Rész, Fejezet

 1       2,     27|                          MINDENVÁRÓ ÁDÁM~ ~Ez is históriai személy.
 2       2,     27|        nagyapja építette Mindenváró Ádám úrnak, s azóta egy téglát
 3       2,     27|             elszökött az iskolából, Ádám úr arca ragyog e gondolattól: "
 4       2,     27|            termete meg nem szíveli. Ádám úr pedig éppen nem tűrhet
 5       2,     27|           otthon. Kártyázni szokott Ádám úr a tisztelendővel, de
 6       2,     27|           dolga, vármegyei história Ádám urat nem érdekli.~ ~"Bolondság!
 7       2,     27|            járja?"~ ~A gazdálkodása Ádám úrnak pedig abból állt,
 8       2,     27|            a tréfábul! - szólt bele Ádám úr. Most pedig láss komoly
 9       2,     27|    tekintett körül, azután megfogta Ádám úr gallérját, mintha attul
10       2,     27|             amíg csak maradhatok.~ ~Ádám úr csak mégsem ijedt meg
11       2,     27|         olyan voltam, mint ördög.~ ~Ádám úr az oldalait fogta a tenyereivel,
12       2,     27|           ezt hallani! - utasítá el Ádám úr. - Pajkos dolgokat beszél
13       2,     27|           pretendálta Zebulon, hogy Ádám komája hanyatt ne vesse
14       2,     27| meggondolása még kevésbé volt képes Ádám úr kedélyét a tárgyhoz mért
15       2,     27|        hitem, hogy vagyok diszno.~ ~Ádám úr összeharapdálta pipája
16       2,     27|           semmi földi hatalom, mely Ádám úr száját meg tudta volna
17       2,     27|         vagy, koma! - vigasztalá őt Ádám úr. - Itt ellehetsz az ítéletnapig;
18       2,     27|             Mindjárt elő is kereste Ádám úr valahonnan a máglyára
19       2,     27|           Mink nem vagyunk sehol.~ ~Ádám úr nagy önérzettel csapott
20       2,     27|           Ilyen van! - biztosítá őt Ádám úr némi indignációval afölött,
21       2,     27|       cikcakk utazás volt biz az.~ ~Ádám úr mégis kíváncsi volt egyre-másra.~ ~-
22       2,     27|             felülkerekedik? - szólt Ádám úr, új pipára töltve.~ ~-
23       2,     27|          Jojcakat! Servus. Agyiő.~ ~Ádám úr vállat vont.~ ~- Hát
24       2,     27|      haditörvinszéki itéletnapig.~ ~Ádám úr mosolyra csucsorított
25       2,     27|            Már erre nem tudott neki Ádám úr más vigasztalást mondani,
26       2,     27|        megszökni, ha szökni kell.~ ~Ádám úr adott neki szeget meg
27       2,     27|          uram volt az.~ ~Mindenváró Ádám nem tartotta szükségesnek
28       2,     27|      magyarázta el egy nappal elébb Ádám úrnak, hogy milyen vége
29       2,     27|           hogy őt jól fejbe üsse.~ ~Ádám úr pedig semmit sem akart
30       2,     27|            revansot csinálni.~ ~Ezt Ádám úr világosan akarta detaillíroztatni.~ ~-
31       2,     27|             borbélyod lenni - monda Ádám úr.~ ~De Szalmás uram nem
32       2,     27|            sem tanúsítja Mindenváró Ádám úrnak úgy egyfelől végtelen
33       2,     27|             mit beszélt az úton?"~ ~Ádám úr evett, és hallgatta Zebulont
34       2,     27|       mindig hallgatott. Mindenváró Ádám pedig nem szólt.~ ~A hallgatás
35       2,     27|            bírta volna ingerelni.~ ~Ádám urat mulattatta ez nagyon.~ ~
36       2,     27|         tejszín mind megrökönyödik; Ádám úr is morgolódott, s türelmetlenségében
37       2,     27|        ágyuk.~ ~De már ezt a csudát Ádám úrnak magának is helyszínelni
38       2,     27|  plajbásszal írva. Azt Zebulon írta Ádám úrhoz.~ ~Ádám úr ezt olvasá
39       2,     27|          Zebulon írta Ádám úrhoz.~ ~Ádám úr ezt olvasá belőle:~ ~
40       2,     27|          átelleni szobába nézett be Ádám úr. Ott is nyitva volt az
41       2,     27|           menekült az ablakon át.~ ~Ádám úr egyet csóvált a fején.~ ~-
42       2,     28|            És ezzel be volt fejezve Ádám úr előtt ez a történet.
43       2,     28|          esztendőben levágják benne Ádám úrnak egypár csikaját a