Rész, Fejezet

 1       1,      1|     akarom azt hallani. Van három fiam, ki fölvált, midőn én porrá
 2       1,      1|          nő tovább írt.~ ~- Három fiam mind nagyon fiatal még arra,
 3       1,      1|   hordozhatók ölben.~ ~Legidősebb fiam, Ödön, maradjon a szentpétervári
 4       1,      1|         rábízottakat.~ ~- Második fiam, Richárd, még egy évig marad
 5       1,      1|           dölyf nem engedi. Az én fiam törjön utat mások előtt.
 6       1,      1|           csendesen.~ ~- Harmadik fiam, a legifjabb, Jenő: az én
 7       1,      1|          évben született legidősb fiam, Ödön, a másodikban második
 8       1,      1|        Ödön, a másodikban második fiam, Richárd, a harmadikban
 9       1,      4|              Ez a burána.~ ~- No, fiam. Ha ez megkap bennünket,
10       1,      9|        enyim. Legyen együtt nekem fiam és leányom. Jöjj velem házamhoz;
11       1,      9|         házamhoz; légy ottan, míg fiam visszatér, és azután szeressétek
12       1,      9|       Mutasd! Én csak ismerem tán fiam írását. Ez a B egészen az
13       1,      9|          adorable mère." Ezt csak fiam írhatja nekem. A postajegy "
14       1,     15|      Hallotta ön már e nevet?~ ~- Fiam leveléből ismerem azt. Arcodból,
15       1,     15|           hogy itt van!~ ~- Hol a fiam?~ ~- Egyszeribe odavezetem.
16       1,     15|         Lélekcserélő idők járnak, fiam! - monda Baradlayné. Mindnyájan
17       1,     15|     szétdarabolni; nem kiálthat: "Fiam, segíts!" - De nem gondoltak
18       1,     15|     szorítá.~ ~- Én választottam, fiam.~ ~- Mondjad, anyám!~ ~-
19       1,     15|   tagadólag inte fejével.~ ~- Én, fiam, ismét visszamegyek a városba.~ ~-
20       1,     15|   gondolok semmire. Nekem még egy fiam van abban a városban, s
21       1,     15|       paripák.~ ~- Az idő letelt. Fiam, siess! - szólt Baradlayné.~ ~
22       1,     17|           írása volt az.~ ~Kedves fiam!~ ~Olvastam soraidat, mikben
23       1,     17|        parancsoltál velem?~ ~- Ó, fiam, én nem parancsolok. Én
24       1,     17|           még voltak követeléseim fiam iránt; ma már nincsenek.
25       1,     17|          Ott várja őt már a másik fiam, vezetője egy csapatnak.
26       1,     17|         Nem versengek velük. Nem, fiam! Igazad van neked és nekik.
27       1,     17|           folyamodni jönnek majd, fiam, el ne felejtkezzél az én
28       1,     17| boldogságod fényében úszni fogsz, fiam, emlékezzél ez órára, anyád
29       1,     17|           anyád könyörgő szavára; fiam, bátyád gyermekeit koldulni
30       1,     17|                Ugye, velem jössz, fiam?~ ~- Anyám, veled megyek.~ ~-
31       1,     17|           eszén! Vedd köpenyedet, fiam! Elviszlek én magammal úgy,
32       2,     24|          rád bízok. Nekem van egy fiam, kit én sohasem láttam,
33       2,     24|          tudja mondani, hol van a fiam. Untalan ostromolt leveleivel.
34       2,     25|            amit te akartál... Két fiam a csatatéren; egyik már
35       2,     25|         haláluk órája... Harmadik fiam egy élő halott, egy nulla...
36       2,     27|         gondolattól: "De jó, hogy fiam nincs!"~ ~Semmire gondjuk
37       2,     37|    megsajnálta e szóért.~ ~- Nem, fiam. Én nem keményszívűséggel
38       2,     37|      előtte, úgy állta útját.~ ~- Fiam! Könyörögve kérlek, ne menj!
39       2,     38|     gyermekes?~ ~- Van nőm és két fiam.~ ~- Ön kormánybiztos volt
40       2,     40|               Ő volt legkedvesebb fiam!"~ ~Szabad neki őrjöngve
41       2,     40|         vidd el a többit! - Másik fiam is ott áll, ugyanazon sír
42       2,     49|       Károly!~ ~- Igen.~ ~- Az én fiam!~ ~- Teringettét, madám,
43       2,     49|         most a nyakamra jöjj.~ ~- Fiam! Édes fiam!~ ~- Bezzeg,
44       2,     49|     nyakamra jöjj.~ ~- Fiam! Édes fiam!~ ~- Bezzeg, amíg jó dolgod
45       2,     49|        voltál, nem mondtad, hogy "Fiam! Édes fiam!" Én magam is
46       2,     49|         mondtad, hogy "Fiam! Édes fiam!" Én magam is alig élhetek.
47       2,     49|           befolyásom.~ ~- Károly! Fiam! Én cseléded leszek. Mosok
48       2,     49|           Mai nap vettem fel Jenő fiam hamvait a kerepesi temetőből,
49       2,     49|           fel magát, legkedvesebb fiam!~ ~És szemei nem könnyeztek