Rész, Fejezet

 1       1,      1|        miniatűr képet, s kitárta azt előtte. A kőszívű ember sorba nézte
 2       1,      3|          ifjabb vendégek felugrálnak előtte helyeikről; az idősebbek
 3       1,      4|             még gyanússá teszi magát előtte.~ ~- Jó, hát ha menni akarsz,
 4       1,      4|           körül.~ ~Ödön több ölnyire előtte korcsolyázott Leoninnak,
 5       1,      4|           volt az.~ ~Azon módon állt előtte Ödön a víz fenekén, ahogy
 6       1,      6|      hiányzott belőle, hogy nem volt előtte a bárói cím. Hanem azért
 7       1,      6|             aláhanyatlott, lesütötte előtte a szemeit, és úgy vett búcsút,
 8       1,      7|            az mosolyogva, s nyitotta előtte a teremajtót.~ ~A teremben
 9       1,      9|                Aranka meghajtá magát előtte; az úrnő felemelte kezét,
10       1,     11|              négyes fogata pompázott előtte. Igaz, hogy a gyeplős kimustrált
11       1,     12|           minőségben működnék, ki az előtte fekvő partitúrából előre
12       1,     13|            nem került rájuk a sor?~ ~Előtte, mögötte beszélik meg újra
13       1,     13|              sikoltásával; széttárta előtte karjait, magához ölelte,
14       1,     14|              széles, akként állja el előtte a huszárcsapat. Körösztül
15       1,     14|             hogy minek vágott időnek előtte a nép közé, minek idézett
16       1,     15|             aggodalmamat fejeztem ki előtte, hogy mi lesz belőlünk,
17       1,     15|             midőn dolgokat beszéltek előtte, amiktől lelke haldokolt!~ ~
18       1,     15|            mártír, egy szentkép állt előtte.~ ~- Tehát a zöldségárusnővel
19       1,     15|     odarohant a nőhöz, s térdre esve előtte, megragadá annak kezét,
20       1,     15|          pórruhás nőhöz, s meghajtva előtte a térdét, tiszteletteljes
21       1,     15|              a hihetetlen álomlátás, előtte állt. Egy élő pár azokból
22       1,     15|      ismeretlenekül.~ ~Ez a kép állt előtte.~ ~Odarohant anyjához szótlanul,
23       1,     15|          meghallja, mint beszélik el előtte titokban, hogyan akarják
24       1,     15|             hosszasan szemszögezi az előtte álló két nőalakot, csak
25       1,     16|        ALKONY~ ~A nap nyugovóra jár, előtte a vérvörös felhőkkel borított
26       1,     16|         itthon vannak, s nem nyitnak előtte ajtót.~ ~Hallják nyögését,
27       1,     17|       támaszkodva szemlélte némán az előtte végbemenő színdarabot.~ ~
28       1,     17|           keresi, nem akarja-e magát előtte eltagadni.~ ~Jenőnek eszébe
29       1,     17|            valami vékony köd fekszik előtte, mely nem engedi, hogy tisztán
30       1,     17|               Ó, nem az az alak állt előtte, akitől ő rettegett, akit
31       1,     17|       Kárpátokon keresztül hazájába. Előtte, mögötte, körüle üldözők;
32       2,     19| Tiszafürednél a jég hátán állnak meg előtte, hogy mikor a folyamon hidat
33       2,     19|       nemzeti hadseregről beszél, mi előtte és utána járt annak, mint
34       2,     20|             tisztelt életpárja annak előtte parasztleány volt. Mondjuk
35       2,     20|              kísérteni azt, amit már előtte annyi kétségbeesett ember
36       2,     20|              micsoda magaslatot kell előtte megszállani, mely hidakat
37       2,     23|          égen.~ ~Minden arannyá vált előtte. A fák fakadó rügyei, mik
38       2,     25|          bajt megtudhatna. Hogy kell előtte saját szomorúságát eltitkolnia,
39       2,     25|        diadalmas aranyidőket mesélni előtte, mikor saját szívében a
40       2,     25|             Miért szégyenlette volna előtte magát? Hiszen testvér!~ ~
41       2,     25|            Istenre!"... Én nem félek előtte megjelenni... Hát én nem
42       2,     27|      szolgabírája, ő nem pörlekedett előtte; lehetett a megyének adminisztrátora
43       2,     28|          ijedelem kifejezésével állt előtte, mint akinek a lábai egyszerre
44       2,     32|         annak a függönyét félrehúzta előtte. Ott feküdt egy emberalak,
45       2,     35|              Leonin mereven állt meg előtte, parancsoló távolban. S
46       2,     35|            mily fenségesnek tetszett előtte annak az ősz bajtársának
47       2,     36|             mellett egy óriási hárs, előtte egy széles azúr tó, melynek
48       2,     36|    mozdulatlan tekintettel olvas egy előtte kiterített kapcsos bibliából,
49       2,     37|         útját állta még. Letérdepelt előtte, úgy állta útját.~ ~- Fiam!
50       2,     38|                 A hadbíró felolvasta előtte az ítéletet.~ ~El voltak
51       2,     39|              én felemelt fővel állok előtte.~ ~Itt hagyom áldásomat,
52       2,     40|               és zokogva mutatni fel előtte azt az öltönyt.~ ~"Nézd!...
53       2,     43|              hasztalanul magyarázzák előtte a napfényű igazságot! Hát
54       2,     45|         pavilon.~ ~Reszketve kel fel előtte mindenki.~ ~Ez a halálmadár.~ ~