Rész, Fejezet

 1       1,      4|          mulatság.~ ~- Pompás lesz - monda Ödön, s a két fiatalember
 2       1,      4|            menekülj!~ ~- Csigavér! - monda Ödön. - Vedd elő a késed,
 3       1,      7|             e levélben ez van írva - monda Richárd -: "Asszonyom, én
 4       1,     12|         tervet.~ ~- Most nincs zaj - monda epésen -, de mihelyt folytatni
 5       1,     12|                 Hüvelybe a kardot! - monda szigorúan az ifjú, kardjával
 6       1,     14|                Gyújtsunk rá, fiúk! - monda Richárd. - Aztán nézzük
 7       1,     14|            késnek.~ ~- No, bajtárs - monda Richárd, megrázva az ifjú
 8       1,     14|             elég volt a krumpliból - monda Richárd az ifjú aulistának -,
 9       1,     14|         udvarias.~ ~- De azt látom - monda Richárd, a zárda ablakaira
10       1,     14|             Még ennek sem nevetnek - monda neki Richárd, ki azt bámulta
11       1,     15|     széttekintett, s azután suttogva monda:~ ~- Helyben vagyunk.~ ~
12       1,     15|        ezredrésze annak, ami igaz! - monda fiának. - Esküszöm neked
13       1,     15|    Lélekcserélő idők járnak, fiam! - monda Baradlayné. Mindnyájan más
14       1,     15|             megmondom, hol voltam! - monda a körülállóknak. - Az éjjel
15       1,     17|              Ah! Ezt nem is tudtam - monda a kegyelmes úr elcsodálkozva -,
16       1,     17|             és egyedül.~ ~- Bárónő - monda a legifjabb Baradlay -,
17       1,     18|            lovasság.~ ~- No, fiúk! - monda Richárd, maga körül gyűjtve
18       1,     18|              Félnapi egérutunk van - monda Richárd bajtársainak -;
19       1,     18|        tüzekre.~ ~- Ez nekünk szól - monda Richárd. - Jeltüzek azok,
20       1,     18| purgatóriumból a fele kapitulációt - monda az öreg, mikor már mind
21       1,     18|             hallok a hátunk mögött - monda az egyik legény -, jó volna
22       1,     18|       fogadjátok az én parancsomat - monda Richárd -, a lovak közül
23       1,     18|           zsilipjét is felhúzattam - monda Richárd -, nem fogod te
24       1,     18|             egyenesen ránk jönnek! - monda Richárd. - Ki a kardokkal!~ ~
25       1,     18|          senki.~ ~- Jertek utánam! - monda Richárd, és elkezdte csapatját
26       1,     18|              a megszólított magyarul monda:~ ~- Dicsértessék az Úrjézus!~ ~
27       2,     19|        kegyeseket megpillantá, sírva monda nekik: "Ti gyávák, minek
28       2,     22|            enni tudjunk nekik adni - monda Richárd -, a sült szagára
29       2,     26|            lehetetlen!~ ~- Az való - monda Rideghváry.~ ~Most Alfonsine
30       2,     26|           Bizony pedig, kisasszony - monda kemény hangon -, ez való,
31       2,     27|          esik el ijedtében, suttogva monda neki:~ ~- Jaj, bár tréfa
32       2,     27|          szeretnék borbélyod lenni - monda Ádám úr.~ ~De Szalmás uram
33       2,     28|             gyanús oldalpillantással monda Boksa:~ ~- Hát tudja az
34       2,     28|            és vigyen innen engemet - monda a fuvarosának, amint megérkezett
35       2,     30|             fejeznünk az ostromot! - monda Richárd, miután a szétágazó
36       2,     30|                Itt nem maradhatunk - monda a vezér. - Menjen ön, Baradlay
37       2,     30|                Áruló van közöttünk - monda neki. - Mindent, amit kezdeni
38       2,     31|             döntő ostromra megyünk - monda Ödön Richárdnak.~ ~- Tudom,
39       2,     31|             ha odafenn találkozunk - monda öccsének. - Órádon a percet
40       2,     33|            Erre aztán Ephialtész azt monda, hogy gyűlöli a hazáját.
41       2,     36|             Itt megpihenjünk, uram - monda Boksa Gergő, leugorva lováról. -
42       2,     37|             Úgy anyánk jól talált! - monda Ödön.~ ~Az anya fölkelt
43       2,     39|           arany volt.~ ~- Köszönöm - monda.~ ~A csendőr arra valamit
44       2,     46|               s angyali szelídséggel monda:~ ~- Akárkié legyen az a
45       2,     48|        amihez hozzákészülés kell, és monda:~ ~- Ehhez járul mármost