Rész, Fejezet

 1       1,      1|               tudják állni! Marie! Nőm! Baradlayné asszony! Én kérem, én kényszerítem,
 2       1,      3|                hol az özvegy lakott. ~ ~Baradlayné készen állt elfogadásukra,
 3       1,      9|               bárónővel állt szemben.~ ~Baradlayné fekete selyemruhát viselt,
 4       1,      9|            kétségbeesve vonszolta kezét Baradlayné kezeiből vissza, de az úrhölgy
 5       1,      9|         Öngyilkosságra űz-e ön engem?~ ~Baradlayné eleresztette a leány kezét.~ ~
 6       1,      9|           Irgalmas isten! - sikolta fel Baradlayné magánkívül. A leány nem
 7       1,      9|             ragyogtak az égi örömtől.~ ~Baradlayné odavonta magához Aranka
 8       1,     10|           napját.~ ~Azon nap délutánján Baradlayné asszony befogatott utazóhintajába,
 9       1,     10|                  Szálljunk ki, anyám.~ ~Baradlayné megértette fiát. Kiszálltak.~ ~
10       1,     10|                  csak a gyászruha új.~ ~Baradlayné most is oly hideg kimérten
11       1,     10|          Özvegyasszony és remete fia!~ ~Baradlayné nevetett e szomorú beszéden.~ ~-
12       1,     10|                  ó, én egyetlenem!...~ ~Baradlayné megfogta mindkettőnek a
13       1,     10|             arcát, kezeit és vállait.~ ~Baradlayné pedig némán, mereven tekintve
14       1,     11| hölgyvendégkoszorú, s annak élén özvegy Baradlayné vezeté kézen fogva az ünnepélyes
15       1,     11|               két násznagy; oda vezette Baradlayné Arankát, átadva a leány
16       1,     11|                Bertalan, Aranka mellett Baradlayné, a pap után a főtisztelendő,
17       1,     11|                A külső zaj növekedtével Baradlayné odasúgott fiának:~ ~- Ez
18       1,     15|       feledkezzék ön el, soror Remigia, Baradlayné szállásának címzetéről:
19       1,     15|                ajka sietve mondott:~ ~- Baradlayné asszony! Önnek a fiát meg
20       1,     15|         öltöznöd, hogy velünk jöhess.~ ~Baradlayné beszólította a künn álló
21       1,     15|                   Edit azonban megfogta Baradlayné kezét, lihegő kebellel mondá:~ ~-
22       1,     15|       nyugodalmas jóéjszakát! Hahaha!~ ~Baradlayné ahelyett hogy megszidta
23       1,     15|                Rám nincs ott szükség.~ ~Baradlayné Edit kezét megfogva, egyenesen
24       1,     15|                      Jó barát! - felelt Baradlayné.~ ~- Jelszót!~ ~- "Nyergelj,
25       1,     15|             anyám! Mit kívánsz tőlem?~ ~Baradlayné e szóra megfogta Edit kezét,
26       1,     15|              idők járnak, fiam! - monda Baradlayné. Mindnyájan más emberek
27       1,     15|          térdepelek, miért imádkozom.~ ~Baradlayné e szóknál gyöngéd erőszakkal
28       1,     15|            letelt. Fiam, siess! - szólt Baradlayné.~ ~Richárd letörlé könnyeit,
29       1,     15|      bejutottunk Bécsbe - vigasztalá őt Baradlayné. - Egyenesen a bivouac közepébe
30       1,     15|             hozzánk, egyet táncolunk!~ ~Baradlayné odasúgott Editnek:~ ~- Most
31       1,     15|                    szólalt fel suttogva Baradlayné.~ ~- Most hagyjanak mindent
32       1,     15|                Brigitták jöjjenek be.~ ~Baradlayné és Edit beléptek a szobába.~ ~
33       1,     15|                 beszéltél neki? - kérdé Baradlayné, midőn egyedül maradtak,
34       1,     15|                 azt jeleztem, jönnek.~ ~Baradlayné még mindig nem értette ezt.
35       1,     15|             kőhalmazra, akkor azt kérdé Baradlayné Edittől:~ ~- Most mi fog
36       1,     15|                    Remek leány! - szólt Baradlayné ölébe takarva a gyermeket. -
37       1,     17|               ezt az útlevelet? - kérdé Baradlayné.~ ~Jenő gondolkozott, hogyan
38       1,     17|             kézbül elfogadok valamit?~ ~Baradlayné a többi papírrongyok közé
39       1,     18|            éppen ebben az órában mondta Baradlayné legkisebb fiának: "Bátyád
40       2,     25|         haldoklik is valaki közöttük.~ ~Baradlayné két orvost tart számukra,
41       2,     25|               kő, amelynek lelke van.~ ~Baradlayné helytállt e rémesen magasztos
42       2,     25|                 éppen nem leveleztek.~ ~Baradlayné ezért nem küldött soha levelet
43       2,     25|                mert az a ház, ahol most Baradlayné lakik, a halál királyi kúriája!~ ~
44       2,     39|                csomagot kibontá a nő.~ ~Baradlayné megkeményíté szívét. Még
45       2,     49|               hívják e beteget? - kérdé Baradlayné az orvostul.~ ~Az orvos
46       2,     49|              leheli oda neki a nevet.~ ~Baradlayné bámulva tekint a kór-hölgy
47       2,     49|             úrnő e napot nagy napnak.~ ~Baradlayné felel rá szelíd, nyugodt,