Rész, Fejezet

 1       1,      4|         egymás szerelmét.~ ~A bor csakugyan megoldá a varázslatot, s
 2       1,      4|        Ödön mit csinál.~ ~- Tehát csakugyan komolyan elkészülsz?~ ~-
 3       1,      4|       megszorítá kezét.~ ~- Tehát csakugyan komolyan utazni akarsz?~ ~-
 4       1,      4|       annak két karját.~ ~- Tehát csakugyan elhatároztad magadat, hogy
 5       1,      4|         bekuporodnának.~ ~- Tehát csakugyan útra kelsz?~ ~- Úgy van.~ ~-
 6       1,      4|      bozót széle felé.~ ~A csalit csakugyan ritkulni kezd; a gyérülő
 7       1,      5| igyekezett kimutatni.~ ~- Ezúttal csakugyan hoztam valamit. Nem küldenéd
 8       1,      6|       hintenek rá.~ ~Félóra múlva csakugyan találkoztak egymással Plankenhorsték
 9       1,      6|           ott van az én cicuskám, csakugyan rumot és limonádét oszt
10       1,      6|       cukrot és narancsot.~ ~Edit csakugyan gyermek volt még: telt,
11       1,      6|        ugye?~ ~Eltalálta. Richárd csakugyan olyasvalamit érzett.~ ~-
12       1,      6|           kell bánni, mi?~ ~Ezzel csakugyan megakasztotta Richárdot;
13       1,      8|          pénzét lássuk.~ ~Richárd csakugyan elhitte, hogy ez a zsibárus
14       1,     10|          Hát az öreg tiszteletest csakugyan elítélték?~ ~- Gályákra!~ ~-
15       1,     10|       falun.~ ~Azon a napon pedig csakugyan vártak valakire a kastélyban.~ ~
16       1,     11|           elnéztek a feje fölött. Csakugyan nem értette, hogy minek
17       1,     11|          De már ezért az ötletért csakugyan hátat fordított neki a méltóságos
18       1,     13|       tart a tömegnek.~ ~Most már csakugyan elvesztette az eszét.~ ~
19       1,     14|     belőle, ez a furcsa bevezetés csakugyan annyira meglepte a háborgó
20       1,     14|   kádenciát, bruder!~ ~Erre aztán csakugyan elkezdtek nevetni; csakhogy
21       1,     15|            Tehát Baradlay Richárd csakugyan el van ránézve veszve.~ ~-
22       1,     17|         fordulata hozott magával, csakugyan fel kell önnek fedeznem.
23       1,     17|        ködök is beálltak.~ ~Anyja csakugyan nem kereste őt többet. Azt
24       1,     18|           malomban degetet.~ ~Azt csakugyan talált Pál úr, egy hordóval.
25       1,     18|     valami falu jönne!"~ ~És íme, csakugyan megjárta a huszár az imádsággal;
26       1,     18|      odaveszne.~ ~Valamerre pedig csakugyan menni kell, mert ez az őszi
27       1,     18|           a kardokkal!~ ~Most már csakugyan nem látszott másban a menekülés.
28       1,     18|         veszélyes botorkálás után csakugyan eljutottak egy hegyoldalba,
29       2,     20|           el ne hagyd!"~ ~Délután csakugyan akadtak egy sor társzekérre,
30       2,     20|      ismerős alak, aki végett már csakugyan meg kell Zebulon úrnak pihentetni
31       2,     20|           erélyes kikergetés után csakugyan képtelen lett újra beletalálni
32       2,     21|        igazi e lesz. (A röppentyű csakugyan előttük csapódott le süvöltve,
33       2,     22|          elereszté a derekát.~ ~- Csakugyan látom már, hogy nagy gaukler
34       2,     22|           hogy nagy gaukler vagy. Csakugyan nem tudlak földhöz csapni.
35       2,     26|    tetszett, mintha a sötétségnek csakugyan alakjai volnának, amik élnek
36       2,     27|       zord téli napon, amikor már csakugyan nem várna vendéget az ember,
37       2,     27|         beszélni coram femina, én csakugyan itt maradok, amíg csak maradhatok.~ ~
38       2,     28|           borzasztóbb találkozást csakugyan nem lehet képzelni. Pedig
39       2,     28|    kinyújtózta magát.~ ~A küldönc csakugyan pontosan teljesíté a rábízottakat.
40       2,     29|     eksztázison, s miután lóháton csakugyan nem szándékozott fölmenni
41       2,     30|        várfok: "Csitt!"~ ~Richárd csakugyan oda szállásolta magát, ahol
42       2,     33|       gyógyszerész megijedt tőle; csakugyan rendkívüli idők jártak.
43       2,     43|  eltávozott.~ ~A fejgörcsös ember csakugyan talált valamit, amit összetépjen. (
44       2,     44|         embere e kínzott órájában csakugyan bosszút állt; de nem az
45       2,     46|       meggyőződik felőle, hogy ez csakugyan élő ember és nem kísértet,
46       2,     46|      Hanem valami mást teszek. Ha csakugyan akadna olyan ember, aki