Rész, Fejezet

   1       1,      1|               elvbaráti táborunknak fő-fő és legfőbb vezérét, gyámolunkat,
   2       1,      1|                  gyámolunkat, oszlopunkat és világító phárószunkat, ki
   3       1,      1|                 is jelen, az Isten számos és számtalan évekig éltesse!"~ ~
   4       1,      1|                 pohárcsörgés, éljenriadal és zenehang orkánjában. A hátrarúgott
   5       1,      1|                   vágott poharak villámot és mennydörgést képeztek az
   6       1,      1|           esztendeig éljen!"~ ~"Nagyságos és tekintetes, nemes, nemzetes
   7       1,      1|               tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Baradlay Kazimir
   8       1,      1|               Baradlay Kazimir úr, örökös és valóságos aranykulcsos és
   9       1,      1|                 és valóságos aranykulcsos és sarkantyús úr; ura nagy
  10       1,      1|                 nagy földeknek, falvaknak és városoknak, szíveknek és
  11       1,      1|                  és városoknak, szíveknek és véleményeknek; vezére és
  12       1,      1|                  és véleményeknek; vezére és hét-választófejedelme a
  13       1,      1|               Láma."~ ~Azok a tisztelendő és nagytiszteletű, tekintetes
  14       1,      1|                nagytiszteletű, tekintetes és nemzetes uraságok, kik a
  15       1,      1|                 el legyen látva a világok és nemzetek sorsa és az ivadékok
  16       1,      1|                 világok és nemzetek sorsa és az ivadékok teendője.~ ~
  17       1,      1|                  aki imádkozik, búcsúztat és úrvacsorát osztogat; a magyar
  18       1,      1|           életnagyságú képe mint vőlegény és menyasszony. A hideg márványarcú
  19       1,      1|                 nő összeszorította ökleit és ajkait.~ ~- Semmi gyöngeség,
  20       1,      1|                 Írja fel ön, amit mondtam és még mondani fogok.~ ~A nő
  21       1,      1|                ágy melletti kisasztalhoz, és leírta az eddig hallottakat.~ ~
  22       1,      1|                  férj folytatá:~ ~- Ön hű és engedelmes nő volt teljes
  23       1,      1|               kevesen, akik tenni tudnak, és kevesebben, akik tenni mernek.
  24       1,      1|    pézsmalabdacsokbul. Köszönöm. Üljön le és folytassa.~ ~A nő tovább
  25       1,      1|             iskola lesz neki. A természet és ferde hajlamok sok rajongást
  26       1,      1|                  akik jogosan születnek - és jogtalanul világra jönnek.
  27       1,      1|                  kell a magasban megállni és a földre le nem szédülni.
  28       1,      1|                   mi értéke van egy nőnek és egy férfinak egymás ellenében.
  29       1,      1|               bejutni. Ügyesség, vitézség és hűség három nagy lépcső
  30       1,      1|                  merte mutatni fájdalmát, és írt csendesen.~ ~- Harmadik
  31       1,      1|                   vele. Maradjon Bécsben, és szolgáljon a hivatalban,
  32       1,      1|                  szolgáljon a hivatalban, és tanulja magát fokrul fokra
  33       1,      1|                neveli őt simának, okosnak és eszesnek. Tanuljon minden
  34       1,      1|             Tanuljon minden lépést ésszel és kedéllyel mások előtt elnyerni.
  35       1,      1|                   felhasználni az idegent és minden embernek mérlegelni
  36       1,      1|                nagyravágyást; fenntartani és felkerestetni vele az ismeretséget
  37       1,      1|                ismeretséget nagy nevekkel és hatalmas befolyásokkal,
  38       1,      1|                   titokteljes talizmánja. És ezt akarják megáldozni,
  39       1,      1|                   megállt az írás közben, és bámulva tekinte a beszélőre.
  40       1,      1|                 ágya mellé, összeroskadt, és annak kezét megragadva,
  41       1,      1|                   ember lehunyta szemeit, és tanácsot kért a sötétségtől.
  42       1,      1|               nincs negyvenéves. Ön szép, és örökké az marad. Huszonnégy
  43       1,      1|             voltak - most is azok. Szelíd és szemérmes volt ön; most
  44       1,      1|                   ad nekem, meg fog ölni. És én itt haldoklom az ön oldala
  45       1,      1|                 hullott el életem virága, és húsz év óta nem volt ön
  46       1,      1|                   egy haldokló ápolónéja. És én tudtam élni, egyik napot
  47       1,      1|                   tartogatni egy kínokkal és lemondásokkal folytatott
  48       1,      1|                   akarom - szólt a férfi, és elrántotta tőle kezét. -
  49       1,      1|                   ön az asztalhoz vissza, és írja. Végakaratom ez. Nőm
  50       1,      1|                leend nyugtom a föld alatt és üdvöm az égben. Leírta-e
  51       1,      1|                két kezét homlokára tette, és hallgatott.~ ~- Az óra végire
  52       1,      1|                   Tegye ön kezemre kezét, és hagyja rajta, míg azt megfagyni
  53       1,      1|               mint más veszendő embernek, és átadta nagy, törhetetlen
  54       1,      1|                     Halld meg, Uramisten, és úgy bocsásd színed elé árva
  55       1,      1|                   színed elé árva lelkét! És úgy légy neki irgalmas a
  56       1,      1|              túlvilágon, ahogy én fogadom és esküszöm előtted, hogy mindezen
  57       1,      1|                   ágyán fekvő halottra.~ ~És íme, annak elébb lezárt
  58       1,      1|                lecsukott szemei elmeredve és mellén összefogott két keze
  59       1,      2|        megjelenhessenek, a nagytiszteletű és főtisztelendő uraknak, hogy
  60       1,      2|                megírhassák, szőnyegésznek és címerfestőnek, hogy díszítményeikkel
  61       1,      2|            halottat, búcsúztatós halottat és közönséges imádságos halottat;
  62       1,      2|                   vagy magukra hagyatva - és ez mindig egyforma látvány.
  63       1,      2|                   családnak?~ ~- Egy test és lélek - felelt a megszólított,
  64       1,      2|            ülőknek, melyiket mikor, kitől és minő érdemeiért nyerte a
  65       1,      2|             szónoklatot régen nem mondtak és még sokáig nem fognak mondani
  66       1,      2|           színházi opera kórusát éneklik, és felszólalhatna, hogy mondaná
  67       1,      2|                Nem csodálhatni, hogy...~ ~És aztán tovább suttogtak.~ ~
  68       1,      2|               remeke volt a dialektikának és prozódiának, úgy ez pályakoszorús
  69       1,      2|             poézisnek, megragadó képekkel és hasonlatokkal s könnyekre
  70       1,      2|          citátumokkal vegyest, klasszikus és újkori auktorokból. Mely
  71       1,      2|                 következendő excellenciás és kegyelmes, nagyméltóságú,
  72       1,      2|                 nagyméltóságú, méltóságos és nagyságos, tekintetes, nemes,
  73       1,      2|               tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő, főtisztelendő,
  74       1,      2|               nagytiszteletű, tisztelendő és tiszteletes, nagyérdemű,
  75       1,      2|           nagyérdemű, érdemes, becsületes és tudós uraktól és azoknak
  76       1,      2|               becsületes és tudós uraktól és azoknak asszonyságaitól,
  77       1,      2|              azoknak asszonyságaitól, fi- és leányágon levő sarjadékaitól,
  78       1,      2|               csoportozatoknak oly találó és helyesen választott búcsúmondatokat
  79       1,      2|             hazáknak hólepte mezőin, száz és száz mérföldnyire távolban
  80       1,      2|                     Ott összetevé kezeit, és elkezdé az imát:~ ~"Minden
  81       1,      2|                   imát:~ ~"Minden élőknek és holtaknak igaz bírája, nagy
  82       1,      2|                  áll a csillagok határán, és bebocsátást kér az égbe...~ ~
  83       1,      2|          koporsónkat, mint minden címerek és érdemrendek.~ ~Ó, én uram,
  84       1,      2|                   levetkőzve előtted áll, és rettentő kérdéseidre felel:~ ~-
  85       1,      2|                szeretetért?~ ~- Nem! nem! és mindörökké nem!~ ~És ha
  86       1,      2|                 nem! és mindörökké nem!~ ~És ha kérdezed a föld hatalmasától,
  87       1,      2|          védelmezi meg őt ottan, ahol sár és hamu minden arany, melyből
  88       1,      2|                      A pap arca kipirult, és termete fölmagasodott, gyér
  89       1,      2|                   Ne vesd mérlegre hibáit és botlásait; számítsd be neki,
  90       1,      2|                már mindent világosan lát, és nem tükörből többé, térjen
  91       1,      2|                   térjen vissza a földre, és szállja meg gyermekeit,
  92       1,      2|                 bűne volt, forduljon meg, és legyen a fiakban erény és
  93       1,      2|                 és legyen a fiakban erény és dicsőség; add, hogy a haza
  94       1,      2|               volt elégedve a látottakkal és hallottakkal. A gyászkíséret
  95       1,      3|              Zebulon, de haraggal eltelve és kétségbeeséssel; kopasz
  96       1,      3|                   szakálla, bajusza deres és jégcsapos, ahogy azt a zúzmara
  97       1,      3|                amivel exorbitáns haragnak és méltatlankodásnak kellene
  98       1,      3|                  helyeikről; az idősebbek és tekintélyesebbek messziről
  99       1,      3|             Zebulonnak érzéke; ő meglátta és észrevette, hogy az adminisztrátor
 100       1,      3|              baráti összecsókolódásban.~ ~És akkor Zebulonnak eszébe
 101       1,      3|             nagyszerűsége, nagyot sóhajt, és az adminisztrátor kezeit
 102       1,      3|              többiek közé, hanem a ménesi és bordeaux-i között éppen
 103       1,      3|                  bánná? Egy gyomorba jut. És aközben nem késett a gyászos
 104       1,      3|             Megdöngetetnim hajduval..."~ ~És minden mondásnál egyúttal
 105       1,      3|                   eléje. Nehány igen szép és találó bibliai mondás balzsamát
 106       1,      3|               Rideghváryra tekinte velük, és nézett rá oly hosszasan,
 107       1,      4|            úszkálnak a tengerfenék csodás és ijesztő, szeszélyes és furcsa
 108       1,      4|             csodás és ijesztő, szeszélyes és furcsa alakjai. Kalapácsfejű,
 109       1,      4|           illatnedv árjában förödnének.~ ~És ezt az egész medencét egy
 110       1,      4|                    hány termen keresztül, és azok mind vakító fényben
 111       1,      4|              selyemmel, bársonnyal ékítve és végtül végighullámozva deli
 112       1,      4|          hölgyektől, kiken ragyog drágakő és drága testi szépség. Ha
 113       1,      4|           szentpétervári "márványpalota", és odakinn huszonkét fok a
 114       1,      4|                frakkban, fehér mellénnyel és nyakkendővel, arról mindenki
 115       1,      4|           vonásain. Szemeivel, mik nagyok és kékek, sötét, hosszú pilláktól
 116       1,      4|               Termete karcsú, de ruganyos és izomtelt. ~ ~A szép ifjú,
 117       1,      4|        megszólítja őt, kezet szorít vele, és aztán karja alá ölti kezét.~ ~
 118       1,      4|                   az udvarnál. Igen derék és nagyra becsült férfinak
 119       1,      4|                   fényesebb pályát jósol. És végre tudatja vele, hogy
 120       1,      4|                Egy ifjúnak, aki még senki és semmi, még csak egyenruhája
 121       1,      4|         egyenruhája sincs, ezernyi fényes és hatalmas urai előtt egy
 122       1,      4|                  birodalom egyik legszebb és legmagasabb hölgyével szemben,
 123       1,      4|                  miket előre nem sejthet, és talán lekötelező fejedelmi
 124       1,      4|             fiatalember kiállta a próbát. És azután még több próbát is
 125       1,      4|               ifjú üdvözölte táncosnéját, és odábbment. Nem volt sem
 126       1,      4|            fölkunkorított szőke bajusszal és arcszakállal és sűrű, szőke
 127       1,      4|                 bajusszal és arcszakállal és sűrű, szőke szemöldökkel,
 128       1,      4|                  Ez a sok alabástrom nyak és kebel, ez a sok hozzád simuló
 129       1,      4|                  az ismerős mellékajtókon és lépcsőkön, ki a márványpalotából;
 130       1,      4|               Leonin, fiatal orosz nemes, és az a másik - Baradlay legidősb
 131       1,      4|              kapnivaló, mint kendergyárak és cukorfőzők.~ ~- Igazad van.
 132       1,      4|                Ödön karja alá ölté kezét, és vezette tovább, mint aki
 133       1,      4|             következett; azon leszálltak, és amint mélyebbre haladtak,
 134       1,      4|                fel; hasonló a dobveréshez és fúvóhangszerek elfojtott
 135       1,      4|           asszonyságtól. Az bókot csinált és mosolygott.~ ~Azzal Leonin
 136       1,      4|              túlról viszonozva lőn a jel, és arra nehány pillanat múlva
 137       1,      4|                    holdgömbölyű szemöldök és a legfeketébb égető szemek;
 138       1,      4|              szorítá mind a kettőt: Ödönt és a cserkesz leányt, s azután
 139       1,      4|                 kacag, ha kér, ha gúnyol; és egyik bűvösebb, mint a másik.~ ~-
 140       1,      4|               Ödön ült, s lesüté szemeit, és két kezét leereszté ölébe.~ ~-
 141       1,      4|                szeme közé nézett Ödönnek. És amint szeme közé nézett,
 142       1,      4|                   poharat, kettőt Ödönnek és Jézának nyújtott; azok félig
 143       1,      4|                  van azt az urat ott ahol és rögtön felkeresni.~ ~- Adj
 144       1,      4|            levelet, s megforgatta. Nőírás és fekete pecsét.~ ~- Nesze:
 145       1,      4|              jobbjával eltakarta szemeit, és sírt; baljában volt a felbontott
 146       1,      4|                  pokolba, mennyországba - és haza. Veled megyek.~ ~-
 147       1,      4|              parancsolta rövidséggel.~ ~- És mikor?~ ~- Rögtön.~ ~Leonin
 148       1,      4|             legalább huszonöt. Szmolenszk és Moszkva közt járhatatlanok
 149       1,      4|                   Eredj el a rendőrségre, és láttamoztasd útlevelemet.
 150       1,      4|                   nőül a menyasszonyomat, és maradj nálunk!...~ ~Ödön
 151       1,      4|             homlokára csapott tenyerével, és kacagott.~ ~Talán nem is
 152       1,      4|                   Ödön átölelte barátját, és az is őt, és hosszan tarták
 153       1,      4|           átölelte barátját, és az is őt, és hosszan tarták egymást szíveikhez
 154       1,      4|                  előre, kik friss lovakat és kocsist rendeljenek mindenütt
 155       1,      4|                  rosztopcsin, kétszersült és kaviárdoboz, teakatlan is
 156       1,      4|                medvebőr bundát, lábzsákot és nyusztsüveget, magának és
 157       1,      4|                 és nyusztsüveget, magának és barátjának; két jó puskát
 158       1,      4|                 megszorítá barátja kezét, és válaszolt:~ ~- Négyet.~ ~-
 159       1,      4|                  postaállomásokon gyorsan és pontosan váltották fel lovaikat;
 160       1,      4|                szállást kaptak mindenütt, és minden kényelmet, ami pénzért
 161       1,      4|                 hókristállyal behintve.~ ~És nehány percig oly melegen
 162       1,      4|               mélyében tömör, alaktalan - és ez a rém egyre emelkedik
 163       1,      4|            helyett hóbul emel oszlopot ég és föld között, s ez őrült
 164       1,      4|             biztatta őket Szent Mihállyal és Gergellyel.~ ~Egyszerre
 165       1,      4|                   villámlás, mennydörgés! És az első villámot szakadatlanul
 166       1,      4|                  nekik az imsik szenteket és ördögöket, hasztalan a korbácsot
 167       1,      4|                szél ugyan egyre üvöltött, és temeté a maga alá legyűrteket,
 168       1,      4|                 törve, hóval eltemetve.~ ~És ezzel egyszersmind minden
 169       1,      4|                  tudja - felelt az imsik, és fejét vakarta. Mert hiszen
 170       1,      4|                belebódorodtak a pusztába. És sehol egy szemközt jövő
 171       1,      4|               napot, vitéz, honnan jössz, és hová tartasz?~ ~A kozák
 172       1,      4|             idegen szemekkel tekinte úrra és egyenruhára.~ ~- Héj, fickó,
 173       1,      4|                  Leonin, s odament hozzá, és megfogta a kozák karját.~ ~
 174       1,      4|                   hogy kivel beszél.~ ~Ló és lovas meg voltak fagyva.~ ~
 175       1,      4|                  imsik. - Mert Szmolenszk és Orsa között nem szeretnék
 176       1,      4|                   övébe dugta pisztolyait és handzsárját, hanem arcán
 177       1,      4|                húsz, hanem száz meg száz; és ki tudja, mennyi lehet még
 178       1,      4|                  még jobban.~ ~Az üldözők és üldözöttek közötti tér egyre
 179       1,      4|             menedék, de ők érzik azt jól. És azért nem engedik magukat
 180       1,      4|                    s kiugrott a vasokból, és odahajította a gyeplűt a
 181       1,      4|                  az elszakadt a vasokrul, és eltűnt.~ ~Amerre pedig az
 182       1,      4|                korcsolyáinkat, felkötjük, és utazunk magunk emberségéből.
 183       1,      4|               fiatalember kezet szorított és nevetett.~ ~- Mulatságos
 184       1,      4|                  pisztolyokat, handzsárt, és - a rosztopcsinos kulacsot
 185       1,      4|                   tért vesztettek.~ ~Ödön és Leonin egymásnak nyújtva
 186       1,      4|                összefonta karjait mellén, és nekivetette magát teljes
 187       1,      4|             mindannyinak a talpa a jégtül és nádtul, s a vér tapadt a
 188       1,      4|             elszakadt a csatnál. Te siess és menekülj!~ ~- Csigavér! -
 189       1,      4|                 Ödön. - Vedd elő a késed, és csinálj új lyukakat a szíjadon.
 190       1,      4|                    s iparkodott megállni. És azután kihúzott két pisztolyt
 191       1,      4|                 golyónak találni kellett, és jól találni, hogy a szemközt
 192       1,      4|          fordított fejjel, vizsga szemmel és farkat alácsapva, ravasz,
 193       1,      4|                 ellenfeléhez, megtorpant, és lesütötte fejét. Füleit
 194       1,      4|                 féloldalt sandalgott reá, és engedett magára célozni
 195       1,      4|                  távolból rohantak oda: ő és a farkas. Leonin látta mindkettőjüket,
 196       1,      4|                 lökés még a korcsolyával, és a következő pillanatban
 197       1,      4|                   voltak a lovak istállói és egy egész sor kunyhó; halászok
 198       1,      4|                    kik ez évszakban tokot és vizát fognak a jég alatt.~ ~
 199       1,      4|               azután egyszerre leszakadt, és elmerült a jég alá.~ ~Az
 200       1,      4|                lábairól, ledobta bekecsét és - utánaugrott a jég alá
 201       1,      4|             Visszamerült a víz mélyébe.~ ~És akkor lélegzetét kibocsátá.~ ~
 202       1,      4|                merevedve, szemei lecsukva és ajkai összeszorítva.~ ~-
 203       1,      4|                    uram; vetkőztessük le, és fektessük a hóra! - Hanem
 204       1,      4|                    Leonin átölelte Ödönt, és szaladt vele a part felé,
 205       1,      5|            világon ő volna egyedül huszár és kapitány.~ ~Amint az első
 206       1,      5|                   simára borotvált arccal és hosszú porköpenyegben veszekedik
 207       1,      5|                  haragban három pincérrel és egy szobaleánnyal.~ ~A pincérek
 208       1,      5|               szobaleánnyal.~ ~A pincérek és szobaleány pedig a legnagyobb
 209       1,      5|                   a legnagyobb hódolattal és szolgálatkészséggel iparkodnak
 210       1,      5|              öregúr még jobban dühösödik, és szidja őket hol magyarul,
 211       1,      5|              legyen olyan jó, jöjjön ide, és magyarázza meg a dolgot
 212       1,      5|             földet nem verik az orrukkal, és vesztegetik rám az excellenciát!
 213       1,      5|                   napra - ha nem hatot.~ ~És még hozzá mennyi léhűtő!~ ~
 214       1,      5|                 Amint igy évődik magában, és számítgatja hozzávetőleg,
 215       1,      5|             egyszer csak sűrű lábdobogást és kardcsörgést, csattogást
 216       1,      5|             huszártisztet, egész épkézláb és sértetlenül.~ ~Mégis odasietett
 217       1,      5|                   Mégis odasietett hozzá, és összetapogatá karját, mellét,
 218       1,      5|                 nagy szó. Kit sértett meg és mi módon?~ ~- Hát elmondom
 219       1,      5|              megvált e siralom völgyétől, és keresztyéni módon eltakaríttaték.
 220       1,      5|                eltakaríttaték. Prédikáció és búcsúztató után én mondék
 221       1,      5|               mondtam, nem az embereknek. És most ezen imádságomért a
 222       1,      5|                    Pedig nézze meg az úr, és legyen ítélő bírám; itt
 223       1,      5|               átvette a megviselt iratot, és végigolvasta azt. A pap
 224       1,      5|         összehajtotta az imádságos írást, és visszaadta az öregnek, meghatott,
 225       1,      5|             hívatják. Ne fusson senkihez, és ne panaszolja senkinek a
 226       1,      5|               háttal az ajtót megtalálni, és jöjjön haza. Mindenféle
 227       1,      5|                    megszorította a kezét, és elsietett.~ ~Utána előkerült
 228       1,      5|                 Utána előkerült a pincér, és hozta a tisztelendő úrnak
 229       1,      5|                   vette.~ ~"Bezahlen!" ~ ~És egyidejűleg előhúzá mély
 230       1,      5|               óráig sem szeret. Másodszor és főleg pedig azért, hogy
 231       1,      5|              legmosolygóbb udvariassággal és kifejezésteljes pantomimiával
 232       1,      5|                  a lóháton vívásban, kard és lándzsa ellen; megütlegeltette
 233       1,      5|             legény, még mindig közlegény, és még mindig legény. A negyedik
 234       1,      5|                   minden szál haja ép még és fekete, s lábszárai büszkék
 235       1,      5|                járta meg Párizst, Nápolyt és Moszkvát.~ ~- Nos, Pál úr,
 236       1,      5|              melyet pompás antik fringiák és handzsárok egészítének ki.~ ~
 237       1,      5|                szarvasagancs nyelű étszer és egy antik ezüstkanál, miket
 238       1,      5|                  élt municipális jogával, és remonstrált:~ ~- Majd azután,
 239       1,      5|                 Mindenütt ott kell lennem és mindent "mitmachen". Hanem
 240       1,      5|                Richárd végighúzta mutató- és hüvelykujjait az orrán,
 241       1,      5|                  esznek, isznak, ásítanak és horkolnak, mint más ember.
 242       1,      5|                 de mármost igazán ülj le, és igyuk meg ennek a szent
 243       1,      6|                   idejebeli stíl szerint, és a földszinti szobák ki voltak
 244       1,      6|          Alfonsine-nek, ha táncra vitték; és mikor a hercegek jelmezbálokat
 245       1,      6|                    s azokban sok országos és szívbéli cselszövény lett
 246       1,      6|               hanem azoknak tanácsosaival és titkáraival. Windischgraetz
 247       1,      6|               titkáraival. Windischgraetz és Colloredo hercegeket senki
 248       1,      6|               több fiatal életvidám tiszt és nemes testőr. A hölgykoszorú
 249       1,      6|              kitüntetett családok hölgyei és kisasszonyai.~ ~Ami pedig
 250       1,      6|               fölüli volt, a convenientia és societas szabályait illetőleg.
 251       1,      6|             megfogadni Pál úr utasítását, és bátyjának becsületszavával
 252       1,      6|                bemutatni a háziasszonynak és kisasszonynak, kik azonnal
 253       1,      6|                   életében prófuntot mért és szénát porciózott, s nem
 254       1,      6|              becéző tenyereivel, nyájasan és magyarul szólítá meg:~ ~-
 255       1,      6|                concentrirung lesz Pesten, és az ezredemmel leparancsolnak.~ ~-
 256       1,      6|              Nagyobbszerű concentrirungot és igazi, nem scheingefechtet,
 257       1,      6|                Nem, édes öcsém. A szellem és igazság fegyvereivel; azon
 258       1,      6|                  az a vármegye dolga.~ ~- És még más valami is... Nekünk
 259       1,      6|                    Jenő csóválta a fejét, és mosolyogva ment odább, pedig
 260       1,      6|                   egy óra hosszat táncolt és unatkozott Plankenhorsték
 261       1,      6|                asszonyféle bolondul; szép és kevésbé szép, ifjabb és
 262       1,      6|                   és kevésbé szép, ifjabb és években gazdagabb. Csak
 263       1,      6|                 cicuskám, csakugyan rumot és limonádét oszt a kredencben
 264       1,      6|                 kisasszony osztott cukrot és narancsot.~ ~Edit csakugyan
 265       1,      6|            szemekkel, mint az égő parázs, és nevető korallpiros ajkakkal;
 266       1,      6|              egész fejdísze; sűrű, fekete és ragyogó; vékony, fekete
 267       1,      6|                  vékony, fekete szemöldei és finom metszésű orra szelídebb
 268       1,      6|                   aki ügyelt volna rájuk. És akkor azt mondta Richárd
 269       1,      6|             emelni, mint eddig a kézig.~ ~És megtartotta, amit mondott;
 270       1,      6|               lesütötte előtte a szemeit, és úgy vett búcsút, hogy még
 271       1,      7|               háziasszonynak, a leányának és mindennapos vendégeinek.
 272       1,      7|              nemes hajadoni tekintet; báj és kellem minden arcjátéka.~ ~
 273       1,      7|             főkötőig; akik még ártatlanok és ostobácskák; akik már éreznek
 274       1,      7|              tudják, hogy mit; fecsegnek, és nem tudják, hogy miről;
 275       1,      7|                    ha én asszony volnék." És azóta sokszor előhozza azt,
 276       1,      7|               azóta sokszor előhozza azt, és képzelgeti magában: "Vajon
 277       1,      7|                 hogy mindenki alszik, sír és nyugtalan.~ ~- Beszél-e
 278       1,      7|              lesznek; whistpartie, teázás és Alfonsine énekel.~ ~Richárd
 279       1,      7|                  mamzel pukkerlit csinált és mosolygott.~ ~- A baronesse
 280       1,      7|               emberszóló volt. Zongorázni és énekelni is tudott csinosan.~ ~
 281       1,      7|                  ez a hang sokkal erősebb és csengőbb, mint különben
 282       1,      7|                 honnan az énekhang jött - és ideje maradt észrevétlenül
 283       1,      7|              szokatlan, bálias öltözetben és hajdíszítéssel. Rózsaszínű,
 284       1,      7|                 üdvözlőnek.~ ~Arca égett, és szíve dobogott erősen, hangja
 285       1,      7|             szánta szegény gyermeket.~ ~- És Alfonsine kisasszony? -
 286       1,      7|                  magát hidegen, komolyan, és eltávozott.~ ~Szándéka volt
 287       1,      7|               nyomásátul szabadult meg. - És most egyet kérek öntől,
 288       1,      7|            Richárd leült az asztal mellé, és írt. Rövid volt, amit írt,
 289       1,      7|            leeresztve.~ ~Richárd fölállt, és eléje lépett a lezárt levéllel.
 290       1,      7|                 levéllel. Arca nemes volt és tekintete fennkölt. A leánynak
 291       1,      7|                   ez arcot vizsgálta.~ ~- És miután kegyed el tudta a
 292       1,      7|                  hogy szemeibe láthasson, és megláthassa azokban a kétségbeesés,
 293       1,      7|       kétségbeesés, a gyönyör, a fájdalom és felmagasztulás csillagcseppjeit.~ ~-
 294       1,      7|                   én menyasszonyommal."~ ~És azzal odanyújtá a leánynak
 295       1,      7|                  Edit némán inte fejével, és a levelet keblébe csúsztatá.~ ~-
 296       1,      7|                 átvette a főajtó kulcsát, és eltávozott. Még akkor sem
 297       1,      7|                  ajtót, újra be is zárta, és nem talált a házi cselédség
 298       1,      7|                   volt, midőn a baronesse és leánya hazaérkeztek. Edit
 299       1,      7|               műve!~ ~Alfonsine elsápadt, és reszketett a dühtől, mikor
 300       1,      7|        visszatekintett anyjára Alfonsine; és ami gyűlölet, keserűség,
 301       1,      7|               gyűlölet, keserűség, bosszú és anyagyilkos kegyetlenség
 302       1,      8|             Átérzette az egész kísértést, és élvezte a felmagasztaltságot,
 303       1,      8|                  aki megadja az árát.~ ~- És odavitte?~ ~- Ott is van
 304       1,      8|               Azonnal menjen kend vissza, és hozza vissza tőle azt a
 305       1,      8|                   ágyhoz gazdája kapcáit, és elpusztíthatlan flegmával
 306       1,      8|                   kitömött papagáj, mókus és öleb bámul egymás üvegszemeibe,
 307       1,      8|                   Ázsia, Afrika, Amerika; és József, kinek zálogban marad
 308       1,      8|                  botosokkal a zsámolyról, és felemelkedik a kérdező előtt;
 309       1,      8|                   táblákkal, japán, kínai és etruszk vázák, sèvres-i
 310       1,      8|                   etruszk vázák, sèvres-i és nankingi porcelánok, bronz
 311       1,      8|              bronz remekművek, alabástrom és márványszobrok, antik kargyertyatartók,
 312       1,      8|              márványokból óragyűjtemények és természettudományi ritkaságok,
 313       1,      8|           bizalmassággal súgá fülébe:~ ~- És azután azt is tudják a nagyságos
 314       1,      8|                 azt is tudják a nagyságos és méltóságos urak, hogy a
 315       1,      8|                Salamon ismeri a nagyságos és méltóságos urak dolgait,
 316       1,      8|             arcképpel.~ ~Mindenféle alakú és nagyságú képmások, hölgyek
 317       1,      8|                nagyságú képmások, hölgyek és férfiak, többnyire fiatalok;
 318       1,      8|                 többnyire fiatalok; olaj- és pasztellfestmények, akvarellek
 319       1,      8|            pasztellfestmények, akvarellek és tusrajzok, egész a szerény
 320       1,      8|                     No, de azt a szégyent és nem fogom rajta elkövetni,
 321       1,      8|                 amazt; azután gyere haza, és fesd le. És az lefesti az
 322       1,      8|                   gyere haza, és fesd le. És az lefesti az emlékezet
 323       1,      8|       csoportozatban az egyiptomi, perzsa és méd hadiszerek, görbe, kés
 324       1,      8|                 kéthegyű dárdák; az aspis és xyphos; a szamnit ércnyakló,
 325       1,      8|                    Ismét más kirakat gall és teuton fonott vértekből,
 326       1,      8|               páncéltörő, a szász alabárd és partizán, a sarlótőr és
 327       1,      8|                   és partizán, a sarlótőr és gyilokkapacs, a kereszthadak
 328       1,      8|               nehéz fegyverzetei, s a mór és szaracén kardok, kopják,
 329       1,      8|             kopják, a hindu tomahawkokkal és magyar fringiák, csákányok,
 330       1,      8|            feljebb. Nálam annyiba számít. És ha ide akarja adni érte
 331       1,      8|              fizessen rá még egy aranyat, és aztán kvittek vagyunk.~ ~
 332       1,      8|                 előteremtek minden szépet és remeket, amiben szép szemek
 333       1,      8|               miből lesz a damaszk. Acélt és aranyat kovácsolnak össze.
 334       1,      9|                  is ment a házba a leány, és nem időzött tovább az utcaajtóban.~ ~
 335       1,      9|                 azon kapta magát, hogy tű és vászon kiesik kezéből, s
 336       1,      9|               ismeretlen arc közül egyet, és hallgatózva ismerős lépések,
 337       1,      9|                fekete hímzett gallérkával és karmantyúval; fején gyászfőkötő;
 338       1,      9|                   mire a leány odahajolt, és megcsókolta azt tiszteletteljesen.~ ~-
 339       1,      9|                  hosszabb időre bezárják, és nem fogod őt látni.~ ~Az
 340       1,      9|         méltóságteljesen emelé fel arcát, és nyugodtan tekinte az úrnő
 341       1,      9|               tőle. Te most még szép vagy és fiatal, hanem a melankólia
 342       1,      9|                asszonyom. De itt maradok. És ha cselédnek kellene is
 343       1,      9|                 úrhölgy erősen tartá azt, és nem bocsátá el.~ ~- Ó, asszonyom,
 344       1,      9|             eleresztette a leány kezét.~ ~És azután oly jóakaratú, oly
 345       1,      9|                  Legyen együtt nekem fiam és leányom. Jöjj velem házamhoz;
 346       1,      9|                ottan, míg fiam visszatér, és azután szeressétek egymást;
 347       1,      9|             hozzád, hogy szakítsd te fel, és olvasd fel előttem. Érted-e,
 348       1,      9|                   A leány meghajtá fejét, és ajkaival az úrnő kezéhez
 349       1,      9|                       Hát vedd e levelet, és olvasd fel nekem! Ismerni
 350       1,      9|                  Aranka kezébe vette azt, és azután a hálás mosolygás
 351       1,      9|               azután kibontá a levelet.~ ~És azután az öröm napvilága
 352       1,      9|                   egészen idegen kéz írta és franciául.~ ~- Idegen kéz?
 353       1,      9|                   leszakadtunk a jég alá, és elmerültünk a befagyott
 354       1,      9|             semmit, de feje hátrahajlott, és szemei csukódtak; arca halvány
 355       1,      9|            odavonta magához Aranka fejét, és homlokát megcsókolva gyöngéden
 356       1,      9|                  égő arcát az úrnő ölébe, és nem szólt hozzá semmit,
 357       1,     10|             ellenkezik a való igazsággal. És ez óriási eltéréseket a
 358       1,     10|                   találkozás gyöngéd volt és érzelemteli.~ ~- Milyen
 359       1,     10|                  kőszívű ember, kit szíve és a balzsamok csodái még holta
 360       1,     10|                   a sírbolt előtt az anya és fia egymás kezét kezükben
 361       1,     10|                Akkor sem volt az hidegebb és szomorúbb, mikor legutóbb
 362       1,     10|         felügyelni. Gazdaságunk kiterjedt és sokágazatú; azt rendbe szedni
 363       1,     10|                       Mint legidősebb fiú és teljes korú, testvéreidnek
 364       1,     10|           Mértéket kell tartanod szeretet és bölcs belátás között. Testvéreid
 365       1,     10|           tanulmányoznod.~ ~- Figyelemmel és szeretettel fogok e tanulmányhoz.~ ~-
 366       1,     10|                anyám; nehéz teher az.~ ~- És te azt kívánod, hogy az
 367       1,     10|                 mondasz, az nekem törvény és szentírás.~ ~- Jó! Tehát
 368       1,     10|                   Baradlay-háznak úr kell és úrnő! Úr, aki parancsolni
 369       1,     10|                 úrnő! Úr, aki parancsolni és vezényelni tud; és úrnő,
 370       1,     10|            parancsolni és vezényelni tud; és úrnő, aki hódít.~ ~- Úgy
 371       1,     10|                   a ketten. Özvegyasszony és remete fia!~ ~Baradlayné
 372       1,     10|              ítéletet? Bíró akarsz lenni, és ki sem hallgatsz.~ ~- Vádlott
 373       1,     10|       választottam, olyan szép, olyan jó, és téged úgy szeret.~ ~- S
 374       1,     10|                  jóságban az angyalokkal, és volna gyémánt szíve, mint
 375       1,     10|               ajtaját, előrebocsátá őt.~ ~És akkor maga előtt látta Ödön
 376       1,     10|               hiszed-e már, hogy lesz ura és úrnője e háznak?~ ~Ödön
 377       1,     10|              kiálta válaszul:~ ~- Lesz!~ ~És mindketten csókokkal halmozták
 378       1,     10|                anya keblét, arcát, kezeit és vállait.~ ~Baradlayné pedig
 379       1,     10|                masszív, aranyos keretből, és magában beszélt hozzá:~ ~"
 380       1,     11|                     Arra a napra közelről és távolból meg voltak híva
 381       1,     11|                   kastély udvarán; pompás és egyszerű fogatok, mik ezúttal
 382       1,     11|           hölgyeiket is magukkal hozták - és kisasszonyaikat is.~ ~Bizony
 383       1,     11|            kipingálva a Tallérossy-címer. És saját négyes fogata pompázott
 384       1,     11|                   hogy nagyon fűzi magát, és hogy nyers kávét szokott
 385       1,     11|                szintén selyem wiklere van és marabukalapja.~ ~- Aztán
 386       1,     11|              ugrik a kocsiajtót kinyitni, és nyújtja kezét a nagyméltóságú
 387       1,     11|          nagymiltósagodat, tégedet! Éljen és vivát! Mink is most érkeztünk
 388       1,     11|               aztán elváltak, s a kulcsár és komornyik mindenkinek megmutatta
 389       1,     11|             özvegy?~ ~- Az igen derültnek és megelégedettnek látszik.~ ~-
 390       1,     11|                  szorongatta a pap kezét, és nem akarta odább ereszteni,
 391       1,     11|                 Pál gróf micsoda itten?~ ~És ki fog akkor a kérő násznagynak
 392       1,     11|                 Bertalan uram lépett elő, és válaszolt kenetteljes hangon:~ ~-
 393       1,     11|               egymás mellett. Az örömanya és a menyasszony.~ ~Az özvegy
 394       1,     11|                  viselve voltak már azok. És azután az egyik gyűrűt Ödön
 395       1,     11|                midőn azt keblére szorítá, és homlokát megcsókolta; s
 396       1,     11|              rögtön be kellene fogatnunk, és itthagynunk a társaságot -
 397       1,     11|         Ellenkezőleg: itt kell maradnunk, és figyelnünk, hogyan végződik
 398       1,     11|                  kettős helyet a vőlegény és menyasszony foglalták el.
 399       1,     11|                 pap után a főtisztelendő, és Baradlaynén túl Gálfalvy
 400       1,     11|              váltakozva az adminisztrátor és Zebulon és a többi ismerős
 401       1,     11|                 adminisztrátor és Zebulon és a többi ismerős delnők és
 402       1,     11|                 és a többi ismerős delnők és uraságok, kiknek mindegyike
 403       1,     11|                   különbséget, ami a vélt és való sorozat között előállt.~ ~
 404       1,     11|          melegekké teszi: képződik a jobb és bal oldal, és igyekszik
 405       1,     11|             képződik a jobb és bal oldal, és igyekszik egymást leleményes
 406       1,     11|                     Valószínű, hogy Ödönt és menyasszonyát éltetik. A
 407       1,     11|                 éltetik. A falubeli hívek és a jobbágyak lehetnek azok.~ ~
 408       1,     11|                erkélyre menyasszonyoddal, és szólj hozzájuk nehány szót.~ ~
 409       1,     11|                  nem a falubeli jobbágyok és hívek nyilatkozványa volt,
 410       1,     11|                 napidíj járta fejenként - és úri ellátás.~ ~Azonkívül
 411       1,     11|                   esze, hogy miután látta és hallotta a történteket,
 412       1,     11|                  azzal, hogy mikor kiadja és mikor újra beszedi a sok
 413       1,     11|                azoknak fűszérét nem humor és pátosz, hanem virágos káromkodások
 414       1,     11|         éjszakának írta, az tele van álló és futó csillagokkal, néma
 415       1,     11|             csillagokkal, néma éjszakával és estharangszóval, azt mondták
 416       1,     11|          éljenriadalra a várt principális és az özvegy menyasszony helyett
 417       1,     11|              betanult dikció.~ ~Látta már és értette a dolgot egészen;
 418       1,     11|                  lát. Ha a sokszegletű úr és matrónai jegyese helyett
 419       1,     11|                 kegyetek üdvözlését magam és jegyesem nevében. Én a nemességet
 420       1,     11|                   beszéd embere; szeretem és követem azokat, akik tesznek.
 421       1,     11|              Isten áldása legyen hazánkon és nemzetünkön.~ ~Ezzel a szóval
 422       1,     11|                   összetörvén minden evő- és ivóedényt, bejelenté nemes
 423       1,     11|                 felkerekedett szekereire, és odábbállt.~ ~Az úri rend
 424       1,     12|                  világon! (Derültség jobb és bal oldalon.) No, micsoda
 425       1,     12|                meglátnak tekintetes karok és rendek, mi kilóg ebbül majd
 426       1,     12|                   sereglettek össze jobb- és baloldalrul, követve nagyszámú
 427       1,     12|             megyeház kapuja előtt a fehér és fekete tollas sereg egyszerre.
 428       1,     12|       pitymallatkor el volt foglalva jobb és bal oldalról a melléklócák
 429       1,     12|   vezérkapacitásoknak.~ ~De nemcsak fehér és fekete toll díszlett a kalapok
 430       1,     12|                   füleltek az ólmos botok és kurta nyelű csákányok is -
 431       1,     12|                  nyelű csákányok is - pro és kontra.~ ~A fehér toll pártja
 432       1,     12|         szónoklatok álltak készen a karok és rendek felhangolására.~ ~
 433       1,     12|                   akiknek fárasztó, lapos és barokk beszédei által paralizálta
 434       1,     12|                  türelmetlen közönséget - és lopta az időt.~ ~Mind nem
 435       1,     12|           forintot is, dobta a fiskusnak, és beszélt tovább. És beszélt
 436       1,     12|             fiskusnak, és beszélt tovább. És beszélt és mennydörgős-mennykőzött
 437       1,     12|                beszélt tovább. És beszélt és mennydörgős-mennykőzött
 438       1,     12|              szakadatlanul dörgő "éljen!" és "le vele!" ordítás tölté
 439       1,     12|             tintamarre" közepett öreg dob és bombardon nem teljesítik
 440       1,     12|           népeinkhez legközelebb.~ ~- No? És?~ ~- No és a mieink azt
 441       1,     12|           legközelebb.~ ~- No? És?~ ~- No és a mieink azt mondják, hogy
 442       1,     12|              fiskális akcióktól; fizettek és szónokoltak.~ ~Negyedszer:
 443       1,     12|                   előadni, hogy ilyen zaj és ingerültség mellett a higgadt
 444       1,     12|            helyettesíteni fogunk elnököt, és folytatjuk az ülést.~ ~Erre
 445       1,     12|                    heves kézmozdulatok is és szenvedélytől hevített arcok
 446       1,     12|               öklét lenyomta az asztalra, és recsegő hangon kiálta közbe:~ ~-
 447       1,     12|                  elejét venni. Ha a karok és a rendek az ülés feloszlatásának
 448       1,     12|             pandúrjai, pusztázó hadnagyai és csendbiztosai, állig, sarkig
 449       1,     12|               kötelességét!~ ~Az a főbíró és nehány körüle csoportosult
 450       1,     12|                       Utánam, pandúrok!~ ~És azzal maga a legkomolyabban
 451       1,     12|                 hírét sem hallotta senki, és mindez az adminisztrátor
 452       1,     12|              legméltóságosabb színe előtt és jóváhagyásával.~ ~Hanem
 453       1,     12|               percnyi tusa után a főbírót és fegyveres társait a rájuk
 454       1,     12|         intézkedéseinek, amik, ha nem élő és emlékező emberek szeme láttára
 455       1,     12|          gémforgóval, minden boglár, csat és mentelánc öltözetén sötétkék
 456       1,     12|                örökös főispánjuk, holnapi és holnaputáni uruk; a mai
 457       1,     12|             mondta nekik Baradlay Ödön. - És azután várjatok további
 458       1,     12|                 jobb szerették azt így.~ ~És azzal sietett Ödön a gyűlésterembe,
 459       1,     12|              gyűlésterembe, hol ádáz tusa és kardcsattogás hangzott.~ ~
 460       1,     12|                   aztán a vérengző főbíró és szatelleszei az ablakon
 461       1,     12|            kötözgetik be sebeiket, dühtől és szenvedélytől kikelt arcok
 462       1,     12|                  düh, kevélység, rettenet és bámulás volt kifejezve.~ ~
 463       1,     12|                   kardját.~ ~- Én! Önt!~ ~És azzal megfogva jobbjával
 464       1,     12|               korlátozhatlan hevében.~ ~- És most hagyja ön el e helyet!
 465       1,     12|              pusztulni kell.~ ~Szégyentől és dühtől sápadtan kelt föl
 466       1,     12|                   főispán, a megyei karok és rendek kitörő örömriadala
 467       1,     13|                madár, ember, hajó, raktár és részvénytársulat.~ ~Ilyen
 468       1,     13|         ismerősökkel; csakhogy zongoraszó és médisance helyett az utcáról
 469       1,     13|                  utcáról felhangzó népzaj és a távoli fegyverropogás
 470       1,     13|           tekingetnek félve az ablakokra, és hallgatóznak az utcára,
 471       1,     13|                   hallgatóznak az utcára, és beszélnek egymással suttogva: "
 472       1,     13|              volna, most suttogva beszél, és lenyírt barkóval jár, hogy
 473       1,     13|           medicinalrat egy szögletben ül, és bámul maga elé mereven,
 474       1,     13|                nagy ember. - Előfogatokat és relais-ket kell megrendelnem
 475       1,     13|                  az szárazon. - A legelső és legbizonyosabb az, hogy
 476       1,     13|               álöltözetben, milyen kocsin és melyik vonalán a városnak
 477       1,     13|               rend fenntartására a diákok és a polgárok a polgári fegyvertárból
 478       1,     13|                   a fölfegyverzett diákok és mesteremberek száma - folytatá
 479       1,     13|         Rideghváry. - Az éjjel utcaharcot és torlaszviadalt várhatunk.~ ~-
 480       1,     13|                megcirógatva annak orcáját és megkenve tenyerét bankjeggyel -,
 481       1,     13|                   Rejtsen el engemet oda! És ha találnak jönni a vérengzők,
 482       1,     13|               találnak jönni a vérengzők, és fel akarnak kutatni mindent,
 483       1,     13|                  agyonlőnek, szedjék fel, és vigyék a közkórházba. Hisz
 484       1,     13|                     Éljen a szabadság!"~ ~És a mennydörgő néptömeg ezerszeres
 485       1,     13|                kendőkkel üdvözlék vissza, és ahány tömeg elvonult a kivilágított
 486       1,     13|                 kellene mennie az utcára, és elsietni a Plankenhorst-házhoz.
 487       1,     13|                  ez izgalombeteg szívvel? És mit segíthetne ott? Soha
 488       1,     13|              utcán annál magasabbra nőtt, és Jenő aggodalmai annál félelmesebb
 489       1,     13|           Elhatározta magát, hogy kimegy, és fölkeresi Alfonsine lakát.
 490       1,     13|                egyszerre elkapta a népár, és ragadta magával.~ ~De ez
 491       1,     13|             tenger fogadta magába.~ ~Öreg és ifjú, úr és napszámos, kofák
 492       1,     13|                magába.~ ~Öreg és ifjú, úr és napszámos, kofák és úrhölgyek,
 493       1,     13|                    úr és napszámos, kofák és úrhölgyek, diákok és katonák
 494       1,     13|                kofák és úrhölgyek, diákok és katonák egy gomolyba keveredve,
 495       1,     13|          nagyságok az ő bálványai voltak, és mégis lángol a vére, mikor
 496       1,     13|            ráismerni Antoinette asszonyra és Alfonsine-re.~ ~És mit csinált
 497       1,     13|              asszonyra és Alfonsine-re.~ ~És mit csinált ez a két hölgy?~ ~
 498       1,     13|             néphősök keblére, kalapjaira, és kötözte a fehér szalagot
 499       1,     13|                   gépileg tolták odáig.~ ~És mikor Alfonsine meglátta
 500       1,     13|             milyen örömnap ez, barátom!~ ~És újra csókolá az egész nép
 501       1,     13|                csókolá az egész nép előtt és anyja előtt. S az asszonyság
 502       1,     13|        helyeslőleg éljent ordított hozzá, és azt mindenki olyan természetes
 503       1,     13|                 csók, az jólesett neki.~ ~És azt mindenki olyan természetesnek
 504       1,     13|                 nap közelének.~ ~Melegség és delej és fény hatotta át
 505       1,     13|            közelének.~ ~Melegség és delej és fény hatotta át az egész
 506       1,     13|     természetesnek találta, hogy ő másnap és harmadnap korán reggel,
 507       1,     13|                 öleléssel; hogy ismerősök és ismeretlenek előtt odadűljön
 508       1,     13|      diadalordítása nyomja el a hirdetést és a trombitahangot.~ ~Majd
 509       1,     13|           ünnepélyes menet jön. A császár és császárné vonulnak végig
 510       1,     13|                alig akar vége szakadni.~ ~És ismét új jelenet következik.~ ~
 511       1,     13|                  hét év előtt álmodott.~ ~És Jenő és Alfonsine mindenütt
 512       1,     13|                 előtt álmodott.~ ~És Jenő és Alfonsine mindenütt ott
 513       1,     13|                 leghíresebb vezérférfiai, és szólnak a néphez!~ ~Ez volt
 514       1,     13|                vele tündéri vallomásokat, és vállán az ifjú hölgy égő
 515       1,     13|                   az ifjú hölgy égő arca, és arcán annak forró lehelete.
 516       1,     13|                  kellett éreznie akkor!~ ~És midőn ama fényes alakok
 517       1,     13|                  egész éjjel lázban volt, és nem bírt elaludni.~ ~Alfonsine
 518       1,     14|             néposztályokat, hogy a gyárak és birtokosok ellen lázadjon.
 519       1,     14|           kiraboltak; most a belső gyárak és kolostorok ellen vonulnak
 520       1,     14|              rögtön sietnünk kell eléjük, és kicsikarni kezükből a beszennyezett
 521       1,     14|                    ott testvéri csókokrul és nemzeti szalagos koszorúkról
 522       1,     14|            koszorúkról beszéltek, ő pedig és katonái mindebből csak részeg
 523       1,     14|                csak részeg kofákat kaptak és hátukhoz hajigált rohadt
 524       1,     14|               eddig soha nem hallott nevű és című uraságtól, ki ráruházza
 525       1,     14|               teszi a rajonjába eső utcák és terek békéjének fenntartása
 526       1,     14|             hagyva a felgyújtott házakat. És ha elfogott is a katonaság
 527       1,     14|                  krumplival hajigáltatni, és aztán a kard élét nem használhatni;
 528       1,     14|             hegyes spanyol szakállt visel és vékony bajuszt; járása,
 529       1,     14|                      Mindketten az ország és a trón katonái, nemde?~ ~-
 530       1,     14|                  rávetni magát az ágyúkra és szuronyokra; és láttam ugyanazt
 531       1,     14|                   ágyúkra és szuronyokra; és láttam ugyanazt a népet
 532       1,     14|            Plankenhorst hölgy itt maradt, és most a szabadságmozgalom
 533       1,     14|              szervezve.~ ~- No, elhiszem. És az öcsém, Jenő is köztetek
 534       1,     14|          Plankenhorst Alfonsine csokrozta és tűzte fel vállára. Ő tiszteletbeli
 535       1,     14|                  hiszem el, amikor látom; és még akkor se hiszem el egészen.~ ~
 536       1,     14|                 lecsapott kék-zöld lángok és a szürkevörös füstgomoly
 537       1,     14|              Közöttünk, alattunk élnek-e? És hogyan élnek? A munka tisztessége
 538       1,     14|      szökevényeiből, utcai örömleányokból és a pálinkabódék áldozataiból.
 539       1,     14|                pálinkabódék áldozataiból. És mindez együtt, egy rakáson!
 540       1,     14|                  Mikor előrohantak a füst és eltaposott láng közül, maga
 541       1,     14|                  mondta: "Most kelj fel!" és fölkelt, s ha azt mondá
 542       1,     14|                    hátratorpant, megállt, és bevárta, míg hadai utána
 543       1,     14|                      Melletted maradok.~ ~És még csak kardját sem húzta
 544       1,     14|              testvériséget, mely polgárok és katonák között fennáll.
 545       1,     14|               Testvérek! - kezdé Fritz.~ ~És azután beszélt nekik szép
 546       1,     14|               akkor ketten szónokoltak, ő és a vasrudas óriás; a zúgó
 547       1,     14|                 széles háromszínű szalag, és arra egy kicsiny kis kocperd
 548       1,     14|                  fognak bámulni, tapsolni és végre felkacagni, akkor
 549       1,     14|               Fritz eléje állt, átölelte, és nem bocsátá.~ ~- Bajtársam,
 550       1,     14|                 hogy ez az állam vagyona. És nem fogják lerombolni. Nemsokára
 551       1,     14|            nyújtani összekulcsolt kezeit; és hallotta a szűzvérivó szörny
 552       1,     14|               többé; még aki sebet kapott és lerogyott is, holtnak tetteté
 553       1,     14|                    holtnak tetteté magát, és megnémult.~ ~A távoli utcákon
 554       1,     14|                     Csak kívánni kellett, és megjött.~ ~Alig gyülekezett
 555       1,     14|              szuronyok villogása látszik, és azok között egy repkedő
 556       1,     14|              tudja, hogy mik ezek. Sorban és hadirendben felvonuló fegyveres
 557       1,     14|                 ki frakkban, ki kabátban, és mindenkinek fehér szalag
 558       1,     14|             voltak már a seregnél Goldner és Mausmann barátaink egy csapat
 559       1,     14|           végigvárta a kardalt, mit Fritz és társai válaszul elzengtek.~ ~-
 560       1,     14|                mármost szeretném prózában és recitativo is meghallani,
 561       1,     14|              nehéz feleletre:~ ~- A békét és rendet helyreállítani.~ ~-
 562       1,     14|                egész hadművelettől. Fritz és Mausmann odaugrottak a segélyére,
 563       1,     14|               Persze hogy van. Az aulától és a nemzetőr-parancsnokságtól.~ ~-
 564       1,     14|            szabályokat.~ ~Saját belátásuk és fölfogásuk szerint!~ ~Csakhogy
 565       1,     14|                  Jövőre pedig több ésszel és tapintattal járjon el hasonló
 566       1,     15|                  kinek szól e kérdőjel?~ ~És ez nem a képzelet agyréme -
 567       1,     15|                 van rombolva, nincs mivel és nincs miért világítani.
 568       1,     15|                   ég; ott is sötétség van és lehető csönd.~ ~Vannak,
 569       1,     15|               Plankenhorst-házba az éjjel és nappal minden órájában.
 570       1,     15|                rímet.~ ~Jött az őrcsapat, és felváltotta őket. Mehettek
 571       1,     15|                nőalak száll le: egy apáca és egy fiatal leány. Mind a
 572       1,     15|             idebenn rekedni. A mariahilfi és lerchenfeldi temetők között
 573       1,     15|               igen barátkozott az aulával és népvezérekkel.~ ~- Hozzájárulhatlan
 574       1,     15|                   ostromzáron?~ ~- Merész és csaknem hihetetlen módon.
 575       1,     15|               vezetése mellett, hagymával és burgonyával terhelt puttonyt
 576       1,     15|             kormány szolgálatába.~ ~- No, és beszélt már a fiaival?~ ~-
 577       1,     15|                 úrfit pedig főbe lövik.~ ~És ezt Editnek hallani kellett.~ ~
 578       1,     15|                teletölté a zöld likőrrel. És azután soror Remigia poharát
 579       1,     15|                  másik fiát is meghódítsa és hazavigye. Kezünkben kell
 580       1,     15|                fogyasztja a chartreuse-t, és itatja vele soror Remigiát.~ ~
 581       1,     15|                   ahhoz, hogy tudjon enni és inni; mohó étvágyat, ínyenc
 582       1,     15|                 hitték, hogy már elaludt. És nagynénjei már ekkor nem
 583       1,     15|       Szenvedélytelen teremtés. Csak enni és aludni szeret.~ ~- Engedni
 584       1,     15|                  az egész komédiának.~ ~- És akkor ismét mi fogunk nevetni.~ ~-
 585       1,     15|                  Nevettek is már előre.~ ~És Editnek nem volt szabad
 586       1,     15|                kellett hazudni; a restség és mámor érzéki álmát.~ ~És
 587       1,     15|                  és mámor érzéki álmát.~ ~És még azután végig kellett
 588       1,     15|             testvéreknek gúnyolt férfiak; és mindez asszonyi hidegvérrel,
 589       1,     15|           hidegvérrel, úri nyugalommal.~ ~És a leánynak nem volt szabad
 590       1,     15|                 előtt áll, saját kapusunk és inasunk is. Egészen magunkra
 591       1,     15|            vagyunk. Ha a vén kocsis sánta és süket nem volna, őt is elvitték
 592       1,     15|            megtehette azt; az nagyothall, és talán bóbiskol is.~ ~S azzal
 593       1,     15|                 házat, ahol sohasem volt, és abban egy asszonyt, akit
 594       1,     15|                 leült. Ki volt fáradva.~ ~És harmadszor is hallotta az
 595       1,     15|               falhoz támaszkodva kezével, és eszébe jutott, hogy ha amaz
 596       1,     15|                 kigondolni képes. Ez a nő és talán mások, ki tudja, kik
 597       1,     15|                 zárolva.~ ~A nő felnyitá, és levette a pántrul a lakatot.~ ~-
 598       1,     15|           asszonyom, szabadítsa őt meg!~ ~És erőszakosan fonta át karjaival
 599       1,     15|                arája vagyok én, a kripták és templomfalak jegyese. Tudom
 600       1,     15|               elmondták előttem, hogy önt és fiát hogyan fogják már holnap
 601       1,     15|             Richárddal, akkor őt elfogják és kivégzik feljebbvalói; ha
 602       1,     15|               fonta karjait vállai körül, és gyönyörködve nézett arcába.~ ~
 603       1,     15|            gardróbot jó lesz összepakolni és máshová elszállítani, mert
 604       1,     15|              vesszőbül meg vászonbul van, és abba csak zsemlyét rakunk,
 605       1,     15|                ketten elbírjuk a krumplit és hagymát is.~ ~Edit egész
 606       1,     15|        legnehezebbet felvette ő maga.~ ~- És mármost tudjuk-e, hogy melyikünket
 607       1,     15|                   Mám. A kisasszony nekem és a nagyságos asszonynak:
 608       1,     15|                   abb nyelven beszéljünk. És csak mindig kreuzfidél,
 609       1,     15|                Majd mindjárt megmondom.~ ~És azzal fogta, az egyik krumplit
 610       1,     15|                   hogy az auf der Schmelz és Hernals között volt még
 611       1,     15|                  legújabb pesti hírlapok. És azokban egyes cikkek veres
 612       1,     15|                anélkül, hogy elolvassa.~ ~És azután, mikor elkezdte olvasni,
 613       1,     15|                 tenyerébe fektetve, ismét és ismét elolvasá a jelzett
 614       1,     15|               elolvasá a jelzett sorokat, és homloka még borultabb lett
 615       1,     15|              méltó, oly hódolatgerjesztő; és utána egy másik, kinek tekintetében
 616       1,     15|             Odarohant anyjához szótlanul, és átölelte, megcsókolta arcát,
 617       1,     15|                nekem minden esküvésnél.~ ~És azzal elkezdte az asztalt
 618       1,     15|                 asztalt ütni öklével.~ ~- És most nem parancsol nekem
 619       1,     15|              Minden kőnek szíve van most, és fáj. Azt akarták, hogy annak,
 620       1,     15|       kardviselőnek van egy anyja otthon; és ha kétszázezer anya elkezd
 621       1,     15|                   beszélt, ahol fia volt. És meghallották szavunkat.
 622       1,     15|                   meghallották szavunkat. És ez egy rettenetes parancsolat
 623       1,     15|                 hazaparancsolták fiaikat. És a fiúk hazajöttek. Csak
 624       1,     15|             ellene az orgyilkos fegyvere. És a fiatal leány nem gondolkozik,
 625       1,     15|               annak lábaihoz vesse magát, és így szóljon hozzá: "Asszony!
 626       1,     15|            eljutsz-e oda? Az kardod dolga és az Istené!~ ~- Úgy lesz!~ ~
 627       1,     15|              Richárd visszatérve anyjához és kedveséhez. - De hát tiveletek
 628       1,     15|              tűzbe-lángba lesz is borulva és ellenséggel megtöltve: mégis
 629       1,     15|               vagyok én veled szemközt!~ ~És azután fájdalmasan tekinte
 630       1,     15|          Megfenyítenek, de meg nem ölnek. És azután jó helyen leszek
 631       1,     15|                 Richárd felkapott lovára, és csapatja elé lovagolt. Mikor
 632       1,     15|                félek, hogy amilyen kényes és szokatlan az ilyen teremtés,
 633       1,     15|                 jöjjenek be.~ ~Baradlayné és Edit beléptek a szobába.~ ~
 634       1,     15|                   a tábornok; a Gibeonita és Emoreus = a huszárcsapat
 635       1,     15|                  Emoreus = a huszárcsapat és az aula.~ ~- Te elárultad
 636       1,     16|              vetnek, ott már sötét van.~ ~És mély csend.~ ~Az a csendes
 637       1,     16|                   értik azt, hogyan kell! És ha meg kell is halni, akkor
 638       1,     16|                  meghalni.~ ~Sebe ég már, és agyát homályos álomlátások
 639       1,     16|                szögletéhez támaszkodik.~ ~És néz mereven maga elé, és
 640       1,     16|                  És néz mereven maga elé, és azt képzeli, hogy amint
 641       1,     16|                ajtót.~ ~Hallják nyögését, és nem irgalmaznak néki.~ ~
 642       1,     16|                  nők mégis kegyetlenek!~ ~És néhány perc múlva látja,
 643       1,     17|                  arcán, szemeit szemében. És néha-néha, mikor egyszer
 644       1,     17|            kérdezőnek annyi feleletet ád. És azután meglehet, hogy az
 645       1,     17|                    Lerakják a fegyvert?~ ~És visszajönnek az elűzött
 646       1,     17|                megtett, hogy a cilinderét és a frakkját elhozatta a Plankenhorst-házi
 647       1,     17|                 szobájába, a kalábriaiját és egyéb vitézi jelvényeit
 648       1,     17|              olyan eseményt, ahol a leány és az ifjú, a menyasszony és
 649       1,     17|                 és az ifjú, a menyasszony és a vőlegény együtt mentek
 650       1,     17|              hágtak fel a halálos lépcsőn és "Vive la liberté!"-t kiáltottak
 651       1,     17|              hárman voltak: a két úrhölgy és Jenő.~ ~A tegnapelőtti emberek
 652       1,     17|            emberek elhulltak, elmúltak.~ ~És amint a bevonuló csapatok
 653       1,     17|                 Egyenesen ide tartanak.~ ~És azután csak arra az egyre
 654       1,     17|             mosolygó, diadalmas arcokkal; és valahány jött, azokat a
 655       1,     17|                kézszorításokkal fogadták; és kacagtak és nevettek, ahogy
 656       1,     17|    kézszorításokkal fogadták; és kacagtak és nevettek, ahogy rég látott
 657       1,     17|             végigélt viszontagságok után; és otthon találták magukat;
 658       1,     17|                  otthon találták magukat; és beszélni kezdtek élményeikről
 659       1,     17|                  tréfálkozva, dicsekedve; és a ház asszonyai úgy beletalálták
 660       1,     17|          rettenetes napja csak egy tegnap és ma közötti éjnek álomlátása
 661       1,     17|             magukat mutatni, hogy élnek - és ragyognak. Az eltávozók
 662       1,     17|                    Légy szíves hazamenni, és szállásodon várni reám!~ ~
 663       1,     17|                   köze tele volt pokollal és paradicsommal, miket egy
 664       1,     17|             óriásai vetekedtek. Boldogság és halálfélelem, menyasszonyágy
 665       1,     17|              halálfélelem, menyasszonyágy és koporsó uralgott egyszerre
 666       1,     17|            Alfonsine jöttétől, ölelésétől és a mondott szavaktól.~ ~-
 667       1,     17|                   Ők! - fuldoklá a leány. És elkezde zokogni, és zokogása
 668       1,     17|                leány. És elkezde zokogni, és zokogása közben annál görcsösebben
 669       1,     17|                  egy pillanatban kacagott és sírt, és minden tagja reszketett
 670       1,     17|             pillanatban kacagott és sírt, és minden tagja reszketett
 671       1,     17|                   minden tagja reszketett és szikrázott, ahol kedveséhez
 672       1,     17|  felmagasztaltsággal lihegé e szókat:~ ~- És most esküszöm előtted, kedvesem,
 673       1,     17|                   neked csak akarnod kell és nem esküdnöd.~ ~Azzal forrón
 674       1,     17|                  ragyog; a leány szerelme és önfeledtsége; bizalma és
 675       1,     17|                  és önfeledtsége; bizalma és megrémülése, az őrült repülés
 676       1,     17|                 segített rajta, hogy arca és szeme égését jótékony halványító
 677       1,     17|           asztalához, felbontá a levelet, és olvasta belőle ezt:~ ~Úrnőm!~ ~
 678       1,     17|              fogta, az asztalra nyugtatá, és fejét a szék támlányára
 679       1,     17|                  magánszobájában volt már és egyedül.~ ~- Bárónő - monda
 680       1,     17|               láttára fejlődött Alfonsine és közöttem. Én e viszonyt
 681       1,     17|                nézve különbséget a tegnap és ma között.~ ~A bárónő nem
 682       1,     17|                 sok koldussá lett márkira és vicomte-ra, akikkel egyszerre
 683       1,     17|             visszavonuljak. Igen őszintén és világosan szóltam önnek.~ ~-
 684       1,     17|             Megmondta neki: "Ön semmi."~ ~És a "semmi"-nek nem volt mit
 685       1,     17|                   Nekem pedig igen fontos és bizalmas közlendőim vannak
 686       1,     17|              együtt való hazatérésre.~ ~- És rábeszélte?~ ~- Igen. Most
 687       1,     17|                  mert a sorompókat őrzik. És mindenkit letartóztatnak,
 688       1,     17|                   útlevéllel jelenik meg. És még az sem segít, ha valaki
 689       1,     17|                 Tudod, hogy engemet anyád és testvéreid mily kíméletlenül
 690       1,     17|                fáj kiválogatni a barátait és ellenségeit, iszonyú alkut
 691       1,     17|                  alkut tenni kötelességek és hajlamok között. Amott mindezeknek
 692       1,     17|                   tengerviharok hullámai. És mindjárt elég fényes anyagi
 693       1,     17|        tizenkétezer forint rendes fizetés és illő reprezentacionális
 694       1,     17|              boldogságodban vegyek részt, és szeressem én is azt a némbert,
 695       1,     17|                 megtagadom az anyámat!"~ ~És eszébe jutottak a forró
 696       1,     17|               koldus, de veled megyek."~ ~És neki nincs-e bátorsága hasonlóan
 697       1,     17|                  ahol mindenki meglát."~ ~És azután eltávozni innen,
 698       1,     17|            elfeledni.~ ~S ha anyja eljön, és minden varázshatalmát megkísérti
 699       1,     17|              elérve mind a kettő. Úr lett és férj. Irigylett úr, irigylett
 700       1,     17|                    hogy tisztán ragyogjon és melegítsen.~ ~Ez a ködborongás
 701       1,     17|              akarta, az nem örül ennek.~ ~És ő hozzájutott ehhez a boldogsághoz,
 702       1,     17|                   kínálkozott Bécs utcáin és mulatóhelyein.~ ~Mikor tükre
 703       1,     17|         kifejezése. Ez volt az ő anyja.~ ~És e pillanatban meg lehetett
 704       1,     17|                 lássák e drága alakot. ~ ~És érezte arcán anyjának égő,
 705       1,     17|             Pozsonyban hallottam valamit, és az visszahozott.~ ~- Te
 706       1,     17|               engem kísértetnek, ki közéd és vágyaid közé áll. Nem akarlak
 707       1,     17|                nagy csapások aláznak meg, és azoknak még nincsen vége.
 708       1,     17|               hegyfolyam, felette a vihar és a keselyűk. Ha el nem fogják,
 709       1,     17|                kik anyjaiktól megszöktek, és családapákból, kik nőt,
 710       1,     17|                nem, kapjanak másik ütést, és annyit, amennyi elég lesz
 711       1,     17|                  nálad; nagy utat tettem, és sokat gyalog.~ ~- Ó, szegény
 712       1,     17|             anyját maga mellé a pamlagon, és átölelte vállait.~ ~- Hogyne
 713       1,     17|                   emberek már sorakoztak, és kifőzték, hogyan álljanak
 714       1,     17|                    fiam! Igazad van neked és nekik. Mi őrjöngők vagyunk,
 715       1,     17|           odaadjuk; megkínozzuk magunkat, és meghalunk: Ne érts meg bennünket
 716       1,     17|                tulajdon testvéreik ellen. És mégis megteszik, mert erős
 717       1,     17|                 két nagy folt esett. Ödön és Richárd nevei. A te neved
 718       1,     17|                  Te boldog ember leendsz, és új családot alapítasz. Te
 719       1,     17|                  fogja kobozni a hatalom. És azt akkor majd mind te nyered
 720       1,     17|           bűvésznő.~ ~Anyja folytatá:~ ~- És majd akkor, midőn gazdag
 721       1,     17|                  majd akkor, midőn gazdag és hatalmas fogsz lenni, midőn
 722       1,     17|             emberi szem meg sem láthat.~ ~És másnap hiába várta a kegyelmes
 723       1,     17|        felesküvésre; hiába várta örömanya és menyasszony és meghívott
 724       1,     17|                   örömanya és menyasszony és meghívott vendégsereg a
 725       1,     18|               másfelől két folyam, a Duna és a March; azután egy hegylánc,
 726       1,     18|             hegylánc, a Kárpátok. Ahol út és emberlakta hely van, ott
 727       1,     18|         csoportban is. Futnunk kell éjjel és nappal, úsznunk vad és szelíd
 728       1,     18|              éjjel és nappal, úsznunk vad és szelíd vizeken keresztül,
 729       1,     18|              csatatér törvénye alatt áll, és megtesz mindent, amit én
 730       1,     18|            zátonyaival, sekélyeivel; neki és vén huszárjainak játék volt
 731       1,     18|                       Hová lett a hadnagy és zászlótartó?~ ~- Azok nem
 732       1,     18|                   koszorúba fonott szénát és abrakot lovai számára.~ ~
 733       1,     18|               volt jegyezve egész a morva és magyar határszélig. Erre
 734       1,     18|                   nemsokára az erdőhomály és a korán beálló őszi éjborongás.~ ~
 735       1,     18|                utánuk találnak.~ ~Richárd és Pál úr facsaró víz volt
 736       1,     18|                   az indulásra. "Csendben és vigyázva a keskeny gáton
 737       1,     18|              kényre-kegyre!~ ~- Jöjj ide, és fogj el!~ ~- Azt meg is
 738       1,     18|              jutottak egy egész kenyérhez és pálinkához.~ ~A kenyeret
 739       1,     18|           vezetett, ahol volt minden: víz és haricskaliszt.~ ~A huszárok
 740       1,     18|                 mely egyúttal abrosz volt és tál, jönnek vágtatva az
 741       1,     18|           vértesek!"~ ~Hirtelen nyergelni és lóra kapni! A forró puliszkát
 742       1,     18|                   erdő a sűrű áldástól!~ ~És mármost megint előre, ahogy
 743       1,     18|                 Jobb lesz, ha szembeállsz és megverekszel; ha elfoglak,
 744       1,     18|               Pillanat múlva felmerült ló és lovas a fejük fölött ívben
 745       1,     18|                őket az isten hidege.~ ~Ló és lovas füstölgött a párázattól.
 746       1,     18|        parancsszavának nem engedni. Vezér és közvitézek mind azt hitték,
 747       1,     18|                 már valami falu jönne!"~ ~És íme, csakugyan megjárta
 748       1,     18|           városban.~ ~Megkerülni a várost és kaszárnyát teljes lehetetlen.
 749       1,     18|                    mocsáros ingoványba ló és lovas odaveszne.~ ~Valamerre
 750       1,     18|               egyenesen az országút felé. És azután folyvást az országúton
 751       1,     18|               végighaladva. Az a sötétben és ködben egész bölcsességével
 752       1,     18|                  festette bükkerdők sárga és veres facsoportjai, a távolban
 753       1,     18|                 elfoglalni a vadászoktól. És ha el lesz vala foglalva,
 754       1,     18|             világítanak.~ ~- Kapni-e utat és vezetőt a havasok felé? -
 755       1,     18|                   egy félrelépés, s ember és ló összezúzva hever ott
 756       1,     18|                   csak előre, ahogy ember és ló bírja!~ ~Délutánra egy
 757       1,     18|                   szolgált nekik, a piros és kék bogyók éppen akkor értek.~ ~
 758       1,     18|            kerestek az én országomban?"~ ~És meg kell parancsára állni;
 759       1,     18|                  utánam! - monda Richárd, és elkezdte csapatját találomra
 760       1,     18|         hegyfolyam, feje fölött a zivatar és a keselyűk. Talán elfogják,
 761       1,     18|                 köpenyébe burkolta magát, és lefeküdt egy tűz mellé.~ ~
 762       1,     18|                  is elaludtak mellette.~ ~És aztán a hazaálmodónak alig
 763       1,     18|                 keresztülvilágított ködön és éjszakán.~ ~- Fel a havasnak! -
 764       1,     18|     nyeregszorítónak nincs mit szorítani. És még ki tudja, hol a végcél!~ ~
 765       1,     18|                találtak egymás nyomába.~ ~És ki tudja, hova jutnak így?~ ~
 766       1,     18|               egy-egy hócsuszamlat embert és lovat eltemet.~ ~Mégsem
 767       1,     18|                  halál országa!~ ~Richárd és nehány kísérője odasiettek
 768       1,     18|        processzióval egy menet zászlókkal és zenével az érkezőket üdvözölni.
 769       1,     18|             hallhatták a zenét.~ ~Richárd és társai lövésekkel adtak
 770       1,     18|          kivilágos kivirradtig táncolt.~ ~És mindez nem költemény, nem
 771       2,     19|               alatt még válla meggörnyed, és hetvenéves galambősz férfiak
 772       2,     19|             sárban, szemétágyon, rongyban és dicsőségben!~ ~Egy ügyvéd
 773       2,     19|                   amnesztiát kért magának és társainak, s százhatvan
 774       2,     19|                 kell ágyút önteni, fúrni, és ellátni népét csatalövegekkel.
 775       2,     19|              Szent volt e harc keresztnek és csillagnak.~ ~S a költő,
 776       2,     19|                    az szent, az a mienk!" És volt pénz elég.~ ~És aztán -
 777       2,     19|              mienk!" És volt pénz elég.~ ~És aztán - a fináncminiszternek
 778       2,     19|                költse az ország pénzét.~ ~És amidőn ezt a könnyszentelte
 779       2,     19|                lenni, abból fegyver lesz; és oda fog jutni bizonnyal,
 780       2,     19|                  rohanták meg az ágyúkat, és elfoglalták a gyilkoló tűztelepet
 781       2,     19|                  nappal elfoglalja ágyúit és táborkarát.~ ~Piskénél naphosszat
 782       2,     19|                 szemben a vitatott hidat, és győz.~ ~És mily gyorsak,
 783       2,     19|                vitatott hidat, és győz.~ ~És mily gyorsak, mily csodaszerűek,
 784       2,     19|                   ott mondják el: "Eddig, és ne tovább!"~ ~S végre, midőn
 785       2,     19|                  Vagy nem volt ez igaz?~ ~És ami legfőbb, mit ki ne felejtsen
 786       2,     19|             hadseregről beszél, mi előtte és utána járt annak, mint Jehova,
 787       2,     19|                   tízezrével melléje áll, és megfélemlíti tömegével az
 788       2,     19|             Ozoránál egy ember gyalog oda és vissza kétszer megkerüli
 789       2,     19|                 hadmozdulatait értik meg, és tudatják a nemzeti hadvezérekkel.
 790       2,     20|                 cím áll: "alkormánybiztos és nemzetőri őrnagy".~ ~Kitűnő
 791       2,     20|                 vidékébül mint képviselő, és visszatért mint alkormánybiztos
 792       2,     20|           visszatért mint alkormánybiztos és stabális tiszt!~ ~Mikor
 793       2,     20| szabadcsapatvezérek, újoncokat hozó bírák és tudósítók.~ ~El van foglalva
 794       2,     20|                  még mindig migrénje van, és amellett egész nap eszik,
 795       2,     20|                 amellett egész nap eszik, és annálfogva nagyon meg van
 796       2,     20|          annálfogva nagyon meg van hízva, és annálfogva mindig ül, s
 797       2,     20|                szeretett járni. Az ország és a vármegye dolgait, sőt
 798       2,     20|                 Bolingbroke hercegről is, és ötödik Fülöp spanyol király
 799       2,     20|                   nem is lehet anélkül.~ ~És amellett áldott étvággyal
 800       2,     20|                  gyöngeség, ez már erény, és ennek az erénynek még egy
 801       2,     20|              Mindannyiszor tiszta abroszt és asztalkendőt kell előadni.
 802       2,     20|                  hogy kik jönnek, hányan, és meddig maradnak itt.~ ~Most
 803       2,     20|                  akarják már leszolgálni. És most még ti a legerősebb
 804       2,     20|                 familia. Most hazahoztak, és azon vannak, hogy valami
 805       2,     20|                   kövér orcáját csókolni, és mosolyra némult.~ ~- No,
 806       2,     20|                  végigjár az egész házon. És mindez az ő parancsára történik.~ ~
 807       2,     20|            rangjához illően fogadtatik.~ ~És a Tallérossy-kastély nem
 808       2,     20|              divatos. Azért van verandája és gömbölyű szögletkalitjai,
 809       2,     20|                vadászcsizmák sarkantyúval és az ülésbe vetve egy szironyos
 810       2,     20|               szokták egymást.)~ ~- Igen. És te is jössz velem. Az éjjel
 811       2,     20|                 ostromolta ezer kérdéssel és követeléssel. Egyik szépen,
 812       2,     20|                   ha lehetett, kikerülte. És még éppen vacsora után!
 813       2,     20|               után! Hisz az minden isteni és emberi törvények ellen van -
 814       2,     20|                  csak ezeket töltsd be!~ ~És Zebulonnak kell rajta törni
 815       2,     20|               elintézi összeütközéseiket; és mindezt teszi finomul, nóbelul,
 816       2,     20|          ökörhajcsár?~ ~- Igenis.~ ~- No, és mi baja van a némettel?~ ~-
 817       2,     20|             letelepszenek a szalmára.~ ~- És aztán mi rosszat tesznek?~ ~-
 818       2,     20|            lefekhetésre.~ ~Ámde lefeküdni és elaludni két különböző dolog.~ ~
 819       2,     20|                  aki most érkezett éjjel, és rögtön beszélni akart a
 820       2,     20|                   fogvacogva öltözködött, és kezdte már bánni nagyon,
 821       2,     20|                keresztülég a bőrön, húson és csonton; az méreg és tűz;
 822       2,     20|                húson és csonton; az méreg és tűz; attól nemcsak meghal
 823       2,     20|               minden rábízott élelmiszert és a hadipénztárt szerencsésen
 824       2,     21|                 Hanem ez a szégyen teljes és tökéletes volt.~ ~S mikor
 825       2,     21|                   más tízezer riadva fut, és visszariasztani azt.~ ~Ödön
 826       2,     21|        összevissza keveredve fordult meg, és nyargalt vissza, ló és lovas
 827       2,     21|                    és nyargalt vissza, ló és lovas holtan, sebesülten
 828       2,     21|                  de tiszteli a kritikust, és kitér neki!~ ~Az ellenség
 829       2,     21|                csendesen az országúton.~ ~És újra hangzik az üldöző lovasság
 830       2,     21|                   egy óriási sün tövisei. És hangzik a Fuchslied többi
 831       2,     21|                 mikor bizonyos a golyó.~ ~És aztán a Fuchsliednek igen
 832       2,     21|                hogy mit csinál a "Fuchs". És ahány strófája a Fuchsliednek,
 833       2,     21|                   egy híd; ott megállunk, és ott maradunk. A nádason
 834       2,     21|             lovasság nem kerülhet mögénk. És most, fiúk, esküdjetek meg,
 835       2,     21|                  meg száz társzekér, ágyú és lőszerkocsi; egyik felfordulva,
 836       2,     21|                 roham előtt, ijedetlenül, és énekelték a dalt azokról
 837       2,     21|                 veszítve, kiálta föl:~ ~- És ha talál, az a legszebb
 838       2,     21|               meglepő ellenfeleik elől.~ ~És ekkor a huszárosztály, mint
 839       2,     21|               csapatban minden ember sírt és nevetett. Huszárok, honvédek,
 840       2,     21|                azt, mikor odajött hozzám, és azt mondta: "Eredj oda!"~ ~
 841       2,     22|                    A csata utáni éjt Ödön és Richárd a legközelebb fekvő
 842       2,     22|         szállingózó csapatjait felfogják, és valami rendet hozzanak be
 843       2,     22|                 Keresték hát Boksa Gergőt és az ökreit, de nem találták
 844       2,     22|            kimutathassa, mennyire sántít. És aztán nyögött, és lógatta
 845       2,     22|                 sántít. És aztán nyögött, és lógatta a fejét előre, majd
 846       2,     22|                 Az ezredes a tanyán volt, és kártyázott a többi tisztekkel,
 847       2,     22|                 gyáva is, dacos is; dühös és hunyász; szája panaszra
 848       2,     22|               közben, sorba kezet csókol, és a szenteket káromolja.~ ~-
 849       2,     22|                  elegzekválni sem szabad! És elkergetett a táborból,
 850       2,     22|               megint kezet csókolt sorba, és sírt, és megitta a maradék
 851       2,     22|                   csókolt sorba, és sírt, és megitta a maradék bort a
 852       2,     22|                erélyes visszautasítására. És azután kinn a mezőn táboroznak
 853       2,     22|                   hideg földön, s kérőzik és hallgat. Hogy tegnap a nemzeti
 854       2,     22|               tiszt úrnak, a káplár úrnak és a többi nagyságos uraknak,
 855       2,     22|                 embernek, s hasra feküdt, és pipázott. Nagy okai voltak
 856       2,     22|             fergeteget kiállt; ordas volt és rücskös a régiségtől. Talán
 857       2,     22|                ökör megszűnik ökör lenni, és lesz belőle sárkány. Ez
 858       2,     22|             előfutottak tisztek, káplárok és ordináncok, s kérdezték
 859       2,     22|                 feküdt a bundáján szépen, és pipázott.~ ~- Mi baj van
 860       2,     22|                 Aztán olyankor megbomlik, és szalad, míg ki nem fárad.
 861       2,     22|                 kivonta egyik pisztolyát, és rásüté. A golyó ott fütyült
 862       2,     22|                   volt egyéb, csak kenyér és pálinka. A faluból minden
 863       2,     22|              alattvalók lettek.~ ~Richárd és Ödön kisietnek.~ ~Boksa
 864       2,     23|                 itt, hanem párbaj tízezer és tízezer férfi között; párbaj
 865       2,     23|               férfi között; párbaj gyalog és lóháton, golyóval és szuronnyal,
 866       2,     23|               gyalog és lóháton, golyóval és szuronnyal, karddal és puskaaggyal,
 867       2,     23|           golyóval és szuronnyal, karddal és puskaaggyal, kövekkel és
 868       2,     23|                  és puskaaggyal, kövekkel és puszta kézzel. Egy óriási
 869       2,     23|               sánc, mit véd, vív, elveszt és visszafoglal az egyik hős
 870       2,     23|          magánharcban, hol mindenki vezér és közharcos, az ágyúk tekéi
 871       2,     23|              Ilyen átjárat van Isaszegnél és távolabb északra egy malomnál.~ ~
 872       2,     23|              ágyút, három röppentyűüteget és ötvenhat század lovast.~ ~
 873       2,     23|                   könnyűlovasság, dzsidás és dragonyos, két egész ezred
 874       2,     23|                  lovassága hézagai között és oldalában, s megnyitá ellenük
 875       2,     23|              zsibong előre-hátra, osztrák és magyar lovasság együtt.~ ~
 876       2,     23|                sugárai átszűrődtek; a som és vízi jávorfa éppen akkor
 877       2,     23|                 döféssel keresztülszúrva. És azután a véres alakok, kik
 878       2,     23|                   maradtak a csatamezőn - és élve maradtak.~ ~A fölvert
 879       2,     23|          egyszerre lefordult nyergéből.~ ~És valóban olyan jó csapás
 880       2,     23|            bűvforrásokba, mikbe az Iliász és Nibelungen hőseit mártották
 881       2,     23|                azzal betakarta kedvencét. És elment helyette meghalni.~ ~
 882       2,     23|                 szétbontakozott; a holtak és sebesültek összeszedése
 883       2,     23|                  Tehát szuronyt szegezni, és előre! Bele a tűz közepébe!~ ~
 884       2,     23|                 csak ellenséget keresnek, és küzdenek, ahol rátalálnak.~ ~
 885       2,     24|    tudománybüszkeséggel. Doctor medicinae és magister chirurgiae. Én
 886       2,     24|               sincs, csak egy kis daganat és bőrrepedés. Lapjával ütött
 887       2,     24|                  a malom folyosója alatt. És alszik, és alunni fog in
 888       2,     24|               folyosója alatt. És alszik, és alunni fog in saecula saeculorum.~ ~-
 889       2,     24|                    hogy keressem föl önt, és híjam oda hozzá; valami
 890       2,     24|                  Itt mélyen fölsóhajtott, és megpihent. Mintha erőt akarna
 891       2,     24|                   nem vet neki egy napot, és igen csendes ember lesz
 892       2,     24|             nemesemberre, aki azt megérti és megőrzi. Ellenséged voltam.
 893       2,     24|                   a férgeknek is. Te élsz és győztél. Kötelességed ellenfeled
 894       2,     24|                 utcára. A leány, ki Isten és természet előtt nőm volt,
 895       2,     24|                   meghalt, önálló lettem. És istenemre, nőül vettem volna
 896       2,     24|                   nyomnál meg kell állnom és meghalnom.~ ~A kemény férfi
 897       2,     24|           nyomorúságos, a gyermek rongyos és éhezik.~ ~E szóknál görcsösen
 898       2,     24|                kezét.~ ~A gyermek rongyos és éhezik.~ ~- Azt mondja,
 899       2,     24|                 is.~ ~- A gyermek rongyos és éhezik. És már hároméves.
 900       2,     24|                gyermek rongyos és éhezik. És már hároméves. A zsibárusnő
 901       2,     24|                  Én fel fogom őt keresni, és gondom alá veszem.~ ~- Megtalálod
 902       2,     24|                  ez az égés a fejemben.~ ~És azzal elkezdett dalolni.~ ~
 903       2,     24|                    fogakat csikorítani.~ ~És ismét dalolt, hogy azt borzalom
 904       2,     25|                                   NAPFÉNY ÉS HOLDFÉNY~ ~Egy idill a csatazaj
 905       2,     25|                 közeledő tábort jeleznek. És végighangzanék a rettenetes
 906       2,     25|                  ott ártó bogár az embert és a fát. Mindenki hálás egymás
 907       2,     25|                iránt; az ember védi a fát és annak tollas lakóit, a fa
 908       2,     25|            rendezetlenül omlanak vállaira és keblére, összekeveredve
 909       2,     25|                 volna körülötte.~ ~Mindig és mindig azon gondolkozni,
 910       2,     25|                 férje a halál piacán jár, és nem hallani felőle hetekig
 911       2,     25|                felőle hetekig semmi hírt, és azután rajzolni képzelmében
 912       2,     25|                    Én tudom, hogy nem jó. És annak te vagy az oka. Mikor
 913       2,     25|                       Anyámtól tudom.~ ~- És anyánk honnan tudja?~ ~-
 914       2,     25|               abba én rögtön beletanulok. És aztán fogok Ödönnel levelezhetni.
 915       2,     25|               megsebesültét hírül hozták. És mindennap és folyvást diadalmas
 916       2,     25|                hírül hozták. És mindennap és folyvást diadalmas aranyidőket
 917       2,     25|                  lesz mindennek a vége.~ ~És a kis pacsirta énekli a
 918       2,     25|               gyermek hangját anyjához.~ ~És az anya megérti azt a szót
 919       2,     25|                   görbíti szájszegleteit, és nevet.~ ~Aztán mindketten
 920       2,     25|             karját odateszi a feje alá.~ ~És aztán lefosztja kebléről
 921       2,     25|            gyermekét. Láthatja nap, ember és Isten.~ ~És gyönyörködhetik
 922       2,     25|           Láthatja nap, ember és Isten.~ ~És gyönyörködhetik benne.~ ~
 923       2,     25|                    Jenő felkapta ecsetét, és festett.~ ~Ez a nő igazi
 924       2,     25|              vonásokban ismerhetni reá.~ ~És az anyát nem zavarta meg
 925       2,     25|               volna magát? Hiszen anya!~ ~És Jenő gondolta magában, míg
 926       2,     25|           gyermeket, hol az anyát nézve: "És titeket küldtelek volna
 927       2,     25|                Férjét folytonosan rémület és veszély környezi, atyja
 928       2,     25|                   küld neki levelet soha, és férje soha, az egész titkosírás
 929       2,     25|               fogoly, elzárva e szigetre, és sógora, Jenő, az ő börtönőre,
 930       2,     25|            címerterem műtőteremmé.~ ~Maga és nőcselédei egész nap tépést,
 931       2,     25|                másodnap temetnek onnan.~ ~És minden szobában kínlódó,
 932       2,     25|              megevett kriptogámok? Hogyan és miért utazik vidékről vidékre?
 933       2,     25|                 kimondására megkapja azt, és meghal bele?~ ~Minderre
 934       2,     25|                    Óvatosság, elővigyázat és erős szív. Egyéb tanácsot
 935       2,     25|           küldettek, most is átlyuggatták és megfüstölték. Legtöbben
 936       2,     25|                  nem látogatta meg menyét és unokáit soha, azért volt
 937       2,     25|                  halál királyi kúriája!~ ~És ő maga meg nem mozdult onnan.~ ~
 938       2,     25|                  kőszívű ember képe az.~ ~És beszél vele:~ ~- Nem! Nem
 939       2,     25|                   te már látsz a szívekbe és a századokba. Miért jössz
 940       2,     25|                   veled itten?... Alattam és körülöttem a halál; de fölöttem
 941       2,     25|              Egymás szeme közé nézünk: én és a halál... Aki megretten
 942       2,     25|           lelkemmel ellenséges éltet...~ ~És ismét jár, és ismét hallgatja
 943       2,     25|                  éltet...~ ~És ismét jár, és ismét hallgatja a túlvilági
 944       2,     25|                 Visszatér ismét a képhez, és arca most oly gyöngéden
 945       2,     25|                   borulva játszik, cseveg és gagyog... Azokat megőrzöm,
 946       2,     25|                titkaiból, hanem életet is és boldogságot... Ezt az életet,
 947       2,     25|                Amit tettem, jól tettem... És most akarom, hogy térj aludni,
 948       2,     25|               magának is, hogy aludjék.~ ~És aludt nyugton.~ ~Pedig tudják,
 949       2,     26|                férjhezmenetelre. Hányszor és hogyan verték szét a magyar
 950       2,     26|                   estig.~ ~Plankenhorstné és leánya, a két apáca és Edit
 951       2,     26|     Plankenhorstné és leánya, a két apáca és Edit a teánál ültek az isaszegi
 952       2,     26|             Kirakják kenyérhajdarabkákbul és cukordarabkákbul, hogy állnak
 953       2,     26|                   vevé észre, hogy nyelve és torka száraz, hogy hangja
 954       2,     26|                   beszélő felé: Alfonsine és Edit arca.~ ~Rideghváry
 955       2,     26|            valakinek. Míg Alfonsine a düh és kétségbeesés torzulatával
 956       2,     26|                  égbe!~ ~Elébb homlokával és ökleivel verte az asztalt;
 957       2,     26|              könnyeit végigomlani orcáján és haját ziláltan szerteszét
 958       2,     26|                    A föld! Az emberek!"~ ~És vonaglott, mint egy halálra
 959       2,     26|                   nyomorult darab vas!" - és rátaposott.~ ~Aztán valami
 960       2,     26|           nemzedék nem fogja elfelejteni, és divat lesz a gyászruhaviselés
 961       2,     26|                  kísérteni mind a ketten. És ketten együtt gyilkosodat.
 962       2,     26|          mennyország sem, tele szentekkel és angyalokkal! Egy egész pokolnál
 963       2,     26|                vagyok én, tele ördögökkel és elkárhozottakkal.~ ~A delnő
 964       2,     26|           engesztelni akarta.~ ~- Az égre és minden szenteire! Bárónő,
 965       2,     26|              teremtve, hogy átkozódjanak! És még rosszabbat is tesznek.~ ~
 966       2,     26|               Sötétséget - felelt Edit.~ ~És jól mondta; a pokol örvénye
 967       2,     26|                    Hanem ez a sötétség él és mozog, és tele van alakokkal.
 968       2,     26|                   a sötétség él és mozog, és tele van alakokkal. Te is
 969       2,     26|             asszonyát az egész családnak; és az lesz a legboldogtalanabb
 970       2,     26|                  Az egész jövendő jár-kel és tolakodik benne. Nem vagyok
 971       2,     26|                 Hogy lásd bennem magadat, és essél kétségbe, mikor magadra
 972       2,     26|             arccal a pamlagra veté magát, és ott maradt fekve.~ ~Edit
 973       2,     26|                hogy Alfonsine elcsöndesül és fekve marad, nesztelenül
 974       2,     26|                  hagyták, hogy aludjék.~ ~És Editnek úgy tetszett, mintha
 975       2,     26|              alakjai volnának, amik élnek és mozognak, feketék a feketében,
 976       2,     27|                   a jégveremnek. A keleti és nyugati oldalon oszlopos
 977       2,     27|                beléjük, s parancsol bors- és sótartóval, paprikás döbözzel,
 978       2,     27|                 az, ami jó. Mindenváró úr és életpárja jó étvággyal vannak
 979       2,     27|                  másokat is szívesen lát, és maga is hozzálát, mindenki
 980       2,     27|               respektábilis ember.~ ~Maga és felesége gömbölyű, arcaik
 981       2,     27|                háznál régi jó ismerős; úr és asszonyság szívesen látja
 982       2,     27|                   elejbem Karika leanyom, és kitaszigal szilvasba: "Az
 983       2,     27|              azzal bedugta a saját száját és a vendégeét is egy finom
 984       2,     27|                 az ellenfél megbízottját. És Szalmás éppen oly rémülettel
 985       2,     27|                 mind huszár alá kell?~ ~- És ulánus alá. Hatezer lengyel
 986       2,     27|                   úton?"~ ~Ádám úr evett, és hallgatta Zebulont egy elmosolyodás
 987       2,     27|                  nem szólt.~ ~A hallgatás és a nem szólás két különböző
 988       2,     27|            hallgat, mikor interpellálják, és egy képviselőt, aki nem
 989       2,     27|          szobájába, hogy keltse fel őket, és mondja meg nekik, hogy már
 990       2,     28|                  SENKI SEM KERÜLHETI EL~ ~És ezzel be volt fejezve Ádám
 991       2,     28|                 az ember őtet megkerülte, és most elfogja. És őnála semmiféle
 992       2,     28|              megkerülte, és most elfogja. És őnála semmiféle fegyver
 993       2,     28|                  földbe.~ ~Annak is pálca és tarisznya volt a kezében.~ ~
 994       2,     28|                    A helyzet komikus volt és fatális.~ ~- Nono, Szalmás!
 995       2,     28|                   No, csak vigye el neki, és adja oda. Mondja meg neki,
 996       2,     28|              széles piros szalagot visel, és tulipános szűrrel; de azért
 997       2,     28|                  Az még a Tiszán túl van, és készülődik.~ ~- Hát maguk
 998       2,     28|                 ellenséget nyugtalanítani és a pecsovicsokat elfogdosni.~ ~
 999       2,     28|                 én leülöm ide az útfélre, és kipihenek magamat. Magának
1000       2,     28|                 jó ökle van, ki jó lovas, és aki nem sajnálja a ruháját