Rész, Fejezet

 1       1,      1|           a sírbolt előtt, egyebet semmit. Megértett ön végig?~ ~A
 2       1,      3|           ki vagyok, nem használta semmit. Utolara megvesztegetem
 3       1,      4|                Ugyan ne kezdj vele semmit! Az bolonddá tesz téged
 4       1,      4|        téged is, mint mást. Nem ér semmit ez az egész komédia. Itt
 5       1,      4|            aztán nem láttak többet semmit az utazók.~ ~A burána utolérte
 6       1,      7|           nem tudok belőle kivenni semmit.~ ~- Hát az jár-e körüle
 7       1,      8|            meggyőződött róla, hogy semmit sem hagyott fenn, mely a
 8       1,      8|           tud mindent, de nem mond semmit. Salamon ismeri a nagyságos
 9       1,      8|  tudakozódom. Nem kérdezek én soha semmit. Hagyjuk abba. Hanem hát -
10       1,      8|           Azt a Salamon nem teszi. Semmit, mint ami méltányos. Mindenki
11       1,      9|      magánkívül. A leány nem szólt semmit, de feje hátrahajlott, és
12       1,      9|          ölébe, és nem szólt hozzá semmit, semmit.~ ~De e néma elhallgatásnak
13       1,      9|            nem szólt hozzá semmit, semmit.~ ~De e néma elhallgatásnak
14       1,     13|       annak a keblét is, aki abból semmit sem ért. Hallotta Jenő,
15       1,     13|      Plankenhorstékról nem hallott semmit.~ ~Az ár ragadta magával
16       1,     13|         mégis álom volt! Ne adj rá semmit, ifjú olvasó, egy poéta
17       1,     14|            szavából sem hallhatott semmit.~ ~Ekkor a katonaság felőli
18       1,     14|           Itt vagyok már, nem kell semmit félni! Mausmann Hugó, bajtárs
19       1,     15|  megnyugtatásomra, hogy ne féljünk semmit. Ha minden veszve talál
20       1,     15|           sem olvasmány; szereti a semmit sem tevést. Szenvedélytelen
21       1,     15|       kezei! Nem is kérdezett tőle semmit.~ ~Editre pedig olyan félve
22       1,     15|             A vén huszár nem szólt semmit, hanem futott.~ ~- Az én
23       1,     15|      maradni, hogy a cirkáló járat semmit észre ne vegyen, s azután
24       1,     17|           egész idő alatt nem tett semmit.~ ~Csakhogy éppen ott mulatott,
25       1,     17|       tudat volt, hogy anyja erről semmit sem tud, az nem akarta,
26       1,     17|            nekik nem fog használni semmit. Csak nagyobb veszedelem
27       1,     17|       boldogság képe.~ ~Nem felelt semmit, csak megcsókolta anyját.
28       2,     20| úrhölgyének -, még nem feleltem ám semmit Rideghváry barátomnak. Még
29       2,     20|      földszín a pince. Az nem tesz semmit, hogy az egész vályogból
30       2,     20|             vagy ne szólj senkinek semmit, hanem szökjél meg tőlük;
31       2,     21|         ütközetben.~ ~Nem szépítek semmit.~ ~Gyönge volt a vezénylet,
32       2,     25|              Az anya aztán nem lát semmit a világon, csak azt a mosolygó
33       2,     26|       bizonyos. Önök nem tudhatnak semmit bizonyosan. Önök könnyen
34       2,     27|        országban. Ő nem hall abból semmit. Hogy mi lesz a végkimenetele
35       2,     27|  moslikgyarbul. Aszonta, ne filyek semmit. De migizs csak filtem.
36       2,     27|        dolog. Hiszen nem tettél te semmit.~ ~- Az igaz, de ott voltam
37       2,     27|       betegen feküdtél.~ ~- Nem ir semmit! Ott van kinevezis Közlönybe!
38       2,     27|        fejbe üsse.~ ~Ádám úr pedig semmit sem akart észrevenni e kettős
39       2,     27|          De Szalmás uram nem szólt semmit. Az meg volt némulva.~ ~
40       2,     28|         Szalmás még most sem szólt semmit. Tán fogadása tartja, vagy
41       2,     29|           gyermekről senki sem tud semmit.~ ~Az ilyen lények történetét
42       2,     30|            két század alatt bizony semmit sem javult.~ ~Lothringeni
43       2,     35|         kell halni azért, mert már semmit sem tehetnek érte egyebet,
44       2,     36|        valamit? - kérdé Boksa.~ ~- Semmit - felelt Ödön, nem értve
45       2,     36|        Komádiba, nem szól ám senki semmit, csak hagynak előremenni
46       2,     37|          Egyik bátyámról nem tudok semmit, másik bátyám napról napra
47       2,     37|         tehettek többet magatokért semmit. Most következem én, majd
48       2,     37|           tagja e házért nem tehet semmit, amire én azt nem mondom: "
49       2,     37|          ezek.~ ~Jenő nem szólt rá semmit, csak szomorúan mosolygott,
50       2,     39|            csendőr nem szólt hozzá semmit. Csak egy percre levette
51       2,     40|         arckép pedig nem válaszolt semmit.~ ~A végzet betölt; megváltozhatlan
52       2,     43|      kardbojtját ellopták. Egyebet semmit. Hihetetlen történet.)~ ~
53       2,     44|       meghalt!~ ~A leány nem szólt semmit; kezeit keblére tette, és
54       2,     44|           is önnek nem volt szabad semmit hallani, mert fogoly volt,
55       2,     48|           Jól van, no, nem szóltam semmit. Ha most kard volna az oldalán,
56       2,     49|        Ezúttal nem vitt el magával semmit. Hanem annak a szekrénynek