Rész, Fejezet

 1       1,      2|            rangbeli úr a másiknak.~ ~- Magam is régen keresem a nép között,
 2       1,      4|                sort vernél a hátamon a magam korbácsával, csak mondanád
 3       1,      4|            kell jutnunk éjszakára.~ ~- Magam is azt tartom - felelt az
 4       1,      5|               a vén pap hüledezve.~ ~- Magam is azon leszek! - szólt
 5       1,      6|          furcsán vonogatva vállát.~ ~- Magam sem tudom én.~ ~- Jobb lesz
 6       1,      6|         legnagyobb hódolattal fogom én magam kedves, szeretett anyádnak
 7       1,      7|             minden ajtót zárva találok magam előtt, s az egész háznál
 8       1,      8|             előbb bezárom a boltajtót. Magam vagyok, nincsen segédem.
 9       1,      9|                    Ki tanított rá?~ ~- Magam.~ ~- Ej, hát bontsd fel
10       1,     11|          bizony hat. Vagy csak öt? Mar magam se nem tudok. Hanyan vattok
11       1,     11|           ahogy bizonyosan tudom, mert magam láttam, már a múlt éjjel
12       1,     11|          Tormandy! Vagyok neki malleus magam! Majd én odaütök...~ ~De
13       1,     11|           Köszönöm kegyetek üdvözlését magam és jegyesem nevében. Én
14       1,     12|             mind az öt kisasszonyommal magam? - Ha én parasztnak születtem
15       1,     13| cenzúrahivatalban mindent összetéptek. Magam is csak blúzomnak köszönhetem,
16       1,     13|         sortűzből egy golyó sem talál. Magam szemével láttam a Mihály
17       1,     15|            mondjak rá?~ ~- Majd teszem magam. Minket aligha el nem árultak
18       1,     15|            tudják, mint szükséges.~ ~- Magam is azt gondolom.~ ~A kofaöltözetet
19       1,     15|                 Még ezelőtt egy órával magam sem tudtam azt kimondani.~ ~-
20       1,     15|           Akkor már meg is szöktek. Én magam nyitottam nekik utat, s
21       1,     17|               hogy gyermekeim kedvéért magam a világtól visszavonuljak.
22       1,     17|        nyájassággal üdvözlé Jenőt:~ ~- Magam jöttem hozzád, öcsém, ahelyett,
23       1,     17|                 A legbölcsebb közönyt. Magam is osztom azt; okos ember
24       2,     20|               utamba estél, hát hozzád magam jöttem.~ ~- Hát csak ezért
25       2,     20|          Búcsúzni? De mit mondani?~ ~- Magam se nem tudom, micsinyáljam?~ ~-
26       2,     20|              leányom van, nem vagyok a magam embere. Nem szeretek olyan
27       2,     24|             azt nem tudtam meg. Később magam vívtam ki magamnak állást
28       2,     26|             nyomorultnak, mint amilyen magam lettem. Lettem teáltalad,
29       2,     27|                hogy rad ne talalyanak. Magam izs job szeretem aztat.
30       2,     27|           valami diszno, hogy utolyara magam izs azt hitem, hogy vagyok
31       2,     28|     akadályozva voltak? Már teszem föl magam is.~ ~Boksa igen biztató
32       2,     31|            Haudegennek a fejében, mint magam, odamenj, és fejbe üttesd
33       2,     32|          amikor magát égetnék, azt még magam is megnézném.~ ~Mely nyájas
34       2,     33|              egy jó ismerős kocsissal; magam is elmegyek vele az utat
35       2,     36|             van odakinn, túl a gyepen. Magam is csak alig bírtam megmenekülni.~ ~
36       2,     36|          mondom, hogy azt tegye; ámbár magam aligha úgy nem teszek; hanem
37       2,     36|               hát hadd mondjak én is a magam együgyű eszével valamit,
38       2,     36|              jutottam mindenhez. Hanem magam sem faltam még hozzá.~ ~
39       2,     38|              az; a kápolnai ütközetben magam vezényeltem a lovasságot.~ ~-
40       2,     38|               minden választ.~ ~- Amit magam tettem, azt elmondom; másra
41       2,     48|              Csak két tál ételt főzök, magam leszek a szakácsné; majd
42       2,     48|            semmi cselédet, elmosogatok magam. Aztán maradj te nekem itthon,
43       2,     48|     percenteket nem engedek le. Inkább magam szűkölködöm.~ ~- Javíthatatlan
44       2,     49|          jellemzővé idomíthatja át.~ ~"Magam is ilyen önfejű fickó voltam
45       2,     49|             hogy "Fiam! Édes fiam!" Én magam is alig élhetek. Én nem