Rész, Fejezet

 1       1,      3|             széke.~ ~- Pap széke! - kiálta Zebulon, s két tenyerét
 2       1,      3|           kell neki! A kell neki! - kiálta Zebulon, mint akinek nyelve
 3       1,      4|                  Ah! Pokoli szép! - kiálta Leonin. - Nézd! Nézd, Ödön!
 4       1,      4|                Urak, meneküljünk! - kiálta ijedt arccal, korbácsa nyelével
 5       1,      4|                 El vagyok veszve! - kiálta sápadtan.~ ~Ödön, kit a
 6       1,      4|             vagy-e?!~ ~- Vigyázz! - kiálta az vissza.~ ~Midőn Ödön
 7       1,      4|                  Hopp! Ez megvan! - kiálta Ödön korcsolyáira állva.~ ~-
 8       1,      5|            De le ne vágják, uram! - kiálta utána a vén pap hüledezve.~ ~-
 9       1,      5|            anyját.~ ~- De kérlek! - kiálta fel Jenő, most már igazán
10       1,      6|           mulatni.~ ~- No mi baj? - kiálta be az ajtón Pál.~ ~- Jöjjön
11       1,      6|                 Te szerencsétlen! - kiálta rá Jenő. - Egyik bakot lövöd
12       1,      8|          Pál úr, maga nagy barom! - kiálta szolgájára.~ ~- Tudom, kérem
13       1,      8|             ördögbe is!~ ~- Ahán! - kiálta diadaltól villámló szemekkel
14       1,      9|          nyomunkban!~ ~- Az égre! - kiálta fel nyugtalanul az anya.
15       1,     10|             Ödön megdicsőült arccal kiálta válaszul:~ ~- Lesz!~ ~És
16       1,     11|   násznagyképpen...~ ~("Micsoda?" - kiálta egyszerre mind a három úr
17       1,     11|          Nini! Pap megbolondult!" - kiálta fel Zebulon elképedve.)~ ~
18       1,     12|         asztalra, és recsegő hangon kiálta közbe:~ ~- Ez nyílt ellenszegülés
19       1,     12|       törvényszegés!~ ~- Lazadas! - kiálta Zebulon.~ ~- S nekünk van
20       1,     12|          meg, amit önök kívánnak! - kiálta Rideghváry, s azzal hátrafordult. -
21       1,     12|                Ki cselekedte ezt? - kiálta csengő szóval az ifjú Baradlay,
22       1,     15|          igaz! Nem lehet ez igaz! - kiálta fel önmagával küzdve. -
23       1,     15|               Hóha, bolond, hóha! - kiálta a legelsőnek Frau Bábi. -
24       1,     17|        rendelve.~ ~- Az istenért! - kiálta Jenő, helyéről felugorva.~ ~-
25       1,     17|             a szobába.~ ~- Anyám! - kiálta a rémület fojtott hangján
26       1,     17|             ne engedd!~ ~- Anyám! - kiálta fel magánkívül, keservtől
27       1,     18|     horpadást.~ ~- Újra töltsünk! - kiálta Palvicz. Hanem már ahhoz
28       1,     18|                Holnap folytatjuk! - kiálta át Palvicz Ottó.~ ~- Ott
29       1,     18|               Állj meg egy szóra! - kiálta Palvicz.~ ~- Így is meghallom -
30       1,     18|             megálltak.~ ~- Látod! - kiálta Palvicz. - Huszárjaid nem
31       1,     18|     hullámok közül. Richárd nevetve kiálta vissza ellenfelére:~ ~-
32       1,     18|        Baradlay! Még találkozunk! - kiálta át a túlsó partra.~ ~- Keresni
33       1,     18|     éjszakán.~ ~- Fel a havasnak! - kiálta Richárd, s kantárján kapva
34       2,     21|           kalapját csóválva kezében kiálta Ödönre:~ ~- Hurrá, patrónus
35       2,     21|          Ödön, lelkét nem veszítve, kiálta föl:~ ~- És ha talál, az
36       2,     22|           Mi baj van itt? Mi ez?! - kiálta rá az ezredes.~ ~Boksa Gergő
37       2,     24|            nem akadnak.~ ~- Hohó! - kiálta, amint meggyőződött róla,
38       2,     24|               Akkor hát győztünk! - kiálta fel Richárd, s egyszerre
39       2,     28|             hangos hahotára fakadva kiálta fel:~ ~- Szervusz, Zebulon!~ ~
40       2,     31|          fokát. Fejét hátrafordítva kiálta az utána jövő Ödönnek:~ ~-
41       2,     31|          Aufg'schaut!~ ~- Mi az?! - kiálta Ödön.~ ~- Ami sohasem történt
42       2,     31|            Adjátok meg magatokat! - kiálta a honvéd őrnagy.~ ~- Tüzelj,
43       2,     31|             kezében.~ ~- Bajtárs! - kiálta Richárd az ezredesre.~ ~-
44       2,     32|              Hatlépésnyire tőlem! - kiálta eléje Richárd. - A tífuszkórházból
45       2,     33| megnázáretozom én tégedet, lurko! - kiálta Zebulon talpra ugorva. -
46       2,     35|        parancsoló távolban. S onnan kiálta rá durva, kemény hangon
47       2,     38|             ifjú arcát. Indulatosan kiálta fel:~ ~- Az nem igaz! Az
48       2,     49|        Baradlay Richárd~ ~- Hahó! - kiálta fel Palvicz Károly. - Quinterno!