Rész, Fejezet

 1       1,      2|        körül, egészen fehér fürtök; arca simára volt borotválva,
 2       1,      2|          korona készül?..."~ ~A pap arca kipirult, és termete fölmagasodott,
 3       1,      4|           szobrász álmodott valaha. Arca a kaukázi nemes jelleg,
 4       1,      4|          fejjel fölfelé állva, csak arca fölfelé volt fordítva. A
 5       1,      6|        egész termete csupa szeglet, arca egy rendetlen prizma, szegletbe
 6       1,      6|       büfébe?~ ~- Nem bánom.~ ~Jenő arca sugárzott a dicsőségtől.
 7       1,      7|          lépett az őt üdvözlőnek.~ ~Arca égett, és szíve dobogott
 8       1,      7|            De most már nem égett az arca rózsapírban, halavány volt.
 9       1,      7|           lépett a lezárt levéllel. Arca nemes volt és tekintete
10       1,      7|           úrhölgyön van a sor, hogy arca kigyulladjon, midőn e levelet
11       1,      7|            szóhoz jutni.~ ~Anyjának arca ki volt kelve a haragtól.~ ~-
12       1,      8|         hegyéig lehúzva. Salamon úr arca borotválva szokott lenni
13       1,      9|        fehérebbnek látszott márvány arca.~ ~Aranka meghajtá magát
14       1,      9|          elkomorodott ismét a leány arca, úgy változott derűre-borúra,
15       1,      9|          láthatta jól, hogy a leány arca annál halaványabbra változik,
16       1,      9|  hátrahajlott, és szemei csukódtak; arca halvány lett, mint a fal.
17       1,     12|         alak volt az e pillanatban. Arca égett a fennkölt haragtól,
18       1,     13|          minőt a munkások viselnek; arca halovány, mint a kréta.~ ~
19       1,     13|           azt szabta. S a két hölgy arca úgy ragyogott hozzá.~ ~Jenőt
20       1,     13|            vállán az ifjú hölgy égő arca, és arcán annak forró lehelete.
21       1,     14|          oly rongyos, mint a többi; arca füsttől fekete, kezében
22       1,     14|             Fritz verítéket hullató arca.~ ~- Ah, itt jön valahára!~ ~
23       1,     14|          szertelen nagy strucctoll; arca sima, sovány, piros - hatalmas
24       1,     15|       csuklyája alól Edit örökvidám arca tűnik elő.~ ~- Hozta ég,
25       1,     15|         volt öltözete! Mily hidegek arca, kezei! Nem is kérdezett
26       1,     15| pórköntöstül. Ez Edit keze, ez Edit arca. - De hogy lehet ez? Hát
27       1,     17|     igyekezett átlehelni kedvesébe. Arca lángolt, szemeiben lélekgyújtogató
28       1,     17|          Betti segített rajta, hogy arca és szeme égését jótékony
29       1,     17|        hatalmú szövetségest.~ ~Jenő arca sápadt lett, mint a szobor;
30       2,     23|       aranyszobornak a hősök izzadt arca.~ ~Úgy verekedtek mindannyian,
31       2,     24|           Most is olyan jó; nyugodt arca volt az öreg legénynek,
32       2,     24|            mélyen lehúzta szemeire, arca megszűnt vonaglani; mély,
33       2,     25|          Ödön. Szeretlek."~ ~Aranka arca ragyogott a mosolytól, mikor
34       2,     25|            festett.~ ~Ez a nő igazi arca. Ezekben a vonásokban ismerhetni
35       2,     25|        Visszatér ismét a képhez, és arca most oly gyöngéden mosolyog.~ ~-
36       2,     26|          Rideghváry úr.~ ~A nemesúr arca pergamenszínű volt, szájszegleteit
37       2,     26|             felé: Alfonsine és Edit arca.~ ~Rideghváry kegyetlen
38       2,     26|            egy, azok közül, melynek arca még az éjszakán, még a poklon,
39       2,     27|     elszökött az iskolából, Ádám úr arca ragyog e gondolattól: "De
40       2,     27|              midőn Zebulon mosolygó arca egyszerre torzonborz komolyságra
41       2,     29|          megváltozik az egész város arca.~ ~Az első huszár nyargal
42       2,     30|            nagy édesanyának látható arca...~ ~A törvényes szülöttnek
43       2,     33|                És ragyogott bele az arca.~ ~Hogy jobban gyönyörködhessék
44       2,     35|           valami". Corday Charlotte arca még elpirult a haragtól,
45       2,     35|         annak az ősz bajtársának az arca, ki e pillanatban nyílt
46       2,     37|            azt olvasni!~ ~Most Jenő arca egyszerre kigyulladt.~ ~-
47       2,     37|      térdéről. Könnyei omlottak, és arca büszke volt.~ ~- Tehát menj!
48       2,     44|       hajfürtjei vonaglottak hevült arca körül. - Sírj nekem! Sírj!~ ~
49       2,     45|        levél elé.~ ~És aztán karját arca elé emelve, eltakarja előle
50       2,     45|         menye kezéből a levelet, és arca elé tartja.~ ~Igen! Ezek
51       2,     46|             tekinte Editre. A leány arca tudatlan csodálkozással
52       2,     49|              s e szóknál elsápad az arca.~ ~Tehát annyira el kellett
53       2,     49|             És dicsőülten derengett arca hozzá. Nem sírt.~ ~Hanem