Rész, Fejezet

 1       1,      1|     zárjelenete a jelen díszlakoma, melyet Baradlay úr fényes kastélyterme
 2       1,      4|        kövek királyán, a gyémánton, melyet a trónok legszebbike, a
 3       1,      4|            boltozatos üreg volt az, melyet egy végig rostéllyal fedett
 4       1,      5|            hosszú, kötött erszényt, melyet névnapjára kapott valaha,
 5       1,      5|      fegyvergyűjteményébe akasztva, melyet pompás antik fringiák és
 6       1,      6|      elfoglalhatjátok azt a helyet, melyet halhatlan atyátok minden
 7       1,      7|          azazhogy abban a szobában, melyet mamzel Betti osztott vele.~ ~-
 8       1,      8|       élvezte a felmagasztaltságot, melyet diadalával teremtett.~ ~
 9       1,      9| Megbocsásson ön a kegyes csalásért, melyet a címborítékon elkövettem.
10       1,     10|          azt az emlékezetes iratot, melyet haldokló férje mondatolt
11       1,     11|             nevezetes mobilgárdája, melyet forsponttal hordat össze
12       1,     11|         tanyára, az ispán udvarára, melyet a kastélytól a park választott
13       1,     11|     zsebéből azt az epithalamiumot, melyet a mai ünnepélyre írt, megröhögtetve
14       1,     11|       együtt eltért arról az útról, melyet a boldogult nagy férfiú,
15       1,     12|         zálogba a megyei fiskusnak, melyet - mint tudjuk - törvényes
16       1,     13|           fogva igen félénk kedély, melyet még gyámoltalanabbá tett
17       1,     16|            Abból a sötét háttérből, melyet az égő templom fekete füstfellege
18       1,     17|       nincsen. Hanem egy változást, melyet a dolgok újabb fordulata
19       1,     17|           tekintetéből a bámulatot, melyet az ifjúban maga iránt gerjesztett.~ ~-
20       1,     18|        látszott egy leégett révház, melyet öt nappal elébb még a stájer
21       1,     18|          széles, sötét folyamtükör, melyet nyeregben ülve, fegyverzetestül
22       1,     18|             A legközelebbi faluban, melyet elérnek, már megtagadják
23       2,     21|         mögötti képen.~ ~A nádasig, melyet ama híd patakja képezett,
24       2,     23|            merednek elő, az a hely, melyet Jellasics felgyújtott háta
25       2,     25|        óriási újfundlandi kutyával, melyet mindenáron rá akar bírni,
26       2,     27|         rétbe hajtogatott térképet, melyet kiterítvén az asztalra,
27       2,     27|             hitte, hogy az az ütés, melyet arcának promontóriumára
28       2,     28|    következő másfajta aggodalomnak, melyet az erdők elhagyatottságának
29       2,     29|         laktanyától a Lánchíd-főig, melyet a császári hadvezér húzatott
30       2,     29|    eltaszított békejobb elől futva, melyet önmaga kényszerített a kardmarkolathoz
31       2,     29|            hanem egy szent fogadás, melyet egy kardja által lefektetett
32       2,     30|        megtámadni.~ ~A paliszádsor, melyet az ellenfél épített, jó
33       2,     31|             Várkertnek azon oldala, melyet két rézsútos fal zár el
34       2,     32|          összezsúfolva egy vacokba, melyet használnak addig, míg egészen
35       2,     33|            A kedélyes majális után, melyet együtt élvezett át a fényes
36       2,     33|         szakácsművészet szemlélete, melyet a muszka tábor ínyencei
37       2,     35|         neki, hogy itt egy útlevél, melyet Mr. Algernon Smith kíván
38       2,     35|   utasítását.~ ~Ráakadt a deszkára, melyet csak egy fejetlen szeg tartott
39       2,     36|           Az csak nyári mulatóhely, melyet atyám azalatt szerzett,
40       2,     36|      utánabámult az ördögszekérnek, melyet egy szélroham végiggörgetett
41       2,     40|           mert meghalni egy ügyért, melyet imádunk, s melyben hiszünk -
42       2,     40|           ámde meghalni egy ügyért, melyet imádunk, de melyben sohasem
43       2,     46|          kulcsával bír e talánynak, melyet senki sem ért, az Alfonsine.~ ~
44       2,     46|          mondtak. Azon szolgálatot, melyet ön említ, családunk egyik
45       2,     48|             ha oly bukást követ el, melyet a jó világ meg nem bocsát;
46       2,     49|             azon ápoldában találta, melyet a "magyar gazdaasszonyok"