Rész, Fejezet

 1       1,      2|   követelményeinek eleget tenni.~ ~A vén pap leghátul maradt, s midőn
 2       1,      3|             messziről beneventálják; vén hajdúk sietnek elvenni süvegét,
 3       1,      3|     szószaporítót nem láttam ennél a vén papnál.~ ~A főtisztelendő
 4       1,      4|               le utánuk a jégre.~ ~A vén őrszem elébb megvárta, míg
 5       1,      4|          okolná az ügyetlenségért. A vén farkas pedig csak a parton
 6       1,      4|         Dnyeper kanyarulatot tett. A vén fickó nagy mérnök volt;
 7       1,      4|         sikamlott előlük tova, míg a vén farkas dühödten kapkodta
 8       1,      4|        maradt. Csak a négy önkéntes, vén vezetőjével igyekezett utánuk
 9       1,      4|             ölnyire egymás mögött, a vén ordas leghátul; a három
10       1,      4| visszacsahintva nagy örömteljesen; a vén ordas féloldalt fordított
11       1,      4|            lábainál.~ ~A negyedik, a vén ordas, midőn közel ért ellenfeléhez,
12       1,      4|      pisztolyt, hirtelen megugrott a vén gonosztevő, s a golyó célt
13       1,      5|               uram! - kiálta utána a vén pap hüledezve.~ ~- Magam
14       1,      5|             kis konyhácskával.~ ~Egy vén huszár volt a szolgája,
15       1,      5|                    Szép! - dörmögé a vén szolga, s azzal elkapta
16       1,      5|             más, mint disznóláb.~ ~A vén huszár magának készítette
17       1,      5|              volna annál jobbat.~ ~A vén huszár ott állt a széke
18       1,      8|         Meglesz - szólt biztatólag a vén huszár.~ ~Még azután minden
19       1,      8|            megijeszthető legény.~ ~A vén huszár nagy lelki nyugalommal
20       1,      8|              méltóságos urak, hogy a vén Salamon tud hallgatni, mint
21       1,      8|      kapitány úr; de emlékezzék rá a vén zsibárusra, a Porcelán utcában,
22       1,     10|      találkozott Ödön. Régi szolgák, vén gazdatisztek, a régi alázatos
23       1,     11|      sikerült a leányt rábeszélni. A vén pap veszedelme megindítá
24       1,     11|             elvitték már Bécsbe, s a vén pap, ahogy bizonyosan tudom,
25       1,     12|            híni, akkor jöjjetek.~ ~A vén legények fejeiket hajtogaták.
26       1,     14|               s bezörgetett rajta. A vén kapus ott leste az ajtóban
27       1,     15|       Egészen magunkra vagyunk. Ha a vén kocsis sánta és süket nem
28       1,     15|            velem jön.~ ~- Értem.~ ~A vén huszár odaadta kantárszárát
29       1,     15|            hónap óta olvasni tanulsz vén bolond létedre? Ki tanított
30       1,     15|            szigorral a kapitány.~ ~A vén közvitéz megmeresztette
31       1,     15|            álmot lát, mikor azután a vén szolga felnyitá az ajtót,
32       1,     15|              Nyergelj, fordulj!"~ ~A vén huszár nem szólt semmit,
33       1,     18|    zátonyaival, sekélyeivel; neki és vén huszárjainak játék volt
34       2,     21|            nem akarták fogatni. Ezek vén katonák, nem ijednek meg
35       2,     24|               kezébe fogta a kezét a vén huszárnak, úgy költögeté:~ ~-
36       2,     24|              Richárd sírt az elesett vén vitéz felett, mint egy gyermek.
37       2,     25|              déli oldalán egy óriási vén hárs emelkedik fel, még
38       2,     32|                  Vezessen hozzá!~ ~A vén banya ajtókat nyitogatott
39       2,     33|             utolsó bánat megöli.~ ~A vén Foscarinak megszakad a szíve
40       2,     48|             minő tréfa ez.~ ~Akkor a vén szatócs felállt, s megfogta
41       2,     49|         édesanyját is! - súgá neki a vén irodaszolga.~ ~- No természetesen!~ ~