Rész, Fejezet

 1       1,      1|          ismerni a különbséget az emberek között, akik jogosan születnek -
 2       1,      4|     szivarfüst tanúsítá, hogy ott emberek laknak. A félkör szelvényét
 3       1,      4|      környéket, s a tüzet guggoló emberek fogták körül.~ ~Ödön több
 4       1,      4|   nekigyürkőzött a munkának. A jó emberek unszolták, hogy öltözzék
 5       1,      6|                        MINDENFÉLE EMBEREK~ ~A Plankenhorst család
 6       1,      6|       Richárd. - Olyan grófhatnám emberek.~ ~Jenő önbizalmasan mosolygott.~ ~-
 7       1,      8|         nagyságos kapitány úr. Az emberek egy ideig szeretik egymást,
 8       1,      9|          leszesz temetve. Ahol az emberek olyan közel vannak egymáshoz,
 9       1,     11|      onnan mind okosan szoktak az emberek visszatérni.~ ~- De hogy
10       1,     12|          ha még paraszt születisü emberek is foglalhatnak el hivatalt?
11       1,     12|         voltak. Elszánt, vakbuzgó emberek.~ ~Amint Rideghváry parancsa
12       1,     12|            ha nem élő és emlékező emberek szeme láttára történtek
13       1,     13|           a bátrak, az erős idegű emberek nem tudják megítélni, mily
14       1,     13|           sírása mellett oly nagy emberek bukását, kik egy halhatatlansággal
15       1,     13|   természetesnek találta, hogy az emberek ezen a napon egymással csókolódjanak.
16       1,     15|        Baradlayné. Mindnyájan más emberek lettünk. Minden kőnek szíve
17       1,     17|         és Jenő.~ ~A tegnapelőtti emberek elhulltak, elmúltak.~ ~És
18       1,     17|         kiemelkedik a láthatatlan emberek sorából, én fogom önt legelőször
19       1,     17|           melyen a nem hétköznapi emberek járnak.~ ~Ah, ez a ragály
20       1,     17|       ismét visszatérsz. A büszke emberek már sorakoztak, és kifőzték,
21       1,     17|      könyörögni sokan az alacsony emberek közül, kiknek olyan porban
22       1,     17|      folyama is jó országút olyan emberek számára, akiknek van szívük
23       1,     18|      keresztül. Ők most nyavalyás emberek, akiknek nem szabad vitézkedni.~ ~
24       2,     20|     kiabáltak mérges, türelmetlen emberek. Utoljára megharagudott,
25       2,     25|      engedi, hogy legyenek boldog emberek is a világon.~ ~Ha a föld
26       2,     26|        Átkozott az ég! A föld! Az emberek!"~ ~És vonaglott, mint egy
27       2,     27|           olyan nagyon magukat az emberek? Azért a kis hivatalért?
28       2,     30|         ráhagyva Isten oltalmára, emberek becsületére.~ ~A csizmadia
29       2,     31|           bírnak megtagadni olyan emberek, kik derék katonák voltak,
30       2,     32|         Kocsis, kocsisné. Szegény emberek. Itt sem laknak már.~ ~Richárd
31       2,     32|         forint jövedelmi adót, az emberek legszánandóbbját fosztva
32       2,     34|    látható az égen.~ ~Lesznek élő emberek, akik emlékezni is fognak
33       2,     34|          Voltak forró képzelődésű emberek, akik azt hitték, hogy még
34       2,     34|     látott ehhez hasonlót. Tanult emberek is csak tudományból ismerik,
35       2,     36| embereknek missziójuk van. Vannak emberek, akiknek a sors azt parancsolja,
36       2,     36|   helyéből kilódítja. Apró-cseprő emberek, kikre máskor rá sem hallgatott
37       2,     36|         azt látni, hogy a kicsiny emberek megmaradtak akkoráknak,
38       2,     36|        gerillaharcot."~ ~"A fő-fő emberek kimenekülnek Törökországba,
39       2,     38|           százan, kik most boldog emberek, egy csodának, egy sorsszeszélynek
40       2,     38|       intézete létrehozva a híres emberek számára.~ ~A két név magyarbul
41       2,     40|          áldozat.~ ~Amazok "derék emberek", de ez a "hős".~ ~Derült-e
42       2,     48|      Tudod-e azt, hogy mi szegény emberek vagyunk?~ ~Edit kinevette
43       2,     48|           Hogy volnánk mi szegény emberek, mikor nekem itt vagy te;
44       2,     48|   emberiség iránti hitükben.~ ~Az emberek nem rosszak ingyen, csak
45       2,     49|        palotáját?~ ~- Ó! A gonosz emberek, a hitelezők, elfoglalták