Rész, Fejezet

 1       1,      4|          a Kárpátokig. Utazol, ha út lesz.~ ~- Nem, Leonin -
 2       1,      4|      kevés változatot nyújtott az út. Hideg volt, de tiszta idő.
 3       1,      4|  ezüstlapon cukoralakok. A fák az út mellett, a fenyőerdők a
 4       1,      4| mérföldmutatók, se őrházak, se az út mellett ültetett fák sehol.
 5       1,      4|        tőle megkérdezni, merre az út.~ ~- No, hát valamerre majd
 6       1,     11|          mondott szavaimra. Ez az út is elvezet egy magaslatra:
 7       1,     15|        egy kiszámított menekülési út van fenntartva azoknak számára,
 8       1,     15|       leszállsz. De milyen hosszú út van még odáig mind a hármunkra
 9       1,     17|          hogyan menekülsz? Minden út, minden kijárat őrizve van.~ ~
10       1,     18|        hegylánc, a Kárpátok. Ahol út és emberlakta hely van,
11       1,     18|       szabad a tér, ott nincs sem út, sem hajlék megpihenésre,
12       1,     18|        kereste Richárd, merre van út, csapás - hanem amerre a
13       1,     18|          lehetett azt nevezni. Az út egyre emelkedett, úgy látszik,
14       1,     18|      felett elhaladva, a kivezető út melletti erdőt igyekeztek
15       1,     18|          nélkül.~ ~De van még egy út. Egyenesen fel a hegyeknek!
16       1,     18|          alkonyán levő férfi.~ ~- Út van, uram, s ha kell, én
17       1,     18|  párkányzatán volt olyforma hegyi út, hogy egyik lábnyom a másik
18       1,     18|           meredélynek vitt fel az út. A fenyőerdő ritkulni kezdett;
19       1,     18|     Lehetett már látni, merre van út! Átkozott, kétségbeejtő
20       1,     18|            Átkozott, kétségbeejtő út; de fel kellett rajta mászni.
21       1,     18|        jéghegyek, jégmezők. Semmi út, semmi vezénylő pont.~ ~
22       1,     18|          azt veszi észre, hogy az út egy idő óta folyton lefelé
23       1,     18|    hegyoldalon kanyargott fel egy út.~ ~Azon az úton jött ünnepi
24       2,     21|          hadügyminiszter leült az út közepére, az ellenséges
25       2,     22|        fel a lovára, aztán alá is út, fel is út. Az olyan katona,
26       2,     22|           aztán alá is út, fel is út. Az olyan katona, aki nem
27       2,     22|        nincsen fegyvere, az egész út borjúval, tölténytartóval,
28       2,     23|        irtó tüzet.~ ~Itt csak egy út volt a menekülésre. Azt
29       2,     25|         pázsitágyak közt kavicsos út vezet a kastély ajtajáig,
30       2,     28|      nagyon meredekre visz fel az út, jó lenne botot vágni, amire
31       2,     28|        tisztásra vezetne ki ez az út.~ ~Az a kívánsága is beteljesült.
32       2,     28|           is beteljesült. A hegyi út, amint a túlsó oldalon leért
33       2,     28|        leért a völgybe, egy másik út által lett keresztülszelve,
34       2,     28|       összehoz bennünket bolondos út. Jobb lesz, hogy értsük
35       2,     28|          megtudta, hogy szabad az út, nagyot fohászkodott, s
36       2,     31|   előrerohant a középúton.~ ~Azon út oly keskeny, hogy szuronyküzdéshez
37       2,     33|         szórva. - Nézzétek: ez az út Konstantinápolyba!~ ~"Hurrá!" -
38       2,     35|        mögöttünk, addig szabad az út. Később nem lesz az. Itt
39       2,     36|          üget a magányos lovag.~ ~Út nem látszik a pusztán. Kopár,
40       2,     36|    kellett átúsztatniok. Nem volt út. A betyárt csak a gindár
41       2,     36|        kitalálni az ő álmát.~ ~Az út most már mindenütt a kanyargó