Rész, Fejezet

 1       1,      3|          meglatot nigy bivaly, aló bele! Utana hinto, ot megreketünk;
 2       1,      3|            nem tudok, hogy torkaba bele nem fojtotam volna anak.~ ~
 3       1,      4|            is aludt.~ ~Félóra telt bele, míg a szán ismét átszelve
 4       1,      4|      kötött, hogy a szemközt jövők bele ne ütközzenek. A kocsiban
 5       1,      5|            a kapitány -, s mi főtt bele?~ ~- "Angyalbakancs."~ ~-
 6       1,      5|          vele. Valahonnan kerített bele bort. Mikor visszahozta,
 7       1,      6|        kezemre, hogy most is sajog bele.~ ~Ezt már Jenő hallgatta
 8       1,      7|       hitte, azért majd nem látnak bele.~ ~Jenő öccsét túl boldoggá
 9       1,      7|        Antoinette dühe megzsibbadt bele.~ ~- Mehet ön szobájába,
10       1,      9|        Veszélyben forgott? - szólt bele az úrnő. - Ó, kérlek, olvasd!~ ~
11       1,      9|          bocsátják tovább; nem jut bele a hózivatarba, nem kergetnek
12       1,      9|         még a levélben! Jöjj, nézz bele te is.~ ~S azzal átölelve
13       1,     11|          akar körülötte.~ ~- Beteg bele, azt hiszem. No, majd kigyógyítjuk
14       1,     11|   címerterem ajtajában megint csak bele kellett botolnia a méltóságos
15       1,     11|         vonatkozik; de motívumaiba bele vannak szőve a napi élet
16       1,     13|       agyon...~ ~- Hát én feküdjem bele abba a halotthordágyba?~ ~-
17       1,     14|     közöttük állt, s nem kaphattak bele egymásba azon melegében.~ ~
18       1,     14|      szóljon erre megint.~ ~Izzadt bele a homloka. Hiszen nem vezényelt
19       1,     14|         engedni.~ ~Két jó óra telt bele, míg a nyargoncok visszaérkeztek.
20       1,     15|           Már egyik fiát így vitte bele a tűzbe. Az most kormánybiztos,
21       1,     15|               No, csak te ne szólj bele mindenbe, Léni! Nem kell
22       1,     18|            s azzal üszköt dobatott bele.~ ~Mikor a láng fellobogott,
23       1,     18|        átvetni a nyergen! Még csak bele sem kóstolhattak.~ ~Zengett
24       1,     18|       meghaladtak, a fejük szédült bele. Hihetetlennek látszott
25       2,     20|           most nyomrul nyomra megy bele a kellő közepébe a háborúnak.
26       2,     22| farmatringnak hínak, hogy ordított bele, mint a behemót.~ ~Mikor
27       2,     22|            vontatott bőgéssel szól bele a világba, az nem a honvágynak,
28       2,     23|             hogy még most is kopár bele.~ ~Nem harc, nem ütközet
29       2,     23|       szuronyt szegezni, és előre! Bele a tűz közepébe!~ ~Nyolc
30       2,     25|            megkapja azt, és meghal bele?~ ~Minderre olyan kevéssé
31       2,     27|           volt a tréfábul! - szólt bele Ádám úr. Most pedig láss
32       2,     27|      ajtóra.~ ~Zebulon alig ütötte bele az első szeget az ajtóba,
33       2,     28|     rábízottakat. Egy óra nem telt bele, már látta őt Zebulon visszafelé
34       2,     31|           a világos halálba mennek bele. Hogy te: családunk büszkesége,
35       2,     31|      akarsz, ha sértve vagy. Küldj bele fejjel az ágyúba. Megyek,
36       2,     31|            oroszlánrekeszbe jutott bele a két ellenséges csapat.
37       2,     32|       Hanem a feje még most is zúg bele.~ ~A legelső volt mégis,
38       2,     33|         nyomorúság.~ ~És ragyogott bele az arca.~ ~Hogy jobban gyönyörködhessék
39       2,     35|        milyen rosszul esik az. Irj bele nevet, mi neked tetszik.~ ~
40       2,     36|            ellenének a torkába fut bele. - Talán tudva tette azt
41       2,     40|            sír szélén; ne taszítsd bele rettentő kezeddel. Ne hívd
42       2,     43|            forró pokollégbe mártja bele fejét, és szemei előtt tűzzel
43       2,     46|        szívet és kenyeret! - szólt bele Richárd határozottan. -
44       2,     48|          alku.~ ~- De én nem állok bele. Forintot forintért, ahogy
45       2,     48|            minek az nekem? - szólt bele Edit. - Hiszen jó anyánk
46       2,     49|          ama rongyos ruhái álltak, bele volt törve egy kulcs.~ ~