Rész, Fejezet

 1       1,      1|          az súgott neki valamit, mire a nagyságos asszony eltávozott.
 2       1,      1|         baja lehet őnagyságának. Mire az adminisztrátor úr, ki
 3       1,      1|  megjósolta saját halála óráját. Mire ez adoma kézrül kézre odább
 4       1,      2|     fegyvertelenül áll előtted: »Mire használtad a hatalmat, amit
 5       1,      3|      hozzá az adminisztrátor úr; mire Zebulon a cukor alját is
 6       1,      3|        Zebulon bekecse szárnyán, mire Zebulon gondolva, hogy már
 7       1,      4|       szomszéd páholy közfalára, mire túlról viszonozva lőn a
 8       1,      4|      magából.~ ~Szinte dél volt, mire világosodni kezdett. Akkor
 9       1,      4|      rákezdte a jeladó üvöltést, mire a három strázsáló farkas
10       1,      5|        kérdezett valamit halkan, mire az titkos szemhunyorítással
11       1,      5|    duellálni megy? No, már ugyan mire való ez a bolondság?~ ~A
12       1,      6|       köszönést:~ ~- Szervusz.~ ~Mire a szegletes úr az egyik
13       1,      7|         szóra, Edit! Tudja-e ön, mire gondolok én most e percben?~ ~
14       1,      8|     Tessék felsétálni. Ki tudja, mire lehet az jó?~ ~Richárd nem
15       1,      9|         az úrnő felemelte kezét, mire a leány odahajolt, és megcsókolta
16       1,     11|          De nagyon jól elbújt.~ ~Mire aztán a vitéz had az ispánlaknál
17       1,     13|           Talán győz is. De hogy mire megy diadalával, aziránt
18       1,     14|         józsefvárosi glacis-n, s mire fölnyergeltetett, már jött
19       1,     14|          kedvére dúlt, rabolt, s mire Richárd az itt-amott felpirosló
20       1,     15|           Soror Remigia horkolt, mire a belvárosból a glacis-ra
21       1,     15|  reggelig zárva Richárd előtt, s mire észre fogják venni csalatkozásukat,
22       1,     15|  keresésével.~ ~Már pitymallott, mire visszakerült.~ ~Minden oldalról
23       1,     17|     csókolta nagy vezekléssel.~ ~Mire aztán gyöngéden fölemelte
24       1,     17|         csókolni leendő napának, mire az Jenő homlokának egy csókot
25       1,     18|         maga beszélt az úrnővel, mire a legénység pálinkát, kenyeret,
26       1,     18|    valamit súgott Pál úr fülébe, mire az két legénnyel eltávozott
27       1,     18|       égett már egész hosszában, mire az alvók felriadtak.~ ~A
28       1,     18|  megszólítá azt morva nyelven.~ ~Mire a megszólított magyarul
29       2,     20|          nézeteit meghallgatják. Mire nagy elégültséggel nyilatkozék
30       2,     20|          szeretné megtudni, hogy mire való az a lénia, amit odatettek
31       2,     22|          s a fejét hányni-vetni, mire a többiek is mind felugráltak.~ ~
32       2,     27|      pedig szükség nincsen soha. Mire kellene az? Cifraságra?
33       2,     27|        békülnek, ők lássák, hogy mire mennek vele. Az ember a
34       2,     28|   szalasztá ki Zebulon a száján, mire gyanús oldalpillantással
35       2,     30|         meg az ostromló a várat, mire a vár kilencvenkét löveggel
36       2,     32|         gyermekfők a víz fölött, mire a mocsárhoz leértek, már
37       2,     36|          hogy éljenek. Ki tudja, mire tartogatja őket?~ ~- Én
38       2,     39|          meg kell kérdezni, hogy mire vár még.~ ~De ki kérdi meg?
39       2,     40|     egyik sem híresztelhette el. Mire aztán kiderülhetett e szent
40       2,     46|    tizenöt évig el lesz temetve. Mire onnan előkerül, kész öregember,
41       2,     48| szükséget lát.~ ~- Én nem tudom, mire lehet azt elkölteni. Hisz