Rész, Fejezet

 1       1,      1|                  Már nem fáj semmi... Sötét lesz minden... Csak fiaim
 2       1,      2|           sűrű szemöldökei a villogó, sötét szemek fölött merész, határozott
 3       1,      4|       Szemeivel, mik nagyok és kékek, sötét, hosszú pilláktól árnyazva,
 4       1,      4|        gyorsasággal emelkedett valami sötét ködforma; eleinte kétes
 5       1,      7|         minden arcjátéka.~ ~De milyen sötét lélek lakott ez angyalarcon
 6       1,     10|        fenyőkkel körülültetve, miknek sötét lombozata alól egy egyiptomi
 7       1,     12|                fekete bársonydolmány, sötét granátszín mente, kékróka
 8       1,     15|          valakit találunk, s jó, hogy sötét van, hogy nem látjuk az
 9       1,     15|        egyszer meghínak!~ ~- Csak oly sötét ne volna, hogy írhatnék
10       1,     15|         holnapi nap küzdelmeihez.~ ~E sötét utcákon mint kísértetes
11       1,     15|             csak lassan döcöghetett a sötét utcákon, a helyenkint föltépett
12       1,     15|              Csak ott, ahol a legelső sötét utcába beért, tekintett
13       1,     15|      nagynénje hintaja visz magával a sötét éjben; mint vándor szentjánosbogár.~ ~
14       1,     15|          keresztülfutottam a városon; sötét volt, mégis idetaláltam,
15       1,     15|          hanem azután amint kiértek a sötét utcára, ismét elkezdett
16       1,     15|          árulhatta el senki.~ ~Pál úr sötét, dacos flegmával mondá meg
17       1,     15|        éjfélben: éj közepén nekifut a sötét éjszakának; fekete, koromsötét
18       1,     15|              már rögtön indulok, amíg sötét van; a zápor segít a harcvonalból
19       1,     15|            járást.~ ~Az eső is esett, sötét is volt. Három-négy óra
20       1,     16|            templom füstje.~ ~A lomha, sötét tömeg helyet követel magának
21       1,     16|              árnyékot vetnek, ott már sötét van.~ ~És mély csend.~ ~
22       1,     16|         elnémult mindenütt.~ ~Abból a sötét háttérből, melyet az égő
23       1,     17|     elvesztenélek, ők megmentenek. Én sötét, zord, örömtelen életet
24       1,     18|            Nem esküdtetek meg senkit. Sötét van; aki másra gondolta
25       1,     18|         előttük állt az egész széles, sötét folyamtükör, melyet nyeregben
26       1,     18|           valaki nézné ezt a képet, a sötét víz tükrén egy ezüstszegélyű
27       1,     18|              mocsárba; egy perc alatt sötét lett, s a két ellenfélnek
28       2,     21|            végig a rónán.~ ~A háttért sötét lila-szürke hófergeteg tartá
29       2,     22|               ment.~ ~A hólepte mezőn sötét éjjel is tudta magát tájékozni.~ ~
30       2,     22|           ráterelte a helyes irányra: sötét volt, köd is volt; oda mehetett
31       2,     23|               szuronyerdő indul meg a sötét erdőből, s belevág a tűz
32       2,     23|               óra hosszat a viadal; a sötét erdőben puskaropogás világítja
33       2,     24|         HALDOKLÓ ELLENFÉL HAGYATÉKA~ ~Sötét volt már, midőn Baradlay
34       2,     25|               pagony; az égerfák, mik sötét lombjaikat egész a víz színéig
35       2,     29|            felett egy szemfödelet sző sötét füstfellegből valami ellenséges
36       2,     30|         Benyitott rajta.~ ~Az már egy sötét helyre vezetett.~ ~Egy padlásfolyosó
37       2,     30|               érctó néhány pillanatra sötét füstöt vetett fel - s aztán
38       2,     32|               az istállóbul nyílt egy sötét fakamra; ott, abban a sötét
39       2,     32|           sötét fakamra; ott, abban a sötét odúban látott Richárd egy
40       2,     33|           elterülő vidékre. Kétoldalt sötét fenyőrengetegek képezik
41       2,     33| megfüstöltette. S azzal befogatott, s sötét éjjel elmenekült abból a
42       2,     35|            Világost.~ ~Jólesett, hogy sötét volt, nem látta az arcát