Rész, Fejezet

 1       1,      1| menyasszony. A hideg márványarcú hölgy nem állhatta meg, midőn
 2       1,      1|         Ön itt marad utánam.~ ~A hölgy megállt az írás közben,
 3       1,      4|  táncoltam. Nem láttad? Gyönyörű hölgy.~ ~- Gyönyörű, gyönyörű.
 4       1,      4|      nyílt, s belépett rajta egy hölgy.~ ~Az ezeregy éji mesék
 5       1,      4|    hajfonadék királyi dísze.~ ~A hölgy bámulva áll meg a falnyílás
 6       1,      4|         közbekiáltott a cserkesz hölgy:~ ~- Az nincs közötte! Ah,
 7       1,      4|     kényszeríteni foglak rá.~ ~A hölgy egy izzó tekintetet vete
 8       1,      6|         hírük. Volt ugyan fiatal hölgy e termekben elég, s Richárd
 9       1,      7|          Az igaz, hogy igen szép hölgy volt; eszményi arc, alak.
10       1,      7|  Baradlay kapitány.~ ~Mind a két hölgy kereszttűzbe vevé Edit arcát.
11       1,      9|      négy." (E szónál mind a két hölgy érezte a másik villanyos
12       1,      9|        szerény papi lakot. A két hölgy derült arccal beszélgetett
13       1,     11|          szép jelenet volt e két hölgy egymás mellett. Az örömanya
14       1,     13|          nem ölelte; ó, ez a két hölgy nem szokta egymást megölelni.~ ~-
15       1,     13|         Az asztal előtt állt két hölgy, akiknek ragyogó arcában
16       1,     13|          És mit csinált ez a két hölgy?~ ~Antoinette asszony szalagcsillagokat
17       1,     13|         mely azt szabta. S a két hölgy arca úgy ragyogott hozzá.~ ~
18       1,     13|         barát csókját s a fiatal hölgy csókját; úgy tetszik, mintha
19       1,     13|  vallomásokat, és vállán az ifjú hölgy égő arca, és arcán annak
20       1,     14|          tudod még. E két lelkes hölgy a legbuzgóbb hősnője a szabadság
21       1,     14|         Tehát a két Plankenhorst hölgy itt maradt, és most a szabadságmozgalom
22       1,     15| erőszakosan fonta át karjaival a hölgy térdeit.~ ~A hölgy vizsgálódva
23       1,     15|   karjaival a hölgy térdeit.~ ~A hölgy vizsgálódva tekinte a leány
24       1,     15|    magaddal, anyám.~ ~Mind a két hölgy tagadólag inte fejével.~ ~-
25       1,     17|     éjt-napot folyton az imádott hölgy közelében tölthetni! - Minden
26       1,     17|          dolgot.~ ~Ő csak a szép hölgy sóhajtásait vette komolyan.~ ~
27       1,     17|  szünetet tartott, s a szeretett hölgy akaratlanul keblére nyugtatá
28       1,     17|       zsibbasztá minden szó.~ ~A hölgy pedig egyre szenvedélyesebben
29       1,     17|    őrjöngő csókok bélyegezték; a hölgy feledni látszott mindent,
30       1,     17|        reszketve omlott térdre a hölgy lábaihoz, s átölelte egy
31       1,     17|         alvó gyermeket.~ ~A szép hölgy olyan mereven tud elbámulni
32       2,     24|         látni. Anyja egy előkelő hölgy. Hogy kicsoda? Azt meg fogod
33       2,     24|          Egy szép, egy szívtelen hölgy. Fiatal hadnagy voltam,
34       2,     25|          festőállvány előtt, s a hölgy miniatűr képét festi olajban.~ ~
35       2,     26|            A négy elébb említett hölgy különös derült kedélyhangulatban
36       2,     26|          többet soha.~ ~A kegyes hölgy áhítatosan tevé össze kezeit,
37       2,     26|  játéktekét. Ó, kedves Ottó!~ ~A hölgy arccal a pamlagra veté magát,
38       2,     30|          Duna-soron, a szép ifjú hölgy arcához hasonlított mosolygó
39       2,     39|          mosoly rebbent át a két hölgy arcán. Csak egy pillanatig.
40       2,     43|         Gyászruhás nők.~ ~- Az a hölgy Plankenhorst Alfonsine bárónő -
41       2,     43|       idő alatt, angyalarcú szép hölgy?~ ~- Mindent! A százfejű
42       2,     44|       pohara megtelt.~ ~És a két hölgy úgy kacagott, úgy örült
43       2,     49|         kamasz fiúnak. Szívtelen hölgy. A nagyanyját is elpusztította
44       2,     49|       kilépett Palvicz Károly, a hölgy egyszerre nyakába borult,
45       2,     49|   gyötrik.~ ~A magas, fehér hajú hölgy odalép hozzá, megfogja a