Rész, Fejezet

 1       1,      1|                  Amiket most, most mondok, azokat nem fogom többé ön előtt
 2       1,      2|                   nem láttam egyebet, mint azokat a síró alakokat, akik a
 3       1,      2|          érdemeiért nyerte a megboldogult. Azokat mármost vissza kell adni.
 4       1,      3|                   oly nagyok lesznek, hogy azokat többé nem bírja elviselni,
 5       1,      4|                     s ismét habzásig tölté azokat Leonin. - Fenékig! Így ni!
 6       1,      4|                hogy az impresszárió ismeri azokat a kenőcsöket, amik Árgus
 7       1,      5|                    akar velem verekedni, s azokat nem szabad várakoztatnom.~ ~
 8       1,      7|             kulcsolva, lassankint fölemelé azokat egész arcáig, s így összekulcsoltan
 9       1,      7|         összekulcsoltan homlokához szorítá azokat, nem gondolva rá, hogy ezzel
10       1,      8|                  emlékek, képek, hímzetek, azokat rakja tűzre.~ ~- Értem,
11       1,      8|                  dolgait, de nem mondja el azokat senkinek.~ ~- Az mind igen
12       1,      8|              egymásnak voltak támasztva, s azokat elkezdé szétbontogatni.~ ~
13       1,     11|                 legérdeklőbb mozzanatai; s azokat kiszínezni előáll a pátosz,
14       1,     11|                   vivát". Megéljenezték ők azokat, még tán jobban, mint ahogy
15       1,     11|                embere; szeretem és követem azokat, akik tesznek. E mai boldog
16       1,     13|             rúdjaikkal együtt, s kitűzette azokat háza erkélyére kétfelül,
17       1,     13|                    gyertyát rakni; hát biz azokat beverik. - Hanem Plankenhorst "
18       1,     13|               fehér selyemből, s Alfonsine azokat tűzdelé a néphősök keblére,
19       1,     14| nemzetőr-parancsnokságtól.~ ~- Nem ismerem azokat az urakat.~ ~Az őrnagy most
20       1,     15|                lobog a tetején; az éj most azokat is feketéknek mutatja; pedig
21       1,     17|                arcokkal; és valahány jött, azokat a ház asszonyai mind üdvözlő
22       1,     17|               seregtől a megszállottaknak. Azokat a leveleket mind felbontották.
23       1,     17|               ellenindokokat tud felhozni. Azokat vesd össze az én szavaimmal,
24       1,     18|               között három zátony fekszik; azokat a víz csillámáról felismeri
25       1,     18|                  népével nem verekszünk.~ ~Azokat ugyan egy sor lövéssel is
26       1,     18|             felkapott a vezetékre. Jó volt azokat elhozni. S aztán igyekezett
27       1,     18|                    őrtüzeket gyújtottak, s azokat körülfeküdték. Fáradtak
28       2,     20|   ellenszabadcsapatokat akartak toborozni. Azokat Zebulon kombinált csapatmozdulatokkal
29       2,     20|                 legszebb kappanyokat, hogy azokat mással etesse meg. S mennyi
30       2,     21|          állványokat nincs idő megmenteni. Azokat a huszárok elfoglalják,
31       2,     23|                    s a zúgó lomb kibeszéli azokat.~ ~Az isaszegi ütközet tere
32       2,     23|             ágyúgolyó okozta. A fa benőtte azokat kérgével.~ ~Ezek a szétszórt
33       2,     23|                 egyre foly az ádáz viadal. Azokat ott nem lehet szétválasztani.
34       2,     25|               játszik, cseveg és gagyog... Azokat megőrzöm, mint egy házi
35       2,     25|                    mint egy házi oltárt... Azokat jó helyre vittem... Ó, ha
36       2,     26|             kárhozatban.~ ~Pedig ő értette azokat.~ ~Az apáca némán inte Editnek,
37       2,     29|          végigrobogtak!~ ~Hogy elhalmozták azokat koszorúkkal! A virágfüzértől
38       2,     30|                  nem küld le hozzátok, kik azokat lábnyomaikkal elfedezzék".~ ~
39       2,     30|                vásárolnak minden csemegét; azokat jól jutalmazzák. A várkapuk
40       2,     32|                   intézet".~ ~Nem ölik meg azokat a szárnyavesztett apró angyalkákat,
41       2,     32|                Bizony nem is strázsálja ám azokat a porontyokat napestig a
42       2,     33|                     mint a falat kenyérre. Azokat a felháborodott népeket,
43       2,     37|                    a bárd alatt, de én nem azokat siratom, akik elvesznek,
44       2,     38|                  Jenő? Hisz Alfonsine írta azokat fel amaz emlékezetes erkély
45       2,     39|               sebesültek kórháza. Elvitték azokat másfelé. Az államnak volt
46       2,     39|       bőrtárcájából a leveleket, s kiosztá azokat címeik szerint az illetőknek.~ ~-
47       2,     39|                  az ölébe - és nem sírt.~ ~Azokat, aki dicsőn haltak meg,
48       2,     40|                    amivel elbocsátám: »Nem azokat a fiaimat siratom, akik
49       2,     43|                Brescia ostroma alatt kapta azokat.~ ~Mikor bevonult az elfoglalt
50       2,     43|               Megalázva; széttiporva látni azokat az embereket, kik bennünket
51       2,     47|         házasulandó ember: két gonosztevő. Azokat először rendőri felügyelet
52       2,     48|                    azonban súlyos terheim. Azokat a szegény embereket én meg
53       2,     48|                  tartozás is. Salamon írta azokat egymás alá az asztalra.~ ~-
54       2,     49|                   nem riasztotta.~ ~Csupán azokat a rongyos ruhákat, amikben
55       2,     49|               figyelmes lenni, s átkutatta azokat.~ ~A felöltöny bélésébe
56       2,     49|                    kellemetlenségei, hanem azokat a gyámatya rendesen elintézte,
57       2,     49|                    a tengerre nem küldtél. Azokat is a hitelezők vették el?~ ~-