Rész, Fejezet

 1       1,      2|             Mondhatom, gyönyörű gyermek. Nem csodálhatni, hogy...~ ~
 2       1,      6|      tartják. Aztán még egészen gyermek. Tán tizennégy-tizenöt éves,
 3       1,      6|     narancsot.~ ~Edit csakugyan gyermek volt még: telt, piros arcú,
 4       1,      6|         nem haragszom - szólt a gyermek, s odaadta - nem a kisujját,
 5       1,     14|        addig minek háborítaná a gyermek nyugalmát.~ ~Szerette volna
 6       1,     15|        Az eddig volt. Meglátod, gyermek, ha minket levernek, éppen
 7       1,     15|        vacogjanak, mint mikor a gyermek a tűzharang kongását meghallja.~ ~
 8       1,     15|     Azután hadd dőljön az álmos gyermek ámolyogva, ásítozva soror
 9       1,     15|         városban, egy szűz, egy gyermek, senkitől sem védve, senkitől
10       1,     15|     égve a sietségtül, futott a gyermek azokon az utcákon végig,
11       1,     15|         tapsolt örömében. Olyan gyermek volt.~ ~- Gondold meg, hogy
12       1,     15|         mindent. Csodálatos egy gyermek ez!~ ~- No, Fra Mám! - mondta
13       1,     15|       azt majd meghallja a nagy gyermek! Kiáltottunk! A pórnő, az
14       1,     17|    gyöngeség? Nem gyöngeség-e a gyermek ragaszkodása anyjához, s
15       1,     17|          Hiszen te nem vagy már gyermek!~ ~Az a másik anya milyen
16       2,     24|      vén vitéz felett, mint egy gyermek. Hiszen olyan hű volt az
17       2,     24|         akik tovább vezetnek. A gyermek legutoljára egy pesti házalónő
18       2,     24|       nem elég; nyomorúságos, a gyermek rongyos és éhezik.~ ~E szóknál
19       2,     24|        ujjai Richárd kezét.~ ~A gyermek rongyos és éhezik.~ ~- Azt
20       2,     24|         mondja, pedig igen szép gyermek; nehányszor elhozta a dajkanő,
21       2,     24|      házalónő mindig megnézte a gyermek mellét, azon egy szeder
22       2,     24|   meggyőződjék azonosságárul. A gyermek nyakán egy zsinóron kettétört
23       2,     24|         hajította azt is.~ ~- A gyermek rongyos és éhezik. És már
24       2,     25|       lova.~ ~Ez a nő, ez a két gyermek, Baradlay Ödön családja;
25       2,     25|       mindent elmondó hangot: a gyermek hangját anyjához.~ ~És az
26       2,     25|      együtt a parányi embert. A gyermek lefelé görbíti két szájszegletét,
27       2,     25|        a száját, s arra aztán a gyermek fölfelé görbíti szájszegleteit,
28       2,     29|       tomboló néptömeggel. Agg, gyermek, férfi, nő, úr, napszámos,
29       2,     30|      hogy hol és kinél van az a gyermek, ki őrá volt bízva, akinek
30       2,     30|    részről is tudakozódott azon gyermek után egy vasas tiszt úr.
31       2,     32|       aki három forintot ád egy gyermek havi élelmére?~ ~- Jaj,
32       2,     32|         lehunyt szemekkel. Az a gyermek, amint a belépés neszét
33       2,     32|        Richárd térdére emelte a gyermek fejét, és ajkához tartá
34       2,     32|       gyöngéden megmosta vele a gyermek orcáját. Olyan jól látszott
35       2,     32|     zsebkendőt, s beköté vele a gyermek fájós szemeit.~ ~Akkor aztán
36       2,     32|         részvétet igényel, mint gyermek, mint szegény, mint beteg.~ ~
37       2,     32|     bejegyeztette magát, mint a gyermek gondnokát. Palvicz Ottó
38       2,     33|   kiűzött Coriolan, s mint síró gyermek tért vissza a kaputól, midőn
39       2,     39|    akkor?~ ~Kire marad a szopós gyermek, akinek az anyját befogják?~ ~
40       2,     40|         Ártatlan volt, mint egy gyermek, mint egy leány! Nem szeretett
41       2,     40|       soha! Mellettem volt, míg gyermek volt, s eljött hívásomra,
42       2,     44|    látta őtet.~ ~És a megtiport gyermek nem dühöng, nem zokog, nem
43       2,     45|      közbenjáró, ki míg kicsiny gyermek volt, ha nehéz vitáik voltak
44       2,     46|            Hát még egy ártatlan gyermek sorsát is belekeveri-e ön,
45       2,     46| szelíden, kérlelő hangon.~ ~- A gyermek ártatlan, de szülői nem
46       2,     46|     Richárd -, elmondom önnek e gyermek történetét. Egyszer a csatában
47       2,     46|   kezemben van, mely igazolja a gyermek származását. Az anyának
48       2,     46|             Akárkié legyen az a gyermek, akinek ön azt fogadta,
49       2,     49|       beszerezte. A tizenötéves gyermek már ítélt az anyja fölött.