IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] irtunk 1 irtványra 1 írva 14 is 1133 isaszeg 2 isaszegen 1 isaszeget 1 | Frequency [« »] 1773 s 1634 egy 1423 és 1133 is 1086 volt 966 azt 800 meg | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances is |
Rész, Fejezet
1 1, 1| phárószunkat, ki bár jelenleg nincs is jelen, az Isten számos és 2 1, 1| nagytiszteletű úr mindjárt emlékezett is egy adomára, melynek hagyománya 3 1, 1| betöltendi. Én még halálom után is ura fogok önnek maradni. 4 1, 1| az egész föld előremegy is, ez a darab föld, ami a 5 1, 1| vette egy cár; aztán az is csak orosz cár volt, nem 6 1, 1| arcán még két piros folt is gyulladt ki e szónál, mely 7 1, 1| a földindulás. Eddig nem is mozduló rugók fogják egymás 8 1, 1| mostohája volnék. Tovább is úgy bánjék ön vele. Maradjon 9 1, 1| ragyogó szemei voltak - most is azok. Szelíd és szemérmes 10 1, 2| gyászszónoklata igen hosszú volt. Maig is megvan valahol az archívumban, 11 1, 2| adni arcának.~ ~- Még most is igazán szép asszony - súgá 12 1, 2| urat, szépen beszél.~ ~Igaz is, hogy nagyon szépen beszélt. 13 1, 2| falusi templomban orgona is volt; azt is a boldogult 14 1, 2| templomban orgona is volt; azt is a boldogult állíttatá fel 15 1, 2| Vajon még a harmadik pap is fog prédikálni? - kérdé 16 1, 2| ülők számára.~ ~- Vajon "az is" nincsen itten? - súgá az 17 1, 2| úr a másiknak.~ ~- Magam is régen keresem a nép között, 18 1, 2| látod te többet!)~ ~Végre az is elmúlt; vége lett éneknek, 19 1, 3| még az étekfogó inasok is rejthetlen mosollyal fogadják. 20 1, 3| mosómedveprémes bekecsét is levennék róla, de azt már 21 1, 3| még majd több üres szék is nemsokára.~ ~Valamelyik 22 1, 3| Az inasok rendelet nélkül is tudták ez esetben teendőiket, 23 1, 3| Nemesdombig parádézni, hogy még az is megszánhatta hallgatói közül, 24 1, 3| elvigeztek balneologiai passiot. Is én az alata elkistem mindenbül. 25 1, 3| subscust ejtett!~ ~Alig is várhatá, hogy mint jó versenytárs 26 1, 3| ami a feketekávénál be is következett, s akkor megtudakolhassa 27 1, 3| hogy perduellio! De nem is akadt annak az elkárhozott 28 1, 3| egyetlenegy védelmezője is az egész társaságban, sőt 29 1, 3| mire Zebulon a cukor alját is felhörpintve a kávéscsészéből, 30 1, 3| kis "ad audiendum verbum" is következik.~ ~- A kell neki! 31 1, 3| hegyéről lopták el a szót; ő is azt akarta éppen mondani. - 32 1, 3| Még napvilággal útra is kell indulni mindenkinek. 33 1, 3| kefélve -, az érdemes hazafi is csatlakozott a tízek küldöttségéhez, 34 1, 3| ha a ház leszakadt volna is, meg nem akadályozandá Zebulont, 35 1, 3| Zebulont, hogy réshez jutván, ő is előre ne furakodjék, s el 36 1, 3| könyeimel nem adakozhatam. Is ha én letem volna nagysagozs 37 1, 4| fenekén.~ ~Mert tündérei is vannak e teremnek, kik egymást 38 1, 4| ringat, tán azon gondolatra is jöhet, hogy itt a trón még 39 1, 4| az erősebb nem képviselői is. Itt csak aranyos egyenruhákat 40 1, 4| egy-egy sötéten hagyott alak is, egyszerű, fekete frakkban, 41 1, 4| pilláktól árnyazva, egy hajadon is hódítani indulhatna, míg 42 1, 4| És azután még több próbát is kiállt. Táncvigalom kezdődött. 43 1, 4| termet, s midőn harmadszor is helyéhez ért, jelt adott 44 1, 4| Az bolonddá tesz téged is, mint mást. Nem ér semmit 45 1, 4| Gyerünk oda, ahol feleletet is adnak.~ ~- Hová akarsz vinni?~ ~- 46 1, 4| eljössz-e velem?~ ~- Az is mindegy.~ ~- No, hát akkor 47 1, 4| osztrov.~ ~- Hiszen nem is oda megyünk - felelte neki 48 1, 4| magát az ülésben. Talán el is aludt.~ ~Félóra telt bele, 49 1, 4| gyárt vagy a rafinériát is? - kérdé a francia.~ ~- 50 1, 4| tette. ~ ~- Ez a másik úr is oda jön? - kérdé Ödönre 51 1, 4| felvetette fejét, s csak azért is szeme közé nézett Ödönnek. 52 1, 4| még aranyabb öregurakat is - száz rubel belépti díj 53 1, 4| tudomása a rendőrségnek is; azonban meglehet, hogy 54 1, 4| rafinériáig" leég. Aztán meg nem is csinálnak ott sem hamis 55 1, 4| Megyek haza.~ ~- Hiszen én is veled megyek. Nézheti felőlem 56 1, 4| hogy jövő pénteken a cárnak is be akarnak mutatni. A cár 57 1, 4| menni akarsz, eredj. Én is segítek málházni. Mit csomagoljak?~ ~- 58 1, 4| megteszik e szokatlan órában is.~ ~- Ó, a rendőrségnél mindig 59 1, 4| gazdagabb főúrnak. Szép is, jó is. De ő nem szeret 60 1, 4| gazdagabb főúrnak. Szép is, jó is. De ő nem szeret engem, 61 1, 4| és kacagott.~ ~Talán nem is kacagás volt ez?~ ~Azután 62 1, 4| átölelte barátját, és az is őt, és hosszan tarták egymást 63 1, 4| és kaviárdoboz, teakatlan is tűzgerjesztő ládikóba lett 64 1, 4| Egy-egy pár korcsolyát is tett útitáskájukba; ha valahol 65 1, 4| tőlem ezt az amulettet. Én is anyámtól kaptam ezt, mikor 66 1, 4| három paripa korbács nélkül is vágtatott, ahogy tudott. 67 1, 4| ördögöket, hasztalan a korbácsot is, nem voltak többé helyükből 68 1, 4| menyasszonyának.~ ~Lassankint a szél is odáig enyhült, hogy az imsik 69 1, 4| levetette magát, s kezdé lovait is kiszabadítgatni a hóbul - 70 1, 4| kiszabadult hósírjából a szán is; a két ifjú kiszállt egy 71 1, 4| hozta, olyan gyorsan vitte is magával a burána őrült nászkíséretét, 72 1, 4| védszentje, csakhogy most ő is oly mélyen van az útfélen 73 1, 4| ügettek, mint máskor. Ők is érezték, hogy gazdájuk nem 74 1, 4| Leonin kitekinte, s valóban ő is felismerte a távoli alakot. 75 1, 4| Hanem a kozák továbbra is csak azzal a merev, idegen 76 1, 4| mindjárt beesteledik. Az idő is borult lett; valahova fedél 77 1, 4| jutnunk éjszakára.~ ~- Magam is azt tartom - felelt az imsik. - 78 1, 4| merre menjünk!~ ~- Tudom is én! Csak egy kompasz volna 79 1, 4| az útitáskából a térképet is előkeresték, s azután a 80 1, 4| pattogott az ostor.~ ~De nem is volt szükség az ostorra; 81 1, 4| lelövöldözzük őket. Ez is sport.~ ~Hanem Leonin elhallgatott. 82 1, 4| hogy micsoda sport ez. Maga is lövésre készíté puskáját, 83 1, 4| Leonin.~ ~A három paripa is érzé azt, hogy itt van a 84 1, 4| pedig az eltűnt, arra nekik is utat kellett találniok kifelé.~ ~ 85 1, 4| három mén már a másik parton is túl száguldott. - Hát a 86 1, 4| védhetjük magunkat reggelig is - szól Ödön a felfordult 87 1, 4| volna, bajtárs. Annál jobbat is tudunk. Most már itt alattunk 88 1, 4| rohant a vadászatra. Azt is tudta már, hogy a sík jégen 89 1, 4| abban, hogy még kísérőik is akadtak. Csak négyen vannak, 90 1, 4| két férfinak jatagánhegyre is kevés. Ezt már csak tréfára 91 1, 4| vedd az én két pisztolyomat is.~ ~Ödön gyorsan övébe dugta 92 1, 4| dugta a másik két pisztolyt is, s nehány lökéssel eléjük 93 1, 4| korcsolyáira állva.~ ~- Ez is megvan! - felelt rá Leonin. 94 1, 4| elmaradt mögöttünk.~ ~Leonin is hátranézett.~ ~- Igazán.~ ~ 95 1, 4| korcsolyája sarkaival.~ ~- Oda is veled megyek - dörmögé fogai 96 1, 4| az már a búcsúzó lelket is hozta volna magával.~ ~A 97 1, 4| Én tízezer rubel nélkül is életre hozom, uram; vetkőztessük 98 1, 5| hebraeusul meg jóformán arabusul is.~ ~- No, azokkal itt bizony 99 1, 5| szalassza. - Ha én csak belépek is ebbe a cifra szobába, az 100 1, 5| pap hüledezve.~ ~- Magam is azon leszek! - szólt a huszártiszt, 101 1, 5| hogy ő Olaszországban maga is szedte a fáról a szárdellát, 102 1, 5| meghallgatja a bajomat, még meg is köszönöm. Egészen idegen 103 1, 5| egy kis családi zsúrlódás is volt közöttünk; a földesúrnak 104 1, 5| szólt az ifjú. - Legelőször is maradjon idehaza, amíg nem 105 1, 5| valakinek okvetlenül ki is kell fizetni, amit ön itt 106 1, 5| Vajon hogyan sikerülne, ha ő is megpróbálná, így háttal 107 1, 5| vitézei kaptak; bajusza most is háromszor megcsavarintva, 108 1, 5| tudni illik, hogy szakács is.~ ~- Hát "görög olvasó" - 109 1, 5| rezignációval mondá:~ ~- Különben én is ilyen voltam, mikor fiatal 110 1, 5| között megoszlott, akkor is elég volt mind a kettőnek.~ ~ 111 1, 5| keresett?~ ~- Legelőször is annak az aktrixnak a szobaleánya; 112 1, 5| görbe baranyai bicsakkal. El is készült vele.~ ~- Tessék 113 1, 5| nagyon erős.~ ~- Talán meg is érezné rajtad őméltósága, 114 1, 5| édesanyánktól kaptam levelet.~ ~- Én is.~ ~- Tudatja velem a jó 115 1, 5| szóknál még a szemüvegét is levette az orráról, hogy 116 1, 5| Én biz azt a szívességet is megteszem.~ ~- Gondoltam, 117 1, 5| markába, egy kézszorítást is mellékelve hozzá.~ ~Richárd 118 1, 5| Antoinette azonban még maga is igényeket tart a világhoz, 119 1, 5| frizőrjének, még szép asszony is. Gárdista koromban sokszor 120 1, 5| mint testvéremmel; azt te is megteszed hasonló esetben. 121 1, 5| Tudom én jól, hogy azok is úgy esznek, isznak, ásítanak 122 1, 5| erősen dörmögé magában:~ ~"Én is csak ilyen voltam, mikor 123 1, 6| született. Még a leányát is megtisztelték e címmel udvarlói. 124 1, 6| jószágaikra, a holt idényt is Bécsben töltötték.~ ~Bejárásuk 125 1, 6| nemes testőr. A hölgykoszorú is igen válogatott volt, rang, 126 1, 6| volt az, hanem borbélya is.~ ~- Hiszen már régen akartam 127 1, 6| fejemben nem tartanám, felit is elfeledné dolgának. Pedig 128 1, 6| dolgának. Pedig a meleg víz is kész már. No, hát üljön 129 1, 6| pucolva. Odatalálunk magunkba is. Tudjuk bizony, hogy a Plankenhorst-házba 130 1, 6| hagyni - nehogy még azt is megmagyarázza, hogy miért 131 1, 6| Antoinette asszonyság azt is hozzátette, hogy nagy örömére 132 1, 6| kapitány urat saját termeiben is láthatni.~ ~A kapitány úr 133 1, 6| koppantott a kezemre, hogy most is sajog bele.~ ~Ezt már Jenő 134 1, 6| Ezt már Jenő hallgatta is, nem is, mert éppen közeledett 135 1, 6| már Jenő hallgatta is, nem is, mert éppen közeledett feléjük 136 1, 6| mosolygást.~ ~Akkor aztán Richárd is arra fordult, hogy meglássa, 137 1, 6| Richárd ezt az alakot is igyekezett magában kitalálni.~ ~" 138 1, 6| ihatott vele, s még most is emlékezik rá, amit pedig 139 1, 6| felelt Richárd. - Látom, te is jól ki vagy keményítve.~ ~ 140 1, 6| édesanyádnak?~ ~- Hát te is azon a tájon lakol?~ ~Erre 141 1, 6| vannak még a csatatéren kívül is ütközetek, mikben az igaz 142 1, 6| folytatásában, ha nem oly vaskézzel is, mint az övé, de hasonló 143 1, 6| Nemesdombra; ha éjfélben érkezem is. S ha én szóltam vele, ő 144 1, 6| képpel.~ ~- Hát először is visszategezted.~ ~- Hát 145 1, 6| Nem bánom én, ha Melegváry is.~ ~- Családunknak régi benső 146 1, 6| meg ne hallja valaki más is, mit beszél.~ ~- De kérlek - 147 1, 6| dolga.~ ~- És még más valami is... Nekünk leendő mostohaapánk.~ ~- 148 1, 6| végignézte öccsét.~ ~- No, nem is volt hát ez a te háziasszonyod 149 1, 6| felhozni.~ ~- De hát azzal is úgy kell bánni, mi?~ ~Ezzel 150 1, 7| látogatására; járt oda magátul is eleget.~ ~Udvarolt a háznál 151 1, 7| hogy szép?~ ~- Afelől én is igyekeztem őt felvilágosítani, 152 1, 7| kinőtt belőle, s most már ő is házi kisasszony lesz. Taníttatjuk 153 1, 7| mulatságokkal kecsegtettek is azok.~ ~Nem is úriaskodott 154 1, 7| kecsegtettek is azok.~ ~Nem is úriaskodott a későn jövetellel, 155 1, 7| az első megérkező.~ ~Most is úgy járt.~ ~Az előszobában, 156 1, 7| Zongorázni és énekelni is tudott csinosan.~ ~Most 157 1, 7| tudott csinosan.~ ~Most is hallott a két szobán keresztül 158 1, 7| távozzék el.~ ~Azt az ajtót is zárva találta.~ ~Még egy 159 1, 7| szoktak az ebédlőbe járni. Azt is megpróbálta, az sem nyílt 160 1, 7| fogja tudni olvasni azt is, hogy mit írtam a lezárt 161 1, 7| Richárdnak.~ ~Azután Richárd is ajkával érinté a pecsétet, 162 1, 7| magának az ajtót, újra be is zárta, és nem talált a házi 163 1, 8| mint Danae.~ ~- Ezt a képet is pusztítsa el, Pál úr! - 164 1, 8| hogy a masszívabb darabokat is pusztítsa el távolléte alatt, 165 1, 8| lélekkel ment vacsorálni.~ ~Nem is sokáig mulatott odakinn, 166 1, 8| Csak nem égette el azt is?~ ~- Azt "is"? - kérdé Pál 167 1, 8| égette el azt is?~ ~- Azt "is"? - kérdé Pál úr sajátságos 168 1, 8| Már hiszen megkövetem, én is voltam ifjú legény, nekem 169 1, 8| voltam ifjú legény, nekem is csinált a szeretőm gyöngyös 170 1, 8| vágta be kend az én képemet is a zsidónál?~ ~Pál úr nagyszerű 171 1, 8| És odavitte?~ ~- Ott is van már.~ ~Richárd igazán 172 1, 8| menjen a pokolba, annak is pedig a fenekére.~ ~Pál 173 1, 8| soha.~ ~- Hát akkor azt is fogja ön tudni, hogy egy 174 1, 8| nem bánta hát, ha el kell is fogadnia az erőszakolt látogatást.~ ~- 175 1, 8| Egész Bécsben, a külföldön is tudják azt, hogy mi az a 176 1, 8| Benvenuto Cellinitől, az is megtalálja itten, amit keres. 177 1, 8| fülébe:~ ~- És azután azt is tudják a nagyságos és méltóságos 178 1, 8| arckép; akárhogy nem akarok is többé az eredetijére emlékezni, 179 1, 8| nem volna énnálam arckép is elég. Tessék csak átjönni 180 1, 8| az új asszony más képet is találjon a háznál, s kész 181 1, 8| arcképének az eredetijét is. Szokott ide járni. Hüh! 182 1, 8| Bármennyire utálva gondolok is arra, aki e képhez hasonlít, 183 1, 8| olyasmit tenni, amiért ő is jogot találjon engemet megutálni.~ ~- 184 1, 8| Hej? Nem igaz? Már van is más arckép ennek a helyén? 185 1, 8| Meg tudnám ám én azt is szerezni. Ó, én mindennek 186 1, 8| egyszer olyan mitológiai lesz is. Engemúgyse, nem adom.~ ~- 187 1, 8| felkiáltott:~ ~- Az ördögbe is!~ ~- Ahán! - kiálta diadaltól 188 1, 8| megcsalják. Hisz ön még rá is fizettethetett volna erre 189 1, 8| igazságos vagyok, még azt is megmondom önnek, hogy a 190 1, 8| öntől még öt forint ráadást is elfogadni!~ ~- Ej, ej, no, 191 1, 8| Köszönöm. Az már nekem is van mindenféle; egész arzenálom 192 1, 8| arzenálom van.~ ~- De hátha itt is talál valamit, ami még otthon 193 1, 8| úrnak, ráfizetne, hogy én is legalább egy kis pénzt lássak. 194 1, 8| tuszkoltatni a harmadik szobába is.~ ~A harmadik szoba, amelybe 195 1, 8| vegyest.~ ~- Ugyebár, hogy ez is egy kis arzenál? - szólt 196 1, 8| szerencsém volt. Talán nem is utoljára. Ha házasodni fog 197 1, 9| egész világon, még Pesten is. Azt írják neki, hogy a 198 1, 9| katedrába; már meg Bécsbe is fölcitálták. Legalábbis 199 1, 9| gyöngéd tudósításra aztán be is ment a házba a leány, és 200 1, 9| szemközt.~ ~- Legelőször is tudatnom kell veled, gyermekem, 201 1, 9| leány.)~ ~- Még szabadsága is veszélyben forog - folytatá 202 1, 9| mérföldnyi távol válasszon is el.~ ~- De itt eltemeted 203 1, 9| osztályt adok vagyonomból is. Bízzál szavamban.~ ~A leány 204 1, 9| És ha cselédnek kellene is beszegődnöm valamely gazdához, 205 1, 9| kergetnek. De bárhova hányjon is el a sors, e pont körül 206 1, 9| egy világgal kecsegtetnek is, hogy innen elmenj, itt 207 1, 9| Ha az Isten anyja szól is hozzád, hogy hagyd el e 208 1, 9| maradok.~ ~Most már az úrnő is fölkelt helyéről. Megfogta 209 1, 9| fiamat? Hiszed-e, hogy én is szeretem őt? Valamelyikünknek 210 1, 9| hogy az valaki iránt érezni is tudjon? Hanem én meg foglak 211 1, 9| nyugtalanul az anya. Most már ő is!~ ~A leány sebesen olvasá 212 1, 9| magadhoz! Lásd, te nálamnál is gyöngébb vagy. Hiszen én 213 1, 9| Hiszen én anyja vagyok. Én is érzem azt, amit te.~ ~A 214 1, 9| levélben! Jöjj, nézz bele te is.~ ~S azzal átölelve a leányt, 215 1, 9| leszálltak a hintóból, nem is vette le a válláról kezét, 216 1, 9| kastélyban fog lakni, sohasem is jön ide vissza.~ ~Szalmás 217 1, 10| a költői valószínűségtől is oly quakeri igazmondó ábrázattal 218 1, 10| hogy a jobb oldali kémények is mind füstölögnek; fűtik 219 1, 10| gyászruha új.~ ~Baradlayné most is oly hideg kimérten szól 220 1, 10| szól fiával, mintha most is hallgatná a falon keresztül 221 1, 10| Jól sejted. Egyéb okom is volt rá. Tudd meg tehát. 222 1, 10| végakarata ez volt; s ha te is úgy akarod...~ ~- Hát teneked 223 1, 10| szeretni való szívekkel. Te is rátalálsz a magadéra.~ ~- 224 1, 10| ha én már találtam volna is számodra egyet?~ ~- Azt 225 1, 11| ide; az urak hölgyeiket is magukkal hozták - és kisasszonyaikat 226 1, 11| hozták - és kisasszonyaikat is.~ ~Bizony kisasszonyaikat 227 1, 11| Bizony kisasszonyaikat is.~ ~Mindenfelé híre futamodott 228 1, 11| között Tallérossy Zebulon úr is. Ezúttal ő is rangjához 229 1, 11| Zebulon úr is. Ezúttal ő is rangjához illő pompával 230 1, 11| kocsis mellett ezúttal hajdú is ül. Bár ugyan nem egyforma 231 1, 11| tégedet! Éljen és vivát! Mink is most érkeztünk ide; ott 232 1, 11| tecik tudni? No nalunk is volt egy kis híre; hat a 233 1, 11| fölmentében még az iránt is felvilágosította az adminisztrátor 234 1, 11| hogy hja bizony öt leány is elég nagy gond; kivált mikor 235 1, 11| munificenciával látott hozzá. Utoljára is elhatározta magát a leány, 236 1, 11| láttam, már a múlt éjjel haza is érkezett. Ezt én mind legelső 237 1, 11| Tormándy táblabíró úrral is találkozzék ennél a háznál; 238 1, 11| utoljára - a többség pokolban is többség.~ ~- Hát itt sem 239 1, 11| azt rá mind; annálfogva is, mikor már szemtül szembe 240 1, 11| cenzúra alá venni, s tovább is fogni a kezét.~ ~- Hát hol 241 1, 11| Bécsben izs volt.~ ~- Ott is voltam.~ ~- Valami baj volt?~ ~- 242 1, 11| hazafiaknak nagy bámulatára.~ ~- Is meg van vőleginyel eligedve, 243 1, 11| De hogy leanya felöl is megnyugodta.~ ~- Egy kis 244 1, 11| kell ezeknek az utóbbiaknak is itt lenniök. Zebulon ellenben 245 1, 11| úr volna; de az még nincs is jelen. Micsoda konfúzió 246 1, 11| lelkesült hangzavarban senki sem is hallhatá, mit súghatott 247 1, 11| ide alant!"~ ~Még Zebulon is azon kapta rajta magát, 248 1, 11| Nézze méltóságod, még most is milyen gyönyörű asszony 249 1, 11| meglátta, hogy nini, ez is itt van: hát mármost ez 250 1, 11| jegyezte el? Hanem végre ezt is vigasztalására fordította. 251 1, 11| még más két Baradlay úrfi is, s azoknak igen jó precedens 252 1, 11| riadal.~ ~Örömriadal az is; nehány száz torok éljenez.~ ~ 253 1, 11| leszavazni, s ha kell, le is verni a megyebeli nemes 254 1, 11| kíséretnek, sőt még azt is megteszi, hogy felviszi 255 1, 11| gárda volt a mai ünnepélyre is felrendelve, hivatása szerint 256 1, 11| ellátás.~ ~Azonkívül azt is elhitette velük Szalmás 257 1, 11| után, hogy még az a gárda is a repertoáron van; de megnyugtatta 258 1, 11| ilyen látogatásoknál nem is szokott utasítást kérni, 259 1, 11| Szalmás uram jól tudva, bánta is, akárhogy megy végbe a kastélyban 260 1, 11| Hallod-e te, Szalmás! Az is bolond volt, aki azt találta 261 1, 11| menni, ha már vitték!~ ~El is vitték emberháton ülve egész 262 1, 11| nagy éljenriadalban.~ ~Nem is tették hozzá, hogy ki éljen. 263 1, 11| elmondja cifrán Szalmás.~ ~Volt is Szalmásnak egy olyan hosszú 264 1, 11| állapot. Fordult volna ő is visszafelé, ahonnan jött, 265 1, 11| teherhordó nem ereszté. Utoljára is a tisztelgő hadnak egy csepp 266 1, 11| maradt meg a nyelvén, azt el is indította:~ ~- Közszeretetű, 267 1, 11| Szalmás! Mondj má' mást is, mer' ledoblak...~ ~Azzal 268 1, 11| ledoblak...~ ~Azzal aztán agyon is lett ütve Szalmás uram minden 269 1, 11| prófétának. Pedig én magamban is van látnoki szellem. Ön, 270 1, 11| önök elé diktált, de velem is közölt, mielőtt önnek szólt 271 1, 11| mondott szavaimra. Ez az út is elvezet egy magaslatra: 272 1, 12| praktikus oldalara. Most is, ha megesik restoracio, 273 1, 12| paraszt születisü emberek is foglalhatnak el hivatalt? 274 1, 12| foglalhatnak el hivatalt? Most is ipen tizszer annyian vagyunk, 275 1, 12| spanyolviaszkba. Most még paraszt is tudjon olvasni? Hisz akkor 276 1, 12| amit paptul hall. Csak azt is elrontottuk, hogy eddig 277 1, 12| ezer esztendeig élvezhetünk is aztat, mar azzal is nagyon 278 1, 12| élvezhetünk is aztat, mar azzal is nagyon sokat nyertünk. ( 279 1, 12| és kurta nyelű csákányok is - pro és kontra.~ ~A fehér 280 1, 12| marja". Tehát ezúttal ők is elhozták az ellenargumentumokat, 281 1, 12| verekedni fognak.~ ~Azt is el lehet fogadni, hogy a 282 1, 12| szigorral tartotta meg. Hideg is volt, esős idő; nem is lehet 283 1, 12| Hideg is volt, esős idő; nem is lehet neheztelni azért a 284 1, 12| mindenki szánva másnap délig is ott várni étlen-szomjan 285 1, 12| fehér toll vezérszónoka is hozzájutott, hogy beszédét 286 1, 12| eresztett, ami kétszázat is túldörgött, de elnémíttatni 287 1, 12| a másik kétszáz forintot is, dobta a fiskusnak, és beszélt 288 1, 12| népfenség"!~ ~Még most is ragyognak.~ ~Akkor nagy 289 1, 12| Még csak e szó kimondása is: "szatmári tizenkét pont", 290 1, 12| nem sikerültek.~ ~Először is: a teremben több volt a 291 1, 12| beszédein még inkább delektálta is magát.~ ~Harmadszor: a fehér 292 1, 12| kívül még más karmester is van.~ ~Persze hogy van. 293 1, 12| szavaival. Készen voltak erre is. Egész hadi apparátusát 294 1, 12| Volt mármost aztán zaj is, heves kézmozdulatok is 295 1, 12| is, heves kézmozdulatok is és szenvedélytől hevített 296 1, 12| szenvedélytől hevített arcok is: "Tessék elmenni, ha úgy 297 1, 12| közé.~ ~Rideghvárynak így is jó volt. Erre is el volt 298 1, 12| Rideghvárynak így is jó volt. Erre is el volt készülve egészen.~ ~ 299 1, 12| elszörnyedésnek más hangja is támadt. A zöldasztal ülnökei 300 1, 12| maradnak az emberei. Más is bámult azon eleget, hogy 301 1, 12| pandúroknak. Azok között is sok öreg legény volt, akik 302 1, 12| a parancsolat. Hiszen ők is jobb szerették azt így.~ ~ 303 1, 12| varázslat történt e teremben is.~ ~Rideghváry saját párthívei, 304 1, 12| főispánnak, s addig nem is lehetett igazi főnöke a 305 1, 13| Pontoppidan norvég tudós le is írta e szörnyeteget.~ ~A 306 1, 13| magukat rajta, már kutat is ásnak a hátán, s ugyan örülnek 307 1, 13| még részvénytársulatokat is alapítanak föléje. Egyszer 308 1, 13| Plankenhorsték termei ezen a napon is tömve vannak a régi ismerősökkel; 309 1, 13| mindent összetéptek. Magam is csak blúzomnak köszönhetem, 310 1, 13| vérontás legyen. Az eddigiért is kárhoztat.~ ~- De hát, istenem! 311 1, 13| hiszi, hogy a mi házunk is azok közé tartozik? - kérdezé 312 1, 13| sietek dolgom után.~ ~El is távozott.~ ~Ez rossz biztatás 313 1, 13| véres sebhelye. Lélegzete is elfúlt.~ ~- Mi történt önnel? - 314 1, 13| elkiáltotta magát: "ez is spion!", s abban a percben 315 1, 13| szegletből.~ ~- Az ördögbe is! Inkább nagyon is adakozó 316 1, 13| ördögbe is! Inkább nagyon is adakozó kedvükben vannak. 317 1, 13| Alkalmasint.~ ~- Ön is vele megy, nemde?~ ~- Bizony 318 1, 13| nemde?~ ~- Bizony itt nem is maradok. Tanácslom, önök 319 1, 13| maradok. Tanácslom, önök is, amint szép szerével lehet...~ ~- 320 1, 13| Az alkonysötét dacára is ráismert mindenki. Poligonális 321 1, 13| dacos hordozása körrajzokban is ismeretessé tette őt. Rideghváry 322 1, 13| marciális úr, s még azután is járt a szája, mikor már 323 1, 13| odábbállok.~ ~A többiek is.~ ~"Uraim, dámáim! Sauve, 324 1, 13| de már a mennykőhullás is közelít. Mindenki mondott 325 1, 13| érezte magát, mint aki maga is semmivé lett.~ ~Az egész 326 1, 13| Még csengettyűje zsinórját is elmetszé, hogy senki ne 327 1, 13| bosszút áll? - Talán győz is. De hogy mire megy diadalával, 328 1, 13| lakát. Ha meg nem védheti is, legalább együtt vész el 329 1, 13| a tulajdon!"~ ~Jenő maga is elkábult ez örvénylő árban. 330 1, 13| elüli még annak a keblét is, aki abból semmit sem ért. 331 1, 13| világtörténelemből, s őt is megragadta az a titkos delejzet, 332 1, 13| hangzik-e egy Plankenhorst is?~ ~Tudta jól, mennyire össze 333 1, 13| vajon nem találja-e azt is lerombolva, összezúzva, 334 1, 13| hős asszonyait.~ ~Jenőt is betolták az általa oly jól 335 1, 13| csók között egy Júdás-csók is ejtetett, úgy ez bizonyára 336 1, 13| a kalap mellett, s maga is hasonlítson hozzájuk.~ ~ 337 1, 13| hasonlítson hozzájuk.~ ~Azt is egészen természetesnek találta, 338 1, 13| császári várkapu fölött is ugyanaz lobog.~ ~Egymást 339 1, 13| tetszik, mintha még most is édes volna tőle a szívünk; 340 1, 13| lépcsőkön; ha kapott a mama is kísérőt, akinek karjába 341 1, 13| még az álom!~ ~Jenő azt is ott nézte az utcáról, tízezernyi 342 1, 13| megpillantja testvérét, Ödönt!~ ~Ez is itt van. Ő is egyike a hongyűlés 343 1, 13| Ödönt!~ ~Ez is itt van. Ő is egyike a hongyűlés ünnepelt 344 1, 14| Jenő behunyt szeme előtt is ott izzott egész éjen át 345 1, 14| utcákon minden zaj, még akkor is úgy tetszett, mintha fülében 346 1, 14| ha ellenség volnának, ők is rég elfutottak volna, mint 347 1, 14| Antoinette asszony maga is részt vesz e bizottmány 348 1, 14| látogatta meg néha; azt is csak azért, hogy Edit felől 349 1, 14| kezét.~ ~Ebben Richárd meg is nyugodott.~ ~Akármi növeldében 350 1, 14| ahol a nép csak kísérletet is tesz a csoportosulásra, 351 1, 14| házakat. És ha elfogott is a katonaság valakit a dúló 352 1, 14| senkinek. A szabadság táborának is megvan a maga titkosrendőrsége. 353 1, 14| elhiszem. És az öcsém, Jenő is köztetek van?~ ~- Az elsők 354 1, 14| Az elsők között.~ ~- Az is ilyen kalábriai kalapban 355 1, 14| tenyereinkkel letakarni. Jenő is ide fog jőni. Én, úgy látszik, 356 1, 14| vele találkozót legelőször is a bámulat ragadja meg: honnan 357 1, 14| közül, maga Goldner Fritz is megrettent előttük.~ ~Nem 358 1, 14| siettek. Richárd csákója is kapott belőle egyet-kettőt.~ ~ 359 1, 14| nők irányában a forradalom is udvarias.~ ~- De azt látom - 360 1, 14| aztán kezdte a huszárokat is hajigálni; a lovak közt 361 1, 14| furcsa, bizarr alak. Ez is diák, roppant hórihorgas 362 1, 14| testvéri szövetkezés látható is legyen, az improvizátor 363 1, 14| szörnyetegtől. Ez mármost szét is fogja azt tépni, akit kikacaghatott.~ ~ 364 1, 14| év leteltéig.~ ~A leány is ráismert kedvesére, s egy 365 1, 14| de dicsőség az ökölnek is, mely azt markolva tartá - 366 1, 14| sebet kapott és lerogyott is, holtnak tetteté magát, 367 1, 14| találni, hogy mi az.~ ~Először is szabályszerű katonai lépések 368 1, 14| mester, olyan egyszerre nem is találta el rá a feleletet.~ ~ 369 1, 14| szeretném prózában és recitativo is meghallani, hogy mi járatban 370 1, 14| Ha az angyalokat húzzák is le lábaiknál fogva az égből, 371 1, 14| Egy füst alatt már ezeket is szétverhettük volna!~ ~ ~ ~ 372 1, 15| őserdők mélyében. Az ég maga is fekete, s úgy tetszik, mintha 373 1, 15| melynek bezárt kapui talán nem is házakba, hanem katakombákba 374 1, 15| tetején; az éj most azokat is feketéknek mutatja; pedig 375 1, 15| körül. Őrtűz nem ég; ott is sötétség van és lehető csönd.~ ~ 376 1, 15| csapatra.~ ~Mausmann arra is verset mondott.~ ~- No, 377 1, 15| most mit gondolok?~ ~- Én is rímet mondjak rá?~ ~- Majd 378 1, 15| Fritz; ezúttal megtalálta ő is a rímet.~ ~Jött az őrcsapat, 379 1, 15| lámpásával. Az a két lámpás is csak arra való, hogy még 380 1, 15| suttogá soror Remigia; még így is félve tekingetett széjjel: 381 1, 15| keresztül nyitni, hanem magával is ragadja, s fedezetül fogja 382 1, 15| fog a saját édesapja ellen is. Hanem most érkezett egy 383 1, 15| Alfonsine elé.~ ~- Tölts nekem is abból a chartreuse-ből, 384 1, 15| Ha apáca leszek, nekem is hozzá kell szoknom ehhez.~ ~ 385 1, 15| azután soror Remigia poharát is megtölté csordultig.~ ~- 386 1, 15| Remigia; valamivel csak nekünk is kell magunkat vigasztalnunk - 387 1, 15| kicsit, hogy talán már sok is lesz, pedig hát nagyon szerette 388 1, 15| fog jönni, hogy másik fiát is meghódítsa és hazavigye. 389 1, 15| szálát angyalok őriznék is, meg fog halni.~ ~Rettenetes 390 1, 15| higgyék, hogy íme, ennek is megtetszett már a kolostori 391 1, 15| Hahaha!~ ~Nevettek is már előre.~ ~És Editnek 392 1, 15| saját kapusunk és inasunk is. Egészen magunkra vagyunk. 393 1, 15| sánta és süket nem volna, őt is elvitték volna.~ ~Pedig 394 1, 15| kövezeten; talán a kocsis maga is bóbiskolt.~ ~Amint aztán 395 1, 15| Elfutni, ha ezer ördög őrizné is ezt a kocsiajtót, s ahány 396 1, 15| kísértő lelke mind ott járna is e világtalan utcákon.~ ~ 397 1, 15| nagyothall, és talán bóbiskol is.~ ~S azzal sebesen, ahogy 398 1, 15| sötétben még tájékoznia is kellett magát.~ ~Az óriás 399 1, 15| fáradva.~ ~És harmadszor is hallotta az István-torony 400 1, 15| ilyen jó, akkor a végének is jónak kell lenni.~ ~Most 401 1, 15| itten, amit akarnak; meg is ölhetnék, el is temethetnék 402 1, 15| akarnak; meg is ölhetnék, el is temethetnék itten; sohasem 403 1, 15| előretolatni a háromszor is eltérő gádor tekervényes 404 1, 15| idevezetett. Még tovább is fog vezetni!~ ~Annyi igaz 405 1, 15| Vigyen el magával engem is!~ ~A nő egy percig tanakodott 406 1, 15| magában.~ ~- Jó lesz. Jöjj te is velünk!~ ~A leány most már 407 1, 15| annak örülök!~ ~- Neked is pórruhába kell öltöznöd, 408 1, 15| indulnunk kell.~ ~- Úgy is jó - mondá a vénasszony.~ ~- 409 1, 15| vénasszony.~ ~- Ez a leány is velünk jön.~ ~- Ez is? Akkor 410 1, 15| leány is velünk jön.~ ~- Ez is? Akkor hát ennek is kosztüm 411 1, 15| Ez is? Akkor hát ennek is kosztüm kell?~ ~- Van készen?~ ~- 412 1, 15| öltözéket. Volt ott több is.~ ~- Hanem mármost, Frau 413 1, 15| mint szükséges.~ ~- Magam is azt gondolom.~ ~A kofaöltözetet 414 1, 15| Nomármost még egy puttony is jön a hátára. Ugye, még 415 1, 15| elbírjuk a krumplit és hagymát is.~ ~Edit egész tréfát talált 416 1, 15| megszólítását. Még tréfa is volt e szereptanulásban.~ ~- 417 1, 15| végig, amire Edit a sötétben is ráismert. A Plankenhorst-ház 418 1, 15| ráismert. A Plankenhorst-ház is ebben az utcában van.~ ~ 419 1, 15| Persze hogy a másik két nőnek is szaladni kellett vele együtt 420 1, 15| így megszalajtasz engem is meg a Fra Kodlt is? Tu nárische 421 1, 15| engem is meg a Fra Kodlt is? Tu nárische Krédl!~ ~Edit 422 1, 15| Akarja-e, hogy danoljak?~ ~Nem is várta rá a feleletet, hanem 423 1, 15| lia la!~ ~Még jódlírozott is hozzá, mint akármely kofának 424 1, 15| sötétebb legyen az ég, az eső is elkezdett permetezni.~ ~- 425 1, 15| Helyben vagyunk.~ ~Legelébb is feladogattatta magának a 426 1, 15| kérdé Editre mutatva.~ ~- Ez is velem jön.~ ~- Értem.~ ~ 427 1, 15| Ki tudja, hátha a hamuból is föltámadnának?~ ~Odakönyökölt 428 1, 15| másvilágra, hagyj belőle nekem is egy kicsit!"~ ~- S minek 429 1, 15| történnek odahaza.~ ~- Tehát te is olvasod ezeket itt? Honnan 430 1, 15| kívül még valakinek másnak is jelszava? Hisz itt összeesküvés 431 1, 15| hidegek arca, kezei! Nem is kérdezett tőle semmit.~ ~ 432 1, 15| Nem szólt senki egy szót is, csak valami csendes hang 433 1, 15| érte; ha tűzbe-lángba lesz is borulva és ellenséggel megtöltve: 434 1, 15| ami tegnap jó volt, az ma is jó; csakhogy tegnap magunk 435 1, 15| a tábort. De most még ez is velünk van!~ ~Editre mutatott 436 1, 15| keresztül a járást.~ ~Az eső is esett, sötét is volt. Három-négy 437 1, 15| Az eső is esett, sötét is volt. Három-négy óra közt 438 1, 15| hangzott. Talán táncoltak is?~ ~Egy csoport künn állt 439 1, 15| arcfintorulataitól, az ifjabbakat is közrekapták. Egy gonosz 440 1, 15| azok között egy szép leány is van.~ ~- Gyertek be hozzánk, 441 1, 15| sorakoztassa az egész ezredet. Maga is utánalátott.~ ~A két hölgyet 442 1, 15| került rendre. Edit azt is meg hagyta magán történni.~ ~ 443 1, 15| volt.~ ~Hanem a láz dacára is észre tudta venni, hogy 444 1, 15| mondták ezt el senkinek is! De úgy eltitkolták, hogy 445 1, 15| Hanem ebből azután azt is megtudhatta az apátnő, hogy 446 1, 15| a dolgot! Akkor már meg is szöktek. Én magam nyitottam 447 1, 16| Talán optikai magyarázata is van annak, de bizonyos, 448 1, 16| takargatott, mely most talán nem is fáj még. Minden lépését 449 1, 16| hogyan kell! És ha meg kell is halni, akkor is gyönyör 450 1, 16| meg kell is halni, akkor is gyönyör lesz ama szép szemek 451 1, 16| talán egy csillámló könny is fog azokból utána hullani; 452 1, 16| Plankenhorst-ház erkélyén még most is lobog az. Ó, azok hívek 453 1, 16| rá neki senki.~ ~Talán ők is elfutottak innen? Talán 454 1, 17| őt magához.~ ~Azonkívül is azt hihette Jenő, hogy az 455 1, 17| akkor sem mondta meg.~ ~Jenő is végighallgatá e feleleteket 456 1, 17| Kedvesével együtt fogják őt is lemészárolni?~ ~Vagy megadja 457 1, 17| Fogságra vetik? Talán meg is ölik?~ ~Hogy saját magával 458 1, 17| komolyan.~ ~Aztán, ha vele is az fog történni, ami kedvesével, 459 1, 17| bánja. Ha együtt meg kell is halnia vele, az is gyönyörűség 460 1, 17| kell is halnia vele, az is gyönyörűség lesz.~ ~Ez a 461 1, 17| hozzá.~ ~Már ehhez a képhez is hozzászoktatta szívét.~ ~ 462 1, 17| akkor hulljon el az övé is. A pisztoly meg van már 463 1, 17| töltve; még annak a golyójára is fel van vésve Alfonsine 464 1, 17| hogy van a világon; s nem is kérdezték, hogy micsoda 465 1, 17| Egyszer aztán oly ismerőst is látott Jenő megérkezni, 466 1, 17| szemeivel fölkeresé Jenőt is, ki egy ablakmélyedésbe 467 1, 17| várni reám!~ ~Jenő szívében is volt annyi kis galambméreg, 468 1, 17| állok méltóságodnak. Ne is tessék szállásomra fáradni. 469 1, 17| jobbra.~ ~- Ah! Ezt nem is tudtam - monda a kegyelmes 470 1, 17| Azt még csak találgatni is hasztalan volna.~ ~Mégis 471 1, 17| emelkedik, s magát az idézőt is kábultan ragadja magával.~ ~ 472 1, 17| a megmaradt kis eszétől is megfosztotta. Ő is esküdni 473 1, 17| eszétől is megfosztotta. Ő is esküdni akart.~ ~A leány 474 1, 17| A lány csókja még most is ott ég az ajkán; a lány 475 1, 17| testvérei járnak. Ott most ön is lehetne osztálytanácsos, 476 1, 17| ha kell, a világ végére is, s bizonyosan ő is olyan 477 1, 17| végére is, s bizonyosan ő is olyan nemzetiszínű volna 478 1, 17| jogviszonyok vannak, azt ön maga is tudni fogja. Olvasta a francia 479 1, 17| másik. Vegye még hozzá azt is, hogy rokonai, kikre támaszkodhatnék, 480 1, 17| elutasítást vagy csak félreértést is. Mi szeretjük önt. Óhajtjuk 481 1, 17| lenni!~ ~S még csak nem is tudta magát ez asszony ellen 482 1, 17| hanttal, s még szomorúfűzfát is ültet a fejéhez, s biztatja 483 1, 17| tagadni rajta.~ ~Sőt még annak is eszébe kellett jutni, hogy 484 1, 17| legközelebbi napok miatt is financiális aggodalmakkal 485 1, 17| foglalni.~ ~- Legelőször is egy levelet kell neked átadnom. 486 1, 17| legbölcsebb közönyt. Magam is osztom azt; okos ember józan 487 1, 17| Rideghváry úgy tett, mint aki nem is figyel szavainak varázshatására. 488 1, 17| hirtelen fölállt.~ ~- Sokáig is időztem nálad; bizonyos 489 1, 17| találkozol, az ő tanácsait is kérd ki e tárgy fölött; 490 1, 17| vegyek részt, és szeressem én is azt a némbert, kit menyasszonyodul 491 1, 17| boldognak lenned. Azt a nőt is elfogadom. - De ha nőül 492 1, 17| keverednek.~ ~De hát ott is legfeljebb Plankenhorstné 493 1, 17| A holnap itt van, én is itt vagyok. Vagyok már valami, 494 1, 17| varázshatalmát megkísérti is fia fölött - előre el van 495 1, 17| magára váratni. Már a ködök is beálltak.~ ~Anyja csakugyan 496 1, 17| bérkocsit hozatott (ma már az is kapható volt, még tegnap 497 1, 17| bizony rárontott volna ott is.~ ~Nem is lehetne emberileg 498 1, 17| rárontott volna ott is.~ ~Nem is lehetne emberileg kívánni, 499 1, 17| aki csodálkozik.~ ~Jenő is gondolta azt; fog neki meglepetést 500 1, 17| órakor. Ön jöhet hamarább is. Nemde, Alfonsine?~ ~Itt 501 1, 17| Még a kinevezési oklevelet is majd ott feledte Antoinette 502 1, 17| elébb. Pedig bizony magátul is rájöhetett volna.~ ~- A 503 1, 17| Ha mind vasból volnánk is, eltemetne bennünket a ránk 504 1, 17| jót fogsz tehetni. Tenni is fogsz, tudom; mert jó, kegyelmes 505 1, 17| ragadta a harmadik fiát is az a rettenetes asszony.~ ~ 506 1, 17| ilyenkor a Duna folyama is jó országút olyan emberek 507 1, 18| pokolba. Jól tudjátok magatok is, de azért én is elmondom, 508 1, 18| magatok is, de azért én is elmondom, hogy amit csak 509 1, 18| sorban, néhol csoportban is. Futnunk kell éjjel és nappal, 510 1, 18| kerülni; akkor aztán én is azt gondoltam, hogy nekünk 511 1, 18| akinek kellenek.~ ~- Engem is oda zártatok volna, ha veletek 512 1, 18| utasítással, hogy bárhova szórja is őket széjjel a viszontagság, 513 1, 18| hátuk mögött, hanem előttük is kezdenek sorba fellobogni. 514 1, 18| s koronkint rétöntözésre is használtatik.~ ~Richárd 515 1, 18| magunk átmentünk rajta, meg is kell gyújtanunk, hogy más 516 1, 18| abban a környékben.~ ~Nem is veszett az kárba; rövid 517 1, 18| annak a hegynek a tetején is, ahonnan a többi jeltüzet 518 1, 18| ne menjen!~ ~A vezetéket is áthurcolták egyenkint.~ ~ 519 1, 18| Az üldözés alatt nekik is úgy felbomlottak a soraik, 520 1, 18| pihenés, etetés nélkül.~ ~Nem is igen volt Palviczcal több 521 1, 18| és fogj el!~ ~- Azt meg is teszem, bizonyos légy felőle.~ ~- 522 1, 18| A halastó zsilipjét is felhúzattam - monda Richárd -, 523 1, 18| Azokat ugyan egy sor lövéssel is szétriaszthatta volna, de 524 1, 18| fejedelmi lakoma az magában is. Ki ne ismerné az ízét; 525 1, 18| kóstolhattak.~ ~Zengett is az erdő a sűrű áldástól!~ ~ 526 1, 18| visszatekintett.~ ~Egy-egy ló ki is dűlt; annak a lovasa felkapott 527 1, 18| Így került össze másodszor is Palvicz Ottóval.~ ~A vértes 528 1, 18| hagyta utolsó kísérőjét is. Ő egyes-egyedül rugaszkodott 529 1, 18| kiálta Palvicz.~ ~- Így is meghallom - felelt Baradlay.~ ~- 530 1, 18| Majd lesz még megfordítva is.~ ~- Nem mersz velem megverekedni.~ ~- 531 1, 18| nincsen pardon!~ ~- Nem is kértem.~ ~Ez a szóváltás 532 1, 18| árzajlatban - s talán még aggódott is, hogy oda ne vesszenek.~ ~ 533 1, 18| eléje nagy kívánságára nem is falut, hanem várost.~ ~Amint 534 1, 18| nincs benne katonaság. De az is meglehet, hogy éppen amiatt 535 1, 18| hogy éppen amiatt több is van összpontosítva a szokottnál.~ ~ 536 1, 18| csapatot észreveszi, el is fogja őket árulni.~ ~Tehát 537 1, 18| lesz szabad, mert afelől is bizonyosak lehetnek, hogy 538 1, 18| kettőt!"~ ~Tehát gyalogság is fekszik a városban.~ ~Megkerülni 539 1, 18| merre?~ ~Talán csodálatos is ez a kérdés? Kétszázhúsz 540 1, 18| vitézkedni.~ ~Majd eljön annak is a napja, csak ezt a krízist 541 1, 18| krízist kiállhassák.~ ~Végre is ki jött segítségükre? Az 542 1, 18| felett.~ ~Egy-egy fehér ház is maradozott el itt-amott 543 1, 18| sorompóknál egyúttal őrtanya is szokott lenni.~ ~Hogy itt 544 1, 18| szokott lenni.~ ~Hogy itt is úgy van, arról rögtön tudósítva 545 1, 18| őrszemeket felváltani.~ ~Az is jött. Hallották a robogását. " 546 1, 18| pompás tréfára még jókedvük is lett a fiúknak. A jókedv 547 1, 18| fiúknak. A jókedv a lovakra is kiterjedt. Mintha csak most 548 1, 18| szolgálhatnak; de most az árpakenyér is jó. Kecskéket vágnak a hadfiaknak, 549 1, 18| Úgy látszott, hogy nincs is más választás.~ ~Az üldözésükre 550 1, 18| annyi kellett üldözőiknek is arra, hogy az elmaradozottakat 551 1, 18| eledel, de tápláló. Nem is urak számára gondolták azt 552 1, 18| fél pohárral.~ ~Még mást is kaptak.~ ~Felfedeztek egy 553 1, 18| való eledel. De most az is vendégség volt. Jóllaktak 554 1, 18| felhő még a völgy aljában is úr volt. Azonban nehány 555 1, 18| tüzeket!~ ~Az éjszaka itt is volt már. Lehet, hogy a 556 1, 18| enni adni, hisz a gazdáik is éheztek egész nap.~ ~(Talán 557 1, 18| kialudni.~ ~Aztán ő maga is köpenyébe burkolta magát, 558 1, 18| következik még?"~ ~S aztán ő is csak elaludt, mint a többi.~ ~ 559 1, 18| tüzeket, elégnek azok magukban is; s ők is elaludtak mellette.~ ~ 560 1, 18| elégnek azok magukban is; s ők is elaludtak mellette.~ ~És 561 1, 18| ami szomjnál, éhségnél is jobban éget.~ ~Egy-egy ló 562 1, 18| ott könnyez fölötte. Maga is szeretne lova mellett ott 563 1, 18| fagyva testükön, a kard maga is nehéz már. A lovak körme 564 1, 18| szálerdőbe jut. Még a fenyves is üdvözölt menedék most.~ ~ 565 1, 18| Dicsértessék az Úrjézus!~ ~Nem is hogy ölelték, nem is hogy 566 1, 18| Nem is hogy ölelték, nem is hogy csókolták, de majd 567 1, 18| jegyezgeté föl ezt sorban; s ma is tanúskodik róla, hogy ez 568 2, 19| Mesemondás!~ ~Lehetett is az valaha!~ ~Hogy egy kicsiny, 569 2, 19| ereszteni Európa másik kolosszát is, s még azzal is megbirkózott, 570 2, 19| kolosszát is, s még azzal is megbirkózott, még akkor 571 2, 19| megbirkózott, még akkor is saját magának kellett lefeküdnie, 572 2, 19| oroszlánok. ~ ~Még a rablók is megtértek. Egy hírhedt rablóvezér 573 2, 19| készítettek gyutacsokat, s azok is jók voltak a harcban.~ ~ 574 2, 19| lebukott előttünk. - Talán nem is a földre esett le? Talán 575 2, 19| sincs semmi, maga a gazda is koplal.~ ~Csak egy hiányzott 576 2, 20| Kitűnő állás!~ ~Most már nem is tiltakozik ellene, ha valaki 577 2, 20| legnagyobb stratéga.~ ~Ő maga is hitte mind a kettőt. Különben 578 2, 20| kettőt. Különben talán nem is vágyott volna utána.~ ~Egy 579 2, 20| elvégre még a kulisszák mögé is behatolt az a szellem, hogy 580 2, 20| foglalkozzék, a szelíd férfiút is megragadta e tudomány, s 581 2, 20| politika!"~ ~Tallérossy Zebulon is úgy találta, hogy sokkal 582 2, 20| Újonc van elég; vitéz is mind. Csak úgy danolnak, 583 2, 20| irkafirka?~ ~Már hadjáratot is próbált. Egy szomszéd faluban 584 2, 20| el nem fogta őket. Miről is nyomtatott bulletint adott 585 2, 20| Helyreállította a rendet.~ ~Meg is van magával elégedve nagyon. 586 2, 20| kerül valahol a dolog, ő ott is helyt fog állani.~ ~Nagyon 587 2, 20| dolgait, sőt Európa ügyeit is bőven megtudhatta azoktól 588 2, 20| beszélt Bolingbroke hercegről is, és ötödik Fülöp spanyol 589 2, 20| közönségnek, azután még a színész is elmondja; nincs vele semmi 590 2, 20| fáradság. A többi könyvvel is úgy kellene tenni.~ ~A leányait 591 2, 20| hogy azok még franciául is tanultak.~ ~Azután pedig 592 2, 20| nagyon ideges. Igazi úrnő nem is lehet anélkül.~ ~És amellett 593 2, 20| alatt volt odahaza, maga is elismeré. Ő azt állította, 594 2, 20| hogy csak odahaza. Azt is hozzátette, hogy minden 595 2, 20| erénynek még egy konkrét indoka is van: az asszony az egyedüli 596 2, 20| neki megmondani, de akarja is, sőt tanulmányává teszi, 597 2, 20| Kritikus pillanatokban tanácsot is szokott tőle kérni, mint 598 2, 20| vele együtt fennmaradni is kénytelen; amikor aztán 599 2, 20| meddig maradnak itt.~ ~Most is egy éppen felbontott levéllel 600 2, 20| szerencse, akárhova elbújjam is. Csak föltalálja engem. 601 2, 20| fokán a természetességnek is alul volt, amit róla előlegesen 602 2, 20| milyen jól van dolga? Mink is tehettük azelőtt, mikor 603 2, 20| Utoljára még majd magadnak is el kell menni a háborúba. 604 2, 20| a magas politika, hát én is tudom, hogy mi a magas politika!~ ~ 605 2, 20| úrhölgy.~ ~- Hát én meg is mondom - szólt Zebulon úr. - 606 2, 20| most kapitány; ott most nem is kell kaució. A Lacko, ki 607 2, 20| Tanítatunk fortepianora is. Mindig neki szántunk valami 608 2, 20| Anna úrhölgy még meg is hagyta kövér orcáját csókolni, 609 2, 20| főkomisszarius öccse; akkor nekem is kell valahol szolgálnom; 610 2, 20| hátha még tégedet magadat is nyakon fognak; bezzeg akkor 611 2, 20| az öt leánnyal? Meg velem is meg teveled is?~ ~Zebulon 612 2, 20| Meg velem is meg teveled is?~ ~Zebulon úr nagy sort 613 2, 20| barátomnak. Még Szalmással is beszélek.~ ~Zebulon úr megtette 614 2, 20| a Tallérossy-kastély nem is megvetendő úrilak. Az országútról 615 2, 20| zongoraterem; könyvtár is van, s abban régi könyvek, 616 2, 20| Baradlay Ödön egy hétig is.~ ~No, hanem ugyan megcsalta 617 2, 20| ezzel a vendéglátással magát is, mást is a jó Zebulon.~ ~ 618 2, 20| vendéglátással magát is, mást is a jó Zebulon.~ ~Baradlay 619 2, 20| még a hámon kívül nyereg is volt kötve a hátára.~ ~Ó, 620 2, 20| egymást.)~ ~- Igen. És te is jössz velem. Az éjjel kaptam 621 2, 20| Kassa felé; s az élelmezést is abba az irányba vezetni. 622 2, 20| róla, hogy minden ponton el is legyen látva; mert különben 623 2, 20| hanem szedd össze legelébb is a számadásaidat; vedd magadhoz 624 2, 20| ahol azok enni kapnak, mi is mindig kapunk.~ ~- Igen 625 2, 20| profuntot meg vutkit.~ ~- Hát mi is kapunk profuntot meg vutkit. 626 2, 20| De még famíliámtól is el kell búcsúznom talán?~ ~- 627 2, 20| sóhajtott. Búcsúzott volna is, nem is. Válogatott magában, 628 2, 20| Búcsúzott volna is, nem is. Válogatott magában, hogy 629 2, 20| itthon leszek.~ ~De nem is mert Zebulon hátrapillantani, 630 2, 20| hajtatott odább.~ ~Bánta is Zebulon nagyon, hogy minek 631 2, 20| Estefelé már a pecsenyével is találkoztak. Csakhogy még 632 2, 20| meglehet, hogy minden itt is van már; csakhogy senki 633 2, 20| pöfékelve. S most íme, még lóra is kell ülnie.~ ~Két óra múlva 634 2, 20| Csodálok, hogy magamat is meg nem ettek.~ ~- Jól van, 635 2, 20| Ez a szó még a vacsoráját is megkeserítette Zebulonnak.~ ~ 636 2, 20| tele van emberrel. Lehet is ilyen lármában dolgozni!~ ~ 637 2, 20| hogy ha egész nap nem látom is őket, este mindig oda kerülnek, 638 2, 20| tudják, hogy ott szalma is lesz, s ők a legelsők, akik 639 2, 20| magunk ellenségével magunk is. Voltam én már különb csetepatéban 640 2, 20| már különb csetepatéban is, mint ez a mostani hajcihő, 641 2, 20| fejemen. Itt a helye most is, ni. Majd én mutatom meg, 642 2, 20| menni, még az ágyúszóból is kaphat. Azt pedig az ő természete 643 2, 20| helyreállítani a rendet; lármázott is eleget, s estefelé azt hitte, 644 2, 20| főtisztekkel, a táborkarral. Neki is hallani, látni lehetett, 645 2, 20| még egy röppentyűtelepet is.~ ~Ez ütötte meg Zebulonnak 646 2, 20| meghal az ember, de pokolra is jut. S ha száz ember van 647 2, 20| embert még valami non putarem is érheti. Hagyjatok engem 648 2, 20| ember.~ ~Ödön intézkedett is. Legutolsó megtelepedésük 649 2, 20| akarta hagyni Boksa Gergőt is, a maga kétszarvú bataillonával; 650 2, 20| hall több dobpörgetést. Ki is aludta magát aznap délután 651 2, 20| egész pihenten, a csizmát is lehúzva a lábáról s papucsot 652 2, 21| arcom pirulása."~ ~Még most is érezzük ezt a pirulást, 653 2, 21| összekeveredve, vezényszót nem is ismerve, egy zilált gomollyá 654 2, 21| lovagostor volt mindössze is a kezében.~ ~Az újonc ezredeket 655 2, 21| barátkozzanak velük.~ ~Méltók is voltak e barátkozásra. Mind 656 2, 21| Játszatni? No, hát ők is játéknak vették.~ ~- Á! 657 2, 21| Felfedezték, hogy a halál is csak komédiás; megríkatja, 658 2, 21| került már a dolog, ott is hetykén, büszkén verekedett 659 2, 21| vitték odább, s még akkor is azt kiáltották: "éljen a 660 2, 21| azok közül valaki vissza is fordulhat.~ ~Most aztán 661 2, 21| szakítva, hogy az utcán is elmehettek volna egymás 662 2, 21| De az öreg "kófic" is küldött. Amint a nagy futás 663 2, 22| ökör nélkül jött; a lovát is úgy vezette kantárszáron. 664 2, 22| bőrödnek.~ ~- Tudatom azt is a kapitány úrral - szólt 665 2, 22| büntetést, még a nem nemesekre is.~ ~- Megapellálhatod, ha 666 2, 22| fel a lovára, aztán alá is út, fel is út. Az olyan 667 2, 22| lovára, aztán alá is út, fel is út. Az olyan katona, aki 668 2, 22| előőrsön állt puskával, még rá is kiáltott tréfálva:~ ~- Gerge 669 2, 22| hólepte mezőn sötét éjjel is tudta magát tájékozni.~ ~ 670 2, 22| ember, aki egyszerre gyáva is, dacos is; dühös és hunyász; 671 2, 22| egyszerre gyáva is, dacos is; dühös és hunyász; szája 672 2, 22| akinek a hetvenhetedik ősapám is nemesember volt! Soha az 673 2, 22| kapcabetyárt! De jó! Másutt is van még világ! Másutt is 674 2, 22| is van még világ! Másutt is tud még szolgálni Boksa 675 2, 22| találni, aki még a hajszálát is megőrzi! Tűzbe-vízbe megyek 676 2, 22| forogtak, s a könny még most is megeredt belőlük arra az 677 2, 22| selyemmotringgal esett volna is ez az ütés, megvolna a nagy 678 2, 22| pártul fogja. Hajcsár itt is kell. Katonákat nem lehet 679 2, 22| tulkok őrzésére fogni. Nem is értenek hozzá. Oda ember 680 2, 22| elég jól védve. Először is az udvar hét láb magas nádkerítéssel 681 2, 22| fődolog, odakinn pipázni is lehet, ami az istállókban 682 2, 22| hogy vigyáztak rá innen is, amonnan is, hogy mit csinál.~ ~ 683 2, 22| vigyáztak rá innen is, amonnan is, hogy mit csinál.~ ~Semmi 684 2, 22| kalapját. Talán imádkozni is szokott, mielőtt lefekszik, 685 2, 22| a régiségtől. Talán jól is esett neki, hogy gazdája 686 2, 22| hányni-vetni, mire a többiek is mind felugráltak.~ ~Valamennyi 687 2, 22| kidöntötték volna, ha vasbul van is, s akkor aztán neki a rónának.~ ~ 688 2, 22| tudott a katona magyarul is. Különösen káromkodni. Az 689 2, 22| Tudott a katona nagyobbat is kiáltani:~ ~- Megállj, betyár, 690 2, 22| van. No, még azt a másikat is frissen!~ ~A lovas a másik 691 2, 22| lovas a másik pisztolyát is rálőtte, az sem talált.~ ~- 692 2, 22| irányra: sötét volt, köd is volt; oda mehetett vele, 693 2, 22| helytálltatok volna, mi is jól verekedtünk volna. Ha 694 2, 22| szalmaágyra, Richárd még akkor is fennmaradt; letette a fejét 695 2, 22| fejét az asztalra; ő úgy is tud aludni.~ ~Egyszer csak 696 2, 22| az a dicsőség, hogy Ödön is coramizálta az attestátumát.~ ~ 697 2, 22| belőle az utolsó cseppet is.~ ~Akkor aztán megtörölte 698 2, 22| nélkül valamennyit, még meg is szerezte vagy kettővel. 699 2, 23| sem asznak el soha, most is meghozzák kék harangvirágaikat, 700 2, 23| elgázolta a mezőt; hogy még most is kopár bele.~ ~Nem harc, 701 2, 23| szuronyt használják még, az is eltompul, a fegyver csak 702 2, 23| folyama alatt Isaszeget is felgyújtották, az utcák 703 2, 23| kerek téren, mely még most is oly kopárra tapodva látszik, 704 2, 23| Egy gondolatuk van.~ ~Nem is gondolat az: két villám 705 2, 23| újabb mítosztalan kornak is vannak bűvszerei, mikkel 706 2, 23| magyarnak maradt. Palvicz Ottót is ők vették fel. Még élt.~ ~ 707 2, 23| magaslatokra; az ellent onnan is leszorítják, s mikor a túlsó 708 2, 24| meggyőződött róla, hogy a nyelve is mozog.~ ~Arra a neszre aztán 709 2, 24| meg a kard.~ ~Richárd maga is megtapogatá fejét. Volt 710 2, 24| hidegvíz-borogatás kell; azt meg Pál úr is elvégzi.~ ~- Pál úr? - szólt 711 2, 24| itt?~ ~- De itt fekszik ő is a malom folyosója alatt. 712 2, 24| rátalált Pál vitézre.~ ~Most is olyan jó; nyugodt arca volt 713 2, 24| történt. A bajusza most is oly kacskaringósan állt 714 2, 24| őt keresni.~ ~- Holnap te is jelen lehetsz a hősök végtiszteleténél. 715 2, 24| végtiszteleténél. Az ellenfél halottait is mi temettetjük el.~ ~- Igaz! 716 2, 24| Azzal kegyetlenül bántál. Ő is itt fekszik a molnárlakban. 717 2, 24| Richárd.~ ~- Semmi. Ő maga is készen van a végsőre. Első 718 2, 24| kívánja, annál jobb, különben is lovagias kötelesség a megsebesített 719 2, 24| vagyok. Még a férgeknek is. Te élsz és győztél. Kötelességed 720 2, 24| sohasem láttam, s már nem is fogok látni. Anyja egy előkelő 721 2, 24| állást a katonai pályán; apám is meghalt, önálló lettem. 722 2, 24| tanút; míg utolsó nyomára is ráakadtam. Ennél a nyomnál 723 2, 24| még el nem hajította azt is.~ ~- A gyermek rongyos és 724 2, 24| róla. Bajtárs! A föld alatt is ennek a gyermeknek a sírását 725 2, 24| Te megígéred. Meg is tartod. Akkor nekem nincs 726 2, 24| hogyan kell majd neked is, ha így jársz, mint én, 727 2, 25| legyenek boldog emberek is a világon.~ ~Ha a föld oly 728 2, 25| hangozik; ott már kaszálnak is.~ ~Az egész Körössziget 729 2, 25| nem hangzik soha.~ ~Nem is kínozza ott ártó bogár az 730 2, 25| még a néma gondolatában is olvas. Néha-néha elmegy 731 2, 25| hírt hoz onnan. Talán nem is igazat.~ ~Jenő nincs megelégedve 732 2, 25| adománya van a művészetre; azt is mondja, hogy el fog Rómába 733 2, 25| elhiszem. Ha chiffrekben van is írva, de legalább a vonásait 734 2, 25| látnom, ha nem érthetném is.~ ~Most még jobban meg volt 735 2, 25| Aztán ne gondold, hogy ezt is papírra szokás írni, hanem 736 2, 25| Ismét ütközet volt? Ödön is ott járt? Nem sebesült-e 737 2, 25| kísérteteknek bebizonyítsa, hogy ő is él, nemcsak ők.~ ~Az éj 738 2, 25| hangokon. Talán haldoklik is valaki közöttük.~ ~Baradlayné 739 2, 25| hallásától egy arkangyalnak is össze kell borzadnia.~ ~ 740 2, 25| gyógyít.~ ~Hanem annak a nőnek is kőszíve legyen, aki ezt 741 2, 25| rémképekbőI ismerék. Akkor is oly kevéssé tudták, hogy 742 2, 25| másikra küldettek, most is átlyuggatták és megfüstölték. 743 2, 25| nem engedte Ödön leveleit is nejéhez eljutni, mert a 744 2, 25| kérdéseket.~ ~Talán amaz is hallja az ő szavait?~ ~Visszatér 745 2, 25| titkaiból, hanem életet is és boldogságot... Ezt az 746 2, 25| akarom, hogy aludjam én is!~ ~A holdfény is elhagyta 747 2, 25| aludjam én is!~ ~A holdfény is elhagyta az arcképet, más 748 2, 25| parancsolni saját magának is, hogy aludjék.~ ~És aludt 749 2, 26| estélyeknek, amikben soror Remigia is részt szokott venni növendékével 750 2, 26| még egy másik kolostorszűz is járt vele; ketten csak megőrzik.~ ~ 751 2, 26| Ilyenkor Baradlay Richárdról is hallhatott eleget. Már két 752 2, 26| visszavert ellenhadnak.~ ~Úgy is volt egész este hét óráig; 753 2, 26| szólóra meresztve.~ ~Anyja is rémülten nézett, de nem 754 2, 26| Ha a pokolbul hívom is elő.~ ~- Ön ért már engem?~ ~- 755 2, 26| Ha a világ darabokra esik is szét, bosszút állunk. Olyan 756 2, 26| ön, ki vagyok, amint én is tudom, hogy ön kicsoda. 757 2, 26| felrettent.~ ~A szétpattant üveg is gyászt jelent. Valaki meghalt, 758 2, 26| imádkozhassanak, legyenek hát olyanok is, akik azért vannak teremtve, 759 2, 26| átkozódjanak! És még rosszabbat is tesznek.~ ~Soror Remigia 760 2, 26| és tele van alakokkal. Te is közöttük vagy. Megölte az, 761 2, 26| kezem, ha egy világ áll is közöttünk; eléri, ha egyikünk 762 2, 26| másikunk a pokolban lesz is! Nem gondolkozom sem éjjel, 763 2, 26| világon, ki, ha nem tehetett is boldoggá, de tehetett volna 764 2, 26| kedvesem fejével, úgy foglak én is tégedet megajándékozni az 765 2, 26| a poklon, még a vakságon is keresztülsötétlik, s azáltal 766 2, 27| MINDENVÁRÓ ÁDÁM~ ~Ez is históriai személy. Nem mondom 767 2, 27| járt mind a három: a német is, a muszka is, a magyar is."~ ~ 768 2, 27| három: a német is, a muszka is, a magyar is."~ ~Az ősi 769 2, 27| is, a muszka is, a magyar is."~ ~Az ősi lakot még a nagyapja 770 2, 27| tűzhelyével, melyen felyül is ég tűz, alul is ég tűz; 771 2, 27| melyen felyül is ég tűz, alul is ég tűz; felyül főznek, alul 772 2, 27| oda a körmét. Néha a hajdú is megjelenik, kinek az a kötelessége, 773 2, 27| marad; azonban ha nem jön is senki, nem vész kárba az, 774 2, 27| megáldva. Még a tisztelendő úr is bizonyos. A jó asztal szégyent 775 2, 27| mindennap!~ ~Azután mért is ne menne? Az embernek az 776 2, 27| álom. Boldogít e három." Ez is régi aranymondat. A jó evés 777 2, 27| sohasem esznek. Még dicsőség is van benne. Aki jó asztalt 778 2, 27| asztalt tart, ki másokat is szívesen lát, és maga is 779 2, 27| is szívesen lát, és maga is hozzálát, mindenki azt mondja 780 2, 27| regále, a mészárszék, ott is az ő marhájukat vágják, 781 2, 27| ingyen, még vadpecsenyét is ad, csak ki kell fáradni 782 2, 27| van. Még harmadévi búza is van a magtárban, s háromévi 783 2, 27| pénzét elnyerni? Aztán mit is csinálna a pénzzel? Ha megtudnák, 784 2, 27| nevetnek.~ ~- Mi az a jó? Nekem is adjanak belőle!~ ~- Ej, 785 2, 27| Zebulon koma.~ ~- Ej, mindig is olyan dolgokat beszéltek 786 2, 27| csintalanság az ő füleit is megüsse.~ ~- De szomoru 787 2, 27| teletömött száján keresztül is folytatni a szomorú történetet.~ ~- 788 2, 27| huszonnigy oraig ülnyi hordoba is rettegnyi: jaj, ha csapra 789 2, 27| saját száját és a vendégeét is egy finom meggyfa pipaszár 790 2, 27| engemet napszamos ruhába, is elvite hatmérföldnyire palinkafőző 791 2, 27| ismerheti ram. Jol van. Is én ot hordtam regel nigy 792 2, 27| oraig moslikos rocskát, is etetem göbölyöket, is targoncaztam 793 2, 27| rocskát, is etetem göbölyöket, is targoncaztam malatat, is 794 2, 27| is targoncaztam malatat, is jartam nyakig disznosagban, 795 2, 27| Masnap felpakolta szekerire, is elszökte velem moslikgyarbul. 796 2, 27| zsido aszonynak, szipen; is mikor gyüte rank szemközt 797 2, 27| Utóbb még magára Zebulonra is elragadt házigazdájának 798 2, 27| ismerte.~ ~Mindjárt elő is kereste Ádám úr valahonnan 799 2, 27| Jaj, bárcsak a nimetnek is ilyen mappája volna! - sóhajta 800 2, 27| De hátha még másutt is van magyar sereg, amelyik 801 2, 27| töltve.~ ~- Deiszen ha van is, elment annak kedve hadakozástul. 802 2, 27| tehet? Majd csak elmúlik ez is.~ ~- Elmúlik, elmúlik. De 803 2, 27| Megapelláljuk!~ ~- Van is hova pokolba! Nincs ott 804 2, 27| mondani, mint azt, hogy "oda is ember kell".~ ~- De én szeretnim 805 2, 27| mind visszaüti, még az ajtó is. Valaki nyitotta azt kívülről, 806 2, 27| vendég van a háznál. Az is régi ismerős. Az is menekült. 807 2, 27| Az is régi ismerős. Az is menekült. Az is a nyakát 808 2, 27| ismerős. Az is menekült. Az is a nyakát félti. Csakhogy 809 2, 27| Amint már a komámnak is mondtam, én most éppen csak 810 2, 27| Konstantinápolyig.~ ~Még nem is hazudott vele.~ ~Hanem Szalmás 811 2, 27| megoldani. Még evés közben is minden falat bekapása után 812 2, 27| bemegyek, meghuznak harangot, is fehírbe öltöztetett kisasszonyok 813 2, 27| szórják elejbem koszorukat, is tartanak üdvözlő beszideket.~ ~ 814 2, 27| van az országnak. Azért is tette tán azt az észrevételt, 815 2, 27| merné. - De ki győzne le? Is ha legyőzne valaki, itt 816 2, 27| háromszázezer emberrel, is mindent letipor. Mind az 817 2, 27| Zebulon.~ ~Szalmás még arra is néma maradt.~ ~Pedig azt 818 2, 27| néma maradt.~ ~Pedig azt is megmagyarázta Zebulon, hogy 819 2, 27| Zebulon még a szobából kimenet is fenyegetőzött; úgy látszik, 820 2, 27| hamar azt a másik gentlemant is, aki rajtam fog aludni, 821 2, 27| mind megrökönyödik; Ádám úr is morgolódott, s türelmetlenségében 822 2, 27| csudát Ádám úrnak magának is helyszínelni kellett. Odament. 823 2, 27| átellenbe nyílt. Először is Zebulon szobájába ment be.~ ~- 824 2, 27| Ahun van ni! Az ablak is nyitva - tevé észrevételét 825 2, 27| szobába nézett be Ádám úr. Ott is nyitva volt az ablak. Az 826 2, 28| erdőn-bokron keresztül. Különben is ezóta hetedhét országon 827 2, 28| szentképpel felékesített odvas fát is, arról ráakadt a hozzá vezető 828 2, 28| Azután csak egy kicsit meg is virradt, s amint a fák között 829 2, 28| Pedig a farkasok még most is foglalkoznak a kraniológiával.~ ~ 830 2, 28| jól emlékszik rá, még az is következik abban a versben, 831 2, 28| az út.~ ~Az a kívánsága is beteljesült. A hegyi út, 832 2, 28| mint egy tollkés, annak is beletört a hegye még a múltkor 833 2, 28| vertek a földbe.~ ~Annak is pálca és tarisznya volt 834 2, 28| engem hagyjanak békit. Minek is bántanánk egymást mink ketten, 835 2, 28| régi jó ismerősök? Maga is jó ember, én is jó ember 836 2, 28| ismerősök? Maga is jó ember, én is jó ember vagyok. Inkább 837 2, 28| elrontottam. Hiszen talán még most is ott van magánál Rideghváry 838 2, 28| vitéz.~ ~- Van ott még több is?~ ~- Hogyne. Az egész csapat.~ ~- 839 2, 28| Bendegúz-csapat? Nekem is van egy leányom, akit Bendeguzellának 840 2, 28| lovas átvette a forintot is, a megbízást is, s visszanyargalt 841 2, 28| forintot is, a megbízást is, s visszanyargalt a faluba; 842 2, 28| összetépetni a heccben.~ ~Azért is, a faluba érve, nem hajtatott 843 2, 28| rajthúzli ugyan még most is a legutóbbi egyenruhája, 844 2, 28| tenyerem.~ ~Aztán belül is csak olyan volt Boksa Gergő; 845 2, 28| Á! A tekintetes úr is megérkezett! Örülök, hogy 846 2, 28| főhadiszállásnak.)~ ~Aztán csak Zebulon is elővette a pipáját a zsebéből, 847 2, 28| Boksának, hogy ő csak még most is urabb nálánál, s megtömvén 848 2, 28| Itt van, tekintetes úr. El is olvashatja, aztán szakíthat 849 2, 28| vastagon, hogy Boksa Gergőnek is feltűnt.~ ~- Valami baj 850 2, 28| voltak? Már teszem föl magam is.~ ~Boksa igen biztató modorban 851 2, 28| Aki csak beszédbe állt is az ellenséggel.~ ~- No, 852 2, 28| aki egy sor levelet írt is az ellenségnek, akármit.~ ~ 853 2, 28| ezóta már az óperencián is túl van, s az a bizonyos 854 2, 28| ha az édesapám fia volna is, aki áruló, elcsípetem és 855 2, 28| vésztörvényszék.~ ~- Hát már van is?~ ~- Van bizony, de nagyon 856 2, 28| de nagyon van; és működik is.~ ~- Is működik is? És ha 857 2, 28| van; és működik is.~ ~- Is működik is? És ha maga Boksa 858 2, 28| működik is.~ ~- Is működik is? És ha maga Boksa megfog 859 2, 28| Küldöm én! Ha a szentek fia is! Elég jó pajtásom volt a 860 2, 28| csak kergessen őtet tovább is.~ ~- De már nem kergetem 861 2, 28| emelkednék alatta a pamlag.~ ~- Is aztán mit csinálta Szalmással?~ ~- 862 2, 28| kabátjába, még a csizmatalpába is bevarrva. Én ott is rátaláltam.~ ~ 863 2, 28| csizmatalpába is bevarrva. Én ott is rátaláltam.~ ~Zebulonnak 864 2, 28| nagyon nézné az ő csizmáit is.~ ~- Sok mindenféle urat 865 2, 28| ez nagyon szorít.~ ~Igaz is, hogy szorította, mégpedig 866 2, 28| Most azután elölrül is kergetik, hátulról is kergetik, 867 2, 28| elölrül is kergetik, hátulról is kergetik, maradás nincs 868 2, 28| Zebulon ráhagyta.~ ~Tudta is ő, hogy hova megy.~ ~- Vittem 869 2, 28| Majd elszállítom én az urat is olyan félreeső helyeken, 870 2, 28| kis lengyel konspirációt is nyakába varrnak. Még elviszik 871 2, 28| beleírnak ám szemiles leirást is; aztán nekem van hajam szöszke, 872 2, 28| sóhajtott Zebulon. Még a bajusz is! A hatalmas, parancsoló 873 2, 28| többet.~ ~Hát csak a bajuszt is el kellett tenni a mellényzsebbe.~ ~ 874 2, 28| tükör előtt Zebulon, magának is el kellett ismerni, hogy 875 2, 28| geleitscheint, hogy vissza is térhessen.~ ~Egyenesen a 876 2, 28| Zebulonnak a félelem is segített magát tökéletes, 877 2, 28| fejére.~ ~- És most legelébb is jer ide, írd alá ezt az 878 2, 29| még aki lenézni nem mert is a fenyegető misztériumra, 879 2, 29| vakmerő vezetőjét szemmel is alig éri be.~ ~A vágtató, 880 2, 29| kantárszárát a házmesterre, ki is a kedvező alkalmat felhasználva, 881 2, 29| megmondhatta volna odalenn is. Ne másztam volna fel az 882 2, 30| areopágja elítél minket is, mint amazokat; de a költészet 883 2, 30| tehát, ha egyszer a titánok is kezükbe kaphatják a mennyköveket, 884 2, 30| sorompó felé.~ ~Pedig őket is azon sors várta, ami a másik 885 2, 30| És ha el nem foglalhatja is egy merész rohammal az első 886 2, 30| Mihály mester lélegzete is el volt egy kicsit fulladva.~ ~ 887 2, 30| hogy ottan járatos.~ ~- Meg is teszem bizonnyal! - felelt 888 2, 30| zöldséggel, vajjal. Azok közé én is elvegyülök.~ ~- Jól van! 889 2, 30| akasztva.~ ~- Ahán! Főuram is azt keresi? A másik részről 890 2, 30| keresi? A másik részről is tudakozódott azon gyermek 891 2, 30| öltözve, a várba. Vissza is jött szerencsésen.~ ~Richárd 892 2, 30| várta már az érkezőt. Meg is ölelte, mikor visszakerült.~ ~- 893 2, 30| hozzá. Most már a börtönbül is kivitték, mert megbetegedett, 894 2, 30| kiküldték a várból, nekem is mennem kellett. A jövő heti 895 2, 30| haragtul. A haditanácsban is ily túlnyomó volt ez izgatottság.~ ~- 896 2, 30| elzárja Pest.~ ~- Pest felől is támadhatunk. A Dunán keresztül 897 2, 30| hogy a keleti oldalrul is ostromolhatunk.~ ~- A meredek 898 2, 30| Ödön felelt neki.~ ~- Én is tanulmányoztam mindezt, 899 2, 30| Mert gyáva vagy te is, mint minden civilista!~ ~ 900 2, 30| affektanciát látott. Aztán meg mást is érzett iránta.~ ~- Jól van, 901 2, 30| szavazat igenre szólt.~ ~Ödöné is.~ ~Azután sietett mindenki 902 2, 30| polgártárs?~ ~A házmester még itt is félve tekintett szét, midőn 903 2, 30| szabadcsapatnak bejelentsem. Akkor el is fogták, de éjjel megszökött, 904 2, 30| mikor elment előttem, hogy ő is rám ismer. Akkor végem lett 905 2, 30| meggyullad. Néha két gyertya is jelen meg egy ablakban. 906 2, 30| ellen.~ ~Hanem még ahhoz is napok kellettek, míg e nehéz, 907 2, 30| elfutott. A fegyveres csapatok is kivonultak belőle.~ ~Egész 908 2, 30| öt padlásszobájában most is ég az öt gyertya; egy-egy 909 2, 30| kétemeletes. Annak a lakói is elfutottak a világba; annak 910 2, 30| elfutottak a világba; annak is nyitva hagyták minden ajtaját, 911 2, 30| az egész rombolást. Maga is az elkárhozottak kínjait 912 2, 30| Istenhez imádkozni, aki maga is a királyok királya?"~ ~" 913 2, 30| a kínszülte filozofálás is elmúlt a csizmadia kedélyéről, 914 2, 30| párharca időtartamára nézve is méltó az óriásokhoz. Nem 915 2, 31| lenézett polgárkatonák is előretolakodtak, hogy a 916 2, 31| Hát jól van, öreg. Azt is megteszem.~ ~Richárd még 917 2, 31| ahol még, ha meg akarna is valaki menteni, nem teheti, 918 2, 31| azért, ha hánytorgatjuk is nyers bátorságunkat. Egy 919 2, 31| válságos pillanatban meg is ölelhetnék egymást a testvérek?~ ~ 920 2, 31| saját testvérével szemben is!~ ~Három óra!~ ~Kezdődik 921 2, 31| Hohó! Patrónus uram! Én is itt vagyok!~ ~A hangról 922 2, 31| Megmutatja, hogy ő így is tud. Úgy mászik, mint egy 923 2, 31| meg akarta előzni. Benne is föltámadt e bursikóz versenyzésre 924 2, 31| a második terasz ajtaját is. Onnan felnyomultak a kőlépcsőn. 925 2, 31| elejti.~ ~Az gondolatnak is szörnyeteg volna, egy embernek 926 2, 31| jegyzőkönyve, melyben azok most is olvashatók.~ ~S e fenyegetés 927 2, 31| paliszádokat.~ ~Akkor megpillantá ő is a magyar trikolórt a várormokon.~ ~ 928 2, 32| élve. Hanem a feje még most is zúg bele.~ ~A legelső volt 929 2, 32| vagy a keleti pestis ütött is ki; nekem be kell mennem.~ ~- 930 2, 32| újszülöttet ajándékozott ez évben is a mennyei birodalomnak: " 931 2, 32| ez talán cseléd, ki maga is más házánál kuporog; talán 932 2, 32| mondd meg Visnunak, hogy itt is voltál" - ehelyett minálunk 933 2, 32| fokhagymát ültetett. Bizony nem is strázsálja ám azokat a porontyokat 934 2, 32| Az ilyen látogatásokhoz is szokva volt már, mint Richárdé. 935 2, 32| nagyságos úr; s még azért is mennyi hercehurcám van. 936 2, 32| vannak ám itten úri gyerekek is. Ne tessék rosszat gondolni. 937 2, 32| forintot fizet; de tisztába is kell tartanom a kicsinyét, 938 2, 32| nagyon jól él. Még pépet is kap. S tejbe mártva a szopacsot.~ ~- 939 2, 32| hol keressem. Ez a kutya is olyan, aki a padkán ordít. " 940 2, 32| való rossz kölyke, annak is maga az oka. Levest főztem 941 2, 32| szenvedhet alatta.~ ~- Árt is az neki! Úgysem lesz belőle 942 2, 32| tisztaszobába!~ ~- De én is oda akarok menni hozzá. 943 2, 32| többiekre rá ne ragadjon. Erre is úgy ragadt egy másikról, 944 2, 32| még porrá tört gálickövet is fújtam a szemébe; a sem 945 2, 32| magát égetnék, azt még magam is megnézném.~ ~Mely nyájas 946 2, 32| A büdzsé a gyermekpépbe is belezabál.~ ~Richárd a legjobb 947 2, 33| felhangzik, visszhangja is van.~ ~Ezen echó, mit a 948 2, 33| közöttük két polgári férfi is, két magyar ember.~ ~Az 949 2, 33| amelynek aki szavait nem érti is, megértheti e hol riadozó, 950 2, 33| jó tanácsot.~ ~Legelőször is visszavetetik a debreceni 951 2, 33| nagy embernek útlevelet is adnak Amerikába.~ ~Hanem 952 2, 33| Szerette az őtet nagyon. Azt is próbálta már, hogy összevész 953 2, 33| hogy vesztett ütközetnek is sok lett volna a pusztulás. 954 2, 33| nekiindult, hogy a tarkójáig is megméri, hány hüvelyk.~ ~ 955 2, 33| csináljak neki koporsót. Az árát is kifizette.~ ~Zebulon most 956 2, 33| asztalos pedig nevetett volna is, sírt volna is.~ ~- De megijedtem 957 2, 33| nevetett volna is, sírt volna is.~ ~- De megijedtem én nagyon. 958 2, 33| megijedtem én nagyon. Még most is reszketnek a beleim. Nem 959 2, 33| ismerős kocsissal; magam is elmegyek vele az utat megmutatni 960 2, 33| utat megmutatni neki, én is jól ismerem azt a tisztelendő 961 2, 33| volna Zebulonnak, hogy ő is "nostras". ~ ~És ezzel a 962 2, 34| emberek, akik emlékezni is fognak rá. Valóban a legnagyobbszerű 963 2, 34| katolikus. Feltűzte a zsidó is. A nemzet parancsolta!~ ~ 964 2, 34| melynek folyama még akkor is határvonalat képezett magyar 965 2, 34| hasonlót. Tanult emberek is csak tudományból ismerik, 966 2, 34| mutatod-e, hogy magának a napnak is van ellensége, kit hatalmas 967 2, 35| csillagot látott leesni, még meg is tudta nevezni, "ki" volt 968 2, 35| pedig néha a "ksetriáé" is.)~ ~Amint így találgatja 969 2, 35| mivel voltál hozám. Életemet is neked köszönhetem; mert 970 2, 35| elveszek. Boldogult atyádnak is jó barátja voltam. De meg 971 2, 35| mint te vagy. Bár többin is segithetnék. Azért küldöm 972 2, 35| Még egy másik utóirat is volt.~ ~Gondold meg, hogy 973 2, 35| főhadvezéré volt. Még arról is volt gondoskodva, hogy az 974 2, 35| arcul üté. Még a leütött fő is "valaki".~ ~De a futó ember, 975 2, 35| önbecsülés pontján. Most már azt is elveszté.~ ~Most már még 976 2, 35| megtagadásán.~ ~Péter apostol is sírt, mikor a kakas másodikat 977 2, 35| ezen a világon van - s az is csak az igazak számára.~ ~ 978 2, 35| őr beszélt hozzá.~ ~- Te is ismersz?~ ~- Emlékezel, 979 2, 35| kozákok lovai. Az enyim fel is van kantározva. Ráismersz 980 2, 35| villámlobbanásnál látták is a lovas árnyékot a síkon 981 2, 36| betűt képezve. Talán az is azt jelenti, hogy "Memento 982 2, 36| felé irányzá a lovat. Az is szomjas volt, s gyorsabban 983 2, 36| az sem igaz. A természet is hazudik.~ ~Mennyi minden 984 2, 36| vége lett egyszerre! Az is káprázat volt-e csak?~ ~ 985 2, 36| most mindazt eltagadni? Nem is volt!~ ~Ödönt e gondolatnál 986 2, 36| sors kezét kerülgeti.~ ~Az is a kútnak vette irányát. 987 2, 36| Gergő volt.~ ~Még örömöt is érzett e találkozáson. Ismerős 988 2, 36| odakinn, túl a gyepen. Magam is csak alig bírtam megmenekülni.~ ~ 989 2, 36| ráállt, megalkudott; nem is drágállotta, ahogy tartottam 990 2, 36| Nagyváradon van, akkor ő másodszor is Ramiroff Leoninnak köszönheti 991 2, 36| Talán az éji megszöktetés is az ő munkája volt? - Talán 992 2, 36| küldenek.~ ~- Hogy még meg is mérgezzem magamnak azt a 993 2, 36| hanem hát hadd mondjak én is a magam együgyű eszével 994 2, 36| Gergőn. Azt, hogy ez most is Boksa Gergő.~ ~- Tehát kantározzuk 995 2, 36| egyéb, mint mocsár.~ ~Az is üdvözölt menedék a forró 996 2, 36| szittyó, mely mikor virágzik is, olyan, mintha száraz volna.~ ~ 997 2, 36| Ismerte az már az utat maga is.~ ~Olyankor aztán hátrahajolt, 998 2, 36| védelmezheti magát. Fogja is! Azalatt újra egyet fordul 999 2, 36| gondolá:~ ~"Vajon engem is meg fog-e egykor lepni ez 1000 2, 36| Még az asztalíráshoz is folyamodtunk, s kérdeztük