Rész, Fejezet

 1       1,      3|           hogy most azon tusakodik magában, vajon mit cselekednék ő
 2       1,      4|          mentében.~ ~Úgy kiáltotta magában: "Ödön! Ödön! Hol vagy?"~ ~
 3       1,      5|        ingyen."~ ~Amint igy évődik magában, és számítgatja hozzávetőleg,
 4       1,      5|          úr mind megtörülget elébb magában az abrosz szegletében. Kiegészíti
 5       1,      5|         mentében, s erősen dörmögé magában:~ ~"Én is csak ilyen voltam,
 6       1,      6|            az alakot is igyekezett magában kitalálni.~ ~"No, ez a valaki,
 7       1,      6|                 Ühm - dörmöge erre magában a szegletes úr, s alsó ajkát
 8       1,      7|            Kérkedés az! Azt mondja magában: "Annyira szép vagyok, hogy
 9       1,      7|        előhozza azt, és képzelgeti magában: "Vajon mi dolgom volna
10       1,      7|               Ön azt gondolja most magában, hogy "én ennek a leánynak
11       1,      9|         igazat mondtak!" - sóhajta magában a leány.)~ ~- Még szabadsága
12       1,     10|      masszív, aranyos keretből, és magában beszélt hozzá:~ ~"Látod-e
13       1,     11|    nemességet?~ ~- Dejszen - morgá magában Koppants kántor -, ha a
14       1,     13|      raknak rája, gondolhat annyit magában, hogy milyen nagy baj az,
15       1,     13|        Valószínűleg azt mondogatta magában, hogy milyen boldogság,
16       1,     14|      felhaladt, végigtanulmányozta magában, mit fog a zárdafejedelemnőnek
17       1,     14|      képezett, s így szólott hozzá magában:~ ~"Kedves jó kardom, ha
18       1,     15|           nő egy percig tanakodott magában.~ ~- Jó lesz. Jöjj te is
19       1,     15|          Narische Krédl! - dörmögé magában Frau Bábi, kinek ijedtében
20       1,     15|        összeharapta fogait, s csak magában mondá minden ütés után: "
21       1,     18|             de fejedelmi lakoma az magában is. Ki ne ismerné az ízét;
22       1,     18|          az Úristen!" - imádkozott magában némely fiatal huszár. Pedig
23       1,     18|         legény arcán, hogy ez most magában imádkozik, s veszekszik
24       1,     18|            úr kontrázott, csak úgy magában dúdolva, mély medvehangon: "
25       2,     20|       volna is, nem is. Válogatott magában, hogy kinek féljen jobban
26       2,     20|    legalább megnyugszunk - gondolá magában Zebulon. - Itt már vacsorára
27       2,     22|  káromkodott egyet. Valamit főzött magában.~ ~Sohasem kapott még rádiktált
28       2,     22|           Aztán olyasmit mormogott magában, hogy "jól van", s feltette
29       2,     25|           anya!~ ~És Jenő gondolta magában, míg e képet festé, hol
30       2,     27|   Mindenváróné asszonyság gondolja magában: "De jó, hogy leányom nincsen!"
31       2,     28|         úton az erdőben" - gondolá magában Zebulon; de csak mégsem
32       2,     28|        hittem volna soha - gondolá magában Zebulon -, hogy én tisztelkedni
33       2,     28| felballagott. Az egész úton mondta magában a neveket: Valentinus Schneiderius,
34       2,     28|         felszólításra, és csak úgy magában mondá a "Babiloni vizek
35       2,     31|            a kibékülést" - gondolá magában.~ ~Annálfogva a legszívélyesebben
36       2,     33|           Vigyen a tatár - gondolá magában Zebulon - a diák klasszikusaiddal,
37       2,     33|          forró vízzel leöntve. Ami magában még nem volt jó mindaddig,
38       2,     35|               Amint így találgatja magában a futó csillagok neveit,
39       2,     35|         fegyverét; előbb eldörmögé magában: "Szent György oltalmazzon!" -
40       2,     36|           ellenség. Az nem bolyong magában. Ez útitárs. Valami hasonló
41       2,     36|        Ödön nem szólt ellene, csak magában gondolá:~ ~"Vajon engem
42       2,     36|        nagy elbukás óta nem érzett magában akaratot.~ ~Boksa tehát
43       2,     37|         volt.~ ~Ödön, mint föltevé magában, rögtön hazaérkezte után
44       2,     44|           találni soha! ~ ~A leány magában sóhajtott és válaszolt: "