Rész, Fejezet

 1       1,      1|         hirtelen elhagyta helyét, s alig mutatva arccal, hogy a mellette
 2       1,      2|            volt téve húsz évig.~ ~- Alig hiszem, hogy e gyászéven
 3       1,      3|           valami subscust ejtett!~ ~Alig is várhatá, hogy mint jó
 4       1,      4|           oly sűrű volt a köd, hogy alig bírtak kitalálni a városból.
 5       1,      4|             levegőben.~ ~A harmadik alig négylépésnyiről lett találva,
 6       1,      4|          vastag jégkérgen keresztül alig derengett már valami világosság.~ ~
 7       1,      5|       Sintérnek való a! Felültem rá alig szorítottam meg a térdemmel,
 8       1,      7|         kacsint, fejhajtva üdvözli; alig szól hozzá pár szót. Ismerem
 9       1,      7|         valaki más. Az első percben alig akart ráismerni Richárd.~ ~
10       1,      7|             dobogott erősen, hangja alig akart szolgálatára lenni,
11       1,      8|            jó szerencse.~ ~Íme, még alig nyolc óra, mikor egy szép
12       1,     12|           tartható s a többi...; de alig ért mondata közepére, midőn
13       1,     13|          már nem jött, de bebukott. Alig lehetett ráismerni; ez a
14       1,     13|             akiknek ragyogó arcában alig bírt ráismerni Antoinette
15       1,     13|       csendet. Az elvonuló menetnek alig akar vége szakadni.~ ~És
16       1,     14|      kívánni kellett, és megjött.~ ~Alig gyülekezett össze a vámvonalt
17       1,     15|       keltenők, s este ilyenkor már alig tartható ébren. Nem érdekli
18       1,     15|            megtette kötelességét.~ ~Alig vette ezt észre a leány,
19       1,     15|            együtt e merénylet után. Alig bírták utolérni.~ ~- De
20       1,     15|         Visszafordulni késő volt.~ ~Alig húszlépésnyire előttük állt
21       1,     15|             midőn egyedül maradtak, alig hallható suttogással.~ ~-
22       1,     17|            végbemenő színdarabot.~ ~Alig érkezett egy új ismerős,
23       1,     17|            szüntelen felriaszták.~ ~Alig várta, hogy reggel legyen.
24       1,     17|            a te dolgod.~ ~Alfonsine alig hallhatólag bírt annyit
25       1,     18|             a két vitéz közt, kiket alig három lóhossznyi tér választa
26       1,     18|            És aztán a hazaálmodónak alig volt annyi ideje, hogy elrepülhessen
27       2,     20|             van foglalva egész nap. Alig marad ideje esténként családi
28       2,     20|          ugyan meg kell lenni. Ödön alig várja, hogy elvigyék az
29       2,     20|         Zebulon keresztülment azon. Alig adta át magát a nyugodalomnak,
30       2,     22|            puskával van fedve; hogy alig jut száz emberre egy tiszt;
31       2,     25|        Olyan kövérek az arcai, hogy alig engednek helyet a pici szájnak
32       2,     27|          ilyenkor jő! A háziasszony alig leli helyét. Zebulon komája.
33       2,     27|   rendeleteket adni a cselédségnek; alig húzta ki a szobábul a lábát,
34       2,     27|      baratomhoz szomszid faluba. Ot alig megpihentem, ram talalta
35       2,     27|         mappát az ajtóra.~ ~Zebulon alig ütötte bele az első szeget
36       2,     28|       domine perillustrissime!~ ~De alig ejtette ki ezt az öt szót,
37       2,     29|            helyett a népes járdákon alig tévedez egy-egy magányos
38       2,     29|        vakmerő vezetőjét szemmel is alig éri be.~ ~A vágtató, magányos
39       2,     30| nézőközönsége ez olimpiai játéknak? Alig ötszáz lépésnyi folyam választja
40       2,     31|            kapuja.~ ~A cserjék közt alig harminclépésnyi távolban
41       2,     32|         ünnepelt hőseit. ~ ~Richárd alig várta, hogy mindennek vége
42       2,     36|             a gyepen. Magam is csak alig bírtam megmenekülni.~ ~Azzal
43       2,     38|          Minden család magának élt; alig volt egy, melyből ne hiányzott
44       2,     49|             Édes fiam!" Én magam is alig élhetek. Én nem tudok neked