Rész, Fejezet

 1       1,      2|       nyerte a megboldogult. Azokat mármost vissza kell adni. Bizony
 2       1,      3|          ami annyit jelentett, hogy mármost meg van kefélve -, az érdemes
 3       1,      4|          Leonin. - Fenékig! Így ni! Mármost megittátok egymás szerelmét.~ ~
 4       1,      4|         reggelre a farkasok.~ ~- De mármost csak az a kérdés, hogy hát
 5       1,      5|     emeletre mutatva.~ ~- Hanem hát mármost csak menjen be a szobájába,
 6       1,      5|          bizalom nincs hozzá többé. Mármost aztán nem tudom, hogy mit
 7       1,      5| őnagyméltóságával.~ ~- Köszönöm, de mármost igazán ülj le, és igyuk
 8       1,      8|            patvar az egész üzletet. Mármost szőrt szőrért. Küldje ön
 9       1,      8|            átvéve a kardot -, hanem mármost én csinálok vele valami
10       1,      9|            vigasztalá.~ ~- Ne sírj! Mármost én fogom neked olvasni tovább
11       1,     11|            nini, ez is itt van: hát mármost ez minek rakta fel azt a
12       1,     11|                 Hát az én diurnumom mármost ki adja meg?~ ~Ez volt pedig
13       1,     12|          Elnököl az alispán!~ ~Volt mármost aztán zaj is, heves kézmozdulatok
14       1,     14|            lázadó szörnyetegtől. Ez mármost szét is fogja azt tépni,
15       1,     14|          válaszul elzengtek.~ ~- De mármost szeretném prózában és recitativo
16       1,     15|             verset mondott.~ ~- No, mármost küldtek neked lámpát. Ennél
17       1,     15|             s azt mondta neki, hogy mármost menjen ő előre.~ ~Edit nem
18       1,     15|         Volt ott több is.~ ~- Hanem mármost, Frau Bábi, a gardróbot
19       1,     15|             felvette ő maga.~ ~- És mármost tudjuk-e, hogy melyikünket
20       1,     15|         hogy látatlan legyek. Hanem mármost iparkodjunk, míg jobban
21       1,     15|        többi időt átaludta.~ ~- No, mármost megmondom, hol voltam! -
22       1,     15|              a kapitány szobájában. Mármost tessék ezt továbbmondani.~ ~
23       1,     18|          erdő a sűrű áldástól!~ ~És mármost megint előre, ahogy a ló
24       1,     18|          Válts fel!"~ ~Nagyon jó.~ ~Mármost következik, hogy jön az
25       2,     20|             ki jár most mindenfele. Mármost mit cselekegyem? Melyiket
26       2,     20|          repült.~ ~- Igen. De hátha mármost a német kormány a magyar
27       2,     21|             mind a kettőnket. Hanem mármost még egyet bízott rám az
28       2,     22|              az sem talált.~ ~- No, mármost meg karddal neki! - biztatá
29       2,     22|            Itt van. Ötvenért ötven. Mármost aztán adjon nekem a kapitány
30       2,     22|           fokosát, pisztolyait.~ ~- Mármost hát hol az a kulacs?~ ~Pál
31       2,     22|              akit keresett.~ ~- No, mármost gyere elő, te nímet, aki
32       2,     22|          csókolózzunk össze.~ ~- De mármost mondja el kend, Boksa -
33       2,     25|       szépen leolvassa az izenetet. Mármost hát hogy ismernéd meg ezekből
34       2,     28|            isten áldja meg magának. Mármost csak azt mondjon meg, melyik
35       2,     28|      elejétől végig, híven.~ ~Őneki mármost a történtek után ebben az
36       2,     29|       hívogatja az első tekintet.~ ~Mármost azután ennek a fiatal hölgyarcnak
37       2,     31|     nyugalmával szólt hozzá:~ ~- És mármost hallgasd meg, hogy mit mondok.
38       2,     36|            adta a kulacsot.~ ~- No, mármost beszélhetek. Ej, de becsülöm
39       2,     37|        fogja várni parancsát. ~ ~És mármost addig az ideig örüljünk
40       2,     48|           és monda:~ ~- Ehhez járul mármost még Liedenwall Edit kisasszony
41       2,     48|       ideírtam, az komoly dolog. És mármost tudják meg tőlem eddigi
42       2,     48|           nőknek. Azok tudták.~ ~És mármost gondoljanak önök azon eseményeken