Rész, Fejezet

 1       1,      1|            Ott feküdt az a férfi, akinek a szívere kővé vált. Kővé
 2       1,      3|     megszánhatta hallgatói közül, akinek azon meg nem esett a szíve,
 3       1,      3|              kiálta Zebulon, mint akinek nyelve hegyéről lopták el
 4       1,      4|          akiket csak az hall meg, akinek lelke nyitva nem mondott,
 5       1,      4|        tetszik, F... hercegnőnek, akinek az udvarmester szintén bemutatott,
 6       1,      4|        felőlem most már Mazeppát, akinek tetszik. Megfogadtuk, hogy
 7       1,      7|       körülötte.~ ~Hanem a leány, akinek útját állta, nyugodt maradt,
 8       1,      8|     vagyok az a Salamon zsibárus, akinek ez a boltja. Szolgálatjára
 9       1,      8|          Salamon zsibárus boltja. Akinek kell ócska éjiszekrény:
10       1,      8|    éjiszekrény: megtalálja itten. Akinek kell ezüst vésmű Benvenuto
11       1,      8|     megtalálja itten, amit keres. Akinek van valami eladnivalója:
12       1,      8|      lehet? Nekem van egy festőm, akinek csak azt kell mondanom,
13       1,     12|            Protestálhatott aztán, akinek tetszett.~ ~Most meg sem
14       1,     13|            hogy milyen boldogság, akinek mostan egy rossz kaputja
15       1,     13|     éhenkórász szabó lakik ottan, akinek a felesége ragadós himlőben
16       1,     13|         kapott a mama is kísérőt, akinek karjába kapaszkodjék (rendesen
17       1,     14|           vele? Hatóság nem volt, akinek átadja, magának megtartani
18       1,     14|    előttük.~ ~Nem ez az óriás az, akinek ő azt mondta: "Most kelj
19       1,     17|      Odáig járhat-kelhet idebenn, akinek féltő az alakja, nincs,
20       1,     18|        nélkül. Most tehát utánam, akinek tetszik! Jön az első próba!~ ~
21       1,     18|          volt arra, hogy valakit, akinek a szíve nem dobog az igazi
22       1,     18|          ott vannak, értük mehet, akinek kellenek.~ ~- Engem is oda
23       2,     19|            Tehát az történt, hogy akinek ezüstkanala, ezüstsarkantyúja
24       2,     20|         kedélyes demonstrációnál; akinek tetszik, messziről nézi.
25       2,     22| huszonnyolc fontos az a golyóbis, akinek a szele megütött. Úgy segéljen,
26       2,     22|           aki megveretett. Engem, akinek a hetvenhetedik ősapám is
27       2,     23|          az erdők visszhangjából; akinek fegyvere összetörik, ellenfeléét
28       2,     24|          nekem egy gyermekem van, akinek holnap már nem lesz apja.~ ~
29       2,     25|      dicsérő zsolozsmát zengenek, akinek ujjai érintésétől a mártírok
30       2,     27|        szilyel; de szerteszilyel. Akinek lova volt, az elfuthatott.
31       2,     27|         van. Kasszánál kifizetik. Akinek én egy írást adom nevemmel,
32       2,     28|   kifejezésével állt előtte, mint akinek a lábai egyszerre gyökeret
33       2,     29| nyomakodott egymás sarkában, mint akinek nagy sietsége van.~ ~Szorongva
34       2,     29|        utasítson engem valakihez, akinek e házban kell lakni, s akivel
35       2,     30|       gyermek, ki őrá volt bízva, akinek Károly a keresztneve, s
36       2,     30|           Károly a keresztneve, s akinek a nyakában egy kettétört
37       2,     30|           jajgatni?"~ ~"Ha nekem, akinek semmim sincs ebben a városban,
38       2,     31|         engem ijeszteni! Hogy te, akinek a kisujjában több ész van,
39       2,     32|        kereskedőnének a kicsinye, akinek derék ura van, szép szállása
40       2,     33|    becsültük, és az egész ország. Akinek atyja volt olyan jó barátunk,
41       2,     33|           volt olyan jó barátunk, akinek anyjának megfogadtunk, hogy
42       2,     36|           ember az, akit kerülök, akinek nem adom meg magamat soha.~ ~-
43       2,     39|         szokta magát bejelenteni. Akinek joga van mindenüvé belépni,
44       2,     39|           marad a szopós gyermek, akinek az anyját befogják?~ ~Bánja
45       2,     46|     Köszönetet attól az embertől, akinek elvesztéséről álmodott,
46       2,     46|          annak adhatom a kezemet, akinek akarom.~ ~- Gondoskodva
47       2,     46|      Akárkié legyen az a gyermek, akinek ön azt fogadta, hogy atyja