Rész, Fejezet

 1       1,      2|          kapcáskodó kérdésre, s azt mondá:~ ~- Hallgassuk a főtisztelendő
 2       1,      3|           lépcsőn aláballagtak, azt mondá a koadjutor úr az adminisztrátornak:~ ~-
 3       1,      3|         adminisztrátor úr pedig azt mondá a koadjutornak:~ ~- Soha
 4       1,      4|        előtt végigsiklott, Ödön azt mondá barátjának:~ ~- Te! Nekem
 5       1,      4|           rácsozaton kitekinte, azt mondá: - Vagy gőzfürdő.~ ~Leonin
 6       1,      4|            utaztak tovább.~ ~Leonin mondá az imsiknek, hogy Orsáig
 7       1,      4|      kocsiszellentyűn, s azután azt mondá Ödönnek:~ ~- Most nézz hátra!~ ~
 8       1,      4|           füstöt látok a távolban - mondá Ödön, utánaszáguldva.~ ~-
 9       1,      5|            filozófiai rezignációval mondá:~ ~- Különben én is ilyen
10       1,      6|         odalépett a kredenchez, azt mondá neki:~ ~- Ahá! Fél most
11       1,      8|    felvételre alkalmatossá idomítva mondá:~ ~- Azt izente a Salamon,
12       1,     11|            a vele találkozót, s azt mondá neki: "Nézze méltóságod,
13       1,     14|          fel!" és fölkelt, s ha azt mondá neki: "Most nyugodjál el!" -
14       1,     14|        szólni.~ ~- No, hát szólj! - mondá Richárd. - Melletted maradok.~ ~
15       1,     15|              Már én azt nem látom - mondá rá Fritz; ezúttal megtalálta
16       1,     15|     indulnunk kell.~ ~- Úgy is jó - mondá a vénasszony.~ ~- Ez a leány
17       1,     15|   Baradlayné kezét, lihegő kebellel mondá:~ ~- Ott lakik a két gonosz
18       1,     15|           úr sötét, dacos flegmával mondá meg az igazat:~ ~- Más jelszóval
19       1,     15| összeharapta fogait, s csak magában mondá minden ütés után: "Kedves
20       1,     15|          Kedves Richárd!" - s addig mondá, míg aztán egyszer a fájdalomtul
21       1,     17|          milyen hideg gúnyolódással mondá: "Ön most semmi! Ön egy
22       1,     17|         neked csak akarnod kell!" - mondá a leány. Jenő azt hitte
23       1,     17|        kezdé:~ ~- Asszonyom! Ön azt mondá: "Ha holnap, hát holnap."
24       1,     18|       robogását. "Egy róta lehet" - mondá Pál úr, félig magának dörmögve.~ ~
25       2,     21|         roham visszavetése után azt mondá Mausmann Ödönnek:~ ~- No
26       2,     21|       testvére kezét, s halk szóval mondá:~ ~- Szegény jó anyánk.
27       2,     24|            érzelemre hangolt szóval mondá neki:~ ~Bajtárs, nekem egy
28       2,     26|              Hívják a cselédeket! - mondá Alfonsine, kegyetlen részvétlenül,
29       2,     27|        magyar vendégszeretetet, azt mondá a lefektető inasnak: "Ugyan
30       2,     28|  felszólításra, és csak úgy magában mondá a "Babiloni vizek mellett
31       2,     29|        királyi lak asztalához vágva mondá: "Eccoce! Finita la commedia!",
32       2,     30|           türelemfárasztó napon azt mondá Richárd Mihály mesternek:~ ~-
33       2,     30|     jegyzőkönyvébe?~ ~- Igaza van - mondá mindenki. - Elébb határozatot
34       2,     30|       szedte össze papírjait, s azt mondá öccsének:~ ~- Majd erről
35       2,     30|              midőn Richárdnak súgva mondá:~ ~- A várban találkoztam
36       2,     35|            uralgott.~ ~A segédtiszt mondá neki, hogy itt egy útlevél,
37       2,     36|         aztán készen volt vele, azt mondá Ödönnek:~ ~- Ez így nem
38       2,     37|             majd megtudod később! - mondá halk sóhajjal.~ ~Anyja megfogta
39       2,     43|          kezével a szorítást, s azt mondá:~ ~- Reggel van.~ ~Hiszen
40       2,     46|          Baradlay Richárd vagyok! - mondá az ifjú, önbecsének egész
41       2,     47|                 Hát vígy magadhoz - mondá a leány. - Nem voltam-e
42       2,     48|         feleségének, milyen büszkén mondá Katalin cárnénak: "Látod,