Mihályné asszonyom nyakába
 6       1,     11|      közül kiválasztotta magának Szalmás Mihály uramat, kinek különös
 7       1,     11|        hát, mi a legújabb újság, Szalmás? - kérdé bizalmasan a nagy
 8       1,     11|       van adva - súgá titkolózva Szalmás uram. - Kéz alatt tudom,
 9       1,     11|      közt beszédes szerepet vitt Szalmás Mihály uram.~ ~A címerterem
10       1,     11| Azonkívül azt is elhitette velük Szalmás uram, Rideghváry főkolomposa,
11       1,     11|      kell előrukkolni; aztán meg Szalmás uramnak csak lesz annyi
12       1,     11|          őket ide.~ ~Hanem éppen Szalmás uramon múlt a dolog, levén
13       1,     11|       hány volt.~ ~Azok már csak Szalmás uramra vártak, hogy nekiüljenek
14       1,     11|     nekiüljenek a lakomának; ezt Szalmás uram jól tudva, bánta is,
15       1,     11|          szólt:~ ~- Hallod-e te, Szalmás! Az is bolond volt, aki
16       1,     11|        van.~ ~Hiába szabadkozott Szalmás, hogy ő a gratuláló beszédét
17       1,     11|       még ellenvetésekre készülő Szalmás uramat megkapták ketten
18       1,     11|        Gergő; beszélhetett aztán Szalmás uram, hogy mi indokai vannak
19       1,     11|      többit majd elmondja cifrán Szalmás.~ ~Volt is Szalmásnak egy
20       1,     11|        lett volna az ideje, hogy Szalmás uram tolmácsolja a közönség
21       1,     11|          a közönség érzelmeit.~ ~Szalmás uramnak pedig egyetlenegy
22       1,     11|    teherviselő, Boksa Gergő:~ ~- Szalmás! Mondj má' mást is, mer'
23       1,     11|         aztán agyon is lett ütve Szalmás uram minden további szónoklása.~ ~
24       1,     11|          pedig a fő-fő kérdés.~ ~Szalmás Mihálynak kellett volna
25       1,     11|        volna arra megfelelni, de Szalmás Mihály aznapság nem volt
26       1,     12|    keresni.~ ~Előkerül.~ ~- Nos, Szalmás? - szól a kérdés a karszék
27       2,     20|       titulussal. Itt van, hozta Szalmás Bécsbül ki jár most mindenfele.
28       2,     20|          féle választ írt, s azt Szalmás uramra bízta, ki majd egyszer -
29       2,     27|          leányom nincsen!" Mikor Szalmás uram agyarkodik a csavargó
30       2,     27|   valakit, aki az ajtón belép.~ ~Szalmás uram volt az.~ ~Mindenváró
31       2,     27|         a nyakát félti. Csakhogy Szalmás uram a hegyek másik oldaláról
32       2,     27|        ellenfél megbízottját. És Szalmás éppen oly rémülettel magyarázta
33       2,     27|         orgyilkos merénylet volt Szalmás részéről; míg Szalmás ijedt
34       2,     27|       volt Szalmás részéről; míg Szalmás ijedt arculata azon balítéletet
35       2,     27|       pálinkához.~ ~- No, öcsém, Szalmás! Tartson velünk! Egy kis
36       2,     27|         ebben a csúnya időben.~ ~Szalmás az asztal felé oldalgott;
37       2,     27| odaterítette megint az asztalra. Szalmás láttára valami csodás átalakulás
38       2,     27|         mappárul. Volt, nincs.~ ~Szalmás leült az ablakzsámolyra,
39       2,     27|      lenni - monda Ádám úr.~ ~De Szalmás uram nem szólt semmit. Az
40       2,     27|          az a fátuma esett, hogy Szalmás éppen átellenébe jutott,
41       2,     27|        is hazudott vele.~ ~Hanem Szalmás lezárt nyelvét még ez a
42       2,     27|        összeállította Zebulon.~ ~Szalmás még arra is néma maradt.~ ~
43       2,     27|     nézve nem lesz örvendetes.~ ~Szalmás csak mindig hallgatott.
44       2,     27|          kerül a szólás sorja.~ ~Szalmás hallgatása jelenthette azt,
45       2,     27|     maradok tovább. Ez a gyilkos Szalmás engem el akarja fogni; ki
46       2,     27|       után.~ ~Semmi kétség, hogy Szalmás meg Zebulontól féltében
47       2,     28|         ember a saját fejével. - Szalmás!~ ~Egyszerre látják meg
48       2,     28|       elszánt lemondással lépett Szalmás felé, mintha mondaná: "Itt
49       2,     28|       volt és fatális.~ ~- Nono, Szalmás! Ne bolondozzunk egymással!
50       2,     28|       hogy értsük meg egymást.~ ~Szalmás még most sem tudott szóhoz
51       2,     28|     beszélne valamit.~ ~- Tudja, Szalmás - kérlelé őt Zebulon -,
52       2,     28|         nem haragszunk egymásra, Szalmás? No, isten áldja meg magának.
53       2,     28|           ha egy úton járnánk.~ ~Szalmás még most sem szólt semmit.
54       2,     28|          nyomta a lelkét. No, de Szalmás ezóta már az óperencián
55       2,     28|          Elég jó pajtásom volt a Szalmás...~ ~Zebulonban hűlni kezdett
56       2,     28|      levél, Debrecen, Nagyvárad, Szalmás, Boksa, golyó és lőpor.~ ~
57       2,     30|       Hanem annyi bizonyos, hogy Szalmás Mihályné e naptól fogva