Rész, Fejezet

 1       1,      4|   kolostorban, Isten bűnül ne vegye nekik. El vagy te veszve, Jéza!
 2       1,      4|          három, s hasztalan emleget nekik az imsik szenteket és ördögöket,
 3       1,      4|          jött valaki, aki megmondta nekik, hogy merre "ne" menjenek.~ ~
 4       1,      4|          kiszámítás be nem ért, azt nekik ösztönük mondta, hogy ha
 5       1,      4|     farkasok között. Ez nem tetszik nekik, hogy egyszerre három-négy
 6       1,      4|        Amerre pedig az eltűnt, arra nekik is utat kellett találniok
 7       1,      4|          életerős ifjak. Játék volt nekik a farkasokat hátrahagyni.
 8       1,      5|       felrohan a vívók közé, s tart nekik egy prédikációt Szent Máté
 9       1,      7|             legelső szép szót, amit nekik mond valaki, arany gyanánt
10       1,     11|            az a nagy éljenzés - nem nekik volt szánva.~ ~Az a nagy
11       1,     11|        tették hozzá, hogy ki éljen. Nekik csak egy ember az "éljen";
12       1,     12|          Távozzatok innen! - mondta nekik Baradlay Ödön. - És azután
13       1,     12|       fejeiket hajtogaták. Tetszett nekik ez a parancsolat. Hiszen
14       1,     13|             kutatni mindent, mondja nekik, hogy abban a szobában egy
15       1,     14|          házai ellen? Ki prédikálja nekik, hogy egyik ember csak azért
16       1,     14|          Fritz.~ ~És azután beszélt nekik szép dolgokat, szabadságrul,
17       1,     14|             oda magunk. Megmutatjuk nekik, hogy itt nincs senki, akin
18       1,     14|            fejét, hogy segíteni fog nekik becsületes szándékukban.~ ~
19       1,     15|       ezredével.~ ~- No, ez jó lesz nekik. A huszárokat meg fogják
20       1,     15|         találgatják most, ki kívánt nekik nyugodalmas jóéjszakát!
21       1,     15|            a fiamat, ott nem hagyom nekik!~ ~Richárd eltakarta kezével
22       1,     15|         szöktek. Én magam nyitottam nekik utat, s kísértem az ellenfél
23       1,     17| valamennyien.~ ~- De hát miért kell nekik elveszniök?~ ~- Mert nagyon
24       1,     17|     elveszniök?~ ~- Mert nagyon fáj nekik a szívök, s nem tudják másként
25       1,     17|       istenre mondom: fognak! De az nekik nem fog használni semmit.
26       1,     17|           annyit, amennyi elég lesz nekik, hogy meghaljanak. Pozsonyban
27       1,     17|           fiam! Igazad van neked és nekik. Mi őrjöngők vagyunk, kik
28       1,     18|           rendben. Az üldözés alatt nekik is úgy felbomlottak a soraik,
29       1,     18|         járatban vagytok" - mondják nekik, s odább kell menniök étlen,
30       1,     18|            partra.~ ~Nem ártott meg nekik a jéghideg fürdő. Még új
31       1,     18|         haladniok, senki se vehette nekik rossz néven, ha elkeríték
32       1,     18|        legalább reggelivel szolgált nekik, a piros és kék bogyók éppen
33       1,     18|    egymáshoz kötözték; nem volt már nekik mit enni adni, hisz a gazdáik
34       1,     18|           halálba; álom kellett már nekik, semmi más. Richárd megparancsolá,
35       2,     19|            megpillantá, sírva monda nekik: "Ti gyávák, minek maradtatok
36       2,     20|            be a lovait, mit adjanak nekik enni, míg Ödön fel nem világosította,
37       2,     21|             várt.~ ~"Nehezítsük meg nekik e munkát!" - gondolá Ödön,
38       2,     21|             földét.~ ~Pedig hát "mi nekik Hekuba"?~ ~Az utolsó, most
39       2,     22|      közéjük.~ ~- Csak enni tudjunk nekik adni - monda Richárd -,
40       2,     22|           Boksa Gergő megmagyarázta nekik, hogy ő spion, szökevény,
41       2,     22|           az ötvenet el nem engedem nekik soha! Azért az ötvenért
42       2,     22|            a szabadba, nem használt nekik se kardlappal ütés, se dorongszó;
43       2,     23|   visszaverik a magyarokat, s akkor nekik állja útjokat az égő erdő.~ ~
44       2,     23|         tudná, mit tegyen ilyenkor. Nekik irányozná mind a hatvankilenc
45       2,     23|             A harcosok utat nyitnak nekik a találkozásra.~ ~Úgy nyílnak
46       2,     25|         rossz diadalban... Én adtam nekik az életet, az én tejemet
47       2,     26|     műszavak oly folyékonyan mennek nekik, mint akármelyik szekond
48       2,     26|   föltámasztottak, én ördögük fogok nekik lenni. Megölöm őket mind!
49       2,     27|       vitába keveredtek, azt mondta nekik: "Ne bolondozzatok, urak,
50       2,     27|             fel őket, és mondja meg nekik, hogy már készen várja a
51       2,     32|          bizony palotát nem adhatok nekik nyolc forintért meg három
52       2,     32|          maga az oka. Levest főztem nekik, merthogy vasárnap volt,
53       2,     36|            meg érte senkit. Eladtam nekik az ökreinket, amiket úgyis
54       2,     37|              Becsületszavadat adtad nekik? Ha százszor megszeged,
55       2,     48|          havi díjam felét átengedni nekik.~ ~- Igen, jó lesz; ötven
56       2,     48|            pohárszéknek használták. Nekik kettőjüknek egy szék is