Rész, Fejezet

 1       1,      2|          és dicsőség; add, hogy a haza földe, mely koporsója volt,
 2       1,      4|              szólt Ödön. - Megyek haza.~ ~- Hiszen én is veled
 3       1,      4|       pokolba, mennyországba - és haza. Veled megyek.~ ~- De én
 4       1,      4|       annyira pálinkarészeg, hogy haza ne talált volna velök.~ ~
 5       1,      4|         ingatta fejét.~ ~- Megyek haza az anyámhoz.~ ~A fiatal
 6       1,      4|           megyünk égbe, pokolba - haza!~ ~A három paripa korbács
 7       1,      5|       ajtót megtalálni, és jöjjön haza. Mindenféle elöl-utol talált
 8       1,      5|       verbum, bocsássanak békével haza. Tudod jól, az a mi papunk
 9       1,      5|      cselédje. Eresszétek békével haza; hadd őrizze tovább az Úr
10       1,      6|     húzogatni.~ ~- Holnap indulok haza. Mit izensz édesanyádnak?~ ~-
11       1,      7|      nincsen idehaza, de mindjárt haza fog jönni. A kisasszony
12       1,      8|          vagy amazt; azután gyere haza, és fesd le. És az lefesti
13       1,      8|          szőrt szőrért. Küldje ön haza az én arcképemet; s aztán,
14       1,      9| tisztelendő édespapát hiába várja haza, mert az nem jön többé haza.
15       1,      9|       haza, mert az nem jön többé haza. Most kapott a lelkem uram
16       1,     10|      Három úrfi van. Melyik kerül haza?~ ~Bakó uram kész volt a
17       1,     10|         melyben oly sietve hívtál haza.~ ~- Nehezedre esett hazajönnöd?~ ~-
18       1,     10|          nem ezért hívtál engemet haza.~ ~- Jól sejted. Egyéb okom
19       1,     11|            vagy csak magától jött haza?~ ~- Valaki tudatta vele,
20       1,     11|          láttam, már a múlt éjjel haza is érkezett. Ezt én mind
21       1,     13|    magaslathoz."~ ~Fáradtan értek haza az izgalmas nap csatangolásaiból
22       1,     14|        mondva, hogy estig nem jön haza.~ ~Az a szándoka volt, hogy
23       1,     14|        annak minden mozzanatja.~ ~Haza nem mert menni, nehogy látogató
24       1,     15|           éjjeli cirkálásból tért haza; zárt ajtóját felnyitá kulcsával,
25       1,     15|        van, akit úgy hívnak, hogy haza. Hanem ez az örök anya néma,
26       1,     17|              Jenő most már rohant haza.~ ~Úgy érezte, hogy most
27       1,     18|      emelkedtek. Azokon túl már a haza!~ ~Gyönyörű őszi tájkép.
28       2,     19|         nyerte el a halált, mit a haza rontásáért elébb megérdemelt.~ ~
29       2,     19|         mind egy zászló alatt egy haza fiainak vallották magukat.~ ~
30       2,     19|      nyugdíjra gondolni, ha nincs haza?~ ~Nem volt elég.~ ~Akkor
31       2,     20|              Két óra múlva került haza. Rettenetes dolgokat ért
32       2,     21|       legszebb halál.~ ~- Éljen a haza! - rivallt fel szavára az
33       2,     23|      emléke, az édes gyűlölet s a haza keserű szerelme, s mindez
34       2,     23|     felriadó kiáltástól: "Éljen a haza!"~ ~A magyarok tartalék
35       2,     28|        forduljon vissza, s menjen haza; már innen ő majd odább
36       2,     29|          torokbul, tele szívbül a haza szent nevét. Minden ablak
37       2,     29|       látni! Hogy nem hívhatom őt haza, hogy ezt látná! Nem akart
38       2,     29|          kutya.~ ~- Hát mikor jön haza ez az asszonyság?~ ~- Bizony
39       2,     31|     kiáltás körös-körül: "Éljen a haza!"~ ~S azzal minden ponton
40       2,     31|         világíta meg.~ ~- Éljen a haza! - hangzott e pillanatban
41       2,     33| Rideghváry társaságában kocsizott haza a völgyben fekvő városig
42       2,     35|       utasítá, hogy menjen rögtön haza Nemesdombra, s tudósítsa
43       2,     39|          anyám házánál vagyok - a haza sírjában vagyok.~ ~Te pedig
44       2,     44|            Hisz azért sietett úgy haza, hogy lássa őt is a földön
45       2,     47|          ez, ki menyasszonyt visz haza egyedül egy tutajon, s mikor
46       2,     48|     kapott bérből egy sajtot vitt haza a feleségének, milyen büszkén
47       2,     49|            hanem futott egyenesen haza, bőröndjét összecsomagolta,