Rész, Fejezet

 1       1,      1|        egyszer visszafordulva az ég kapujából, a csillagok útjából,
 2       1,      3|        mert nem akartak maguktól ég felé borzadni.~ ~- Hiszen
 3       1,      4|       hogy ő kicsoda.~ ~Az egész ég egyetlen felhővé alakult,
 4       1,      4|        az egész róna, s e fekete ég, e sötétkék föld között
 5       1,      4|      helyett hóbul emel oszlopot ég és föld között, s ez őrült
 6       1,      5|         fekve, meztelenül a téli ég alatt, amint jámbor idegen
 7       1,     11|   rendelt új családfőben, kit az ég tartson meg sokáig hazánk
 8       1,     11|  kenetteljes hangon:~ ~- Amit az ég megkötött, azt csak a síri
 9       1,     15|       óráiban egyetlen lámpa sem ég, egyetlen ablak sem világít.
10       1,     15|          az őserdők mélyében. Az ég maga is fekete, s úgy tetszik,
11       1,     15|    tömege fogja körül. Őrtűz nem ég; ott is sötétség van és
12       1,     15|        arca tűnik elő.~ ~- Hozta ég, soror Remigia - súgja az
13       1,     15|          az úrnő.~ ~- Valóban az ég oltalmára volt szükségem,
14       1,     15|  éjszakában. Sehol egy lámpa nem ég, s a kövezet minden utcában
15       1,     15|          föltépve.~ ~- No, de az ég őrizteti a maga angyalaival
16       1,     15|   asszony. Soror Remigia szemeit ég felé forgatva s kezét keblére
17       1,     15|      Hogy még sötétebb legyen az ég, az eső is elkezdett permetezni.~ ~-
18       1,     15|         Ha pedig azt rendelte az ég, hogy ön nálamnál szebb
19       1,     16|      vérvörös felhőkkel borított ég.~ ~Mintha egy óceán hömpölyögne
20       1,     16|     darabka folton látszik ki az ég. Egy darab világoszöld ég.~ ~
21       1,     16|        ég. Egy darab világoszöld ég.~ ~Ki tudja, miért van azon
22       1,     16|        van azon az egy helyen az ég nyitva; ki tudja, mért annak
23       1,     16|   küszöbön akar meghalni.~ ~Sebe ég már, és agyát homályos álomlátások
24       1,     17|      lány csókja még most is ott ég az ajkán; a lány könnyeitől
25       2,     21|     ki-ki a maga nyelvén.~ ~- Az ég küldött téged most ide -
26       2,     22|         én azt tudnám!~ ~- De az ég szerelmére, édes barátom -
27       2,     23|           Olyan volt az, mint az ég mennyköve.~ ~Keresztülvágta
28       2,     25|        dél felé eltekintve, hogy ég Óarad, Újvidék, hogy robban
29       2,     25|          mint angyal... Aztán az ég nem a csillagoknál kezdődik,
30       2,     26|          bomlani.~ ~"Átkozott az ég! A föld! Az emberek!"~ ~
31       2,     26|      egész emberalakot fejjel az ég felé egyenesen tartani,
32       2,     26| Alfonsine-t:~ ~- Forduljon ön az ég irgalmához. Az Isten meg
33       2,     27|    tűzhelyével, melyen felyül is ég tűz, alul is ég tűz; felyül
34       2,     27|        felyül is ég tűz, alul is ég tűz; felyül főznek, alul
35       2,     29|      vele?~ ~Az egzaltált hazafi ég felé emelé keserves szemeit.~ ~-
36       2,     30|      Mind az öt ablakban gyertya ég.~ ~- Látom.~ ~- Most ügyeljen
37       2,     30|   éjjelen a bíborveresre festett ég felé emelkedett, volt egy
38       2,     30|         padlásszobájában most is ég az öt gyertya; egy-egy kialszik,
39       2,     30|    kitalálták a tudósok, hogy az ég haragját, a villámot, hogyan
40       2,     30|     eleve. Hanem egy gyertya ott ég az ablakban.~ ~Végigment
41       2,     30|     iszonyú basszusáig. A várban ég, ami éghet, legmagasabban
42       2,     31|   karzatfák közé; feje fölött az ég egy nagy füsttömeggel volt
43       2,     33|         gyertyára, s nézze, hogy ég az el az utolsó körömfalatig,
44       2,     34|        volt, s a föld izzott, az ég sápadt.~ ~Déltájon e sápadt
45       2,     36|       csak puszta föld és puszta ég.~ ~Az égen egyedül kóvályog
46       2,     36|   üdvözölt menedék a forró nyári ég alatt a kopár pusztán barangolónak.~ ~
47       2,     39|          Eugenod~ ~Az ifjú nő az ég felé emelte arcát, s ha
48       2,     46|        összekulcsolva és szemeit ég felé forgatva. - Ki úgy