Rész, Fejezet

1001       2,     28|           kapitánynak neveztetheti magát; és ha valaki őrnagynak találja
1002       2,     28|            meglátta Zebulont, nyájas volt és leereszkedő, és kevély és
1003       2,     28|               nyájas volt és leereszkedő, és kevély és goromba vegyest.~ ~
1004       2,     28|                 és leereszkedő, és kevély és goromba vegyest.~ ~Szívesen
1005       2,     28|                 kényelembe tenni magát.~ ~És az egész elfogadás alatt
1006       2,     28|             Zebulon elfogadta a kínálást, és leült, mégpedig a pamlagra. (
1007       2,     28|                      Boksa Gergő szívesen és gorombán kivett a belső
1008       2,     28|                   mely szerint hazaárulók és az ellenséggel cimborálók
1009       2,     28|                 is, aki áruló, elcsípetem és felküldöm.~ ~- Hova fel?~ ~-
1010       2,     28|                Van bizony, de nagyon van; és működik is.~ ~- Is működik
1011       2,     28|            működik is.~ ~- Is működik is? És ha maga Boksa megfog egyet,
1012       2,     28|          Nagyvárad, Szalmás, Boksa, golyó és lőpor.~ ~Azt mondta Boksának,
1013       2,     28|                     Fogjon bácsi, rögtön, és vigyen innen engemet - monda
1014       2,     28|          határozta magát, hogy "fölfelé", és mennek addig, amíg menni "
1015       2,     28|            Schneiderius Bálint igen eszes és jószívű férfiú volt. Mindjárt
1016       2,     28|           atyaságé fekete, mint vaddisznó és kemény: azt még lehetne
1017       2,     28|             uraságod maga az én nevemmel, és írassa le magát az útlevélben.~ ~-
1018       2,     28|                 nevét; ahova utazni akar; és a falut, ahol lakik: az
1019       2,     28|              Bálint áldását, reverendáját és fiának lamentabile nuntiumát.~ ~
1020       2,     28|               megölelte, megrázta kezeit, és megdicsérte.~ ~- No, csakhogy
1021       2,     28|                   talált rá a fejére.~ ~- És most legelébb is jer ide,
1022       2,     28|                hogy hadd menjen aludni.~ ~És aludt másnap reggelig, mintha
1023       2,     28|               mikor aztán kialudta magát, és fölébredt, akkor kezdte
1024       2,     28|              Rideghvárynak rég átadatott. És hogy mindez milyen furcsa
1025       2,     28|                   maradt e felszólításra, és csak úgy magában mondá a "
1026       2,     28|                   nyelvem az ínyemhez!"~ ~És attul a gondolattul nagyon
1027       2,     29|                  üresek. Hetivásár napja, és semmi szekér a vásártéreken.
1028       2,     29|            vásártéreken. Szép derült nap, és semmi járás-kelés az utcákon.
1029       2,     29|                  Towere, de nincs Kremlje és Louvre-ja sem; még csak
1030       2,     29|            tátongó nyílása egyszerre száj és végűr.~ ~E tuskó-várad által
1031       2,     29|             Eccoce! Finita la commedia!", és most elégeti a hidat a háta
1032       2,     29|        kitekintenek a lakosok az ablakon. És akkor - mintegy varázsütésre -
1033       2,     29|              ledobni melleikről a Péliont és az Osszát!~ ~Mint a feltámadás
1034       2,     29|             virágfüzértől nem látszott ló és lovas. Hogy omlottak le
1035       2,     29|          úrhölgyek - oda, az utca porába, és csókolták a közhuszár barnult
1036       2,     29|                közhuszár barnult kezét!~ ~És egyszerre, egy villanyütésre
1037       2,     29|                 az udvarra.~ ~A lódobajra és sarkantyúpengésre kidugta
1038       2,     29|                 reggelijét, a kávésbögrét és a kuglófot, s nagy gyönyörködéssel
1039       2,     29|                  tréfát fel szokott venni és mindenkitől. Az oroszlán
1040       2,     29|               felszabadítására sietett.~ ~És most, midőn azt hitte, hogy
1041       2,     30|           MENNYKÖVEKKEL~ ~Folyton hangzik és fog hangzani, míg a világon
1042       2,     30|                 kétmillió harcos szárazon és tengeren, ezernyi ezer mérföldnyire,
1043       2,     30|         elfoglalva találta maga előtt. ~ ~És kérdezzétek meg, miért indulnak
1044       2,     30|                újra meg újra Itália vénei és gyermekei a szélrózsa minden
1045       2,     30|                 fognak menteni bennünket, és szavaik igazat adnak nekünk,
1046       2,     30|                 kiűzi a várból a szomj.~ ~És miben volt hát Budavár csodaereje?
1047       2,     30|               szívét szúrom keresztül."~ ~És úgy tett.~ ~Tizednapra Pest
1048       2,     30|           elsiklott a lova a sima járdán, és elfutott; azt a kávéház
1049       2,     30|              rövid küzdelem erőfeszítése! És ha el nem foglalhatja is
1050       2,     30|                 golyó nem tör át a falon. És gyönyörködtek.~ ~Egyszer
1051       2,     30|                 azt mondta: "reszkess!"~ ~És elkezdett bombákat, röppentyűket
1052       2,     30|                  nép ott állt a kapukban, és háromszáztizenhat dördülést
1053       2,     30|                  csatalövegek voltak, hat és tizenkét fontosok; a várbelieké
1054       2,     30|              ágyúival felelhessen neki.~ ~És ez apró lövegekkel kényszeríté
1055       2,     30|                nádori raktárt felgyújtani és földig égetni.~ ~Erre hangzott
1056       2,     30|              ostromló érezte azt, pirult, és fogait csikorgatta. Egyetlenegy
1057       2,     30|        szabályszerű megszállást, ostromot és megvívást követel. Komáromból
1058       2,     30|                   ostromtelepeket építeni és az építés álcázására mindennap
1059       2,     30|                   megtudni. Azt, hogy hol és kinél van az a gyermek,
1060       2,     30|           sorgyalogok?~ ~- Jókedvűek.~ ~- És a horvátok?~ ~- Haragosak.~ ~-
1061       2,     30|              horvátok?~ ~- Haragosak.~ ~- És az olaszok?~ ~- Se hideg,
1062       2,     30|                   temetkezési helyük.~ ~- És így nem tudott ön ez asszonnyal
1063       2,     30|             sarkantyút viselnek a lábukon és sarkantyút a szívükben,
1064       2,     30|                cáfolatai céltáblájának.~ ~És ez volt az egésznek hű képe.
1065       2,     30|                    Testvér testvér ellen. És miben? Abban, hogy ő szereti
1066       2,     30|                   mit nyerünk ötvenmillió és ötezer ember áldozatával?~ ~-
1067       2,     30|          Sándor-házba vezet. A Bécsi-kapu és Vízi-kapu között van egy
1068       2,     30|               könnyen elfoglalható. A IV. és V. számú rondellák közötti
1069       2,     30|                   tanulmányoztam mindezt, és tudom bizonyosan, hogy a
1070       2,     30|                  azt kérdé bátyjától:~ ~- És a saját csapataink vitézségét
1071       2,     30|              pedig igen hideg nyugalommal és meggondoltan válaszolt:~ ~-
1072       2,     30|                      Richárd erre a harag és katonai büszkeség dacával
1073       2,     30|                volna ki.~ ~Ödön elsápadt, és nagy, lelkes szemeit öccsére
1074       2,     30|                 életben nem mondta senki. És ön sem mondta ezt megtorlatlanul. ~ ~
1075       2,     30|               tanácskozók fejei fölött.~ ~És csakhamar jött a másik,
1076       2,     30|                 háztetőt sodorta végig.~ ~És azután egy bomba, mely éppen
1077       2,     30|              Menjen ön, Baradlay Richárd, és adjon rendeletet a lovasságnak,
1078       2,     30|              többi hadtestek a Fehérvári- és a Bécsi-kapu ellen intéznek
1079       2,     30|                   Ez egy titkos telegráf. És azok a gyertyák ott jeladó
1080       2,     30|                  megmutatta, hogy mit tud és mit mer. Reggelig bombáztatta
1081       2,     30|           legtávolibb részeibe. Romboltak és gyújtottak. Ötszázhúsz bomba
1082       2,     30|              gyújtottak. Ötszázhúsz bomba és tűzgolyó verte el az álmot
1083       2,     30|              mennydörgés hangzott az égen és földön, mely négy óra hosszant
1084       2,     30|                Megnémult minden; az ágyúk és az ajkak; hanem abban a
1085       2,     30|                   század alatt épített.~ ~És ott csinálgatta a maga csizmadiaeszével
1086       2,     30|                lábhegyen lopódzott odáig, és bámult.~ ~De nem a ciklopi
1087       2,     30|               könyökét térdeire fektette, és állát egyik öklére támasztá.~ ~
1088       2,     30|             fölemelte arcát az izzó égre, és kacagott.~ ~És azután nagyot
1089       2,     30|                 izzó égre, és kacagott.~ ~És azután nagyot nyújtózott,
1090       2,     30|                mind a két fél elérte azt, és egyszerre.~ ~Midőn egyenlő
1091       2,     31|              vélemény szerint. Fehér toll és veres toll abban versenyzett,
1092       2,     31|              nyugalmával szólt hozzá:~ ~- És mármost hallgasd meg, hogy
1093       2,     31|             fejében, mint magam, odamenj, és fejbe üttesd magadat egy
1094       2,     31|               csak meg akartál fenyíteni, és nem teszed azt.~ ~Ödön szilárdul
1095       2,     31|                   Te tedd, amit akarsz.~ ~És indulni készült.~ ~Richárd
1096       2,     31|              védem nőm, gyermekeim "ott" (és felmutatott a bástyafokra).~ ~
1097       2,     31|              másik két zászlóalj, a 19-ik és 47-ik a lábtókon halad előre.
1098       2,     31|                napon hiányzott szőlőlugas és fügefasövény.~ ~Az ostromlók
1099       2,     31|              elesett a lövésre a kapitány és a hadnagy, a magyaroknál
1100       2,     31|        magyaroknál sebet kapott az őrnagy és még egy tiszt.~ ~Sem magyar,
1101       2,     31|                harcos túléli a másikat.~ ~És halálig kell verekedni,
1102       2,     31|           felbomolva, mely süketít, vakít és agyonnyom egy pillanatban.~ ~
1103       2,     31|                   ékelve a Lánchíd-oszlop és a karzatfák közé; feje fölött
1104       2,     32|                egy lomha füstfelhő; lőpor és égő korom füstje.~ ~E szomorú
1105       2,     32|                  A tűzakna lefelé tört ki és oldalvást. Így maradhatott
1106       2,     32|                 Mikor?~ ~- Ma reggel.~ ~- És a cselédje?~ ~- Az meghalt
1107       2,     32|                  hozzám, akit szeretek.~ ~És elfutott előle.~ ~Richárd
1108       2,     32|               Richárd bérkocsit keresett, és hajtatott Monorra.~ ~Otthagyta
1109       2,     32|            Cristophorus írja, az a bevett és törvényesen helybenhagyott
1110       2,     32|             Visnunak, hogy ilyen sok hím- és nőnemű újszülöttet ajándékozott
1111       2,     32|           tisztelettel visszaküldetik."~ ~És ezzel lekvitteltek egymással:
1112       2,     32|                   egymással: a társadalom és a természet.~ ~Nálunk a
1113       2,     32|              bűzben, e nyirokban négy ágy és egy bölcső tele nyivákoló,
1114       2,     32|                 legtehetetlenebbike. Egy- és kétévesek többnyire.~ ~A
1115       2,     32|                   még hímzett ruhája van, és szalagos vánkos a feje alatt.
1116       2,     32|     visszataszítóbb volt, mint a másik.~ ~És volt ideje szemlélődhetni,
1117       2,     32|                   világosság.~ ~- Menjen, és hozzon neki vizet!~ ~- Jaj,
1118       2,     32|                   emelte a gyermek fejét, és ajkához tartá a korsót.~ ~
1119       2,     32|                  aztán felvette a szecska és fűrészpor közül, amiben
1120       2,     32|                   kivitte a világosságra, és meglátta, minő állapotban
1121       2,     32|            kamatjából a gyermeket tartani és nevelni lehet.~ ~A városi
1122       2,     33|            segéllyel fejedelme legyen. ~ ~És Krisztus, midőn a keresztfán
1123       2,     33|            arkhónok nem voltak pártfogói. És aztán Xerxés biztatta, hogy
1124       2,     33|              mulat egy vidám társaság bor és zeneszó mellett.~ ~A magasról
1125       2,     33|                  Alulról fölhangzó kallók és hámorpörölyök ütése hirdeti,
1126       2,     33|                   testőrlovagok, cserkesz és muzulmán előkelő vitézek.~ ~
1127       2,     33|                 nem viselnek rabigát. Góg és Magóg dala az a sziklák
1128       2,     33|                hátravannak a doni kozákok és a vosnesensk dzsidások.
1129       2,     33|                   Azután a gyalogezredek. És végül a szekerészet. És
1130       2,     33|                   És végül a szekerészet. És aztán a második és harmadik
1131       2,     33|           szekerészet. És aztán a második és harmadik hadtest. Nyolcvanezer
1132       2,     33|            hadtest. Nyolcvanezer ember.~ ~És megszorítá Zebulon kezét.~ ~-
1133       2,     33|         szétmállik az egész nyomorúság.~ ~És ragyogott bele az arca.~ ~
1134       2,     33|               pázsitszőnyeggel terítve.~ ~És Tallérossy Zebulonnak, amint
1135       2,     33|                  amíg az ő kedves barátja és pártfogója társaságában
1136       2,     33|            Voltunk Trójaiak! Megdűl Ilium és Parthenope roppant dicsősége.)~ ~-
1137       2,     33|                akit szerettük, becsültük, és az egész ország. Akinek
1138       2,     33|                   hitelesítve, csak a név és személyleírás hiányzott
1139       2,     33|                   ő annak szagát előre!~ ~És sehogy sem vette a nyaka!~ ~
1140       2,     33|               veres liszttel összekeverve és forró vízzel leöntve. Ami
1141       2,     33|           pályájának.~ ~A kolerátul félt. És benne kellett járnia.~ ~
1142       2,     33|                   benne kellett járnia.~ ~És aztán nem volt felőle bizonyos,
1143       2,     33|           fenyőmagot rágicsált napközben. És megtiltotta mindenkinek,
1144       2,     33|                 Zebulon a gyógyszertárba, és kért magának tartarus emeticust.~ ~
1145       2,     33|                  hatását, szépen elaludt, és horkolt világos virradatig.~ ~
1146       2,     33|                      Minden pszichológiai és etnográfiai alaptétel ellenére
1147       2,     33|                   hogy ő is "nostras". ~ ~És ezzel a salto mortaléval
1148       2,     33|               Thermopülain át tovább...~ ~És nem akadt Amphiktionja...~ ~ ~
1149       2,     34|               hogy június 20-án reggel 10 és 12 óra között nagyszerű
1150       2,     34|            lehetett.~ ~A koróna, a hálósz és a melléknap egyszerre.~ ~
1151       2,     34|                   van, fegyverül a kézbe; és aztán - egyszer kell meghalni.
1152       2,     34|           prédikálták azt a szószékekből. És invokálták a rögtönzött
1153       2,     34|                  azt mellére a református és evangélikus éppen úgy, mint
1154       2,     34|              határvonalat képezett magyar és nem magyar között, mikor
1155       2,     34|                   s felállt a kunhalomra, és kalapját elveté magától.~ ~
1156       2,     34|        bevégződött; azt, mely elfeketült, és vért ontott kebléből, midőn
1157       2,     34|              végigesett a kunhalom ormán, és meghalt.~ ~Az Úr szaván
1158       2,     34|            meghalt.~ ~Az Úr szaván vette, és betölté kívánatát. Jót tett
1159       2,     34|               ítélet: ötszáz kancsukaütés és deportáció Szibériába.~ ~
1160       2,     34|                  Az Úr megőrzé szolgáját, és magához vette.~ ~Nem volt
1161       2,     34|               kereszt - a kardmarkolat.~ ~És az sem segített messze.~ ~
1162       2,     35|                  volt az, "mi" volt az.~ ~És azután elmélkedett felőle
1163       2,     35|          becsülettel. Az eszme fennmarad, és élni fog.~ ~Azoknak pedig,
1164       2,     35|                   búcsúleveleket anyjához és nejéhez; tudatta velük,
1165       2,     35|                    kerekes székeiken ülve és menekülésre nem gondolva.~ ~
1166       2,     35|            Zebulon levelét, s az anyjához és nejéhez írottakkal együtt
1167       2,     35|               útlevelét; rendben találta, és láttamozta a maga részéről.
1168       2,     35|          egyenesen Váradnak szándékozott, és azután fel Szigetnek, s
1169       2,     35|               felelt Leonin fagyosan.~ ~- És most kiszolgáltatsz legkeserűbb
1170       2,     35|              szobája tele volt tisztekkel és azok szolgáival; a fogoly
1171       2,     35|                      Ödönt oda zárták be, és ajtaja elé dzsidást állítottak
1172       2,     35|             kelepcébe esett, az a "senki" és a "semmi".~ ~Ki hagyta magát
1173       2,     35|                   futott előle.~ ~Futott, és most, mint az ostoba fürj,
1174       2,     35|                  ő ingott meg legelébb.~ ~És ami legsúlyosabban nehezült
1175       2,     36|              Körös-körül csak puszta föld és puszta ég.~ ~Az égen egyedül
1176       2,     36|            tenyész más elaszott szikfűnél és makacs, mindenütt megélő
1177       2,     36|                   szélben tovaröpül, érzi és tudja meghalását, és tovább
1178       2,     36|                 érzi és tudja meghalását, és tovább él az egész halála
1179       2,     36|                    árnyékos tengersziget. És az sem igaz. A természet
1180       2,     36|                  emlékű diadalaival. Volt és elenyészett.~ ~Az lesz-e
1181       2,     36|          visszaadta hitét. Hitét Istenben és emberekben, az örök igazságban
1182       2,     36|            emberekben, az örök igazságban és az örök érzelmekben. ~ ~
1183       2,     36|                   hogy kinek kapituláljon és milyen állapotban. Nem akarja
1184       2,     36|         ördögbordát. Tallérossy, az imsik és Boksa.~ ~Egyik átka a semmivé
1185       2,     36|              kantározzuk fel a lovainkat, és aztán ballagjunk.~ ~A délibáb
1186       2,     36|                    Benn titokteljes csönd és méla suttogás. A suttogás
1187       2,     36|           lakóinak a nappal az éj.~ ~Szív és fej legyen, ami e csendes
1188       2,     36|                  meg az ingó bürü a lovat és lovast. Aki letéved róla
1189       2,     36|                 nadályok, rákok megeszik. És aztán tudta, hol vannak
1190       2,     36|                   biztos feneke a víznek, és saját csodaszerű tájékozása,
1191       2,     36|               Olyankor aztán hátrahajolt, és tartotta beszéddel útitársát.~ ~
1192       2,     36|               hogy most rögtön az oroszok és az osztrákok fognak egymás
1193       2,     36|              török háta mögött áll Anglia és Franciaország, azok meg
1194       2,     36|                  kiment az öreg Mészáros, és behozza őket. Minden sátoralja
1195       2,     36|           harmincezer harcost számlál."~ ~És mindezt a legfanatikusabb
1196       2,     36|                őrjöngés?"~ ~Bizony meg!~ ~És nem volt egy ember, kivételnek
1197       2,     36|              kerek tér volt az, rekettye- és hangafabokrokkal bekerítve.~ ~
1198       2,     36|            beballagok; ön pedig itt marad és megvár. Jól alhatik azalatt,
1199       2,     36|                zászpa, mint egy rablókbul és orgyilkosokból összevert
1200       2,     36|               berki csikasz éhvonítása. - És semmi harangszó. - Nagyon
1201       2,     36|                   hangzanék a távolból.~ ~És ismét másik - és ismét másik.~ ~
1202       2,     36|              távolból.~ ~És ismét másik - és ismét másik.~ ~Eszébe villantak
1203       2,     36|               szövetséges fél egymásra?~ ~És tovább fűzte e gondolatot.
1204       2,     36|                Kezdte érezni, hogy éhezik és fázik. A mocsár közepén
1205       2,     36|                   közepén hideg az est.~ ~És Boksa mégsem jön elő.~ ~
1206       2,     36|                  kenyeret, sajtot, sonkát és tele kulacsot. A másik oldalából
1207       2,     36|                 ingyen van - szólt Boksa, és titkosan nevetett.~ ~- Hogyan?~ ~-
1208       2,     36|             szorítanak meg téged.~ ~- No, és mi lett?~ ~- Hát, én szorítottam
1209       2,     36|                   az átkozott humort.~ ~- És most útra!~ ~A telehold
1210       2,     36|               hogy végigdűlt a gyékényen, és aludt hosszan, három éji
1211       2,     36|             hosszan, három éji virrasztás és futás után.~ ~Mikor fölébredt,
1212       2,     36|             szokás járni; gazdag tölgyfa- és égererdők, mik közt folyik
1213       2,     36|                   erdőnek; néhol a partok és szigetek fái óriási koronáikkal
1214       2,     36|           felhaladt a márványlépcsőkön.~ ~És mikor Baradlay Ödön a veranda
1215       2,     36|             kiterített kapcsos bibliából, és egy fiatal férfit, ki egy
1216       2,     36|             táblára betűket rajzol elé.~ ~És úgy tetszik neki, hogy mindezen
1217       2,     36|                  hirtelen felkapja fejét, és fogait nevetésre vicsorítva
1218       2,     37|                 fogja várni parancsát. ~ ~És mármost addig az ideig örüljünk
1219       2,     37|                   akarod, itthon maradok, és leszek gyászoló özvegyed.
1220       2,     37|                 kell nekem egyéb, mint te és két gyermekem? Mi közöm
1221       2,     37|                  hát ölj meg engem elébb, és légy akkor római!~ ~Ödön
1222       2,     37|                nem férjét idézik-e már?~ ~És éjszaka, mikor mindenki
1223       2,     37|                   Nem hallatszik semmi.~ ~És aztán mindennap, mikor a
1224       2,     37|            levelére?~ ~Nap nap után múlt, és még nem jött semmi felelet. ~ ~
1225       2,     37|               felbontotta, elolvasta azt, és aztán keblébe tevé.~ ~Az
1226       2,     37|               Anyja azt kérdezé:~ ~- Hová és miért?~ ~Jenő arra elszánta
1227       2,     37|                 Jenő arra elszánta magát, és előállt vele.~ ~- Én nem
1228       2,     37|                   El van veszítve minden, és ti nem tudtok többé segíteni.
1229       2,     37|                szabad.~ ~- De fiú is vagy és testvér - szólt közbe Ödön.~ ~
1230       2,     37|       megmentésére gondolsz?~ ~- Gondolok és teszek.~ ~- Kitaláljam gondolatodat?~ ~-
1231       2,     37|                keserűen vágott közbe:~ ~- És aztán bátyáim elkobzott
1232       2,     37|              szította a gyűlöletet nemzet és nemzet között, ki árulkodó,
1233       2,     37|                  között, ki árulkodó, kém és rágalmazó volt, ki lázította
1234       2,     37|                  ország fogja megsiratni, és soha ki nem gyógyul belőle:
1235       2,     37|                csak szomorúan mosolygott, és távozni készült.~ ~Aranka
1236       2,     37|               térdéről. Könnyei omlottak, és arca büszke volt.~ ~- Tehát
1237       2,     37|                  kétségbeesve, könnyezve. És tudd meg ezt. Két fiamnak
1238       2,     37|                Szeretlek." Isten veled!~ ~És elsietett.~ ~Senkitől sem
1239       2,     38|                   valóban Baradlay Eugen, és hogy Baradlay Eugen idézve
1240       2,     38|                vére: csak meleg legyen.~ ~És akkor nem volt a magasban
1241       2,     38|                azután mentek utána újból, és úgy ítélték el.~ ~Megtörtént,
1242       2,     38|                 fű növését.~ ~A közvádlók és bírák közül sohasem látta
1243       2,     38|                   tudja kiválasztani Ödön és Jenő közül, melyik az Edmund,
1244       2,     38|          tévesztette össze a két nevet.~ ~És aztán a fő-fő vádlottak
1245       2,     38|                    gyermekes?~ ~- Van nőm és két fiam.~ ~- Ön kormánybiztos
1246       2,     38|            mondásokat - albuma számára.~ ~És őrajta hideg borzadály futott
1247       2,     38|                   igyekezni, hogy röviden és gyorsan végezzenek vele.~ ~
1248       2,     38|                   amikor röviden végeztek és gyorsan.~ ~Még egy utolsó
1249       2,     38|                    a vészbírák felálltak, és utánamondták azt a vádlott
1250       2,     38|                tizedes, egy szakaszvezető és egy közlegény.~ ~Legelső
1251       2,     38|           közlegény, aki szavazatát adja, és így fölfelé.~ ~Egy óranegyed
1252       2,     38|       visszautasított. Maradt még elég.~ ~És ezekért meg kell halni.~ ~
1253       2,     38|                engedve.~ ~Megköszönte. ~ ~És olyan szelíden mosolygott
1254       2,     39|                  minden fája veres, sárga és fakó. A kastély kétharmad
1255       2,     39|                azoknak annyi kínt okoz.~ ~És aztán az egész napot együtt
1256       2,     39|               azután nem veszítheti el.~ ~És olyan halvány minden arc.~ ~
1257       2,     39|          imádkoznak, engedelmet nem kérve és fedett fővel: egy zsandár.~ ~
1258       2,     39|           üdvözölt, fejéhez emelve kezét, és száraz hangon szólt:~ ~-
1259       2,     39|                 Özvegy Baradlay Kazimirné és Baradlay Ödönné asszonyságok.~ ~
1260       2,     39|                 szalutált, sarkon fordult és kiment.~ ~Mind a hárman
1261       2,     39|                      Te pedig légy férfi, és ne hagyd el magadat!~ ~Élj
1262       2,     39|                   kit tartson meg sokáig, és hazánknak, kit tartson meg
1263       2,     39|                   megölt fiait az ölébe - és nem sírt.~ ~Azokat, aki
1264       2,     39|                sirass!~ ~Légy keresztény, és mondjad: "Atyám, a te akaratod!"~ ~
1265       2,     39|                  Atyám, a te akaratod!"~ ~És bocsáss meg halálomért mindenkinek.~ ~
1266       2,     39|             vádjával siettetett a sírhoz; és egykor tudasd vele, hogy
1267       2,     39|             szobában van az idegen ember, és mindent meghall!~ ~Attól
1268       2,     39|             letette homlokát az asztalra, és mozdulatlan maradt. Aranka
1269       2,     39|             ajtóhoz ment, azt kinyitotta, és kiszólt:~ ~- Uram, bejöhet
1270       2,     39|          gyöngyvirág-füzérek voltak rajta és pensée-k. S a gyöngyvirág
1271       2,     39|                 pensée-k. S a gyöngyvirág és pensée-hímzet között három
1272       2,     39|               hozzá?), s ismét szalutált, és elhagyta a termeket.~ ~Most
1273       2,     40|                  ott leroskadni a földre, és zokogva mutatni fel előtte
1274       2,     40|                      Nézd!... Nézd!..."~ ~És azután csókjaival elhalmozni,
1275       2,     40|                 hogy ez így fájni fog."~ ~És ott maradt ájultan az arckép
1276       2,     40|                   volna Ödönnek előállni, és belekiáltani a világba: "
1277       2,     40|               felett, hogy a megtörténtet és meg nem történtet örömest
1278       2,     40|                feledékenységnek engedték. És elvégre - egy ember tényeért
1279       2,     41|                  a három koppantás a "C", és így tovább az egész alfabet.~ ~(
1280       2,     41|                  Megértette azt mindenki, és beletanult az első napon,
1281       2,     41|                 beletanult az első napon, és járt folyvást a néma beszélgetés.
1282       2,     41|                  épület egyik szárnyából, és ment tovább, egyik szobától
1283       2,     42|                     Egyet már megöltem!~ ~És összeszorított öklével a
1284       2,     42|           megragadta kezével Edit vállát, és szemeit annak szemeibe sugároztatva
1285       2,     42|                 Most következik a tied!~ ~És elég kegyetlen volt egy
1286       2,     42|          gyászruhád kelméje, varrd meg!~ ~És Edit megköszönte az ajándékot.~ ~...
1287       2,     42|                 szerette halála órájáig - és még akkor is megbocsátott
1288       2,     43|             pokollégbe mártja bele fejét, és szemei előtt tűzzel festi
1289       2,     43|                  írva a gyógyszerekben?~ ~És ezen ember tartott törvényt
1290       2,     43|                  excellenciáddal, rögtön, és ha félholtan fekszik is,
1291       2,     43|                 az agyán keresztül. - Én? És miért?~ ~- Végét kell szakítani
1292       2,     43|               mert önnek ez kezében volt, és megtette azt.~ ~- Igen!
1293       2,     43|                   csepegtetnek a sebekbe, és bosszúterveket koholnak
1294       2,     43|                   álmait én álmodtam.~ ~- És jó, hogy van egy félőrült
1295       2,     43|                  Coriolan a volskusokhoz. És hogy a leghatározottabb
1296       2,     43|               vére legyen a harmadik!~ ~- És most köszönöm a jókor hozott
1297       2,     43|                  az összecsapódó földteke és üstökös közé volna szorulva.
1298       2,     43|            kebléről az álom malasztját.~ ~És korán reggel a hajnali vonattal
1299       2,     43|                 csillagok... Még egyszer, és aztán soha többé.~ ~Nem
1300       2,     43|                    Tudta, hogy most ébren és otthon találja. Bebocsáták
1301       2,     44|                  magasságához felemeli.~ ~És azután mélyen sóhajtva lehajtá
1302       2,     44|             Plankenhorstné is elősietett. És annak aztán elmondá Alfonsine
1303       2,     44|                  bosszú pohara megtelt.~ ~És a két hölgy úgy kacagott,
1304       2,     44|             semmit; kezeit keblére tette, és szemeit gyászruhájára függeszté.
1305       2,     44|                  gyászruhájára függeszté. És nem sírt. Nagyobb fájdalom
1306       2,     44|               azzal kelt, azzal feküdt.~ ~És Alfonsine-t dühödtté tette
1307       2,     44|                   is a földön fetrengeni, és átkozni Istent és embereket,
1308       2,     44|             fetrengeni, és átkozni Istent és embereket, és éles vasat
1309       2,     44|              átkozni Istent és embereket, és éles vasat keresni saját
1310       2,     44|               mint ahogy az látta őtet.~ ~És a megtiport gyermek nem
1311       2,     44|               neki a homokban egy gödröt, és belökik dicstelenül; és
1312       2,     44|                   és belökik dicstelenül; és földet taposnak a fejére
1313       2,     44|                  imát mondana el fölötte, és te még a sírjára sem fogsz
1314       2,     44|                   leány magában sóhajtott és válaszolt: "Magához vette
1315       2,     44|              menád, s lábával dobbantott, és ökleit összeszorítá, hajfürtjei
1316       2,     44|          benyitotta az ajtót a komornyik, és jelenté:~ ~- Baradlay Richárd
1317       2,     44|                   minden dolgukat végképp és egészen. Menjenek szabadon.~ ~
1318       2,     44|         Plankenhorst Alfonsine úrhölgyet, és megköszönni azon szíves
1319       2,     44|                   nem tudom, hogy a német és magyar név...~ ~Szavába
1320       2,     44|             érkezett a reggeli vonatra.~ ~És utazott ugyanazon a vonaton,
1321       2,     45|               kezét nyújtá a levél elé.~ ~És aztán karját arca elé emelve,
1322       2,     45|             levelet odanyújtva Arankának. És maga karszékébe roskad vissza.~ ~
1323       2,     45|                   hüvelyezi le a levelet. És azután elolvassa azt:~ ~
1324       2,     45|                  menye kezéből a levelet, és arca elé tartja.~ ~Igen!
1325       2,     45|                   Ez való. Ez nem álom.~ ~És a levéllel kezében elfut;
1326       2,     45|                    hogy az is olvassa el. És végre megcsókolja a festett
1327       2,     46|                   Richárd egész nyugodtan és kedélyesen lépett be Plankenhorsték
1328       2,     46|             kétségbeesésével rohan eléje, és a túlvilágról jött önfeledés
1329       2,     46|              erőszakkal szorítja magához, és lélekvesztett felmagasztaltsággal
1330       2,     46|               hogy ez csakugyan élő ember és nem kísértet, akit maga
1331       2,     46|                annak ehhez a házhoz. Hajó és horgony elszakadtak egymástól.~ ~
1332       2,     46|                 fáradott annyi idő óta!~ ~És aki kulcsával bír e talánynak,
1333       2,     46|                  játszani akartak vele.~ ~És ő most látja, hogy mit cselekedett.~ ~
1334       2,     46|                 előkerül, kész öregember, és Edit agg hajadon.~ ~És ezt
1335       2,     46|                    és Edit agg hajadon.~ ~És ezt ő rontotta el!~ ~Ő vetette
1336       2,     46|                hogy halva feküdjék ott.~ ~És ezzel szabadította ki.~ ~
1337       2,     46|               biztosítom önt, utolsó.~ ~- És reménylem, rövid.~ ~- Az
1338       2,     46|                 ön kapitány volt, úr volt és nemesember. Most pedig egyik
1339       2,     46|                nem volt joga. Ő csak élet és szabadság fölött rendelkezett.
1340       2,     46|           válogatni, joga van elutasítani és mást választani. Liedenwall
1341       2,     46|                Plankenhorst család tagja, és annak fennhatósága alatt
1342       2,     46|               fennhatósága alatt áll.~ ~- És Liedenwall kisasszonyt kérdezem,
1343       2,     46|                   intézessék, a mi jogunk és a mi kötelességünk. Ön,
1344       2,     46|                   Tudok nőmnek nevet adni és szívet és kenyeret! - szólt
1345       2,     46|               nőmnek nevet adni és szívet és kenyeret! - szólt bele Richárd
1346       2,     46|              nézve az nagy szerencse.~ ~- És Edit beleegyezett?~ ~- Ne
1347       2,     46|                  Edit felállt a helyéről, és szólt:~ ~- Liedenwall Edit
1348       2,     46|                 Remigia, hogy megszöktem, és kedvesemnél voltam. Itt
1349       2,     46|                   ahogy megvertek érte.~ ~És azzal lerántá válláról az
1350       2,     46|       elszörnyedéstől. Edit folytatá:~ ~- És ha akadna mégis oly nyomorult,
1351       2,     46|               szemébe hazudni az Istennek és az ő szenteinek!~ ~Imádandó
1352       2,     46|                   hogy ez nem igaz. Igaz, és mégsem igaz. Igaz, hogy
1353       2,     46|                   életét megmentse annak. És ezért megverték, megostorozták!
1354       2,     46|               szólt kezeit összekulcsolva és szemeit ég felé forgatva. -
1355       2,     46|         gyógyíttatja. Felőle tudakozódik, és sorsát intézi. Tagadja el
1356       2,     46|                 órájában odahítt magához. És akkor elmondá, hogy van
1357       2,     46|        Felfogadtam neki, hogy felkeresem, és gondját fogom viselni, mintha
1358       2,     46|                   volna. Kerestem a fiút, és rátaláltam. Megtaláltam
1359       2,     46|                meztelen, ronggyal takarva és félig megvakulva.~ ~Alfonsine
1360       2,     46|               magammal a nyomorult árvát, és atyja lettem neki atyja
1361       2,     46|                  elé, hogy eltakarja azt, és sápadtan, rémült szemekkel
1362       2,     46|                  én anyja leszek annak!~ ~És azzal Richárd keblére borult,
1363       2,     46|                   hát ön magával, a pokol és minden ördögei nevében!~ ~
1364       2,     46|                  mosolygott a mennyország és minden angyalai.~ ~ ~ ~
1365       2,     47|                   kívánunk egymásnak.~ ~- És közöttünk fekszik Seif Almuluk
1366       2,     47|               fiatal pártól, aki vőlegény és menyasszony, erre a kérdésre: "
1367       2,     47|                  másikat Richárd számára. És azután még sok-sok napot
1368       2,     47|               kedvesemnek, egyetlenemnek, és küldjenek egymásnak csókokat
1369       2,     47|                 akarja tudni, hogy szülők és gyámok mit szólnak a házassághoz.
1370       2,     47|                mit szólnak a házassághoz. És e kérdésben szép mutációkat
1371       2,     47|                 kérdésben szép mutációkat és variációkat enged meg magának.~ ~
1372       2,     47|                   nincs is kötelezve gyám és szülő a kiházasításra; a
1373       2,     47|             templomában imádja az Istent, és vallja a Szentháromságot.~ ~
1374       2,     47|                 formulát. "Nomármost férj és feleség vagytok, elmehettek!"~ ~
1375       2,     47|                  közben megkegyelmeztetés és megátkoztatás.~ ~Belekerült
1376       2,     47|                 nagy veszélyt, mely Ödönt és Jenőt kicserélte. (Most
1377       2,     47|                   jöhetett el násznagynak és neje örömanyának.~ ~Richárd
1378       2,     48|                   Elővette kis feleségét, és elkezdett neki földi dolgokrul
1379       2,     48|                 forint megmarad szállásra és ruházatra havonkint.~ ~-
1380       2,     48|            ízletes volt minden, oly finom és kínálkozó.~ ~Mikor pontban
1381       2,     48|                azt ígérte, hogy eljön egy és két óra között, mikor be
1382       2,     48|                nagy tömeg pénz! Hm, hm!~ ~És egyet szippantott fekete
1383       2,     48|                   Edit válaszul nevetett, és megcsókolta Richárdot.~ ~-
1384       2,     48|         törlesztésre fordítom.~ ~- Felét? És beleegyezik a nagyságos
1385       2,     48|                 be az összeget egészen!~ ~És addig erőszakoskodott, míg
1386       2,     48|                amihez hozzákészülés kell, és monda:~ ~- Ehhez járul mármost
1387       2,     48|              háromszázezer ezüstforint.~ ~És aláírta számokkal vastagon:
1388       2,     48|                ideírtam, az komoly dolog. És mármost tudják meg tőlem
1389       2,     48|                 vagyonát: bécsi palotáját és tőkepénzét unokahúgainak,
1390       2,     48|                 Plankenhorstné asszonynak és leányának hagyományozta.~ ~
1391       2,     48|        Plankenhorsték nevelésére bízta.~ ~És aztán a másik végrendelete
1392       2,     48|                 becsülettel férjhez megy, és rangjához illő állással
1393       2,     48|       Plankenhorst nőknek. Azok tudták.~ ~És mármost gondoljanak önök
1394       2,     48|                 amik önök közt történtek, és meg fogják találni mindennek
1395       2,     48|           dolgozik száz percenten alul!~ ~És mindezt láttam, tudtam,
1396       2,     48|                  rosszat, otthon heverne, és pihentetné a testét.~ ~A
1397       2,     48|                Hiszen van tágas kvártélya és fűtőszere! Ez elég szép!~ ~
1398       2,     48|                     Aki a mezők liliomait és aki a balett hölgyeit ruházza,
1399       2,     49|              hátra. A számadás: elveszett és visszanyert lelkekről.~ ~
1400       2,     49|                  tanulékony. Kissé önfejű és makacs, de azt a nevelés
1401       2,     49|                  jártával Károlyka mellé, és sohasem vehette észre senki
1402       2,     49|                 ablakon, mikor a foga nő, és egész nap rossz!~ ~Károlykát
1403       2,     49|         útiköltségül.~ ~Richárd utánament és felnyomozta.~ ~Ráakadt egy
1404       2,     49|                alattomosság. Tettető volt és fondor.~ ~Egy napon, mikor
1405       2,     49|             gyámapád megölte a te apádat, és kirabolta. Most azért tart
1406       2,     49|         bosszúállásra kész legyen őellene és Palvicz Ottó gyermeke ellen?~ ~
1407       2,     49|               utánaindult, hogy fölkeresi és visszahozza. Talán fel is
1408       2,     49|                    Itt mindenki üti-veri. És koplal. Szidta az anyját,
1409       2,     49|               anyja vérét" átkozta benne. És törte a fejét rajta, hogy
1410       2,     49|                   Vedd az alkoholométert, és méresd meg!~ ~- Elegáns?~ ~-
1411       2,     49|                 egyszerre nyakába borult, és elkezdett sírni.~ ~- Nonono,
1412       2,     49|                 kötni. De hát én grófokat és bárókat is láttam a házadnál,
1413       2,     49|                  az ember, vége felé.~ ~- És most nincs hová hajtanom
1414       2,     49|                Trieszt felé, arra felült, és hátra sem nézett többet.~ ~
1415       2,     49|               leroskadt a küszöbön. Testi és lelki nyomor összetörték.~ ~
1416       2,     49|                    évekig el fog tartani. És nincs már számára az alapítványból
1417       2,     49|                  nem volna már rajta; haj és szemöldök és szempillák.
1418       2,     49|                   rajta; haj és szemöldök és szempillák. Pedig a szemek
1419       2,     49|                  oda.~ ~- Legyen nyugton, és ne aggódjék sorsa miatt!~ ~
1420       2,     49|               magát, legkedvesebb fiam!~ ~És szemei nem könnyeztek már
1421       2,     49|               hogy az a hamv az övé volt, és a hamv között három ólomgolyó.~ ~
1422       2,     49|             láncon hordta azt keblében.~ ~És dicsőülten derengett arca
1423       2,    Veg|                   arcú kisgyermek - s kék és fehér mezővirágokból koszorút