Rész, Fejezet

 1       1,      1|      ismét a "szokott betegsége" vette elő.~ ~Egypár avatottabb
 2       1,      1|     szokott lenni? Azt senki sem vette észre.~ ~Midőn átlépett
 3       1,      1|          hogy a pap leányát nőül vette egy cár; aztán az is csak
 4       1,      2|      akkor a két rangbeli úr úgy vette észre, hogy a barna ruhás
 5       1,      4|      magát egy kerevetre, kezébe vette a páholy támlányára tett
 6       1,      4|          a kozák karját.~ ~Akkor vette észre, hogy kivel beszél.~ ~
 7       1,      4|          Ödön hátranézett, akkor vette észre, hogy a félretért
 8       1,      4|  vágtatott a tüzelők felé.~ ~Nem vette tán észre, vagy nem értette
 9       1,      4|             Egy ősz halász ölébe vette Ödön fejét.~ ~- Én tízezer
10       1,      5|          azt rögtön alkalmazásba vette.~ ~"Bezahlen!" ~ ~És egyidejűleg
11       1,      8|      tokja hiányzott. Azt kezébe vette.~ ~- Ahén! - mondta kedvtelten
12       1,      9|         Arankának. Aranka kezébe vette azt, és azután a hálás mosolygás
13       1,      9|    leszálltak a hintóból, nem is vette le a válláról kezét, míg
14       1,     11|          a vivátot, s csak akkor vette észre, hogy rossz helyen
15       1,     12| karszékében, mint egy múmia. Úgy vette ezt az "ensemble"-t, mintha
16       1,     12|          közepére, midőn bámulva vette észre, hogy egyszerre elcsendesült
17       1,     13|         a nap hőstetteit; hogyan vette be a nép ostrommal a gyűlöltek
18       1,     13|    történtek, s minden ember úgy vette e csodákat, mint természetes,
19       1,     14|         Hanem ugyan rossz helyre vette be magát.~ ~Úgy találta,
20       1,     15|    megtette kötelességét.~ ~Alig vette ezt észre a leány, midőn
21       1,     17|         a szép hölgy sóhajtásait vette komolyan.~ ~Aztán, ha vele
22       1,     18|     veszítsen, egy mély völgynek vette irányát.~ ~Ismerte azt a
23       2,     19|    rágázolhassanak!~ ~De hát hol vette volna ez a nemzet azt az
24       2,     20|        biz az Zebulon úrnál; úgy vette el. Azonban mi mindnyájan
25       2,     20|         gondolni. Eddig csak úgy vette a dolgot, hogy abból nem
26       2,     20|     Baradlay Ödön.~ ~Zebulon sem vette tréfára a dolgot, felkapta
27       2,     21|  összecsókolta, majd hogy le nem vette a lováról.~ ~- Hurrá, Baradlay!
28       2,     22|        nyomban!~ ~Az ezredes nem vette észre, hogy ezt valami hegyes,
29       2,     22|         a kulacsát. Boksa le sem vette azt a szájáról addig, míg
30       2,     24|       daganat, de azt már föl se vette.~ ~- Holnapután nyoma sem
31       2,     26|        majd találkozunk.~ ~Azzal vette a kalapját, s senkit sem
32       2,     27|     korszak vívmányait észre sem vette. Se nem vesztett, se nem
33       2,     27|             Zebulon úr foga közé vette a klarinétot, melyből hang
34       2,     27|      ismerős megjelenésével, ott vette fel a diskurzus fonalát,
35       2,     28|    sötétben, hidegben az erdőnek vette útját, követve egy barátságos
36       2,     28|          feléje lépegetni, akkor vette észre, hogy hiszen az a
37       2,     28|     egész elfogadás alatt ki sem vette a pipát a szájából.~ ~Azt
38       2,     28|     dölyffel, s azt a bátorságot vette magának, hogy leült Zebulon
39       2,     28|         az.~ ~A főúr azonban nem vette észre Zebulon bámulását;
40       2,     29|         akar repülni velük!~ ~Ki vette volna akkor észre, hogy
41       2,     30|     beveheti azt.~ ~S csak aztán vette észre, hogy nem bombaszt
42       2,     32|      elhalt nőalak fölé; s akkor vette észre, hogy az ágy melletti
43       2,     32|         látszott a vonásain. Úgy vette ő ezt az üzletet, mint egy
44       2,     33|     minden tárgy annak a színeit vette fel, s látni aranypiros
45       2,     33|    szagát előre!~ ~És sehogy sem vette a nyaka!~ ~Nagyon célszerű
46       2,     34|       tompa, szögletes küllőkkel vette magát körül.~ ~Ennek a neve "
47       2,     34|          meghalt.~ ~Az Úr szaván vette, és betölté kívánatát. Jót
48       2,     34|    megőrzé szolgáját, és magához vette.~ ~Nem volt az csodatünemény,
49       2,     35|         hazánkért.~ ~Ödön kezébe vette az útlevelet. A legtökéletesebben
50       2,     36|      kerülgeti.~ ~Az is a kútnak vette irányát. Az a puszták világítótornya.~ ~
51       2,     44| sóhajtott és válaszolt: "Magához vette Isten, s én gyászolni fogom
52       2,     47|    örülhet, hogy csak a vagyonát vette el. Az isten rendelte azt
53       2,     49|           Palvicz Károly bámulva vette át a levelet, melyben a