Rész, Fejezet

 1       1,      4|           Magyarországba!~ ~- Az anyám kívánja - szólt Ödön keserűség
 2       1,      4|        legkegyelmesebben.~ ~- De anyám mást parancsolt.~ ~Ödönnek
 3       1,      4|       becsülöm mind a kettőt, de anyám kívánsága elébb való.~ ~-
 4       1,      9|      valóban az ő írása! "Kedves anyám!"~ ~- No, ugyebár?~ ~Hanem
 5       1,      9|        maradjon; azt felelte rá: anyám hív, megyek.~ ~A leány szemei
 6       1,     10|          Ödön.~ ~- Szálljunk ki, anyám.~ ~Baradlayné megértette
 7       1,     10|        itten.~ ~- Ahogy kívánod, anyám.~ ~- Javainkra férfinak
 8       1,     10|          Tanácsodat fogom kérni, anyám.~ ~- Új ember vagy, mindenki
 9       1,     10|       idő meg fog arra tanítani, anyám.~ ~- Hanem ez az idő rövid.
10       1,     10|             Te bizonyosan tudod, anyám.~ ~- Honnan hiszed, hogy
11       1,     10|    tekintett anyja szemeibe.~ ~- Anyám, te nem ezért hívtál engemet
12       1,     10|     ország gondja.~ ~- Tudom, jó anyám; nehéz teher az.~ ~- És
13       1,     10|          az, amit én akarok?~ ~- Anyám, te jól tudod, amit te mondasz,
14       1,     10|       szomorúan sóhajta fel:~ ~- Anyám! Tudod, hogy ez nem lehet
15       1,     10|     anyai szívedet. Szenvedjünk, anyám, tovább. Majd csak megvénülünk
16       1,     10|              Azt hiába kerested, anyám.~ ~- No ne mondd - szólt
17       1,     10|   hallgatsz.~ ~- Vádlott vagyok, anyám, ki előre tagad mindent.~ ~-
18       1,     15|         mindig.~ ~- Ne esküdjél, anyám! Az, hogy te most itt vagy,
19       1,     15|          Egyedül te parancsolsz, anyám! Mit kívánsz tőlem?~ ~Baradlayné
20       1,     15|          minket.~ ~- Hallgatlak, anyám. Minden szavadat őrzöm.~ ~-
21       1,     15| választottam, fiam.~ ~- Mondjad, anyám!~ ~- Van még mező, hol az
22       1,     15|      felé? Editet vidd magaddal, anyám.~ ~Mind a két hölgy tagadólag
23       1,     15|      visszamegyek a városba.~ ~- Anyám! Gondold meg, hogy holnap
24       1,     15|  eltakarta kezével arcát.~ ~- Ó, anyám, milyen törpe vagyok én
25       1,     15| asszonyom.~ ~- Mért nem mondod: "anyám"?~ ~- Hadd ne mondjam. Babonás
26       1,     15|      amikor azt mondanám önnek: "anyám" - már nem volna anyám,
27       1,     15|           anyám" - már nem volna anyám, nem volna fia. Hagyjon
28       1,     17|         fog neked elmondani.~ ~- Anyám itt? - kérdé Jenő elámulva.~ ~-
29       1,     17|           De hát mit tesz itt az anyám?~ ~- Rosszat. S az a baj,
30       1,     17|     látja belépni a szobába.~ ~- Anyám! - kiálta a rémület fojtott
31       1,     17|          jössz ide, édes, kedves anyám?~ ~- Nagy útról jövök.~ ~-
32       1,     17|    könyörögni jöttem hozzád.~ ~- Anyám, ne szólj ezen a hangon,
33       1,     17|         megtelni.~ ~- Ó, édes jó anyám, hiszen fiaid élnek!~ ~A
34       1,     17|          De hátha győzni fognak, anyám?~ ~- Fognak! Az istenre
35       1,     17|        gyalog.~ ~- Ó, szegény jó anyám!~ ~Jenő leülteté anyját
36       1,     17|          koldulni ne engedd!~ ~- Anyám! - kiálta fel magánkívül,
37       1,     17|           velem jössz, fiam?~ ~- Anyám, veled megyek.~ ~- Téged
38       1,     17|        várt számodra az útlevél, anyám, ha tegnap jöttél volna.
39       2,     25|       ismersz rá anyádra?~ ~- Az anyám nem ilyen.~ ~Azzal a kisfiú
40       2,     37|          magát napa keblére.~ ~- Anyám, ne mondd ezt róla, hátha
41       2,     37|    előlünk az utat az égbe! ~ ~- Anyám, kérlek, kelj fel!~ ~- Nem;
42       2,     37|         mondás után anyjára.~ ~- Anyám, emlékezzél rá, hogy midőn
43       2,     39|         Mondjad, otthon vagyok - anyám házánál vagyok - a haza
44       2,     39|      szólt:~ ~Kedves, imádott jó anyám!~ ~Ami szóval eljöttem tőled,
45       2,     39|          Most ismét az leszek.~ ~Anyám. Hívnak! Isten veled!~ ~
46       2,     45|          azután elolvassa azt:~ ~Anyám. Szabad vagyok!~ ~Richárd~ ~
47       2,     49|         kurucok, hogy te vagy az anyám. Anélkül is nagyon szeretnek.